De Resurrectione

Methodius

Methodius, De Resurrectione, Bonwetsch, Hinrichs, 1917

Mache also uns gesund, mache gesund, nachdem du ausgeheilt die Krankheiten unserer Herzen, o Herr, damit »erleuchtet an [*](1 vgl. Rom. 9, 20 — 5 Mt. 11, 6 — 7 vgl. Ephes. 6, 12. IPetr. 2, 11 — 8 vgl. Psal. 30, 3? — 10 vgl. I Kor. 7, 9 — 11 Psal. 126, 1 — 12 vgl. I Klem. 59, 4 — 18 Ephes. 1, IS. I Klem. 59, 3) [*](12 vgl. Const. app. VUI, 12, 45 S. 512, 18) [*](1 »dir sagen« S 167 2 »entbinde« otpusti: vielleicht »zu erlassen« otpustiti Sc 4 »Gericht« sudjstva: »Eitelkeit« suistva S 15 Λ. Leidende« S 168 17 »Mache . . gesund« südravi | »also« ze . . ubo = γοῦν) [*](Aus Vat. Τ. 2022 Bl. 337 teilt Pitra, Anal, sacra III, 610f mit als τοῦ ἁγ. Mεθ. ἐπ. περὶ ἀναστάσεως folgendes Fragment Τὸ δὲ γεγραμμἐνον ἐν τῇ ἀποκαλύψει Ἰωάννου τοῦ θεολγικωτάτου τῶν εὐαγγελιστῶν ἀοστόλων »μακάριος καὶ ἅγιος ὁ ἔχων μέρος ἐν τῇ ἀναστάσει τῇ πρώτῃ« (Apok. Joh. 20, 5) μὴ νόμιζε χρονικῶς πρώτην καὶ δευτέραν ἀνάστασιν ὑπαινίττεσθαι· μία γάρ ἐστιν πάντων ἀνάστασις καὶ μίαν »ἡμέραν« ὥρισεν ὁ θεός, »ἐν ᾗ μέλλει κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ« (Act. 17, 31), μεθ᾿ ἥν ἡμερῶν καὶ νύκτων οὐκ ἔστιν περίοδος καὶ μηνῶν καὶ ἐνιαυτῶν ἀνάκλσις. χίλια δὲ ἔτη τῆς βασιλείας ὠνόμασεν τὸν ἀπέραντον αἰῶνα διὰ τῆς χιλάδος δηλῶν· γέγραφεν γὰρ ὁ ἀπόστολος Πέτρος, ὅτι »μία ἡμέρα παρὰ κυρίῳ ὡς χίλια ἔτη καὶ χίλια ἔτη ὡς ἡμέρα μία« (II Petr. 3, 8). τὴν οὖν μίαν καὶ τελευταίαν ἡμέραν ἐκείνην καὶ εἰς ἀπέραντον παρατείνουσαν ακὶ Ἰωάννης τῇ χιλιάδι τῶν ἐτῶν ἐπενῄξατο (so). — τινὲς δὲ πλανηθέντες καὶ χρονικῶς νοήσαντες τὴν πρώrην ἀἄστασιν ἐνόμισαν χιλίων ἐτῶν περίοόον προανίστασθαι τοὺς ἁγίους καὶ ἀπολαύειν τῶν τῆς γῆς ταύτης ἀγαθῶν καὶ οὕτως γίνεσθαι τὴν καθόλου πάντων ἀνάστασιν, μετὰ τὴν παραδρομὴν τῶν χιλίων ἐτῶν, ὅπερ ἐστὶν μυθικὸν καὶ ἔξω πῖπτον τῆς ἐννοίας τῆς θείας γραφῆς. βοᾷ γὰρ ὁ τῶν θείων μυστηρίων ταμίας Παῦλος Ῥωμαίοις γράφων, ὁ »εἰς τρίτον οὐρανὸν ἁρπαγεὶς« καὶ »εἰς αὐτὸν τὸν παράδεισον« καὶ ἀρρήτων ἐπακούσας ῥημάτων (II Kor. 12, 2. 4), »ὡς οὐκ ἔστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ἀλλὰ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη καὶ χαρὰ ἐν πνεύματι ἁγίῳ« (Röm. 14, 17). Gegen die Zugehörigkeit zu entscheidet Symp. 4, 4. 9, 3. 5 S. 50, 14 ff. 117, 14 ff. 120, 7 ff. Zum Inhalt vgl. Gramer, Catene VIII, 568, 8 ff)

424
den Augen« wir nicht ferner vermögen, im Tod zu entschlafen! dein ist die Herrlichkeit und Gewalt, o Christus Jesus, durch den heiligen Geist von Ewigkeit und jetzt und in die ferneren Ewigkeiten. Amen.

Salva voluntate nostra Deus non est causa malorum quae operamur; unde per legem damnentnr et torqueantur qui peccant, oportet, quapropter recte egit Cliristus ctiam cum esset verbum Dei non mutando mentem ludae, ne illum eligere bonum necessitate adigeret.

[*]( Pitra, Anal. s. IV, 205. 438)[*](4 Aus Mus. Brit. addit. 12156 Bl. 70rb; Lemma ex tractatu tertio de resurrectione adversus Origenem)