Quaestionum Homericanum ad Iliadem pertinentium reliquiae
Porphyrius
Porphyrius. Porphyrii Quaestionum Homericanum ad Iliadem pertinentium reliquiae, Fasc I-II. Schrader, Hermann, editor. Leipzig: Teubner, 1880-1882
40. Ἐζήτηται διὰ ποίαν αἰτίαν οὐ χρῆται κήρυκι Ἀχιλλεὺϲ πρὸϲ τὸ ϲυγκαλέϲαι τοὺϲ ὄχλουϲ. ῥητέον οὖν τι ἔθοϲ ἐϲτὶν ἀρχαῖον αὐτό οὕτωϲ γοῦν καὶ ἐντὸϲ τῆ Α ῥαψῳδίᾳ (54 ) αὐτὸϲ Ἀχιλλεὺϲ ϲυγκαλεῖ. ἄλλωϲ τε διὰ τὴν χαρὰν μετὰ ϲπουδῆϲ ϲυνδεδραμήκαϲιν οὐδὲ τοὺϲ κήρυκαϲ ἀναμείναντεϲ.
[*](*B f. 261 ad ἀϲκελέωϲ. L f. 412b Cf. EQ α 68, II.)68. ἀντὶ τοῦ ἄγαν ϲκληρῶϲ· ϲκέλλειν γάρ ἐϲτι τὸ ϲκληροποιεῖν, καὶ ὁ ϲκελετὸϲ κατεϲκληκὼϲ διὰ τὴν ἀϲαρκίαν, καὶ Ἀϲκληπιὸϲ διὰ ϲτέρηϲιν μετὰ ἠπιότητοϲ, ὁ διὰ ἰατρικῆϲ μὴ ἐῶν ϲκέλλεϲθαι. οἱ δὲ ἀπέδωκαν ἀϲκελέωϲ ἀδιαλείπτωϲ κατὰ μέμψιν· τὸ γὰρ ἀϲκελέϲ ἄβατον ἀπόρευτον.
[*](Vat. ζητ. κδ΄ *B f. 261 b ad φεύγων. L f. 412a, II.)71 sqq. ἀλλά τιν’ οἴω ἀϲπαϲίωϲ αὐτῶν γόνυ κάμψειν, ὅϲ κε φύγῃϲι φεύ γων ἐκ πολέμοιο. οἱ φεύγοντεϲ τεταμένον ἔχουϲι τὸ γόνυ, οἱ δὲ καθήμενοι κεκαμμένον. ἀϲπαϲίωϲ οὖν, φηϲὶ, καθεδεῖται τῶν φυγόντων τιϲ ἐκ τοῦ πολέμου, ὃϲ καὶ ἀναπαύϲει ἑαυτὸν καὶ τὰ ϲκέλη, ἐκ τοῦ ϲυντόνου τῆϲ φυγῆϲ δρόμου καθίϲαϲ.
[*](*B f. 261b ad ἑϲταότοϲ. Vat. ζητ. κε΄.)79 sqq. ἑϲταότοϲ μὲν καλὸν ἀκουέμεν οὐδὲ ἔοικεν
---,,Ἀρίϲταρχοϲ οὖν ῷήθη παραίτηϲιν εἶναι τὸν λόγον, ὡϲ διὰ τὸ τετρῶϲθαι το Ἀγαμέμνονοϲ ϲυγχωρεῖν ἀξιοῦντοϲ, εἰ καθήμενοϲ λέγει. καί φηϲι· διὰ τοῦτο ἐνέθηκε τὸ αὐτόθεν ἐξ ἕδρηϲ οὐδ’ ἐντὸϲ μέϲϲοιϲιν ἀναϲτάϲ (v. 77 ). ἄτοποϲ δὲ ἡ παραίτηϲιϲ· οὐ γὰρ τὸν πόδα ἀλλὰ τὴν χεῖρα τέτρωται, καὶ τὴν χεῖρα δὲ οὕτωϲ ἔρρωτο, ὥϲτε ὀλίγον ὕϲτερον αὐτὸϲ τὸν κάπρον ἀποϲφάττει. ἐὰν προϲκείμενοϲ δὲ ὁ ϲτίχοϲ ἦ τὸ αὐτόθεν ἐξ ἕδρηϲ, ἀκουϲόμεθα ἐκ τοῦ τῶν ἀριϲτέων ϲυνεδρίου, ὥϲτ’ ἐντὸϲ ἐκείνοιϲ ὄντα λέγειν αὐτὸν καὶ οὐκ ἐντὸϲ μέϲῳ τῷ πλήθει. Ἀπολλώνιοϲ μὲν οὖν ὁ διδάϲκαλοϲ ἡμῶν, καὶ αὐτὸϲ ϲυγκαταθέμενοϲ [*](1 πολλ. .μάδῳ V ἀκούϲει V 2 εἴπῃ V ἀγορητ.ϲ V 3 lacuna in codd. non comparet, v. infra ad h. v. οὖν om. V ἔχειν τὸν λ V 4 ἀγαμέμ. ονοϲ V ϲυγχωρεῖν, post ρ ras. un. litt., B⟩ 5 λέγοι V φαϲι coni. Kamm., p. 102 αὐ . . θεν V τό in marg. V 5. 6 ἐξ ἐντὸϲ μέϲοιϲιν (sic ἀνα humiditate deleta rescrps. V 2 7. 8 post ἀλλὰ aliquot verba, quae dicas fuisse τὴν χεῖρα τέτρωται καὶ , in cod. V tinctura adhibita deleta ; in sequent. τὴν χεῖρα, quae humiditate deleta fuerunt,, rescrps. V2; sequntur verba δὲ οὕτωϲ τέτρωται ὥϲτε μικρὸν ὕϲτερον αὐτὸϲ ἀποϲφάττει τὸν . προν ⟨κά supra. scrps. V 8 ἐα . . ροϲκείμενοϲ V, κἂν supra scrps. V2 8, 9 κἂν προϲκείμενον δὲ τῷ ϲτίχῳ ἦν B⟩ 10. 11 ἐντὸϲ μέϲω τῷ πλήθει V) [*](3 sqq. Aristarchi sententia iisdem fere verbis et affertur et refutatur a. schol. A (ll, p. 184, 14 —21) D.), cui in fine additum o οὕτως ὁ Κοτυαεύς. Quem non ipsum h. l. a Porphyrio induci, sed Dionysii Sidonii verbis usum, inde sequitur quod illa ἐκ τοῦ τῶν ἀριστέων συνεδρίου ἐυ μέσῳ τῷ πλήθει (lin. 9 —11) ab Apollonio v. ὐββάλλειν ad Dionysium illum referuntur: . . . οἱ δὲ περὶ τὸω Σιδύνιον ἑστῶτα μὲν λέγουσι τὸν Ἀγαμέμνονα παρὰ τῇ καθέδρᾳ οὐδ’ ἐντὸϲ μέσοις ἑστῶτα. Accedit quod ipsum Cotyaensem Porph., p. 234, 10, ita affert, ut quae ibi leguntur demum illius esse existimare videatur. Qua in re Porphyrium errare — eadem enim illa de ὑποβάλειν per verbum ὑποκρόειν explicando eidem Sidonio Ap Pollon. l. c. Tribuit — ad eam rem de qua hic agitur haud magni momenti est. Cf. quae pluribus olim de A Apollonic h. l. commemorato, Dionysii Sidonii praeceptore, in Fleckeis. Annal. 1866, p. 232 sq q disputaVi, a quibus nunc ita dissentio, ut propter verba illa Ἀρίσταρχος οὖν κτλ. lacunam, cuius loco Sidonii nomen a Cotyaensi commemoratum interciderit, initio scholii quum post καί φης (lin. 5) statuere malim. Ceterum de Aristarchi ratione, quam Eust. T, p. 1172, 22, prave intellexit, consentit Ariston. v. 77.) [*](9 Cf B⟩ f. 261b ad αὐτόθεν v. 77 (id. fere Vict. f. 361b): . . . . οὐ προελθὼν εἰς μέσην τὴν ἐκκλησίαν, ἵν᾿ ᾖ· ἀναστὰς ἐδημηγόρει, οὐκ μέσοις, ἀλλ’ ἐκ τὴ ἕδρας τῶν βασλέων ⟨quae in B⟩ sequitur Epaphroditi interpretatio in Vict. praecedit alii lemmati adscripta⟩. Simil. Eust. p. 1172, 2.) [*](11 De Apollonic v. Fleckeis. Ann. i. c. ubi quod scripsi, Eustath., p. 1171 extr., Apollonii sententiam male reddere, errori dubetur; neque enim. huius sed Aristarchi sententiam eum afferre schol. A v. 80 docet (in Apollon. lex. v. ὑββάλλειν Archiae nomen ex Aristarcho corruptum esse videtur, quamquam in Crameri A. P. lV, p. 179, 30, ubi variae v. Ἀγρειφόντης interpretationes afferuntur, uterque nominatur).)
83. v. 40.
100. ad v. 108
108. διὰ τί ἡ Ἥραὀμόϲαι προάγει τὸν Δία. ἢ δῆλον ὡϲ οὐ[*](A f. 253 c. l. δ᾿ ἄγε νῦν μοι ὄμοϲϲον.) ποιοῦντα ἃ ἂν φῇ. εἰ δὲ τοῦτο, διὰ τί οὐ κατανεῦϲαι ἀλλὰ καὶ ὀμόϲαι εἰ ἠξίωϲεν, ὡϲ καὶ ψευδομένου, ἂν μὴ ὀμόϲῃ ὁ δὲ ποιητήϲ φηϲιν ἀληθεύειν τι κεν κεφαλῇ κατανεύϲῃ (A 527). τὸ μὲν οὖν ὅλον μυθῶδεϲ· καὶ [*](2 μαθεῖν om. V 5—8 τὸ οὖν ἐόντα, quae a V absunt, recte Kamm. uncinis inclusit 8. 9 πρᾶγμά ἐϲτι om. V 9 τὸν ἐπιπάμενον(?) V 9. 10 πυνθ. καὶ ἀγνοοῦντα B 11 οἷϲ ἐπάγει V 13 ἀργείων V 14 μὲν pro μοι B 16 ἀκούοντεϲ pro ὑποκρ. coni. Vill.) 17 τὰ ante πάντα om. V λόγοϲ μου V ἡμᾶϲ V 18 τὸν om. V 20 [ὃ]ν V 21 δὲ om. V ἐπι.ράφεται V, γ in marg. V2 25 προάγει V. Rose, Ar. ps. p. 168; πρὸϲ cod. 27 φαϲὶν cod. corr. Vill.) [*](διὸ χαλεπὸν (cf. supr. lin. 18) τοῦς εἰδύτας τὴν αἰτίαν τῆς συνόδου ὡς μὴ εἰδότας θορυβεῖν καὶ διὰ τοῦτο ἐμποδίζειν καὶ τῷ λέγοντι καὶ τῷ ἀκούοντι πρὸς ὃ λέγω ὃ παρὼν ἕστηκε. πολλὰ τοιαῦτα καὶ τοῖς ῥήτορσι προοίμια ἐπιγράφει. πρὸς τοὺ θορύβους. ὁ δὲ Κοτυαεὺς Ἀλ. (v. ad p. 234, 10). P Pars eorum in. schol. Paris. 2679 Transcripta est (An. Par. Ill, p. 24, 28).) [*](25 sqq. B 1. 262a ad ὄμοσσον v. 108 (id. L. f. 414a, simil. Vict. f. 363a) διὰ τί μ νεῦσαι αὐτὸν κελεύει τάχα φοβουμένη μὴ μετατεθῇ ἐπὶ τὸ ἰσχυρότερον ἔρχεται, cf. Eust. T, p. 1175, 30.) [*](28 sqq. B f. 262a ad εὐχόμενος v. 100 (id. Vict. f. 363a): . . . . πῶς δὲ τὰ παρὰ θεοῖς οἶδε γινόμενα; ῥητέον δὲ ὅτι κοινὸν ὄντα τὸν μῦθον παρείληφεν.)
183. Ϲ 100.
[*](*B f. 264b ad φυλόπιδοϲ. L f. 416b, Π.)