De constructione
Apollonius Dyscolus
Apollonius Dyscolus. Apollonii Dyscoli Quae supersunt. Vol. 1.2. (Grammatici Graeci, Volume 2.2). Uhlig, Gustav, editors Leipzig: Teubner, 1910.
Μετὰ δὲ τὰϲ εἰρημέναϲ ϲυντάξειϲ τῶν ἄρθρων ἀκολούθωϲ [*](c. XVII 51s) ϲκοπητέον, εἰ καὶ αἱ κλητικαὶ τῶν ὀνομάτων κατὰ τὴν κοινὴν δόξαν δεκτικαί εἰϲιν ἄρθρων. διαϲτολὴν γὰρ ἐξ αὐτῶν φαϲι γίνεϲθαι τῶν ϲυνεμπιπτουϲῶν εὐθειῶν τε καὶ κλητικῶν, ὁ Θέων - ὦ Θέων ὁ Ἑλικών - ὦ Ἑλικών. «εἰ γοῦν καὶ αἱ φωναὶ ἐναλλαγείηϲαν τῶν ὀνομάτων κατά [*](46 b) τι ἐθνικὸν ἔθοϲ, πάλιν ἡ παράθεϲιϲ τοῦ ἄρθρου τὸ ϲχῆμα διελέγξει. κλητικῆϲ μὲν γάρ ἐϲτι τὸ Θυέϲτα· ἀλλ᾿ ὁπηνίκα προϲλαμβάνει τὸ ὁ ἄρθρον, τὸ τηνικαῦτα ϲυντάξεωϲ τῆϲ κατ᾿ εὐθεῖαν τυγχάνει,
Ὁ μὲν οὖν Τρύφων {p 25 Vels. ἐκ τῶν παρεπομένων τῇ φωνῇ, ὡϲ ἔϲτι κατὰ πολὺ ἀφεϲτῶϲα τῆϲ ἀκολουθίαϲ τῶν ἄρθρων, περιγράφει τὸ μόριον τῆϲ τούτων ἰδέαϲ. ἀλλὰ καὶ ἔτι διὰ τῆϲ ἐννοίαϲ, [*](52 s) ἐν οἷϲ τὰ μὲν ἄλλα ἄρθρα τὴν ἐν τρίτοιϲ προϲώποιϲ ϲύνταξιν ἀνεδέχετο, τὸ δὲ ὦ τὴν ἐν δευτέροιϲ.
ἅπερ πάλιν ἀναϲκευάζει, εἰϲ τὸ κοινὸν τῆϲ δόξηϲ προαγόμενοϲ. καὶ πρὸϲ μὲν τὸν ἀπὸ τῆϲ φωνῆϲ λόγον φηϲὶ μὴ δεῖν τὰ ἄρθρα ἐν ἀκολουθίᾳ εἶναι, καθότι καὶ ἄλλα πολλὰ [*](47 b) ἀνακόλουθα κατὰ πτώϲειϲ καὶ τὰ ϲυνόντα γένη· οὐκ εὔλογόν τε ἡγεῖται [*](μααvκ. β ~4. Ac ~rypho primo quidem ὦ ex articulorum numro excludit εἰ proptex formam vocis abo ceteris srficulorum formis nimis abhofrentem et proptx smmsum, qdia ceteroquin articolus ad terties personas referendus sit, ὦ semper ad seenndss.) [*](Aaαvκ. ψ ~Β. Postea autem ille grammaficns ad vulgarem opinionem rdapsus dubitationem ex vοeis fogma ortam ita refutzαe conatus est, ut diceret, fHierum quoque mdtarum vocum ceεusregddam non seqmf atque addidit, si casus arfSculi umine vocis ferione icti essent, hoc cum ratione perum consensurum ese [deoque eetadum fisse], ne haec pars orationis (atticdus) in una tantum voce) [*](xsrx. er Ans exse. 7 Sueton vita espas 23 CMeραtur et eerεibse graεcts mmgestiee saἔs . . .et de εrulo Βbro, qui dιees admodum o5 suὅfr- fMgedum quandoque ius sc mgεmuum se et Leehefem mufα3o nom4e coᾳperα4 Sere: ὡ Αάχηϲ, ἄχηϲ, ἐπὰν ἀποθάνῃϲ, αὕθιϲ ἐξ ἀρχῆϲ Εϲει κηρύλοϲ (ad ἐπὰν κτλ. crMenandzi fr.223.2L.) - 13 sd ἰδέαϲ eas cr 48,2 227,3. - 14 ad ἐν αἰϲ verborum im caosslem vide Adn. exeg ad ξ, B huius ed. 17 ἀκολουθία. est aequllitss fεionis, analogia ἀνακόλουθον inaequaliter foxum, anomsum. de PSchaederi comm. 21.) [*](Ans. εmr., msεm. scm. m L.CBb. 1 εὐΕείαϲ in Ϲ ex εὐθέα factum 1 ἡ πα- ράθεϲ] fol 33z L β ὰ γ’ nemo ceterorum testium hoc dyssese loco praebet vide ALndεiehii adn. crit. 1 6 τὸ εmte παρὰ in L. rasore ex τῶ factum Γ posδ Μmενάνδρῳ supra ursum τὸ addtum in L ab ipsa prima maen 1 8 oὲὖν om b τὸ τοιοῦτον] τοῦτο Β, τὸ τοιοῦτο b β 11 ad hanc versum in intexiore ng Ladscxipmit: παρέπεται τῷ ἄρθρῳ τὸ δαϲύνεϲθαι, τὸ πρὸϲ τρίτον πρόϲωπον ἀνα- φέρειν τλ. παραδεδομένων B 1 12 ὄρθρων in ras L 13 διὲ] τὸ B 14 sate τρτοιϲ add ταῖϲ B 17 φηϲ] η in res L | μὴ δπν] Lehre e. μηδὲ, quod vεlde probabile θt ccxl. 47,14 | supra πολλὰ scr. μέρη λόγου La)
Ἀλλ᾿ ἔϲτι καὶ πρὸϲ ταῦτα φάναι, ὡϲ τὸ πρῶτον οὐκ ἀληθεύει [*](c. XIX.) τὸ μὴ ἐν ἀκολουθίᾳ εἶναι τὰ ἄρθρα· ἐν γὰρ τῇ δεούϲῃ ἀκολουθίᾳ αὐτὸ μόνον τῆϲ εὐθείαϲ ἐμπαθοῦϲ γινομένηϲ. ἀλλ᾿ ὅτι ὀφείλει καὶ ἐν ἀκολουθίᾳ εἶναι, δῆλον ἐκ τοῦ ϲυνηρτῆϲθαι αὐτὸ τοῖϲ κατὰ ἀκολουθίαν πτωτικοῖϲ, καὶ ἕνεκα τούτου ϲυνελεύϲεται τῇ τούτων ἀκολούθῳ [*](53s) [*](versaretur. argumentum sutem, qnod ipse ex ὦ vocis sensu petiverat, postea idcirco putat1t nibil valere, qula nominum quoque vocativi ad secundam persο- n8m spectarent nec amen desinerent nomas esse.) [*](Aaovκ. β 7θ. At primum verum non est, articulos non sequi anllogam in fexione. immo fectuntur omnino sd regulam excepto solo nominativo [masculinr et ~emrniai geaerτsl. pstetηue hoc etiam debere feri, qnia articulus ttissime conectitur cum nominibus ad regulam lexis, quorum quas membrum est. nec opus erat acticuli casus ex diversis thematis perSi, ne qua pars οrationia in una voce ad snslogiae normam declinata verssrstur: nam in partibδns orationis ciremscribendis non multitudo vocum, sed signifcstio solum spectanda est) [*](τssrm sτ Ans.sxso. I 2 Ἴνα μὴ -καταχωρίζητοι, ne pars ortuens curcum- srrbetur unius voce nibus quod enunSatum fnale pertinet ad sententiam ab Apollonio omissam, quam in Argumento huius pa agr. suppleimus. ~Trypbo puta- vit, consulto ad ceteros articuli casus unias vocis fexione fctοs additam esse in vοcativοvοculam plsnealienaeoriginis. -4εη optativuspotentialisest,qui dicendi modus saepe apud Ap. ὄν vocula caret: vide 103.11. 166,14. 187,25. 278,24. de pron. 63, . 115,19. de adv. 162, 28.171, 3.174, 18. de coni. 241,24. 247,9. 248,11. - post πρόϲωπον mente supplendum est λέγεται. - ὅ ἀπεμφαῖνον Ap. vοcst, quod ei abo ratione, vero, probabili abhorrere videtur. c2 105,16. 151,2. 169.22. - 11 ἐμπαθοῦϲ. duplex πάθοϲ accidit nominativo ὁ, simplex nomina- tivis ἡ οἴ αἰ.) [*](Ans.oxr., mosea. scs. 1κ l.CBb. 1 μίαν φωνὴν L, μιᾷ φων CBb κεκλί- ϲθαι L, κλίνεϲθαι B et superscripsit L, κεκλίνθαι Cb. Schoemann att. 49 adn. et hlig scriptmae codicis L ignari, usitatissimi apud ApoHlonium circumlocu- tionis generis memores coniecerunt: μιὰ φωνῇ κεκλίνθαι τὰ τῶν ἄρθρων Γ κατα-- χωρίζηται] fol 3av L, καταχωρζεται C 1 2 ὡϲ om B τῷ om CBb 1 4 εἴη) 5ν addi vυlt Βεkker in variis lectionibus. vide Adn. eseg. post πρόϲωπον adici voluit τ9ν ϲόντοξιν ποιeται Hάtus, quem sequitur 1 ἀποφανον C τὸ om B 7 ὄρθρον μὴ φάναι] μὴ φάναι ἄρθρον B πρόϲωπον om B l 11 γενομένηϲ Βb 1 12 ϲυνηρτῆϲθαι Lhlig codl. 16.16. 48.19. 68,16. 86,27 s8.7( 16.19. 17.8. 28.1. ἐνηρτ5ϲθαι L. Bb κατ’ C 13 sq τοότων ants ωνελεύϲεται ponit B)
Ἀλλ᾿ εἰ καὶ τὸ τοιοῦτόν τιϲ μὴ δῴη, καθὸ καὶ μέρη λόγου ὄντα ἀνακόλουθα, [*](48 b) οὐ μὴν διαφεύγοντα τὸν μεριϲμὸν τῆϲ ἐννοίαϲ ὑπὸ τὴν αὐτὴν ἰδέαν τοῦ μεριϲμοῦ παραλαμβάνεται (εἴγε τὸ ἐγώ τοῦ νῶϊ διέϲτηκε κατὰ πολύ, καὶ ἔτι τὸ ἡμεῖϲ, καὶ μενούϲηϲ τῆϲ ἐννοίαϲ μένει ἡ ταυτότηϲ τοῦ μεριϲμοῦ), ἐκεῖνό γε ἀληθεύϲει, ὡϲ τὰ ἐκτὸϲ γινόμενα τῆϲ ἰδίαϲ ἐννοίαϲ, κἂν πάνυ τῆϲ δεούϲηϲ ἀκολουθίαϲ ἔχηται κατὰ φωνήν, ὡϲ ἔχει τὰ τῆϲ ὁμοφωνίαϲ, οὐκ εἰϲ τὸν αὐτὸν μεριϲμὸν καταλήψεται. πῶϲ οὖν οὐ [*](Aaevκ. β 77. Siquis autem hoc non concedat |5 ideo articulis asεribi nem posse, quta α5 es fcεmα nimis aborreatl, - siquis igitur hoc non concedat, cum multae voces anomalae, sed sbδ eigmifcatione elus classis, cui psrtifione orafionis fxibutae sunt, non discedentes recte eidem classi sque ceteerse elus gmxis scribatur, iHlnd eemte vermm est, ommes voces, quae discedunt a proprio siculus pertis orationis senαsu, in hanc pa tem nen esse reciβSdendss. itaque eliam magis ὦ ex articulis exelodetur, utpote quod non solum analogiam torma- rum articuli, ssd stiam eius sensum sbδnust.) [*](τxsrm. xv Ans. κxxε. 2 ἐν έμαϲιν. vide 168, 22 ubi pronomina tertiae personae, ut ἐκεῖνοϲ οτοϲ μίν, dicuntur ἐν ίδίοιϲ θέμαϲι καταγίνεϲθαι, qua sulla trum vocum ab ulla eeersrum derivari potest. et er 102,21. de pron. 11, 21. ESθehneideri comm. 21. - 6 τὸν μεριϲμὸν τῆϲ ἐννοίαϲ. vide Adn. crit. ἰδέαν SSassem, cr 46, 21. 227,3. 1θ τὰ τῆϲ ὀμοφωενίαϲ. ὁμόφωνα quae veteres diver- sis orationis petibus ascribebant, sunt ex. gr. ὅϲ artictllus posposifivus et ὅϲ pxonomen possesivum: vide 222 26. I1 μεριϲμόϲ nomem nen solum ds emnium voenm in partes oraionis diseriptione usurpetur, sed eliam classes ex disriptione ortas signifcst: vide 102,4. 236,20. 238,2 deadv. 184,24. - κατα- λήψεται. vide Adn. crit.) [*](Ans. mr., mstm. scs. ικ L.Cβb. 1 Bν ὄρθρον b cum β Β καταλαμβάνη- τάι L, καταχωρίζηται L ng et Ϲb, παρολαμβάνηται Β sed supra scriptum καταχωρίζηται. huic elteri scripturae noli praesidium petere ex 47,3: nam κατα- χωρίζεϲθαι ἐν μιᾷ λέξει recte dictum est, διὰ μιᾶϲ λέξεωϲ καταχωρίζεϲθαι inepte. iΙstum est verbum huc ex illo loco τῷ Cb, τὸ L, διὰ τὸ B β 4 διακεκρίϲθαι] LB, διακεκρίνθαι Cb ἐνοίᾳ L 1 ὃ μὴ] μοι Ϲ, sed supra scriptum μή ab rec. n. in L οἱ supra η scriptum ὄψη] δώῃ LCB, δοίη b cr 124,8.148,26 post δώῃ add τὸ ἐν ὀκολουθίᾳ εἰναι τὰ ὄρθρα L ng Hb, quae falsa inter- pretatioτὸτοιοῦτονverborum est. videArg. β exεpectatux οὐ διαφ.τοῦῦ μεριϲμοῦ τν ἔννοιον. 3Ece8 eoa sεmsmm sεrvom4es, quem es fερμit ὀ μέριϲμόϲ, o3mmtsm ema t gsmgηelαs orutiems parfes dieeiο. ac verieimile est inversionem traditam soa AApclonio, ssd Hbrsrio elicui sslf mendam esse, sicut quae traditae sunt 309,11. 322,21. 831,28. de pron.15,3. 23,20.84,11 1 7 ἐγὼ τοῦ] ἑαυτοῦ C B δμfϲ Ϲ, sed ὁ in ras β 8 ἀληθεύει bd β 16 κατὰ φωνὴν] καταφρονεῖν L. , ssd hoc indemdit L et posuit iustam scripturam in ng β 11 οὐκ εἰϲ om B pro κατολήψεται Sylburg ci. κατελεύϲεται vel καταϲτήϲεται. si non hebet hoc loco passivam vim κατολήψεται verbum (ut ϲυλλήψεται Een. An. ,2,14 in ali- quot bonis codd. pro ϲυλληφθήϲεται legitur nactumque est paronos), facillime cerigetnr in καταλελήψεται, ad quod c2r Aristid. or. 54,θ8 D.)
Φηϲὶ γοῦν ὁ Τρύφων· «Καθότι ἡ κλητικὴ ὄνομα, κἂν δεύτερον πρόϲωπον ᾖ, καὶ τὸ ὦ ἄρθρον ἐϲτὶ ϲυνοδεῦον τῇ ϲυνηρτημένῃ [*](54s) κλητικῇ». Ἀλλὰ τὸ μὲν ὄνομα διαϲῴζει τὸ ἴδιον κατὰ πᾶϲαν πτῶϲιν, εἴγε οὐκ ἴδιον αὐτῷ παρέπεται τὸ κατὰ πρόϲωπα ἐγγίνεϲθαι, ὅπου γε καὶ ἐν πρώτῳ καὶ ἐν δευτέρῳ παραλαμβάνεται, εἰμὶ Ὀδυϲϲεύϲ, καὶ ἐπὶ δευτέρου προϲώπου Ὀδυϲϲεὺϲ εἶ· ϲυνοῦϲαν γὰρ ἔχει τὴν ἰδίαν ποιότητα. γε μὴν τοῦ ἄρθρου παράθεϲιϲ ἓν ἰδίωμα ἔχει τὴν τῶν τρίτων προϲώπων ἀναπόληϲιν, ἐναντιώτατον τ᾿ ἔχει τὸ ὑπ’ ὄψιν παραλαμβανόμενον [*](49 b) πρόϲωπον, ὅπου γε καὶ τὸ ἐμόϲ ἐϲτι, προϲλαμβάνον τὸ ἄρθρον κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον, οὐκέτι προϲλαμβάνει ἐν τῷ ἐμὸϲ εἶ διὰ τὴν πρὸϲ τὸ δεύτερον πρόϲωπον ϲύνταξιν. εἴπερ οὖν ταὐτὸ [*](Ακnvκ. β 78. typho quidem dicit, sicut vοcativns nomen sit, quamquam ad secnnd8mm person8m referatur, ita ὦ, licet ipsum quoque secundae persense sit, intex ertieulos nnmermmdum esse, upοe vocativi comitem. At nomem fn omnibδns casibus servat quod elus proprium est, sigifcstonem ἰδίαϲ vel κοινῆϲ ποιότητοϲ, ὦ vero deseiseit ab sxticuorum proprieate, qni tertisum pexsonsrum. mentionem repetunt nec qdicquam hebent, quod dfe magis conrarium sit quem ad personam ocmlis subiectam perfnere. quo ft ut 5 ἐμόϲ ἐϲτι dicere licent, ἐμὸϲ ε ilietαm mit iem vero εἰ ema eademque vox (ἔμόϲ) non semper arficuum admittdt, eliam magis eum repudiabit nomen in vοcafivi fenam mutωum [mec ~uὸttar5 pεer6t, que8 ὦ, qεga5 gmod εocattεo nomsnss aduumgαfur, eεteεlκs aαm set), praεsstim eum elam forma sua emneino abnormi demonsrεt voeua, nollem eibi communionmm esse emm srticuiε. - em igitur vocstvus semper secundam personam quae at, inquirendum non est, num ὡ grtieullua eit. [uam εtiemlκs ubgκe frtae nersemae est].) [*](rssrε. xv μAnm. exso. B ὑποτέμνεϲθαι supra ξ9.5 idem vet quod nb - dividi hic breindi, praecidmmdi vim hebere videtur: Κ~eeeιtr ta dicatεr de cometmendts oratiemεs pαrὸεs - 11 16 ePr de pron. 14, 14: δεικνύουϲαι μὲν γὰρ τὸ κτῆμα (scil pronomina possessiva) ἀπρόϲλπτοί εἰϲιν ἄρθρων, ἐμὸϲ εἰ, ἡμέτεροϲ ε ὑπὲρ δὲ ἀπόντοϲ τοῦ κτήματοϲ ἀναπολοῦϲν ἐπ τὴν προει-) [*](μns. emr., msa scm. 1m l.)Bb. 1 περιγραφήϲεται L, ssd L empta plius ε scripsit α, vidεtnr vοlnisse παρα, et παραγραφήϲεται exhibet B ἀπονεθϲαι ) 2 τρόπον] πρόϲωπον B 1 3-4 τὸ ἀκόλουθον] fol 34ν l. β 4 τὰ om L B, εεd add L | epra λόγου sex L ἐϲ ἐννοίαϲ 1 Β μέρη om L, add in ng L post μέρη eupra add L ὸ ἄρθρον δηλονότ 1 6 ὄνομα add b eum Βophino 8 πρόϲωπον L, sed in ng corr. ipse pr. m. i 1θ posterius ἐν em Ϲξb 11 Ὁδυϲϲεδϲ εἰ om -, ssd add in ng L 1 18 προϲώπων om B ἐνάντ5- εητα B ε) 8~ 8n ἐr’ ὄψει B 1 14 γε] γὰρ B | παραλωμβάνον 14—15 1t DronkeD s09 vult ἔϲτι post ἔμόϲ deleri et post πρόϲωπον inseri: 6 μόϲ ἐϲτι. qua mutatieme hmdquaquam οφus est)
Πῶϲ οὖν κατελέχθη πρὸϲ πάντων; φαίην ἂν ϲυνεκδρομῇ τῶν ἄλλων πτώϲεων, ἐπεὶ τὰ ταύταιϲ ϲυνιδιάϲαντα ἄρθρα ἐκαλεῖτο, ᾧ λόγῳ ϲυλλαβαὶ καὶ αἱ μονογράμματοι· ἦν δὲ ἴδιον κλητικῆϲ τὸ ὦ.
[*](c. XX. 55 s )Οὐ παρέλκον δέ ἐϲτι καὶ διὰ τῆϲ φωνῆϲ παραϲτῆϲαι τὸ ἀκόλουθον τῶν ἄλλων ὡϲ πρὸϲ τὴν ἀντιπαράθεϲιν τοῦ ὦ. Τὸ μὲν τῆϲ εὐθείαϲ, ἀποβαλὸν τὸ τ, ἀναγκαῖον καὶ ἕτερον πάθοϲ ἀνεδέξατο, λέγω τὴν ἀποβολὴν τοῦ ϲ· ἔμελλε γὰρ ταὐτὸν γενέϲθαι τῷ ὑποτακτικῷ, οὗ [*](Asαvx β 7ξ. Cuz igitnx ῶ inter srtticulos numeratum est7 ex snslogia, ad dfmlitudinem cetαorum casuum factum etl, quia voces ceteris casibδus praefx8e nomm articuoxum inenerunt.) [*](Asevκ. β Βλ Nec eupervacnneum est ex formis articulorum demonstrure, nemsm εοs seqdi,εicum abδnormi ὦvοce compsrsntnr. 3ticulns mascuini generis sfngdaris numeri in οϲ exiit et ϲ litteram amisit, postquam τ sbiecit, quis τ litra abiecta praeposifivnsarticnlus haudquaquam diferetapospositivο(ὅϲ)ita-) [*](μένην γνῶϲιν, ὀ ἐμόϲ ἐϲτι φίλοϲ, ὀ ἡμέτερόϲ ἐϲτιν οἰκέτηϲ. τούτῳ τῷ λόγῳ τὸ ὦ ἐπ τλητικῆϲ δείκνυται ὡϲ οὐ τῆϲ ἐννοίαϲ τῶν ἄρθρων ἔχεται. Pe. DII 17 11, 23B.: Mes est gιωr prenomen (scil ο): asc artculus sero, em semger 4π dememMrαttome pomεsfεer 0, quae comreriα etl εeiαttom4, quam sels5 gadcα4.) [*](zsrκ. xv Ans. exso. 6 ϲυνεκδρομῆϲ umine εἰ ϲυνεκτρέχειν verbo Ap. uittr, ubi nos nucne fslεs snsogis aliquid laetum esse dicimus: quamquam. prrzοs elia rano est srffcuorum ceteris canibus sdnnctorum et ὦ vocis cum vοcativο coniunctsε. tsmεm fHorum nomen in Memo vοeemm rmllatum est. ϲὰ 51,4. de adv. 142,9 et 16. 143, 26 et 27.144,1 154,155. 175, 22. 183, 20. 202,1. HSeλnεideri comm. 210 ad 202, 1 plerisque locis forma (aut accentus) vocis ϲυνεκδρομῇ musta dicitur - ~ ϲυνιδιάϲαντα. exAdn.exeg.ad 58,2 huius ed. - 8 ϲυλλαβαὶ καὶ αἰ μονογράμματοι. cfr supra 4,26 et Dion. Thδr. 17,1 0. - 16 ad ἀντιπαράθεϲιν cfr 165.20 et de pron.]115.2 - τὸ τῆϲ εὐθείαϲ ἡ εὐθέα. vn quo circudlocutionis genere Ap. saepius srticϲlo plurativο ufStur, sed etiem εagdari: vide 59,14 127.17 154,9.) [*](Ans. omr., mscs. scm. im l.CBb. 1 dρθρα C |κα οὐ] fol 35r L. β 2 aα- ραλἀξον L 1 4 πάμπολλα L, sed corr L in ng παν ἄν praefgmdum esse ἀκολϲυθίαϲ nomini ci. Sophimus, Lebrs, Eayser, ABottmsnn. Lehre autem petes retineri posse traditam lectionem putavit, cum de articulorum acoluthia, nem de Θ vocis smaccluthia sezmo esset, cui sententiae prsεtεx elia hoc obstat, quod πάμπαν ἀκόλουθον esse articulum Ap. ne subsequentibus quidem ostendit, ὡ vοeem autem demonstαst πάμπαν ἀνακλουθον 1 ὰ δεύτερον πρόϲωπον om L, add L ng Γζζητεν] αἰτεν 1 6 κατειλέχθη C 1 7 τὰ post ϲυνιδιάϲαντά. pcmit 1 ἐπεκαeτο B 8 oὁ oo B δ’ ἑϲε Bb 1 10 Sλλων] Sρθρων ci. Βophinus Τὸ] τοῦ B 1 11 post εὐθείαϲ add ὁ b cum (ἀποβάλλον B aοa ) | ὀναγκαωϲ Βb eναδέξεται 1. 1 12 αδτὸ b l γtεϲθa CΒb)
1. Οὐ γὰρ εἰϲ η ἔληξεν, εἰ μὴ ϲυντάξεωϲ εἴχετο τῆϲ τοῦ τ, [*](c. XXI. 56s) καθότι καὶ τῷ νοητόϲ τὸ νοητή παράκειται. — 2. ἰδοὺ δὲ καὶ τὸ [*](que necessario efθecisset, ut οrstio ab nima symtactica abhorrere viderettr. demonstrstuz autem ϲ abiectum esse quattuor argumentis: 1. quod in cetera caeibδus exitus praepositivi articuli cum postpositivo congruit 2.quod pluralia in οἱ exeuntia habδent singularem in οϲ desinentem 3. quia casus οbδliqni, quslεs articulo praepositivο sunt, nominativum in οϲ exeuntem hsbδent ἐ. quia cum exitu femininae formae iῆ convenit haec terminatio masculina.) [*](μavκ. β Β1. Atque stiam τ litteram nominativis artictli masculini et feminini olim fnisse ostendunt complura indicis. 1.non in η femininum singdlaris numeri earet, nisi antecessisset τ consonsnsq 2. dorica dislectus plurali numero loquitnx τοί ταί, fn qua dialecto si saepe inenitur usus τ litteras, ex mutatSone ρ litteras ortus, etiam magis consentaneum est, hoc usu (oc τ litέerae qasί) [*](rssτκ. er Ans. exso. 1 δεδείξεται. 85,12seqq. in huius de axicnlorum cοn- strucfonslibri pstteextrems. 2orattοnon pofεratnoasmepe4’efert, si εficΕeκspraepoetisssIormam aecysset articrεέ pεepeetist. ὡϲ esαεt, qmodam- modo.vide Axm exeg.ad9.11huiused. -B θerrschol.inDionyε.Thr (Βeliodorus) 75,13-15Βilg.(961,20H.). έπονθε δὲ τὸἀρϲεικὸν κὶ ἀποκοπὴν τοῦ ζ κατὰ τὸ τέλοϲ· καὶ ἔϲτιν ἐντεῦθεν γνῶναι· πᾶν γὰρ πτωτικὸν εἰϲ εῖ λῆγον κατὰ τὸ πληθ- υντικὸν εἰϲ οϲ λἡγουϲαν ἔχει τὴν ἔνικὴν εὐθαν. - 8 ad Εεϲϲαλικὴ διαίρεϲιϲ eft 159,9. 12 13 verba non ita interpretanda sunt, ut Apollonius sentiat (quod abenrdum esset), post τ tantummodo sequi debers η in emito gsners feminini, sedits,ut memor sit eius regulas, quae iubet femininum gamus adiecfivο- rum in οϲ desinentium in η exmαε, si consonans ante οϲ praecedit, excepta ρ littera 1 -pθ8,2 cvr de adv.180,6 et de pron.111,M εἰ schol ia Dion. Thr.) [*](μns. cur., mscs. sca. ικ l.CBb. 1 προϲτακτικῷ Ϲ β 2 ὡϲ om Βb ἀκα- ταλληλότατα L, in quo libro sb λληλότατα inc. fol 35v β 4 προϲτακτικῶν C B - 6 κα τοῦ et καὶ τῷ et καὶ τόν om B 5 κα ῷ κxὶ τῷ om L 1 8 εἰϲ em L. 1 εϲϲαλονικὴ L. 1θ post λέγω add 5ϲ C ( ad θηlυκοῦ τε τοῦ i Sophimus adnotat: δοκεῖ λείπειν τι. euffcerε videtur ἐκ praepositio ab ϲυμφανέϲ penfens, sieut κἀκ τῶν πλαγίων ( 12 pro οὐ γὰρ fortasse scribendum οὐδὲ γὰρ. vide Argum. ( ἔληξεν] ἅν addi iusserat Βεkkerr ad l. de pron. 79 8 186 at eΕr Adn. crit. ad 22,15 huius ed. | εχετo] L ἔχε τὸ, corr L τῆϲ om B , 13 τῶνοκητ L, τὸ νοητόϲ B τὸ ante νοητὸ om Ϲ, τῷ νοητή B δὲ oa CBb)
«Πρὸϲ τὴν ϲυνέμπτωϲιν τῶν γενῶν — φηϲὶ Τρύφων {fr. 27 Vels.} — μηδὲ τὸ τῶν ἄρθρον χρὴ παραδέχεϲθαι, ὅτι τριγενέϲ· εἰ δὲ τὸ τῶν ἄρθρον, καὶ τὸ ὦ ἄρθρον, τὴν αὐτὴν ϲυνέμπτωϲιν παραδεξάμενον.» Ληρῶδεϲ δὲ τὸ τοιοῦτον. πάνυ γὰρ ἄρθρον τὸ τῶν διὰ τὴν ϲυνέμπτωϲιν, εἴγε ϲυναπήχθη τῷ πρὸϲ ὃ ἤρτηται· μεμίμηται γὰρ τὸ φίλων, [*](58s) μέϲων, καλῶν. καὶ ϲχεδὸν πᾶϲα ϲυνέμπτωϲιϲ γένουϲ μίμημά ἐϲτιν ὀνοματικῆϲ ϲυνεμπτώϲεωϲ κατὰ γένη, κἂν ἐν ϲχήματι καταγίνηται, ὡϲ ἐν τῷ μὰ τὼ θεώ· ὅμοιον γάρ ἐϲτι τῷ «καλυψαμένω» {Hesiod. [*](in gruem. - 8. Ϲur ὦ, si ariculus est, nen abd τ incipit, quod facinat srficuli praeponitivi7 9. ~usm ob causam ὡ non habet postponitivam formam luxa praepositivam, εicnt veri εticuli7 nuHlam ob aliam, nisi qnia ne praepositivus quidem arficulus est.) [*](Aaovκ. β B4. Eos qui ὦ in articulorum numero habmndum esse negabδsnt, quis emnium generum nominibus praemitteretur gmnere non distincto, ~Trypho ite refutare conatus est, nt eodem iure τῶν in sticuorum clasem referendum non esse diceret, qula haec quoque vox distinctionis generum expers eeset. At. hoc abogurdum. τῶν enim articulum esse appa et propter ipsam coineidentism gamerum, quandoquidem ad hamc inductum est nominibus, quibuscum coniunctum εεt, dicut omnis coincidentia articulorum imitatio est coincidentise nominum. ὦ vero vide accusatur [in εocatur, quonism non eam coincidmmtiem generum, quae in nominibδuslocum bδabet, imitatur [nef sempereadem sttεr feεmal.) [*](τssxκ. sτ Ans. sxκe. 4 Βθchol. in Dionys.258, 4 Βilg.(903.10 B ) κεὶ ὅτι πᾶν ἄρθρον προτακτκόν ἐϲτι καὶ ὑποτακτικόν, τὸ δὲ ῶ προτακτκὸν μόνον· οὐκ ὄρα ὄρθρον. Epim.Hom.Al 451,19: καὶ πᾶν ὄρθρον προτακτικὸν θέλι ϲεἰναι⟩ (m legendum καί7)ὑnποτακτικόν. - ad καθότι crrAdn.exsg.ad 58,θhdnaed. -- 6 - 7 propter eencddentiαm geεrum ne τῶν qmtdem pro ricεo λαδre lim, qmέa τριγενὲϲ est. quod nomen hic usmrpatur de vοcibδns, quae una forma teia genera ~ignifcsnt. cfr 212.28 et HSehneideri comm. 34. - 11 ad ϲυνέμπτωοιϲ aut addendum aut cogitando supplendum est ἀρθρικ. 12 13 e22 209,6. ϲχῆμα hic, ut 35.19 et saeissims, vim syntacticsm habet ide qua egere Eriedlamndex Ariston 1, HSchneider comm. θ1 aP 54.1Ε). fguram hic efθeit mascdina forma posita pro feminine, ut 35.19 nominativus pro genεtivο.) [*](Ans. cur, uasc . scs. 1s L. Bb. 2 διὰ ε) fols7z L. β 3 τϲ L, τῆϲ ,ϹLBb β 4 τῆϲ τοῦ t] τῆϲ τοότων L, sed indoϲit L εἰ in ng xo9 t scripsit, τοῦ t sine τῆϲ etiem CBb ( διὰ r Lebrs~. διότι L.CBb εἰ post ἔχει colen posuit b. vide Testim. ὄρθρον] ον in res L, L videtur seripεisse ὄρθρων, quod hebet C ὅτι τριγενέϲ om Lμ, add supra lmnsam L | δὲ] δὴ L. 1 Β pro priore ἄρθρον LC act. ρθρων, corr L ϲυνέμπτωϲιν] ϲύμπτωϲιν C 1 16 τῷ] τὸ L, eorx L μεμίμηται b cum ng Ϲ et Sopbimo, μέμνηται LB τὸ Sylburgius in adn., τῶν LCB, τήν b 1 11 μμημα om B 12 ϲυμπτώιεωϲ B καταγίγνηται Ϲ 1ξ ὅμοιον] noli putere ἀνόμοιον scribendum esse proptex)
Τὰ μετὰ διαφόρου ἀριθμοῦ καὶ διαφόρου γένουϲ ϲυμφερόμενα ἄρθρα μὲν οὔποτ’ ἐϲτίν, ἄκλιτα δὲ μόρια, ϲύνδεϲμοι, ἐπιρρήματα, προθέϲειϲ· καὶ ϲαφὲϲ ὅτι ἐν ᾧ τὸ ὦ οὐ ϲύνδεϲμοϲ, οὐ πρόθεϲιϲ, ἐν τούτῳ ἐπίρρημα κλητικὸν ἄκλιτον. Ἀλλὰ διὰ τί ϲυμφέρεται ὀνόματι ὅτι κλητικὸν ἐπίφθεγμα, ὡϲ τὰ ὀμοτικά, λέγω τὸ νή ἢ μά, τῇ αἰτιατικῇ πτώϲει, [*](53 b) καὶ οὐ πάντωϲ ἄρθρα. ὦν καὶ ἡ ϲύνταξιϲ ἐπὶ τὰ ϲυγκεχυμένα τοῦ ὦ ϲυντείνει· παντὶ γὰρ ἀριθμῷ ϲυμφέρεται, παντὶ γένει. (δείξομέν τε ὡϲ καὶ ϲύνδεϲμοι οὐκ ἐπὶ πτώϲειϲ φέρονται διαφόρουϲ, ἕνεκεν Ἀλπολλωνίου, ἕνεκεν Διονυϲίου,
Ὁμοίωϲ δὲ καὶ τὰ πευϲτικὰ ὀνόματα ἀπαράδεκτά ἐϲτι τῆϲ [*](c.XXII. 59s) τῶν ἄρθρων παραθέϲεωϲ, ἐπεὶ ἃ μὲν ἐμφανίζει πρόϲωπον προδεδηλωμένον, μένον, ἃ δὲ ἐν ἀγνοίᾳ καθέϲτηκε προϲώπου, καθάπερ καὶ ἐν τοῖϲ προκειμένοιϲ ἐδείχθη.
[*](Neque anim articulus inest in ὀποῖος, ὅπόος, ὑπηλικος nominibus.), Οὐχὶ οὖν οἰήϲεταί τιϲ ἐν τῷ ὁποῖοϲ ἄρθρον εἶναι τὸ ο, ἔκ τε [*](c. XXIII.) τῆϲ φωνῆϲ, καθὸ δαϲύνεται οὐ δυναμένου τοῦ ο δαϲύνεϲθαι πρὸ τοῦ π, καὶ καθότι ἐπί τι ἀναφέρεται πρόϲωπον ἡ ϲύνταξιϲ αὐτοῦ ἐν τῷ ὁποῖόϲ ἐϲτι Θέων, τοιοῦτόϲ· ἐϲτι καὶ Τρύφων ; Ἀλλ᾿ ἔϲτι γε πρὸϲ τὸ τοιοῦτον φάναι, ὅτι οὐ τῷ ποῖοϲ τὸ ὁ προϲῆλθεν, ἀλλ᾿ ἔϲτιν ἁπλοῦν ἓν μέροϲ λόγου τὸ ὁποῖοϲ, ϲημαῖνον οὐ τὴν ἐν τοῖϲ ἄρθροιϲ [*](ARGVM. § 86. Ut vocativi nominum articulum non recipiunt (nam ὦ adverbium est), ita ne interrogativa quidem nomine, quoniam articulus priorem. notitiam significat, interrogatio autem fit de rebus ignotis.) [*](ARGVM § 87. Atque errabunt etiam qui ὁποῖοϲ, ὁπόϲοϲ, ὁπηλίκοϲ nomina ex articulo et nominibus interrogativis constare censebunt, id quod fecerit forsitam quispiam propterea, quia o ante π simplicibus in vocibus spiritu leni profertum et quia ὅποῖοϲ ad aliquam personam refertur (relativam vim habet), si dicimus ὁποῖοϲ . . . τοιοῦτοϲ. At articuli vis relativa prorsus elia est atque ὁποῖοϲ vocis et similium, quibus poscuntur responsiones similitudinem significantes, sicut οἶοϲ voce et similibus) [*](TESTIM. ET ADN. EXEG. 1—2 quod ἕνεκα coniunctio cum genetivo solo iungitur, non demonstrabit eam ese aliud quid (non coniunctionem). — 4 ad πευϲτικὰ ὀνόματα cfr 18, 24 et Dion Thr. 39,1 1 U in enumeratione specierum nominalium: ἐρωτηματικὸν (scil ὄνομα) δὲ ἐϲτιν, ὃ καὶ πευϲτκὸν καλεῖται, τὲ κατ᾿ ἐρώτηϲιν λεγόμενον, οἶον τίϲ ποῖοϲ πόϲοϲ πηλίκοϲ. Apollonianum usum πευϲτικόν nominis explanavit RSchneider comm. 30. — 7 ἐδείχθη. vide 26, 13. 19, 11. — 9 Herodiani prosod. cathol. Arcad. 224, 12 Sctm.: τὸ πρὸ τοῦ π ψιλοῦται, εἰ μὴ τὸ λ ἔπάγοιτο, ὀπίϲω· ὁπόϲοϲ, ὁποῖοϲ καὶ τὰ ὅμοια ὡϲ ἀναφοριὰ δαϲύνεται. et prosod. lliac, schol A ad Λ 257: ὄπατρον ψιλωτέον, οὐχ ὡϲ οἴονται διὰ τὴν ϲυγκοπήν . . . ἄμεινον λέγειν, ὅτι φιλε τὸ πρὸ τοῦ π κείμενον μὴ κατὰ ἀναφορικὴν ἔννοιαν ψπιλοῦϲθαι, ὀπιπεύω, ὀπή, ὀπώρα . . προϲέθηκα δὲ «εἰ μὴ ἀναφορικὴ ϲημαϲία» διὰ τὸ ὁποῖοϲ, ὅπωϲ καί τὰ τοιαῦτα. ἀντιπίπτει δὲ τῷ προκειμένῳ κανόνι τὸ ὁπλ καὶ τὸ ὅπλον καὶ τὰ ἀπὸ τούτων παρηγμένα. (utrumque locum consociavit Lentz Herod. I 545, 3.)) [*](ADN. CRIT., DISCR. SCR. IN LCBb. 1 τὸ om B [πτώϲεωϲ] fol 38 r L. ἄλλο τι Uhlig et Lehrs,* ἀλλ᾿ ὅτ LCBb ἐπιδείξεται Uhlig et Lange*, ἐπιδέξεται LCBb || 2 ante ϲύνδεϲμον Lange* add ἢ, fositan recte παρὰ om B || 5 δεδηλωμένον B || 10 καὶ om Ϲ | ἡ ϲύνταξιϲ πρόϲωπον B || 11 ante Τρύφων add ὁ B 12 ὅτ om B τῷ] τὸ L1, corr L | ὁποῖοϲ B || 13 οὐ ϲημαῖνον οὐ | οὐ τὴν] fol 38v L)
Καὶ τὰ παρεπόμενα δὲ γένη καὶ ἔτι αἱ πτώϲειϲ καὶ οἱ ἀριθμοὶ ἐμφανῶϲ ἐνδείκνυνται τὸ μὴ τὰ τοιαῦτα ἄρθρα εἶναι. ϲυγκλίνεται γὰρ τοῖϲ πτωτικοῖϲ τὰ ἄρθρα· πῶϲ οὖν ὁποίου καὶ ὁποίῳ καὶ ὁποῖον; — κατὰ γένοϲ ἀμείβετι ὁ ἵπποϲ καὶ ἡ ἵπποϲ· πῶϲ οὖν ὁποῖοϲ καὶ ὁποία; τοῖϲ μὲν γὰρ ὀνόμαϲιν ἔϲθ᾿ ὅτε καὶ τὸ γένοϲ ἐπικοινωνεῖ, οὐ μὴν τοῖϲ ἄρθροιϲ. — φαμὲν οἱ ἵπποι καὶ τοὺϲ ἵππουϲ, ϲυμπληθύνοντεϲ τῷ ὀνόματι τὸ ἄρθρον· πῶϲ οὖν φαμεν ὁπόϲοι, ὁπόϲουϲ;
[*](ARGVM. § 88. Atque etiam inde patet, non inesse articulos in ὁποῖοϲ voce et similibus, quia non flectitur illud ὁ, sed immotum manet in omnibus generibus, casibus, numeris.)[*](ESTIM. ET AND. EXEG. 2 ἰδία ποιότηϲ alias tribuitur nominibus propriis, contra appellativis ποιότηϲ κοινή, vide 103, 13. 104, 1. 48, 26. Dion. Thr 33, 6 34, 1 U. sed si dicimus ὁ ἄνθρωποϲ παρεγένετο, unum quendem hominem inrellegimus, ut nomem appellativum cum articulo iunctum eandem vim habeat quem nomen proprium. ὁμοιωματικὴν ἀνταπόδοϲιν. cfr Dion. Thr. 40, 1 U. ἀναφορικὸν δέ ἐϲτιν, ὃ καὶ ὁμοιωματικὸν καὶ δεικτικὸν καὶ ἀντάποδοτικὸν καλεῖται, τὸ ὁμοίωϲιν ϲημαῖνον, οἶον τοιοῦτοϲ τοϲοῦτοϲ τηλικοῦτοϲ. et ad Apollonisnum usum vocabulorum ἀνταπόδοϲιϲ, ἀντάποδοτικόϲ, ἀνταποδιδόμενον de adv 172. 8. 173, 18. 178, 14. 179, 30. 183, 8. 203, 4. 209, 31 de coni 236, 25. 237, 9. et 12. 238, 3. 244, 19, quibus locis de correlativis demonstrativis (casuslibus sut indeclinabilibus) sermo est, atque ita etiam lin. 6 τὰ ἀνταποδιδόμενα sunt τοιοῦτοϲ, τοϲοῦτοϲ, τηλικοῦτοϲ; sed infra § 92 ἀνταποδιδόμενον et ἀνταπόδοϲιϲ de οἶοϲ usurpantur et 321, 10 et 12 ἀνταποδίδοται δι᾿ ὅντινα — διὰ τοῦτον, δι᾿ ἥντινα —διὰ ταύτην (respondendi vim habent ἀνταπόδοϲιϲ et ἀνταποδίδοται 20, 6 et de pron. 27, 11). — 6 vide Adn. crit. — 13 τὸ γένοϲ ἐπικοίνωνεῖ. cfr Herodian. pros. Il. ad Θ 178: οὕτωϲ ἀβληχρά (scil feminini generis est), οὐ κοινωνοῦντόϲ ποτε τοῦ γένουϲ, λέγω δὲ ὁ ἄβληχροϲ καὶ ἡ ἄβληχροϲ alibi ab Apllonio adiectiva, quae masculinum genus et femininum non distinguunt, ἐπικοινωνεῖν dicuntur, velut [de adv.] 201, 12. egit de hoc verbo RSchneider comm. 24. — 15 simul cum nomine articulum in plurativam formam flectentes. cfr 205, 1. 224, 26. 236, 3.)[*](ADN. CRIT., DISCR. SCR. IN LCBb. 1—2 ὁ ἄνθρωποϲ —ποιότητα om C 2 ἐγνωϲμένῳ] ϲ om L1, add L4 || 4 prius κἀπὶ] ἐπὶ Bb ταὐτὸν B | posterius κἀπὶ] κἀπὸ B || 6 τοιαῦτα LC, τὰ αὔτ᾿ Bb, qua lectione praelata AButtmann interpretatur: Ohne Unterschied ist der korrespondierende Teil derselbe, wie be den mit οπ anfangenden. Sed haec sententia ut efficeretur, opus esset addere ἃ vel ὡϲ post ἐϲτίν. satius videbatur semel tantum deserere meliorum codicum lectionem et post ἐϲτν inserere οἷα || 7 π] Ο || 8 post ὅϲοϲ om καὶ B 8—9 κα ἐκ τῶν L, ἐπὶ τῶν CB, καὶ τῶν b || 9 δὲ om B 10 ante ἐμφανῶϲ add ἁμοίωϲ | τὸ in ras L || 11 γὰρ om L1 , add L πῶϲ οὖν] fol 39 r L. 13 ant ὁποῖοϲ add ὁ C || 15 τῷ usque ad οῦν φα Ϲ in ras)Ἀλλ᾿ οὐδ᾿ ἐν ϲυνθέϲει τιϲ ὑπολάβοι τὸ ἄρθρον, καθὸ τὰ ἄρθρα οὐ ϲυντίθεται. ἀλλ᾿ εἰ καὶ ϲυνετίθετο, ἐπὶ τῆϲ τοιαύτηϲ ϲυνθέϲεωϲ ἀδυνατεῖ, εἴγε ἐδείξαμεν τὰ πύϲματα μαχόμενα τῇ τῶν ἄρθρων ἐννοίᾳ. — ἔϲτι κἀκ τῆϲ φωνῆϲ παραϲτήϲαϲθαι. τά τε γὰρ παροξυνόμενα ἢ προπεριϲπώμενα ϲύνθεϲιν ἀναδεξάμενα προπαροξύνεται, κοῦροϲ ἄκουροϲ ἐπίκουροϲ, δόλοϲ ἄδολοϲ, πόνοϲ ἄπονοϲ, πληϲίοϲ παραπλήϲιοϲ· πῶϲ οὖν ὁποῖόϲ φαμεν καὶ ὁπόϲοϲ; ἀλλὰ κἀκ τοῦ γένουϲ, εἴγε τὰ ϲύνθετα [*](55 b) πρόδηλον ἔχει τὴν κοινότητα τῶν ὀνομάτων, ὅπερ οὐ παρέπεται τῷ [*](61s) ὁποῖοϲ καὶ ὁπόϲοϲ.
Ἔτι δὲ καὶ ἐπιρρήμαϲιν ἑνικὰ ἄρθρα προτίθεται ἐμφανίζοντα γένοϲ ἀρϲενικόν, ποῦ ὅπου, πῇ ὅπῃ. ἀλλ᾿ ὡϲ γέλοιον τὰ τοιαῦτα ἄρθρα φάναι, εὔηθεϲ κἀκεῖνα παραδέξαϲθαι ἄρθρα. —
Καθὼϲ πρόκειται οὖν, ἁπλαῖ λέξειϲ αἱ τοιαῦταί εἰϲιν, κατὰ τὰϲ [*](c. XXIV.) ἀνταποδόϲειϲ διάφορον πνεῦμα ἀπαιτοῦϲαι. τὸ οἷοϲ ἀπὸ δαϲείαϲ ἤρξατο, καὶ πάλιν τὸ τούτου ϲύζυγον καὶ τὸ φωνῆεν παρῃτήϲατο καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἐν τῷ φωνήεντι, καὶ ἐντεῦθεν παρεδέξατο ψιλὸν ἀντίϲτοιχον τὸ τ, τοῖοϲ· καὶ ἔτι τὸ ποῖοϲ, ἀρξάμενον πάλιν ἀπὸ ψιλοῦ [*](ARGVM. § 89. Nec dicere licet, ὁ cum ποῖοϲ coaluisse in modum vocum. compositarum: numquam componitur articulus, nec si componeretur, cum voce interrogativa componi posset, nec accentum in paenultima syllaba retinent. paroxytona vel properispomena, si componuntur, nec triplicem, sed duplicem. terminationem habent adiectiva composita.) [*](ARGVM. § 90. Quid, quod in ὅπου quoque et similibus articulum inesse dicendum est, si credimus inesse eum in ὁποῖοϲ?) [*](ARGVM. § 91. Immo simplices voces sunt ὁποῖοϲ ὁπόϲοϲ ὁπηλίκοϲ, quae spiritum asperum habent, quia voces respondentes (correlativae) interrogativae, ποῖοϲ πόϲοϲ πηλίκοϲ, ab consonanti tenui incipiunt etenim correlativae voces diversis spiritibus proferri debent, qua are etiam τοῖοϲ respondens nomini οἶοϲ initium capit ab tenui.) [*](TESTIM. ET AND. EXEG 3 ἐδείξαμεν: § 86. — 15 5 ἀντίϲτοιχον. vide Dion. Thr. 13, 3 U. ἀντιϲτοιχεῖ τὰ δαϲέα τοῖϲ ψιλοῖϲ, τῷ μὲν π τὸ φ . . . τῷ δὲ κ τὸ χ . . . τὸ δὲ θ τῷ τ. et scholion Heliodori 339, 1 Hilg: ἡ ἀντί πρόθεϲιϲ δύο ϲημαίνει· ποτὲ μὲν τὸ ἐναντιούμενον . . . ϲημαίνει δὲ καὶ τὸ ἴϲον . . . οὕτω καὶ ἐνταῦθα ἀντίϲτοιχα λέγομεν τὰ ἰϲόϲτοιχα, ἐπεί ἰϲοϲτοιχεῖ καὶ τὴν ἴϲην καὶ τὴν αὐτὴν ἀναδέχεται τάξιν τε καὶ θέϲιν τὰ δαϲέα τοῖϲ ψιλοῖϲ, καὶ ἀντιμεταβάλλεται καὶ ἀντιπαραχωρεῖ τοῖϲ δαϲέϲι τὰ ψιλά. cfr etiam EM 596, 48. 673, 39 ergo θ φ χ nominabatur ἀντίϲτοιχα δαϲέα, π κ τ ἀντίϲτοιχα ψιλά.) [*](ADN. CRIT., DISCR. SCR. IN LCBb. 1 ante ἐν add ἂν b, vide Adn exeg. ad p 64, 6 huius ed. | θέϲει B 4 ἔϲτ] ε in ras C || 4—5 ἢ— ἀναδεξάμενα om B 5 προπαροξύνονται Ϲ, sed tertium o mutatum in ε || 7 τὰ ϲύνθετα] fol 39v L. 8 ὀνομάτων] γενῶν b. at non solum genera vocantur κοινά, sed etiam nomina, velut 105, 23. 187, 22 || 9 προτίθεται L1C, κροϲτίθενται L4B, πρκτίεται b 12—p 77, 4 Καθὼϲ —τεθηπότεϲ om C || 12 καθὼϲ πρόκεται οῦν, ἁπλαῖ λέξειϲ αἰ τοιαθταί εἰϲιν L1, καθὼϲ οὖν πρόκεινται, αἱ τοιαῦται φωναὶ ἁπλαῖ λέξαϲ εἰϲί L4Bb, nisi quod B γοῦν habet et b πρόκειται || 3 τὸ in ras L || 14 τούτου L, τούτῳ b, τοῦτο B 16 ante πόλιν add δὲ B)
Διὰ τοῦτο καὶ ἡ Ἰωνικὴ μετάθεϲιϲ ἐξηλλάγη ἐπὶ τούτων τῶν μορίων, ἐπεὶ τὰ ψιλὰ εἰϲ δαϲέα μετατιθέαϲιν οἱ Ἴωνεϲ καὶ τὰ δαϲέα εἰϲ τὰ ψιλά, ὡϲ ἐπὶ τοῦ τάφοϲ τεθηπότεϲ, ἐνταῦθα, καὶ ἐπὶ τῶν ϲυναλοιφῶν,
Ἀλλ᾿ οὐδὲ αἱ τῶν Ἑλλήνων ϲυντάξειϲ ἀναδέξονται τὴν τῶν [*](c. XXVI.) ἄρθρων παράθεϲιν, εἴγε ἐκ κοινῆϲ ἐννοίαϲ, λέγω τῆϲ τῶν ϲυνταγμάτων ἢ ποιημάτων, διάκριϲιν πρώτην δηλοῦϲι, πρῶτον Ἀλκαίου, Φοίνιϲϲαι Εὐριπίδου· ἐν γνώϲει γὰρ τὰ τοιαῦτα γενόμενα ἀκολούθωϲ τὸ ἄρθρον προϲλαμβάνει, αἱ Φοίνιϲϲαι Εὐριπίδου περιέχουϲι τὸν Θηβαϊκὸν πόλεμον, τὸ πρῶτον Ἀλκαίου ἀνέγνωμεν.
Καὶ τοϲαῦτα μὲν περὶ τῶν ὀνομάτων τῶν χωρὶϲ ἄρθρου οὐ δυναμένων ἐκφέρεϲθαι καὶ ἔτι τῶν μὴ δυναμένων ἄρθρον προϲλαβεῖν.
[*](Num articulus cum pronominibus construatur. De συνάρθρων et ὰσυτάρθρων nominibus.)Ἑξῆϲ ῥητέον περὶ τῆϲ τῶν ἄρθρων ϲυντάξεωϲ πρὸϲ τὰϲ 15 5 c. XXVII. ἀντωνυμίαϲ, ἅϲ τινεϲ ἐξαιρέτωϲ ϲυνάρθρουϲ καὶ ἀϲυνάρθρουϲ ἐκάλεϲαν, [*](ARGVM. § 93. Atque etiem in titulis librorum graecorum articuli desunt, quia libri inscriptionibus primum secenuntur ex communi notione et genere poematum aut operum prosae orationis. sed si cogniti libri sunt, articulum inscriptionibus addimus libros laudantes.) [*](ARGVM. § 94. lam dicendum est de articulorum cum pronominibus constructione, quae ab nonnullis sola ϲυνάρθρων et ἀϲυνάρθρων epithetis ornantur, quasi ea nomina, quibus modo demonstravimus numquam articulos adici,) [*](TESTIM, ET ADN. EXEG. 3 de αἱ τῶν Ἑλλήνων ϲυντάξειϲ verbis vide Adn. crit. — 4 ϲυντάγματα opponuntur sicut ϲυγγράμματα Dion. Thr. 6, 5 U et ϲυγγραφεῖϲ poetis ibidem 5, 2. — 9—10 οὐ—μὴ cfr 325, 15 et 16. — 12 cfr Dion. Thr. 69. 4 U.: τῶν ἀντεvυμιῶν αἱ μέν εἰϲιν ἀϲύναρθροι, αἰ δὲ ϲύναρθροι· ἀϲύναρθροι μὲν οῖον ἐγώ, ϲύναρθροι δὲ οἷον ὁ ἐμόϲ. Ap. de pron. 13, 5: πῶϲ οὐ γέλοιοι οἱ ϲυνάρθρουϲ καὶ ἀϲυνάρθρουϲ ἀποφαινόμενοι τὰϲ ἀντωνυμίαϲ; καὶ γὰρ αἱ κολούμεναι ϲύναρθροι, πρόϲωπα ἔχουϲαι δεικτικά, δεκτικαὶ οὔκ εἰϲιν ἄρθρων, καθάπερ ἐπὶ τοῦ ἐμὸϲ ε καὶ ἡμέτεροϲ εἶ οὔτε αἱ ἀϲύναρθροι ἐκτόϲ εἰϲιν ἄρθρων Ἀττικοὶ γοῦν τὸν ἐμέ κτλ. vide supra 23. 10 et infra 60,3. 101, 4. ϲύναρθροϲ autem nomine Apollonius ipse quoque ad significanda pronomina possessiva suus est, velut infra 170, 3. 22. 27 et 222, 14 de pron. 76, 1. 95, 9 et 16.) [*](ADN. CRIT., DISCR. SCR. IN LCBb. 1 ἀπαιτε L, ἀπαιτῇ CBb ἄλλ᾿ b ἐλείπετο Ϲ | ante desideratur πλὴν τοῦ κ, quod mente supplendum est 2 κατεπέτακτο L, sed επ in ras ab L4, κατατέτακτο B | post τόϲοϲ in b lacunae signum || 3 Ἑλήνων CBb, ἐλέγχων L. αἱ τῶν Ἑλλήνων ϲυντάξειϲ, si scripta haec verba ab Apollonio sunt, significant libros graecos ommium generum, et ad ἀναδέξονται opus erit addere εἰϲ τὰϲ ἐπιγραφάϲ vel tale quid, quod in enuntiato subsequenti subiectum erit verbi δηλοῦϲι. sed fortasse habemus optimi codicis lectione veram Dyscoli manum. in mentem venit ἔλεγχοι nomen ad catalogos, indices bibliothecae Alexandrinae referre et αἱ τῶν ἐλέγχων ϲυντάξειϲ interpretari: indicum. quae interpretatio si recte se habet, non iam desideramus additamentum εἰϲ τὰϲ ἐπιγραφάϲ || 5 πρῶτον] fol 40v L 8 ἀνέγνωμεν L, ἀνέγνων CBb 9 μὲν om |ὀνομάτων τῶν inserit Uhlig propter subsequentia πρὸϲ τὰϲ ἀντωνυμίαϲ | ἄρθρων CB || 11 περὶ in ras L 11 — 12 πρὸϲ τὰϲ ἀντωνυμίαϲ om L1, add L || 12 τιναϲ Ϲ sed corectum in τινεϲ ϲυνάρθρουϲ καὶ uncis inclusit b ut spuria. vide Testim.)