Panarion (Adversus Haereses)

Epiphanius

Epiphanius. Epiphanius, Volume 1-3. Holl, Karl, editor. Leipzig: Hinrichs, 1915-1933.

5. Φαντάζονται δὲ πάλιν ἄλλοι, <ἄλλα> περὶ τούτου τοῦ Μελχισεδὲκ λέγοντες. σαρκικῶς γὰρ οἱ τοιοῦτοι ἀνεκρίθησαν, πνευματικῶς μὴ νενοηκότες τὰ ὑπὸ τοῦ ἁγίου ἀποστόλου ἐν τῇ αὐτῇ ἐπιστολῇ

τῇ πρὸς Ἑβραίους εἰρημένα. καὶ ὁ μὲν Ἱερακᾶς ὁ Αἱγύπτιος αἱρεσιάρχης τό »άφομοιούμενος, φησί, τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ μένει ἱερεὺς εἰς τὸ διηνεκές«·

ὡς ἀπὸ τῆς λέξεως ἧς εἶπεν ὁἅγιος ἀπόστολος »τὸ δὲ πνεῦμα ὑπερεντυγχὑπὲρ ἡμῶν στεναγμοῖς ἀλαλήτοις«. ὁ δὲ ἐπιστάμενος τὸ φρόνημα τοῦ πνεύματος οἶδεν ὅτι ὑπὲρ ἐκλ.εκτῶν ἐντυγχάνει τῷ θεῷ. ἐξέπεσε δὲ καὶ οὗτος παντελῶς τοῦ προκειμένου.

οὐ [*](10 vgl. I Kor. 2, 17 – 12 vgl.haer. 67, 3, 1ff u. den Anonymus bei Hieronymus ep. 73, 1, 1f; S. 13, 7ff Hiberg ut docere conatus sit cum, qui benedxerit tanto patriarchae, divinioris fuisse naturae nec de hominibus aestimndum. et ad extremum aussu est dicere spiritum sanctum occurrisse Abrahae et ipsum esse, qui sub hominis figura visus sit Chrysost. de Melchised. 3; Migne 56, 260 Cyrillus Alex. Glaph. in Gen. l. II 7; Migne 69, 97C λέγουσιν ὡς ἄνθρωπος μὲν οὐκ ἦν ὁ Μελχισεδέκ, τὸ πνεῦμα δὲ μᾶλλον τὸ ἅγιον· ἤγουν ἑτέρα τις δύναμις τῶν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανοῦ, τὴν λειτουργικὴν ἔχουσα τάξιν; dazu Origenes u. Didymus bei Hieronymus ep. 73, 2, 1; S. 14, 8ff statimque in fronte Geneseos primam omeliarum Origenis repperi ut eum angelum diceret, isdemque paene argumentis, quibes scriptor tuus de spiritu sancto, ille de supernis virtutibus est locutus. transivi ad Didymum, sectatorem eius et vidi hminem pedibus in magistri issse sententiam u. den jAnsatz dazu bei philo leg. alleg. III 25; I 130, 17 Cohn; beachte auch die Pistis Sophia (C. Schmidt Index unter Melchisedek) – 14 Hebr. 7, 3 – 15f Röm 8, 26) [*](M U) [*](1 [δὲ] * | καὶ <U | τοῦ <U 7 κατὰ σπέρμα U | καὶ <U 9 φαντάζουσι U | πάλιν < U | <ἄλλα> * 11 αὐτῇ < U 12 τῇ < Μ | Ἱέραξ U 12f ὁ Αἰγύπτιος αἱρεσιάρχης < U 13 τοῦτον νομίζει U | τὸν < U 14 μένει + γὰρ U 18 τῷψ < Μ)

331
γὰρ σύρκα ἐνεδύσατο τὸ πνεῦμά ποτε· σύρκα δὲ μὴ ἐνδυσάμενον οὐκ εἶχεν εἶναι βασιλεὺς τῆς Σαλὴμ καὶ ἱερεὺς τόπου τινός.

καιρῷ δὲ ὅτε περὶ τούτου τοῦ Ἱερακᾶ καὶ τῆς αὐτοὺ αἱρέσεως τὴν ἀνατροπὴν ποιήσομαι, τότε ἐν πλάτει περὶ τούτων διηγήσομαι, τῆς δὲ ἀκολουθίας τὰ νῦν ἐπιλήψομαι.