Oratio 11

Libanius

Libanius. Libanii Opera, Volume 1, Fasc 2: Orationes VI-XI. Foerster, Richard, editor. Leipzig: Teubner, 1903.

θαῦμα μὲν οὖν καὶ τὸ ἐν Ἑλικῶνι Ἀρήνην ἵππου κρήνην] [*](5 cf. IV 1102 περὶ Δάφνης) [*](1 prius τὸ inser C f | ἔνειμεν C 4 εὗρεν ἔργον UI 5 ἐραστὴς Ca 6 μετέβαλλεν UI | π δίκα cum rasura U 9 ἐπὶ supra παρὰ Ι2 περὶ Β 10 τῷ δένδρῳ Μ | ἡ om MCa 12 ψ in ἀνέπεμψεν in ras I2, eras U ἐξέπεμψεν in marg Mo2 13 ἐγέγραπτο Μ 14 μετὰ supra βολὴν C f 15 ἑνὸς in ἐντὸς corr B2 | ἐφυλάσσετο I 16 τῷ σελ. U 18 τὸν supra τὸ Mo2 | ἢν alterum in κρήνην in ras I2 | ἵππου κρήνην cancellavi (Zambecc. p. 200) ut glossema praeeuntibus Sinteni et 6 parte Reiskio qui proposuit Ἑλικῶνι περὶ τὴν Ἱππουκρήνην, ἣν et Iacobsio in exemplari et lectt. Stob. (1827) p. 150, qui κρήνην ἵππου delendum, κατὰ pro καὶ scribendum, ᾗ ante κρήνην inserendum censet, postquam olim (exercitt. critt. in scriptt. vett. t. II Lips. 1796 p. 33) coniecit: θαῦμα μὲν οὖν καὶ τὸ ἐν Ἑλικῶνι· ἐκ πτέρνης ἵππον κρήνην ἐκδοθῆναί φασι, in Animad. ad Anthol. gr. IX 335 (Lips. 1800), lectt. p. 339 et in exemplari πτέρνῃ pro altero κρήνην proposuit)

468
ἐκδοθῆναι, φασί, Πηγάσου τῷ ποδὶ τὴν πέτραν πλή- ξαντος, τοσούτῳ δὲ τοῦτο θαυμαστότερον, ὅσῳ μᾶλλον εὔλογον πηγὰς ἐκ γῆς ἢ ἀκίδας ἐκπηδᾶν.