Panarion (Adversus Haereses)

Epiphanius

Epiphanius. Epiphanius, Volume 1-3. Holl, Karl, editor. Leipzig: Hinrichs, 1915-1933.

4. Ἡ δὲ ἐξ αὐτοῦ φῦσα αἵρεσις πρῶτον μὲν ἐν τῇ τῶν Αὐγυπτίων χώρᾳ ὑπάρχουσα, τὸ νῦν δὲ παρ᾿ αὐτοῖς τοῖς ἐξοχωτάτοις καὶ δοκοῦσι τὸν μονήρη βίον ἀναδεδέχθαι <εὑρτίσκεται>, παρὰ τοῖς φύσει

10 ff vgl. Eusebius h. e. VI 8, 1 ff; S. 534, 14 ff Schwartz, auch Hieronymus ep. 84. 8. 1: S. 130. 21 Hilberg voluptates in tantum fugiit, ut zelo dei, sed non secundum scientiam ferro truncaret genitalia – 19 ff vgl. Panarion haer. 67, 1, 6 u. 2, 8

[*](M U 1–6 Georg. mon. Chron. 456, 6–8. 15–20 de Boor u. Suidas s. v. Ὠριγέςνης II 1; 120, 14 ff Bernhardy 10–16 ebenda 457, 14–16 ebenda 457, 14–18 de Boor)[*](1 f frei bei Georg.: καὶ πᾶσαν τὴν καλουμένην τῶν ἑξαπλῶν πραγματείαν καὶ τῶν λοιπῶν ὁ ἀνὴρ μετὰ καμάτου πεφιλοτίμητο 2 πεφιλότίμηται Μ | ἀλλ Μ | ἄσβεστον αὐτοῦ τὸ κλέος Georg. | διέμεινε Georg. 3 εἰς μέγα πτῶμα] δραστήριον πτῶμα ἐξαίσιον Georg. 3f ἐξ αὐτοῦ τὰρ τοῦ σκοποῦ <Georg. 4 βουλόμενος + γὰρ Georg. | ἐᾶσαι hinter μηδὲν Georg. 7 * etwa <ἐπιτελοῦντες, τὰς προφάσεις ἔλαβον > * 8 τούτου <U 9 <καὶ αὐτὸν > * 11 <τι> * | <γὰρ > * | λέγουσιν αὐτὸν] ὅτι Georg. | αὐτὸν < U 12 παρενοχλεῖσθαι Georg. 12–14 μηδὲ ἐν ταῖς —ἐπενόησέ τι] οἱ δὲ Georg. 13 πυρβολεῖσθαι U | φηςὶν M U 15 ἄλλοι δὲ ἄλλα Georg. | ἀναφέρειν τολμῶσιν] ἀναφέρουσιν Georg. 16 εὕρηκεν U | μνήμης ἕνεκα = um sein Gedächtnis zu stärken ὑπέρογγα Μ 19 φύσασα Μ | ἐν] οὐν Μ 20 δὲ hinter παρ᾿ αὐτοῖς Μ 21 <εὑρίσκεται> * | παρὰ τοῖς] παρ᾿ αὐτοῖς Μ)
410

κατὰ τὰς ἐρημίας ἀναχωροῦσί τε καὶ τὴν ἀκτημοςύνηγ ἑλομένοις· δεινὴ δὲ καὶ αὕτη καὶ παςῶν τῶν παλαιῶν μοχθηροτέρα, ἡ καὶ σὺν ἐκείνοις τὰ ὅμοια φρονοῦσα.

κἄν τε γὰρ αἰσχρότητα ἐπιτελεῖν οὐ παρασκευάζῃ τοὺς αὐτῇ μαθητευομένους, ἀλλ᾿ οὖν γε δεινοτέραν αἰσχρότητος † δεινὴν ὑπόνοιαν εἰς αὐτὸ τὸ θεῖον ἐνσκήπτει. ἐκ τούτου γὰρ καὶ Ἄρειος τὰς προφάσεις εἴληφε καὶ οἱ καθεξῆς Ἀνόμοιοί τε καὶ οἱ ἄλλοι.

Φάσκει γὰρ οὗτος, τολμήσας δῆθεν περὶ τῶν ἀρχῶν λέγειν, πρῶτον μὲν ὅτι ὁ υἱὸς ὁ μονογενὴς ὁρᾶν τὸν πατέρα οὐ δύναται, ἀλλ᾿ οὔτε τὸ πενεῦμα τὸν υἱὸν δύναται θεάσασθαι, οὔτε μὴν ἄγγελοι τὸ πενῦμα οὐτε οἱ ἄνθρωποι τοὺς ἀγγέλους.

καὶ αὕτη πρώτη αὐτοῦ πτῶσις. ἐκ γὰρ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς οὐ θέλει εἶναι τὸν υἱόν, ἀλλὰ παντάπασιν ἀλλότριον πατρὸς τοῦτον εἰσηγεῖται, κτιστόν τε ἅμα. βούλεται δὲ ὡς κατὰ χάριν τὸ υἱὸν αὐτὸν καλεῖσθαι λέγειν.

5 vgl. haer. 76, 3, 5 u. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 3, 3 S. 400, 9 Hilberg Arrii patrem et aliarum hereseon radicem et parentem laudare non debetis — 8ff vgl. Origenes περὶ ἀρχῶν I 1, 8; S. 25, 16 ff Koetschau; dazu Epiphanius Ancoratus, 63, 2 ff; I 75, 23ff u. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 4, 2; S. 401, 5ff sicut enim incongruum est dicere, quod possit filius vider patrem, sic inconsequens est opinari, quod spiritus sanctus possit videre filium; wiederholt von Hieronymus c. Joh. Hieros. 7; Migne 23, 360 B Justinian ep. ad. Mennam; Mansi IX 489 C προστέθειται δὲ καὶ τοῦτο τῇ ἑαυτοῦ ἀσεβείᾶ εἰπῶν μηδὲ τὸν υἱὸν δύνασθαι τὸν πατέρα ἰδεῖν μηδὲ τὸ ἅγιον πενῦμα τὸν υἱόν; aus Epiph. schöpft Georgius Presb. Byz. Zeitschr. IX 16, 18 ff – 12 ff vgl. Justinian ep. ad Mennam; Mansi IX 489 C ὅτι ὁ υἱὸς καὶ τὸ ἄγιον πνεῦμα κτίσματά εἰσιν ebenda 528A ὅτι μετὰ τοῦ υἱοῦ καὶ τὸ ἅγιον πνεῦμα κτίσμα εἰπὼν συνηρίθμησε τοῖς ἄλλοις κτίσμασιν

[*](M U 5–S. 411, 2 Georg. mon. Chron. 456, 20—457, 6 de Boor)[*](1 vor κατὰ + καὶ Μ 2 δὲ ] τε U | ἡ καὶ] εἰ καὶ Μ 3 τε < U 4 παρασκευάζει U | δεινοτέραν] δι᾿ U 5 † δεινὴν] lies wohl κακὴν * | ἐη αὐτοῦ Georg. 6 vor Ἄρειος + ὁ U | προφάσεις] ἀφορμὰς Georg. |ἑξῆς Μ 6 f ἀνόμοιοί τε + ἀνόσιοι Goerg. 7 οἱ < U οἱ λοιποὶ πάντες Georg. 8 δῆθεν < Georg. | περὶ τῶν ἀρχῶν *] κατὰ τὴν ἀρχὴν MU Georg. |λέγειν <Georg. 8 f πρῶτον μὲν< Georg. 9 ὁ μονογενὴς υἱὸς Georg. |ἀλλ᾿ <Georg. 10 τὸ πενῦμα + τὸ ἅγιον Georg. | μὴν<Georg. | οἱ ἄγγελοι Georg. 11f καὶ αὕτη — πτῶσις <Georg. 12 vor πτῶσις + ἡ U 12 f οὐ θέλει—ἀλλότριον πατρὸς <U 13 f ἀλλὰ παντάπασιν—καλεῖσθαι λέγειν] ἀλλὰ κτίσμα καὶ κατὰ χάριν υἱὸν λέγεσθαι Georg. 14 ὡς < Μ τὸ] τὸν U)
411

εἰσὶ δὲ καὶ ἄλλαι αὐτοῦ πτώσεις μείζους. τὴν ψυχὴν γὰρ τὴν ἐνθρωπείαν λέγει προὕπάρχειν, ἀγγέλους δὲ ταύτας εἶναι καὶ δυνάμεις ἄνω, ἐν ἁμαρτίαις δὲ ἀμπλακηςάσας καὶ τούτου ἕνεκεν εἰς τιμωρίαν εἰς τοῦτο τὸ σῶμα κατακεκλεισμένας.

πέμπεσθαι δὲ ἀπὸ θεοῦ <κάτω> πρὸς τιμωρίαν, ὅπως ἐνταῦθα πρώτην κρίσιν ὑποδέξωνται. διόπερ, φηςί, καὶ δέμας κέκληται τὸ σῶμα, διὰ τὸ δεδέσθαι τὴν ψυχὴν ἐν

4 ff vgl. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 4, 3ff; S. 401, 7ff Hilberg illud quoque quis Origene dicente patiatur, quod animae angeli fuerint in caelis et postquam peccaverint in supernis deiectas esse in istum mundum et quasi in tumulοs et sepulchral sic in corpora ista relegates poenas antiquorum luere peccatorumt et corpora credentium non temple Christi esse, sed careeres damnatorum? exin veritatem historiae allegoriae depravans mendacio infinita verba multiplicat et simplices quosque varia persuasion subplantans nunc adserit animas iuxta Graecam ἐτυμολογίαν idcirco vocutas, quia de caelestibus ad inferior venientes calorem pristinum amiserint, nunc corpus hoc od id iuxta Graecos δέμας i. e. vinculum sive iuxta aliam proprietatem cadaver dici quia animae de caelo ruerint; a plerisque autem secundum variam Graeci sermonis supellectilem corpus σῆμα, hoc est memoriam interpretari, eo quod ita animam in se clausam habeat, quomodo sepulchral et tumuli cadavera mortuorum (darnach Hieronymus c. Joh. Hieros. 7; Migne 23, 360Β); dazu Justinian ep. ad Mennam; Mansi IX 492 D 512 BC 513 BC 530 E 536 DE ὅθεν ὁ Πλάτων δέμας τὸ σῶμα καὶ σῆμα ἐκάλεσεν, ὡς οἱονεὶ τῆς ψυχῆς ἐν τούτῳ δεδεμένης καὶ τεθαμμένης Origenes de princ. II 8, 3; S. 157, 14ff Koetschau requirendum est, ne forte et nomen animae, quod graece dicitur ψυχή, α refrigiscendo de statu diviniore ac meliore dictum sit et translatum inde, quod ex calore illo naturali et divino refrixisse videatur et ideo in hoc quo nunc est et statu et vocabulo sita sit; auch Theophilus ep. pasch. von 401 = Hieronymus ep. 96, 15, 1; S. 174, 9 f Hilberg de caelorum mansionibus animae ad inferior delapsae ebenda 18, 1; S. 178, 1 negans subsistere corpora, nisi prius animae in caelo peccarerint et inde praecipitatae quasi quibusdam ergastulis corporum vinctae fuerint ep. pasch. von 402 = Hieronymus ep. 98, 10, 1 ; S. 194, 6 Hilberg ebenda 15, 1; S. 199, 15 animam hominis . . . sic vocatam . . . ex eo quod quae prius mens et sensus erat frigus neglegentiae et infidelitatis adsumpserit ep. pasch. von 404 = Hieronymus ep. 100, 12, 1 ff; S. 225, 6 ff

[*](M U Georg. mon. Chron. (bis Z. 2 προϋπάρχειν))[*](1 εἰσὶ δὲ–μείζους <Georg. | εἰσὶ δὲ <Μ 1f τὸν δὲ ἀνθρωπίνην ψυχὴν Georg. 2 προϋπάρχειν + κτἑ τῶν βλασφημιῶν αὐτοῦ Georg. | ταύτας] τουτους Μ 3 ἀναπλακήσας Μ 4 πεπέμφθαι U | <κάτω> * 5 πρὸς] εἰς U 6 δεδέσθαι] δέχεσθαι Μ)
412

τῷ σώματι· τὴν πάλαι Ἐλλήνων μυθώδη ὐπόνοιαν φανταζόμενος. εἰς ταῦτα δὲ καὶ <ἄλλους> μύθους ἐκτίθεται. ψυχὴν γάρ φησι διὰ τοῦτο καλοῦμεν, διὰ τὸ ἄνωθεν ἐψύχθαι.

μαρτυρίας δὲ κατὰ τὸν ἴδιον νοῦν ἐπιπλάσσεται ἀπὸ τῶν θείων γραφῶν, οὐχ οὕτως ἐχούσας οὐδὲ οὕτως ἐκδεδομένας. τὸ γὰρ εἰπεῖν, φησί, τὸν προφήτην »πρὶν ἢ ταπεινωθῆναί με ἐγὼ ἐπλημμέλησα«, [ἐξ] αὐτῆς, φησί, τῆς ψυχῆς ὁ λόγος, ὡς ἄνω ἐν οὐρανῷ πλημμεληςάσης, πρὶν ἢ ἐν τῷ σώματι τεταπεινῶσθαι·

καὶ τὸ εἰπεῖν »ἐπίστρεψον ἡ ψυχή μου εἰς τὴν ἀνάπαυςίν σου«, ὡς τοῦ ἀνδραγαθήσαντος ἐνταῦθα ἐν ἀγαθοεργίᾳ, ἐπιστρέφοντος εἰς τὴν ἄνω ἀνάπαυσιν διὰ τὴν αὐτοῦ τῆς ἐργαςίας δικαιοπραγίαν.

καὶ πολλὰ ἔστιν ἄλλα τοιαῦτα λέγειν. τὸ κατ᾿ εἰκόνα δέ φησιν ἀπολωλεκέναι τὸν Ἀδάμ. ἐντεῦθεν φησὶ καὶ τοὺς χιτῶνας τοὺς δερματίνους ἐπισημάνασθαι τὴν γραφήν· ὅτι, φησίν, <τό> »ἐποίησεν αὐτοῖς χιτῶνας δερματίνους καὶ ἐνέδυσεν αὐτούς« τὸ σῶμα, φηςίν, ἐστί. καὶ πολλή τίς ἐστι παρ᾿ αὐτῷ ῇ ᾀδομένη χλεύη.

τὴν δὲ τῶν νεκρῶν ἀνάστασιν ἐλλιπῆ ποιεῖται, πῆ μὲν λόγῳ συνιστῶν ταύτην,

3 ff vgl. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 4, 7; S. 402, 16 ff Hilberg quamquam istiusmodi nugas et deliramenta soleat ille scripturarum interpretatiane perversa et aliud significante quam verum est adfirmare dicens: »priusquam a militia humiliarer, ego deliquis«et illud »revertere anima men in requiem tuam« nec non et illud »educ de carcere animam meam « et in alio loco » confitebor domino in regione vivorum«; darnach Hieronymus c. Joh. Hieros. 7; Migne 23, 360 B vgl. Justinian ep. ad Mennam Mansi IX 529 Ε — 5 Psal. 118, 67 — 8 Psal. 114, 7 — 11 vgl. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 6, 5; S. 407, 1 ff Hilberg inter multa enim mala etiam illud ausus est dicere perdidisse imaginem dei Adam, cum hoc in nullo penitus loco scriptura significet; auch Panarion h. 70, 3, 4 — 12 vgl. unten c. 63, 5ff; dazu Ancoratus c. 62, 1f; I 74, 5ff u. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 5, 2; S. 403, 11ff Hilberg praetereo frivolam eius expositionem super tunicis pelliciis, quanto conatu quantisque egerit argumentis, ut tunicas pellicias humana esse corpore crederemus. qui inter multa ait: »numquid coriarius aut scortiarius erat deus ut conficeret pelles animalium et consueret ex eis tunicas pellicias Adam et Evae? manifestum est ergo, inquit, quod de corporibus nostris loquatur«. (darnach Hieronymus c. Joh. Hieros. 7; Migne 23, 360 BC) – 13 Gen. 3, 21 –15 vgl. Ancoratus c. 87, 2; I 107, 19 ff u. ep. ad Joh. episc. Hieros. = Hieronymus ep. 51, 5, 4; S. 404, 2 ff Hilberg quis autem patienter ferat Origenem lubricis argu-

[*](M U)[*](2 <ἄλλους> * 3 πεψύχθαι U 4 ἐπιπλάττεται U 6 [ἐξ] * 7 πληγμμεληςάσης *] ἐπλημμέλησε MU 13 <τό> * 13f φησὶν hinter αὐτοῖς U 15 ἡ < Μ | δὲ] τε U 16 παριστῶν U)
413

πῆ δὲ ἐξαρνούμενος τελειότατα, ἄλλοτε δὲ καὶ μέρος ἐξ αὐτῆς ἀνίστασθαι <λέγων>.

ἀλληγορεῖ δὲ λοιπὸν ὅσαπερ δύναται, τόν τε παράδεσιον τά τε τούτου ὕδατα καὶ τὰ ἐπάνω τῶν οὐρανῶν καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑποκάτω τῆς γῆς. ταῦτα δὲ καὶ τὰ τούτοις ὅμοια φλυαρῶν οὐ διαλείπει. ἤδη δὲ καὶ ἐν ἄλλοις τισὶ τόποις τὰ τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ μηνσθέντες διεξεληλύθαμεν.