De materia medica
Dioscurides Pedianus
Dioscurides Pedianus. De materia medica, Volumes 1-3. Wellmann, Max, editor. Berlin: Weidmann, 1907-1914.
δίδοται δὲ 2 καὶ ὀρθοπνοῖκοῖς σὺν ὀξυκράτῳ, θηριοδήκτοις δὲ σύν οἴνῳ, διδύμων τε φλεγμοναῖς ἀρήγει σὺν σταφίδι καὶ ἀλεύρῳ ἐρεγμίνῳ [*](59 RV: κύμινον ἥμερον· Ῥωμαῖοι κύμινουμ, Ἄφροι χαμάν.) [*](6 SIM.: Pl. XX 159 (e S. N.) cf. XIX 161. Sim. Seth. s. v. (56 L. ex Rufo?) — Pl. XX 159 eup. II 40 (254) II 43 (256) — Nic. Th. 601. 710 (ex Apollod.) Pl. l. s. 162 eup. II 115 (317) — Pl. 161 eup. I 141 (164) — Zop. (Orib. II 597. 599) Pl. 161 — Pl. 160 eup. I 210 (204) — Pl. 159 eup. I 112 (149).) [*](6 EXC.: Ps. D. de h. f. 5 (e D. lat. unde A. Mai VlI 433); Gal. XII 52 (unde Aet. I s. v. Paul. Aeg. VII 3 s. v.) Orib. II 58 (e Gal.).) [*](1 κοιλίαν τε καθαίρει E 2 καὶ (pr.) om. Di παρηγορεῖ] ῖστησιν E σβεννύει P 3 δʼ ἐστὶν E 4 γυναικὶ ὑστερικῇ FH εἰς om. RE σπέρμα αὐτοῦ E καὲν] ΕΙϹΜΕΝ (sic) R καὶ om. R 5 καταπασθὲν coni. Sarac. παύει CE: παύειν N) [*](6 num. cap. τογ ODi: ξϚ E tit. περὶ κυμίνου ἡμέρου FH: περὶ κυμίνου Di marg. add. Ῥωμαῖοι κουμιντούτζε Di εὐστόμαχον E: εὔστομον reliqui: cuminu nostru eustomacu est Dl: cyminum, quod Latini cuminum vocant, stomacho valde utile est Ps. D. cf. Pl. I. s. 8 δεύτερον τὸ Αἰγ. Di δὲ (alt.) om. Di: γὰρ καὶ E 9 Γαλατίᾳ — ἐν (pr.) om. R καὶ Επανίᾳ om. E Σπανίᾳ] ἐν Ἀσίᾳ libri: correxi coll. Dl in galatia nascitur et in spania: Pl. XIX 161 in Carpetania nostri orbis maxime laudatur: Γαλ. τῆς Ἀσίας coni Sarac. post Κιλικίᾳ inser. καὶ τερεντία Di: et india (!) Dl ἄλλοις δὲ E πλείοσι Di 10 τόποις om. O 11 θερμαντικὴν om. EDl Ps. D. de h. f. ξηραντικήν om. R: virtutem habet siccatoriam Ps. D. de h. f. 12 τοὺς στρόφους H 13 σὺν (pr.) om. R (ἑφθῷ ἐλ. N) 14 δὲ καὶ E ἀρήγει δὲ καὶ διδύμων φλεγμοναῖς R ἐρεγμίνῳ] αἰρίνῳ F: αἰρίνῳ ἀλεύρῳ HDi: cum fabae polline Ps. D. de h. f. cf. D. eup. I 141 (164) κυάμινον ἄλευρον ἑψηθὲν ἐν οἴνῳ σὺν κυμίνῳ καὶ σταφίδι ἢ κηρίῳ κηρωτῇ κυπρίνῃ (sc. τὰς τῶν δ. φλεγμ. ἰᾶται)) [*](16 C fol. 180r: N 82: synon. om. HDi κυμίνου ἡμέρου C κύμεινον N χαμαν libri. cf. Low l. c. 410, Hehn Kult.6 206)
60 κύμινον ἄγριον· φύεται μὲν πλεῖστον καὶ ἐνεργέστερον ἐν Καρχηδόνι τῆς Σπανίας, καυλίον σπιθαμιαῖον, λεπτὸν ἔχον, φυλλάρια τέσσαρα ἢ πέντε λεπτά, οἱονεὶ πεπρισμένα τὴν κατάσχισιν ὡς γιγγίδιον· κεφάλια δὲ ἐπ’ ἄκρου πέντε ἢ ἓξ στρογγύλα, μαλακὰ ἔχει, ἐν οἷς ὁ καρπὸς ἀχυρώδης, γευομένῳ δὲ δριμύτερος τοῦ ἡμέρου φύεται ἐν γεωλόφοις.