De Lepra Ad Sistelium

Methodius

Methodius, De Lepra Ad Sistelium, Bonwetsch, Hinrichs, 1917

Διὸ δὴ φυλάξωμεν καθαροὺς ἑαυτοὺς τῷ θεῷ — ταῦτα γὰρ κανόνες εἰσὶν καὶ θεσμοὶ τῆς ἐκκλησίας — τῷ όξυδορκεῖν κατὰ τὰς γραφὰς δυναμένῳ· ἐπεὶ παρελθὼν ἀποκρινάσθω μοί τις — ἴνα καὶ τῶν ἑξῆς ἐπιμνησθῶ· τίς ἡ τοσαύτη φροντὶς τῷ »τῷ καὶ σπουδὴ περὶ ἐρεῶν ἱματίων διαλέγεσθαι καὶ λινῶν καὶ κρόκης καὶ στήμονος καὶ δερμάτων; ἢ »πάντως« προεφητεύσατο ταῦτα »δι' ἡμᾶς‘;

φέρε γὰρ ἀκριβῶς διακρίωαντες τὰς ἑρμηνείας ἑκάστῳ γένει πρόσφορον παρα- [*](1 Psal. 49, 16 — 2 Lev. 13, 46; vgl. Orig. In Lev. hom. 14, 3 ΙΧ, 417 Lomm. Hipp. In Dan. IV, 38, 2 S. 284, 18ff. Bonwetsch, D. Theol. d. Meth. v. Ol. S. 103f — 3 Apok. Joh. 22, 15 — 7 Ephes. 6, 17 — vgl. Barn. 16, 9. 10 — 8 vgl. Jes. 50, 4 — 12 vgl. Symp. S. 58, 12 — 13 I Kor. 9, 9; vgl. De lepra 14, 7 S. 469, 15 f — 15 I Kor. 9, 10) [*](2 vgl. Const. app. II, 21, 7 S. 81, 3ff) [*](2 Orig. exiit enina a veritate, exiit a timore Dei, a fide, a caritate, sicut superins diximus, quomodo per haec quis exeat de castris ecclesiae, etiamsi per episcopi vocem mininie abiceatur. sicut e contrario interdum fit, ut aliquis non recto iudicio eorum qni praesunt ecclesiae depellatur et foras mittatur. sed si ipse non ante exiit, hoc est si non ita egit, ut naereretur exire, nihil laeditur in eo, quod non recto iudicio ab hominibus videtur expulsus. et ita fit, ut inter- dum ille qui foras mittitur intus sit, et ille foris qui intus retineri videtur. — Const. app. δίκαιος γὰρ ἀδίκως φονευθεὶς ὑπό τινος παρὰ θεῷ έν ἀναπαύσει ἔσται εἰς τὸν αἰῶνα. ὡσαύτως καὶ ὁ ματαίως ἀφορισθεὶς ὑπὸ τοῦ ἐπισκόπου 3 »der sündigt«: ὁ ποιῶν ψεῦδος Apok. 22, 15 8 »Mund« S 196 10 C Bl. ν, 14 | καθ. . . τῷ θεῷ: »vor all diesem« S | xavra — Ζ. 13 003C; S 13 ἐζεῖς C | ἡ τοσ.] γὰρ S | φρόντησις C | κ. σπουδὴ < S 14 ἐρεῶν < S | καὶ λινῶν < S 15 καὶ δερμάτων: »oder von « S | ἢ — ἡμᾶς < S | γὰρ] γοῦν? S 16 διακρίν. τ. ἑρμ.: »erklären wir« S | ἑκάστῳ — πρῶτον S. 463, 1] καὶ < Sb) τῷ ἰσχυροτέρῳ S)

463
λάβωμεν εἰκόνα, καὶ τῷ μὲν στήμονι τὸν ἰσχυρότερον καὶ πρῶτον νοῦν ἁρμοστέον, κρόκῃ δὲ τὴν ψυχήν, καὶ δέρματι τὸ σῶμα, ἱματίῳ δὲ τὸν ἄνθρωπον ὅλον· ἐρεῶ̣ μὲν τὸν ἄνδρα, τὴν δὲ γυναῖκα λινῷ.

καὶ ἐν ἱματίῳ ἐὰν γένηται ἐν αὐτῷ ἁφὴ λέπρας, ἐν ἱματίῳ ἐρεῷ ἢ ἐν ἱματίῳ στιππυίνῳ, ἢ ἐν στήμονι, ἢ ἐν κρόκῃ, ἢ ἐν τοῖς λινοῖς ἢ ἐν τοῖς ἐρεοῖς <ἢ ἐν > ἢ ἐν παντὶ ἐργασίμῳ δέρματι; καὶ ἡ ἁφὴ πυρρίζουσα ἢ χλωρίζουσα ἢ] ἐν τῷ δέρματι, ἢ ἐν τῷ ἱματίῳ, ἢ ἐν τῷ στήμονι, ἢ ἐν τῇ κρόκῃ«.

στήμονα γὰρ τροπικῶς τοὺς τόνους τῆς ψυχῆς, τὸν νοῦν ἡμῶν, ὁ νόμος ἐκάλεσεν· σύνθετον γὰρ ζῷον οἰα πλέγμα καὶ ὕφος ἐκ πολλῶν συμπαγὲν ὸ ἄνθρωπος εἶναι παρεδόθη. εἰ γὰρ ἐκ ψυχῆς σαρκός τε καὶ πνεύματος ὡς ἐν κεφαλαίῳ φάναι τὴν σύστασιν ἀπεδείχθη λαχών, τεθεωρημένως ὁ νομοθέτης τὴν πρώτην σύλληψιν τῶν ἁμαρτημάτων ἀπὸ τῆς ἔξωθεν φαντασίας δι᾿ ὀφθαλμῶν ἢ δι᾿ ὤτων ῥέουσαν εἰς τὸν ὥσπερ ἐν στήμονι φύεσθαι χρησμωδιῖ. Dies nämlich sprach der in betreff der wegen des Erlasses der Sünden Ungläubigen: denket ihr in euren Herzen!« Denn siehe Aussatz des Unglaubens in den Sinnen. Denn, sagt er, »er hat empfangen Schwäche und geboren Gesetzlosigkeit«.

Die Liebe aber nun der Leidenschaften bedeute der Einschlag; denn es wird ausgewebt wachsend durch den Willen die Leidenschaft.