De Libero Arbitrio

Methodius

Methodius, De Libero Arbitrio, Bonwetsch, Hinrichs, 1917

ἄνθρωπος δὲ τὴν ᾧ βούλεται πείθεσθαι προσέλαβεν ἐξουσίαν ἑαυτὸν δουλαγωγῶν, οὐκ ἀνάγκῃ τῆς φύσεως κρατούμενος, οὐδὲ τῆς δυνάμεως ἀφαιρούμενος· ὅπερ αὐτῷ τῶν κρειττόνων ἕνεκα κεχαρίσθαι φημί, ἵνα τι πλεῖον ὧν ἔχει προσλάβῃ παρὰ τοῦ κρείττονος, ὅπερ αὐτῷ ἐκ τῆς ὑπακοῆς προσγίνεται καὶ ὡς ὀφειλὴν ἀπαιτεῖ παρὰ τοῦ πεποιηκότος.

οὐ γὰρ ἐπὶ βλάβῃ οὕτω γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον φημί, ἕνεκα δὲ τῶν κρειττόνων. εἰ γὰρ ὡς ἕν τι γέγονεν τῶν στοιχείων ἢ τῶν ὁμοίως ἀνάγκῃ δουλευόντων θεῷ, οὐκέτι μισθὸν ἄξιον τῆς προαιρέσεως λαμβάνει, ἀλλ᾿ ὥσπερ ὄργανον ἂν ἦν τοῦ δημιουργοῦ, . . [*](1. 5. 8 vgl. De vita 2, 2. 5 — 9 vgl. I Kor. 9, 27 — 10 vgl. Orig De princ. I, 1, 5 S C D Ezn. — 10 vgl. Zachar. Mityl. PGr 85, 1133 C 1 ἐάν τε καὶ S 2 οὗτος] καὶ αὐτὸς S 3 ἀλλ᾿ D 4 πεπηγυῖαν: »verdichtet« Ezn | κ. φέρουσαν auch Ezn: κ. ἐκτελοῦσαν (»vollendend«) S 22v | τὸ πρόστ.] »das Wort« S 5 ἀνάγκῃ] »gleichbeschaffenen« Ezn | τῷ πεπ.] »den Befehlen des Schöpfers« Ezn 5 f οὐδ᾿ οὐ πότερον αὐτὸν C 6 παρὰ τὸ zuerst D, vielleicht S: παρ᾿ ὃ C D 2. Hd. | καὶ εἰς ὃ γέγονεν ἐμποιεῖν C 7 οὐκ] οὔτε C | οὕτω—ἐφύλαβαν Z. 8 kürzer Ezn 7 f ἀπόκ. αὐτοῖς C 8 ὑπόκειται D 1. Hd. | κρείττων S] τῶν ὧ C: τῷ νῷ D | προσέλαβεν γὰρ C, καὶ προσέλαβεν D 10 δουλαγωγεῖν D | καὶ οὐκ oder οὐ δὲ? S | οὐ τ. φ. ἀνάγκῃ D 10 f κρατ. . . ἀφ. anders Ezn 11 ὅπερ — κρείττονος Ζ. 12 < Ezn | αὐτῷ < D | τ. κρειττόνων] κρεῖττον ὧν C | κεχαρ.: αὐτεξούσιον εἶναι D 12 φημί < S | τι πλεῖον] πλείονα D | ὧν ἔχει < D 12 f ὅπερ αὐτῶ παρὰ τ. κρ. C 13 ἐκ τῆς — πεποιηκότος Ζ. 14: »welche ihm für die Rechtschaffenheit verliehen wurde, sondern allein aus dem Gehorsam gewinnt er den Nutzen u. vom Ungehorsam den Schaden« Ezn | ἀπαιτεῖ: ἔτι D (αἰτεῖ vermutet Bh) 14 οὕτω < C | τὸν ἄνθρ. γεγονέναι C | γεγονέναι] »geschaffen worden« S 15 τι < D | τ. στοιχ. ἢ: »von den anderen Naturen« Ezn 16 ὁμοίως] ὁμοίων D: < Ezn | δουλεύειν τῷ θ. D 17 ἂν ἦν] ἔσται ὁ ἄνθρωπως D | δημιουργοῦ] »weder für das (Bl. 23), was er gut getan, Lob, noch« + S: bis ὑπομένων S. 188, 1 »ob er ihn bald zum Bösen und bald zum Guten gebrauchte, es käme ihm weder Tadel noch Lob zu« Ezn)

188
τὴν ἐφ᾿ οἷς οὐ καλῶς ἔπραξεν ἀλόγως μέμψιν ὑπομένων· τούτων γὰρ αἴτιος ἦν ὁ χρώμενος. ἀλλ᾿ οὐδὲ τὸ κρεῖττον ἄνθρωπος ἠπίστατο, μηδὲν ἕτερον εἰδώς, ἀλλ᾿ ἐκεῖνο μόνον εἰς ὃ πέφυκεν εἶναι.

φημὶ τοιγαροῦν τὸν θεὸν οὕτω τὸν ἄνθρωπον τιμῆσαι προαιρούμενον καὶ τῶν κρειττόνων ἐπιστήμονα γίνεσθαι, τὴν ἐξουσίαν αὐτῷ τοῦ δύνασθαι ποιεῖν ἃ βούλεται δεδωκέναι, καὶ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ εἰς κρεῖττον <τρέπειν> παραινεῖν, οὐκ ἀφαιρούμενον πάλιν τὸ αὐτεξούσιον, ἀλλὰ τὸ κρεῖττον μηνύειν θέλοντα. τὸ μὲν γὰρ δύνασθαι πάρεστιν αὐτῷ, κἂν τὴν ἐντολὴν λαμβάνῃ, τὴν δὲ τοῦ δύνασθαι προαίρεσιν εἰς τὸ κρεῖττον τρέπει ὁ θεὸς παραινεῖ.

ὥσπερ γὰρ πατὴρ παιδὶ παραινεῖ, ἐξουσίαν ἔχοντι ἐκμανθάνειν τὰ μαθήματα καὶ <μὴ μανθάνειν>, μᾶλλον ἔχεσθαι τῶν μαθημάτων, ὅτι κρεῖττον τοῦτο μηνύων, οὐ τὴν τοῦ δύνασθαι τοῦ παιδὸς ἐξουσίαν ἀφαιρεῖ, κἂν μὴ ἑκὼν μανθάνειν βούληται, οὕτω μοι καὶ τὸν θεὸν οὐ δοκεῖ προτρέποντα τὸν ἄνθρωπον πείθεσθαι τοῖς προστάγμασιν ἀφαιρεῖν αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν τῆς προαιρέσεως, τοῦ δύνασθαι καὶ μὴ ὑπακούειν τοῖς προστάγμασιν.

καὶ γὰρ τὴν ἀρχὴν τὸ οὕτως παραινεῖν ὅτι μὴ ἀφεῖλεν τὴν ἐξουσίαν μηνύει. προστάττει δέ, ἵνα τῶν κρειττόνων ἂνθρωπος ἀπολαύειν δυνηθῇ· τοῦτο γὰρ ἕπεται τῷ πεισθῆναι τῷ τοῦ θεοῦ προστάγματι. ὥστε οὐχ ἵνα τὴν ἐξουσίαν ἣν ἔδωκεν ἀφέλῃ προστάττειν βούλεται, ἀλλ᾿ ἵνα κρεῖττον δωρήσηται ὡς ἀξίῳ μειζόνων τῦχειν, ἀνθ᾿ ὧν ὑπήκουσεν τῷ θεῷ καὶ τὴν τοῦ μὴ ὑπακούειν ἐξουσίαν ἔχων. . . .

[*](S C D (bis Z. 6) Ezn 1 τὴν — ὑπομένων < D 1 f τούτων γὰρ] καὶ τούτων D 2 ἦν] ἂν εἴη S | οὐδὲ] οὐ übers. S | τὸ < D 3 μηδὲν ἕτερον] μὴ τὸν αἴτιον C | εἶναι < D 4 φημὶ verbindet S mit dem Vorhergehenden | φημὶ τοιγ. τ. θ.: »Aber Gott« Ezn 5 γενέσθαι D 6 τὸ δύνασθαι C | ποιήσειν D | βούλεσθαι C | δέδωκεν D: es endet D 168, 5 7 τρέπειν (wie Z. 10 od. στρέφειν) + S Ezn | παραινεῖ C Ezn, παραινεῖν S | οὐκ — ὁ θ. παραινεῖ Z. 10 < Ezn | ἀφερόμενον C 8 μηνῦσαι C 9 κἂν] καὶ C | λαμβάνει C | τοῦ δύνασθαι < S 10 εἰς C 52 11 f μὴ μανθάνειν + S 12 τοῦτο < S (od. vjaštee aus vjaštee se) 13 οὐ τὴν — βούληται Z. 14: »da er weiß, daß er fortzuschreiten vermag, das Studium fordert, welchem er übergeben wurde« Ezn | τὴν . . ἐξουσίαν < S 15 τὸν ἄνθρωπον < S | ποστ.] πράγμασιν C 15 f αὐτοῦ ἀφαιρεῖν (23v) αὐτῷ καὶ τὴν ἐξουσίαν S 17 πράγμασιν C | καὶ γὰρ — μηνύει Z. 18 < Ezn | καὶ γὰρ τ. ἀρχὴν] <i> bo S | τὸ οὕτως S Jh: τοῦ οὕτως C | ὅτι] ὅτι γὰρ od. ὥσπερ γὰρ S 18 ἵνα — ἀλλ᾿ Ζ. 21: »daß er das Gute begehre« Ezn 19 τὸ πεισθῆναι C)
189

Denn nicht unvernünftig wollte Gott so die Gabe geben, nämlich die ewige Unverweslichkeit. Unvernünftig aber wäre sie ungerecht gegeben; sie wäre aber nicht gerecht gegeben, wenn nicht zu diesem beiden er die Macht empfangen hätte, sowohl zu gehorchen dem, was Gott befiehlt, ebenso auch, wenn er nicht will. Denn das Gerechte wird gegeben nach der Würdigkeit dessen, was jemand getan. Was wäre dann für ein Unterschied der Handlung, wenn nicht eines jeden von beiden Macht hätte der Mensch.

Αὐτεξούσιον δέ φημι γενονέναι τὸν ἄνθρωπον· οὐχ ὡς προϋποκειμένου τινὸς ἤδη κακοῦ, οὗ τὴν ἐξουσίαν εἰ βούλοιτο τοῦ ἑλέσθαι, ὁ ἄνθρωπος ἐλάμβανεν, ἀλλὰ τὴν τοῦ ὑπακούειν τῷ θεῷ καὶ μὴ ὑπακούειν αἰτίαν μόνην.τοῦτο γὰρ τὸ αὐτεξούσιον ἐβούλετο.

καὶ γενόμενος ὁ ἄνθρωπος ἐντολὴν λαμβάνει παρὰ τοῦ θεοῦ, καὶ ἐντεῦθεν ἤδη τὸ κακὸν ἄρχεται· οὐ γὰρ πείθεται τῷ θείῳ προστάγματι. καὶ τοῦτο καὶ μόνον ἦν τὸ κακόν, ἡ παρακοή, ἥτις τοῦ εἶναι ἤρξατο. οὐδὲ γὰρ ἀγένητον ταύτην τις εἰπεῖν ἔχει, τοῦ ποιήσαντος αὐτὴν ὄντος γενητοῦ.

πάντως δὲ πόθεν τοῦτο τὸ παρακοῦσαι ζητήσεις. ἀλλὰ κεῖται <τοῦτο> σαφῶς ἔν <τινι> θείᾳ γραφῇ. [*](1 vgl. De res. Il, 5, 2. De vita 2,5 — 3 De res. II, 36, 2 — 15 De autex. 18, 11. De res. I, 38, 4 — 16 Theoph. ad Autol. II, 25. Iren. Adv. haer. IV, 39, 1. V, 23, 1 S C Ph (Z. 9—16) Ezn 1 »Denn nicht — Mensch« Z. 8 < C | statt »unvernünftig« beidemale »umsonst« Ezn 2 »ungerecht — wenn« Z. 3: »sie einem solchen zu geben, welcher« Ezn 5 »Denn«: »sondern« Ezn 7 »Unterschied«: »Auswahl« Ezn 8 »Mensch«: »zu gehorchen oder nicht zu gehorchen« + Ezn 9 Αὐτεξούσιν — εἶναι ἤρξατο Z. 16 Ph 307b, 37—308a, 4; vorangeht bei Ph ὅτι τῇ φύσει κακὸν οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ τῇ χρήσει γίνεται κακὰ τὰ κακά | Αὐτεξ. — ἄνθρωπον] ὅτι αὐτεξούσιόν φησιν γεγονέναι φημὶ τὸν ἄνθρωπον Ph: < S | τὸν ἄνθρωπον γεγονέναι C | ἀνθρ.] »das Gute zu tun oder auf das Böse zu verfallen« + Ezn I 712f 10 ἐξουσίαν S 24 10f εἰ βούλ. τοῦ ἑλέσθαι S Ph b: τοῦ ἑλ., εἰ βούλ. C Pha 11 ὁ < Ph | ἔλαβεν ἂν S | τῷ — ὑπακούειν Ζ. 12 < Ph b | τῷ < C 12 αἰτίαν — ἐβούλετο frei bei Ezn | αἴτιον μόνον· ἦν Ph: αἴτιον μόνον viell. S (μόνον S) | ἠβούλετο C: τότε + Ph 13 λαμβ. C 52v 14 ἤδη < S 15 καὶ τοῦτο — ἤρξατο Ζ. 16 < Ezn | καὶ μόνον] »nur allein« »nur das einzige« S | μόνον ἦν] μόνην C 16 ἤρξατο] es endet Ph | οὐδὲ γὰρ — ἄνθρωπος S. 190, 3 anders Ezn | οὐδὲ — ἔχει] »Denn niemand kann [sein] sagen, daß es nicht geschaffen ist« S | γὰρ < C 17 τοῦτο συνέβη, προσεγένετο od. ähnlich S 18 ζητήσεις] »Untersuchung, woher dem Menschen das Böse widerfuhr« mit roter Schrift + S | κεῖται] τοῦτο + S | ἔν τινι S: ἐν τῇ C)

190
ὅθεν οὐδὲ τοιοῦτον τὸν ἄνθρωπον πρὸς τοῦ θεοῦ γεγονέναι φημί, κατὰ δὲ τήν τινος διδασκαλίαν τοῦτο πεπονθέναι λέγω· οὐδὲ γὰρ τοιαύτην φύσιν εἰληφὼς ὁ ἄνθρωπος. εἰ γὰρ αὕτως εἶχεν, οὐκ ἂν αὐτῷ κατὰ διδασκαλίαν τοῦτο προσεγένετο, τῆς φύσεως αὐτῆς οὕτως ἐχούσης.

λέγει δέ τις θεία φωνὴ μεμαθηκέναι τὸν ἄνθρωπον τὰ πονηρά· διδάσκεσθαι οὖν φημι τὸ παρακούειν θεοῦ (τοῦτο γὰρ καὶ μόνον ἐστὶ τὸ κακόν, ὃ παρὰ τὴν τοῦ θεοῦ προαίρεσιν γίνεται). οὐ γὰρ <δὴ> καθ᾿ ἑαυτὸν τὸ πονηρὸν <ὁ> ἄνθρωπος διδάσκεται. ὁ διδάσκων τοίνυν τὸ κακόν ἐστιν ὁ δράκων, von Gott selbst geschaffen. Sie (die Schlange) lehrt aber den Menschen, indem sie ihn abwendig machen will von dem Höchsten.

Wenn du aber auch die Ursache wissen willst, Neid in betreff des Menschen hat sie. Wenn du aber auch nachforschest, woher der Neid: deshalb, weil sie nicht so geehrt ward. Denn allein der Mensch hat nach dem Bild und der Ähnlichkeit Gottes zu sein empfangen. Wenn du aber deshalb sagst, daß Gott sei der Urheber des Bösen, so entfällst du von dem Vernünftigen Gedanken.

Denn wenn er jenem weggenommen, was er hatte, und es dem Menschen gegeben hätte, so wäre er in Wahrheit schuldig des Bösen. Wenn er aber jenen erhielt, wie er war, aber den Menschen so machen wollte, ist jener schuldig, der neidet. Denn wenn jemand, der zwei Sklaven hat, den einen in der Knechtschaft erhält, den andern aber an Sohnesstatt macht, jener aber, neidisch geworden, den so vom Herrn Geehrten tötet, wird etwa der Herr schuld sein an jenem bösen An- [*](5 Jerem. 13, 23 — 11 Weish. Sal. 2, 24; vgl. De autex. 18, 8. 19, 3. 4 S. 194, 4. 196, 9. 13. De res. I, 36, 2f. Iren. Adv. haer. IV, 40, 3. Tert. De pat. 5. S C Ezn. — 11 vgl. Athan. Adv. Apoll. 1, 15. Basil. PGr. 31 S. 348 A. Greg. Nyss. Orat. catech. 6. Greg. Naz. Orat. 38, 12. Chrys. PGr. 49, 260 2 πεπονθέναι] »et empfangen habe« übers. S | οὐδὲ] οὐ S 3 εἴληφεν ἂν viell. S | εἰ γ. οὕτ. εἶχεν: »Wenn der Mensch eine solche Natur erhalten hätte« Ezn | ἂν εἶχεν las schwerl. S 4 τῆς—ἐχούσης Z. 5: »sondern von der Natur des Geschöpfes« Ezn 5 τὸν ἄνθρ. — θεοῦ Ζ. 6] anders Ezn 6f καὶ μόνον] »allein« »das einzige« S 7 οὐ γὰρ — Höchsten« Z. 11 frei wiedergegeben bei Ezn 8 δὴ Md: ἂν C, ὢν S | ἑαυτὸ C | τὸ πον.] πονηρὸς S: viell. (ὢν) πονηρὸς τὸ πονηρὸν Md | ὁ + Bo 9 δράκων] καὶ τὰ ἑξῆς + C u. endet 11 statt »Wenn du« usw. stets »Wenn sie« usw. Ezn 17 »was er hatte«: »etwas« Ezn 18 »er«: »der Geber« Ezn 22 »den — tötet« Z. 23: »gegen den andern sich erhebt und ihn tötet« Ezn 23 »Geehrten« S 25)

191
schlag, während er ihm doch nichts genommen, nichts von jenem . diesem gegeben?