De Libero Arbitrio

Methodius

Methodius, De Libero Arbitrio, Bonwetsch, Hinrichs, 1917

Und demit ich nicht von diesem allein redend scheine die Zeit zu verbringen, gehe ich zu anderem über. Und siehe mir in betreff des Eisens, wie der Gebrauch es bald gut bald böse zu sein zeigt. Denn wenn jemand es nicht recht braucht, nämlich nicht zum Nützlichen, wie sei es zum Pflug die Erde ze pflügen, oder wieder zu etwas anderem, was nützlich ist, sei es zur Pflanzung von Pflanzen oder zum Säen der Saat geeignet zu sein, — sondern zum Schwert und Spieß. und soviel zur Anfeindung des Menschen ausgedacht worden, der tut ein böses Werk.— Von diesem sage cih, daß es von den Menschen getan werde. Denn sie selbst sehen wir als die Handelnden, von welchen als getan dieses sich zeigt.

[*](14 Symp. S. 110, 16f. 121, 17f — 16 Symp. S. 20, 18ff S D (bis Z. 5) Ezn 1 ἀγαθὸν ἢ vor κακὸν + S | τὸν < D | εἰ—ἐθέλ. Ζ. 4 frei Ezn 3 ξύλῳ ἢ λίθῳ viell. S 4 κακόν πράττει] »handelt nicht recht« S; »begeht er schwere Verbrechen« Ezn | καὶ τὸ—γινόμενον Ζ. 5: »denn er hat die Art des Notwendigen in ungenziemendo Dinge verwandelt« Ezn | καὶ < S 5 ἐναλάσσει D | γινόμενον] D endet 164, 11 | »Aber—Denn« Z. 7 < Ezn 8 »welches—hat« + Ezn 14 »Und—über« Z. 15 < Ezn 15 »verbringen« S 21v | »Und siehe—zeigt» Z. 24: »wie zuch das Eisen bald zum Guten dient und bald zum Bösen; denn wenn einer Pflugschar u. Sense u. Sichel verfertigt, so diente es zum Guten, wenn aber Schwert u. Lanze u. Pfeil u. andere Waffen, welche den Menschen schädlich sind, so verübt er eine böse Tat; aber die Ursache des Bösen ist der Täter und nicht das Eise« Ezn 21 »Andeindung« ulajanie: »Jagen« ulovlenie S b)
186

ETAIP. Ἐπεὶ τοίνυν περὶ τῶν κακῶν ἐποιήσω τὸν λόγον, δεικνύναι βουλόμενος ὡς ἔστιν τὰ κακά, καὶ ὅτι τούτων οἱ ἄνθρωποι τυγχάνουσι ποιηταί, βραχύ τι πάλιν πυθέσθαι βούλομαι· πότερον οἱ ἂνθρωποι τὴν ἀφορμὴν ἀφ᾿ ἑαυτῶν λαμβάνοντες ἔχουσι, τουτέστιν αὐτοὶ τῆς τοιαύτης χρήσεως εὑρεταὶ γενόμενοι, ἢ τοιοῦτοι ὑπὸ θεοῦ γεγόνασιν, ἢ αὖ πάλιν ἕτερός τις ὑπάρχει ὁ εἰς τὰ τοιαῦτα τοὺς ἀνθρώπους παρορμῶν;

ΟΡΘΟΔ. Πρὸς μὲν τοῦ θεοῦ τοὺς ἀνθρώπους τοιούτους γεγονέναι νέναι οὔτι μοι δοκεῖ λέγειν· αὐτεξούσιον δὲ τὸν πρῶτον ἄνθρωπον γεγονέναι λέγω, τουτέστιν ἐλεύθερον, ἀφ᾿ οὖ καὶ οἱ διάδοχοι τοῦ γένους τὴν ὁμοίαν ἐλευθερίαν ἐκληρώσαντο. φημὶ τοιγαροῦν ἐλεύθερον γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον, δουλεύοντα δὲ αὐτὸν ᾧ βούλεται·

τοῦτο γὰρ αὐτῷ καὶ μέγιστον πρὸς τοῦ θεοῦ κεχαρίσθαι λέγω. [ὅτι] τὰ μὲν γὰρ ἄλλα πάντα ἀνάγκῃ δουλεύει τῷ θείῳ προστάγματι· ἐάν τε γὰρ οὐρανὸν εἴπῃς, ἔστηκε φέρων τὸν δεσπότην, οὐ μετακινούμε- [*](3 vgl. De autex. 14, 1 S. 180, 15 — 9 Theoph. ad Aut. II, 27 S C (von Z. 8 an) D Ezn. — 8. 13 vgl. Greg. v. Nyssa Orat. catech. 30, 5 1 Ἐπεὶ D 164, 12 | Ἐπεὶ — βούλομαι Z. 3: »sagen sie« Ezn 2 ka]i δεικνύναι S | δεικν. βούλ. — ποιηταί Z. 3] et ostendisti, quod mala ex actibus hominum vel voluntatibus constent Dr | Βουλ.] »Untersuchung, ob die das Böse tuenden Menschen von sich selbst darauf sich richten oder von Gott oder von irgend einem andern« + S in roter Schrift 3 ποιηταί] »Frage« rot + S | βραχύ τι πάλιν: illud est quod adhuc Dr 4 τὴν τοιαύτην S | λαμβ. S 22 | τουτέστιν — γενόμενοι Z. 5 < Ezn 5 τῆς τοιαύτης: ταύτης S | 6 τὰ — ἀνθρ.: ταῦτα S 8 Πρὸς] C (S. 194ff Holl) in K 51r—52v. Lemma τοῦ αὐτοῦ (voraus geht Meth. De res. I, 44f) ἐκ τοῦ περὶ τοῦ αὐτεξουσίου λόγου | Πρὸς: Ὑπὸ D | μὲν: γὰρ S | τοιούτους: κακοὺς C 8f γεγονέναι] εἶναι hier u. Z. 10 u. 12? S 9 οὔτι — λέγ.: οὔ φημι D | λέγειν] »Über den freien Willen« + in roter Schrift S 9f πρῶτον . . γεγονέναι < D | ἄνθρωπον] »welcher von Gott erschaffen wurde« + Ezh 10 τουτέστιν — βούλεται Ζ. 12 < D 10f τὸ γένος las schwerl. S 12 δουλεύειν S: δουλεύει Ezn | αὐτὸν <?Ezn | ὡς βούλεται S, ᾧ βούλεται Ezn, οὐ βούλομαι C 13 γὰρ αὐτῷ καὶ < D | ὑπὸ θεοῦ D | λέγω] λέγων αὐτῷ D, hominibus pariterque angelis Dr | ὅτι] »Daß außer den Vernünftigen die andern alle aus Zwang dienen dem Gebote Gottes« + in roter Schrift S | ὅτι — ἐφίλαξαν S. 187,8 < Dr 13 f ὅτι μὲν γὰρ τὰ C, ὅτι τὰ μὲν D, τὰ μὲν(?) γὰρ S Ezn 14 πάντα < C | ἐάν — πεποιηκότι S. 187, 5 < C, veranlaßt durch das wiederkehrende δουλεύει ἀνάγκῃ 15 τε < S: ? Ezn | φέρων τ. δ.] »befestigt« Ezn 15 f καὶ(?) οὐ μετακινεῖται S)

187
νος τοῦ ὡρισμένου τόπου· καὶ ἐάν τε περὶ ἡλίου τὸν λόγον ποιεῖσθαι θέλῃς, ἐκτελεῖ οὗτος τὴν ὡρισμένην κίνησιν, οὐ παραιτούμενος τὸν δρόμον, ἀλλὰ ἀνάγκῃ τινὶ δουλεύων τῷ δεσπότῃ. καὶ γῆν ὁμοίως πεπηγυῖαν ὁρᾷς καὶ φέρουσαν τὸ πρόσταγμα τοῦ κεκελευκότος.

ὁμοίως δὲ καὶ τὰ ἄλλα ἀνάγκῃ δουλεύει τῷ πεποιηκότι. οὐδ᾿ ὁπότερον αὐτῶν δυνάμενον ἕτερόν τι παρὰ τὸ εἰς ὃ γέγονεν ποιεῖν. διόπερ οὐκ ἐπαινοῦμεν ταῦτα οὕτω πειθόμενα τῷ δεσπότῃ, οὐδέ τις αὐτοῖς ἀπόκειται κρείττων ἐλπίς, ὅτι τὸ προσταχθὲν ἄκοντες ἐφύλαξαν.

ἄνθρωπος δὲ τὴν ᾧ βούλεται πείθεσθαι προσέλαβεν ἐξουσίαν ἑαυτὸν δουλαγωγῶν, οὐκ ἀνάγκῃ τῆς φύσεως κρατούμενος, οὐδὲ τῆς δυνάμεως ἀφαιρούμενος· ὅπερ αὐτῷ τῶν κρειττόνων ἕνεκα κεχαρίσθαι φημί, ἵνα τι πλεῖον ὧν ἔχει προσλάβῃ παρὰ τοῦ κρείττονος, ὅπερ αὐτῷ ἐκ τῆς ὑπακοῆς προσγίνεται καὶ ὡς ὀφειλὴν ἀπαιτεῖ παρὰ τοῦ πεποιηκότος.