Περὶ ὀρθογραφίας

Aelius Herodianus

Aelius Herodianus, Περὶ ὀρθογραφίας, Grammatici Graeci 3.2, Lentz, Teubner, 1868

ναίω τὸ οἰκῶ διὰ τῆϲ αι διφθόγγου ὡϲ τὸ «ναῖε δὲ Ϲατνιόεντοϲ [*](l. 1 Hes., idem Μομμώ, ὃ ἡμεῖϲ Μορμώ φαμεν. l. 2 St. B. 1.4 St. B. Hes. Μυκάλη ὅροϲ Καρίαϲ. l. 8 St. B. — Hes. per simplex ϲ. l. 9 Theogn. 100, 33. Hes., qui etiam habet Μουκέρινα, ut Schmidtius suspicatur, ex scri ptore Dorico. l. 10 Hes. et St. B. s. Μυλαντία. l. 11 Hes. et St. B. s. Μυλαντία; nomen Μύλλαϲ per duplex λλ exstat ap. Arc. 21, 27. l. 13 Hes., qui habet etiam Μιλίτηϲ Ἀφροδίτηϲ, pro quo ordo Μιλύτηϲ postulat. l. 14 St. B. l. 16 St. B., sic etiam Hes. per simplex ν, E. M. 595, 25 Μυρίννα. l. 17 St. B. l.19 St. B. l. 23 Hes., apud quem vitiose μυρίνη. l. 24 St. B. l. 27 St. B., Hes. l. 29 Arc. 109, 9, ubi diserte cum πυϲτίλη et μαρίλη opponitur nominibus oxytonis in ειλη ὠτειλή, ἀπειλή, ὀφειλή. Quare iure ap. Hes. Schmidt. ε seclusit. l. 31 Hes., Theogn. 40, 18. l. 32 Hes.) [*](l. 33 E. M. 598, 45 cf. An. Ox. II 326, 4.)

553
ἐυρρείταο παῤ ὄχθαϲ» (Ζ 34) ἐξ οὐ γίνεται ὁ ναόϲ. νέω δὲ διὰ τοῦ ε ψιλοῦ τὸ πορεύομαι ὡϲ τὸ «νῦν δ᾿ ἐπεὶ οὐ νέομαί γε φίλην ἐϲ πατρίδα γαίην» (Ϲ 101) καὶ τὸ κολυμβῶ ὡϲ «ϲτόμα καλλιρρόοιο Ἷξε νέων».