Refutatio Omnium Haeresium (= Philosophumena)

Hippolytus

Hippolytus. Hippolytus Werke, Volume 3. Wendland, Paul, editor. Leipizg: Hinrichs, 1916.

διχάζεται γὰρ καὶ διακρίνεται ἐ̔καστα τῶν συγκεκραμένων οὶκείου χωρίου τυχόντα. ὡς γάρ ἐστι χωρίον συγκράσεως τοῖς ζῴοις [*](7 Vgl. Zeller 111 1 4 646, Alexander im Suppl. Aristot. II 2 (in Β betitelt περὶ κράσεως καὶ μίζεως), zur Terminologie auch Doxographi p. 463, Stoic. fr. II S. 151ff V. Arnim — 8ff vgl. Heraklit Fr. 67 D., Hipp. IX 10,8 — 13 εὐαγές] vgl. A. Dieterich, Kl. Schriften 95 2 — 15 vgl. die den orphischen Hymnen vorgesetzten Opferanweisungen — 24f Matth, 10, 34 μὴ νομίσῃς ὅτι ὄτι βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν· οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν.) [*](2 Μιανῶν Ρ φοβερὸς Ρ 3 τῷ νοΐ ö.: τὸν ݲ Ρ 6 δς Miller: ὡς Ρ ἄλλοις τε πολλοῖς καὶ Cruice 7 σιθιανοὶ Ρ 12 Zeichen a. Rande, aber keine Note 17 χαλκός Ρ 19 εὑρἐθη falsch als Text von Ρ Miller 20f οἴνῳ διακρίνει ö.: αἰνωδία κρήνη Ρ 21 καὶ > Gö. ἐὰν > Ρ, μμ auch Ζ. 25f. u. S. 124, 15 22 κατεμάνθανε Ρ 23 λυθέντων We.: λυθέντος Ρ, λυθὲν Cruice τὸ zweimal Ρ)

124
ἅπασιν ἔν, οὕτω καὶ τῆς διακρίσεως καθέστηκεν ἴν, ὅ οἶδεν οὐδείς, φησίν, ἢ μόνοι ἠμεῖς, οἱ ἀναγεννώμενοι πνευματικοὶ οὐ σαρκικοί, ὦν ἐστι τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς‘ ἄνω.