De Lepra Ad Sistelium

Methodius

Methodius, De Lepra Ad Sistelium, Bonwetsch, Hinrichs, 1917

und die Haare in dem Bild haben sich verändert in Weiß und das Bild ist niedriger als die Haut des Leibes, das Bild des Aussatzes ist es« usw.

Denn wie die Schönheit unseres Fleisches Frucht ist, so auch die der Seele die Besonnenheit. AYenn aber nun sie »sich verändert« Schwachheit und Begierde — denn das bedeutet der »weiße« —,

fängt sie an niedrig zu werden. Denn bedenke du, daß dem »inwendigen Menschen« Paulus nicht gebietet »alt« zu werden, »sich zu erneuen«. Wie denn er auch im Hosea spricht von dem schwach Gewordenen: »Ephraim ward ein Kuchen, nicht sich ändernd. Es verzehrten Fremde seine Stärke und er, er erkannte nicht; und graue Haare kamen ihm heraus, und er, er erkannte es nicht«.

τύπος γὰρ ὡς ἔφην ἐστὶν ὁ μὲν Ἀαρὼν τοῦ Χριστοῦ, ὁ δὲ υἱὸς Ἀαρὼν τοῦ ἐπισκόπου· πρὸς οὓς προσιέναι δεῖ θεραπευθησόμενον τὸν ἔχοντα ὕπουλον ἢ λέπραν περὶ τὸ ἡγεμονικόν, ὅπως αὐτὰ τὰ [*](1 vgl. Symp. 1, 4 S. 12, 20 — 2 Lev. 13, 6; vgl. Orig. zu Psal. 36 hom. 1, 5 zu Psal. 37 hom. 1, 1 — 4 Lev. 13, 6 — 6 Lev. 13, 2 — 7 vgl. Mark. 10, 24 — 9 Lev. 13, 2. 3 — Orig. De princ. II, 10, 6 — 18 Ephes. 3, 16. 4, 22. 23; vgl. S. 443, 25. 457, 1 — 20 Hosea 7, 8. 9) [*](1 ἀρχαγγέλῳ] wohl ἀρχιερεῖ, beides verbunden Symp. S. 12, 19 f | διὰ τὸ δυσσυνείδητον Ps.-Justin Ad Zenam 6. 10 S. 66. 70 Οtto2; vgl. Suicer. Thesaur. S. 978 8 ἀλεθὲς πειθομένω C | τῇ — λεγούσῃ Ζ. 9: »Was sagte aber nun die « S 9 ἀνθρώπῳ — ἰερέα Ζ. 10 < S 11 τὴν — αὐτοῦ: »d. Bild auf s. « S | »und die — « Ζ. 13: καὶ τὰ ἑζῆς C 12 »das Bild des Fleisches«: ἡ ὄψις ἁφῆς Lev. 13, 3 15 »Besonnenheit« celoumie: celoumija S 20 »d. schwach Gewordenen« iznemogsem: »das schwach Gewordene« iznemogsaja S δὲ Hos. 7, 9 24 τύπος] C Bl. 191, 3 | τύπος — κρατυνθῆναι Ζ. 460, 2: »Wenn aber nun sich <night> verjüngend alt und grau wird durch so komme er zum Priester mit dem Bekenntnis« S)

460
αἴτια καὶ προκαταρτικὰ τῆς ἁμαρτίας ἐκριζωθῶσιν εὐθέως τῇ προσευχῇ

καὶ τοῖς σωφρονισμοῖς πρὸ τοῦ κρατυνθῆναι. καὶ ὡς ἐπιστήμων ἰατρὸς ὁ ἐπίσκοπος ἀπὸ τῆς ὑγιαινούσης διαίτης τὸν πυρεταίνοντα ἐπέχων, ὅπως ἀνασφῆλαι δυνηθῇ, ἀφορισάτω αὐτὸν εἰς τὴν ἐξομολόγησιν, μιανάτω αὐτὸν τῆς κοινωνίας ἐπισχών, κλαυσάτω, παρακαλεσάτω ὑπὲρ αὐτοῦ κατὰ τὸ γεγραμμένον· »τίς ἀσθενεῖ, καὶ οὐκ άσθεῶ;

τίς σκανδαλίζεται, καὶ οὐκ ἐγὼ πυροῦμαι;« καὶ εἰ μὲν παύοιτο, μίαν καὶ δευτέραν ἑβδομάδα τοῦ συναγελάζεσθαι κρατηθείς, ἐπισκεφθήσεται πάλιν, εἰ ἐπένθησεν ἢ ἐλυπήθη »λύπην« τὴν »κατὰ θεόν«, ἥτις μετάμελον »εἰς σωτηρίαν κατεργάζεται«, εὔελπίς ἐστιν, καθαρός ἐστιν· οὐ γὰρ διεδόθη τὸ κακόν.

εἰ δὲ ἐπιμένοι ῥαθυμῶν [*](1 Tgl. 6, 2 S. 457, 19. De cibis 14, 5 S. 446, 29f — 2 vgl. Symp. S. 8, 21 f. De res. I, 41, 2 S. 286, 13f. Plato Polit. 478 D — Orig. De engastr. 6 (Opp. III, 289, 24 Kl). Zu Psal. 37, hom. 1, 1 — 6 II Kor. 11, 29 — 9 K Kor. 7, 10) [*](2 Const. app. H, 20, 11. 41, 5. 7. II, 16) [*](2 PI σωφρονίζει γάρ που καὶ δικαιοτέρους ποιεῖ | καὶ ὡς — πυροῦμαι Z. 7: »damit er getrennt werde von der Gemeinschaft und damit er mit Tränen Buße tue« S 2f ἐπιστίμων C | Orig. zu Psal. 37 salvator . . . . , discipuli vero eins . . , et omnes qui post apostolos in ecclesia psiti sunt . ., quos voluit Deus in ecclesia sua esse medicos animamm etc. 2, G proba prius medicum . . , qui sciat infirmari cum infirante, flere cum flente, qui condolendi et compatiendi noverit disciplinam, ut ita demum, si quid ille dixerit, qui se prius et eruditum medicum ostenderit et misericordem, . . facias. Const. app. II, 20, 10f ὡς ἔμπειρος καὶ συμπαθὴς ἰατρὸς πάντας ἰώμενος τοὺς ἐν ἁμαρτίαις πεπλανημένους· . . ἰατρὸς οὖν ὢν τῆς ἐκκλησίας τοῦ κυρίου πρόσαγε θεραπείαν κατάλληλον ἑκάστῳ τῶν νοσούντων. II, 41, 5 καὶ σὺ οὐν ὡς συμπαθὴς ἰατρὸς ἡμαρτηκότας πάντας θεράπευε, χρώμενος σωτηρίοις πρὸς βοήθειαν ἀγωγαῖς. II, ἶδὼν δὲ σὺ τὸν ἡμαρτηκότα, πικρανθεὶς κέλευσον αὐτὸν ἔξω βληθῆναι· καὶ ἐξελθόντι αὐτῷ πικραινέσθωσαν οἱ διάκονοι καὶ ἐπιζητοῦντες κατεχέτωσαν αὐτὸν ἔξω τῆς ἐκκλησίας, καὶ εἰσελθόντες ὑπὲρ αὐτοῦ ἐρωτάτωσαν 4 ἀνασφῆλαι vgl. zu S. 357, 17: ἂν ἀσφάλαι C | ἀφορησάτω C 6 παρακαλησάτω C 7 εἰ μὲν — κρατηθείς Ζ. 8: »nach Einer Woche oder nach zweien« S 9 < S | ἐλυπήθη: »sich beweint« S | λύπην — κακόν Ζ. 11: »und komme er durch die Barmherzigkeit Gottes wieder an seinen Ort« S 10 μετάνοιαν ἀμεταμέλητον ließe II Kor. 7, 10 erwarten | unleserl. 11 f ἐπιμένοι ῥαθ. κ. ἀφροντιστῶν: »nicht trauert über sein Böses und ohne Buße bleibt« S)

461
καὶ αφροντιστῶν, λέπραν παλαιουμένην ἔχει, ἀπὸ πολλῶν τε καὶ ἀκαθάρτων ἠθροισμένην κακῶν· »λεπρός ἐστιν, ἀκάθαρτός ἐστιν«, ἐκβαλλέσθω τῆς ἐκκλησίας. πᾶς γὰρ ὁ »λεπρός«, φησὶν ἡ γραφή, »ἐν ᾧ ἐστὶν ἡ ἁφή, ἐχέτω τὰ ἱμάτια παραλελυμένα, καὶ ἡ κεφαλὴ ἔστω ἀκατακάλυπτος καὶ περὶ τὸ στόμα περιβαλλέσθω καὶ ἀκάθαρτος κληθήσεται πάσας τὰς ἡμέρας, ὅσας ἂν ᾖ ἡ ἁφὴ ἐπ' αὐτῶ̣· ἀκάθαρτος ὢν ἀκάθαρτος ἔσται· κεχωρισμένος καθήσεται· καθήσεται· τῆς παρεμβολῆς ἔσται αὐτοῦ ἡ διατριβή«.

τὸ ἀγενὲς καὶ τεθηλυμμένον ὡς οἶμαι τῶν ἀκολάστων ἱμάτιον παραλελυμένον καλῶν, τὴν δὲ κεφαλὴν ἀκατακάλυπτον οἷον τὸν ἔσω ἄνθρωπον αὐτὸ τὸ τῆς σκέπης ἐξωπλισμένον τοῦ θεοῦ. Denn dieser Hilfe muß werden der Sündigende, denn nicht ist würdig der gewürdigt zu werden dieser Mysterien des Heils.