Panarion (Adversus Haereses)

Epiphanius

Epiphanius. Epiphanius, Volume 1-3. Holl, Karl, editor. Leipzig: Hinrichs, 1915-1933.

2. Καὶ ἄρχεται ὡς εἰπεῖν ἐξ αὐτῆς τῆς ἀρχῆς καὶ ὡς ἀπὸ θυρῶν τῶν ζητημάτων προτείνειν τοῖς κατ᾿ ἐκεῖνο καιροῦ πρεσβυτέροις τοῦτο τὸ ζήτημα λέγων »εἴπατέ μοι, τί ἐστι τό· οὐ βάλλουσιν οἰνον [*](1ff aus Epiph. schöpft Eznik, Wider die Sekten TV 16; S. 204, 997ff Schmid als er nach Rom ging, um Buße xu erlangen in jener Zeit u. sie nicht erlangen konnte, wütete er gegen den Glauben; zur Sache vgl. Tertullian de praescr. 30 constat illos . . . catholicae primo doctrinam eredidisse apud ecclesiam Romanensern . . . . donec ob inquietam semper curiositatem qua fratres quoque vitiabant semel et iterum eiecti Marcion quidem cum ducentis sestertiis quae ecclesiae intulerat adv. Marc. IV 4 in primo calore fidei — 4 τὴν προεδρίαν] vgl. die ähnliche Bemerkung Tertullians über Valentin adv. Valent. 4 spcraverat cpiscopatum Valentinus, quia et ingenio poterat et eJoquio. sed alium ex martyrii praerogaiiva loci potitum indignatus de ecclesia authenticae regulae abrupit — 8ff vgl. Tertullian adv. Marc. III 15 quomodo denique docet novam plagulam non adsui veteri vestimento nec vinum novum veteribus utribus credi IV 11 nam et vinum novum is non committit in veteres utres qui et veteres utres <non> hahuerit et novum additamentum nemo inicit veteri vestimento nisi non defuerit et vetus vestimentum, dazu Adamantius de recta in deum fide II 16 S. 90, 5ff van de Sande Bakhuyzen — etwas anders Ps. Tertullian adv. omn. haer. 6 hie ex occasione qua dictum sit: omnis arbor bona bonos fructus facit, mala autem malos, haeresim Cerdonis approbare conatus est] vgl. Hippolyt refut. X 19 διὸ καὶ ταῖς παραβολαῖς ταῖς εὐαγγελικαῖς οὕτ(ος χρῶνται λέγοντες· οὐ δύναται δένδρον καλὸν καρποὺς πονηροὺς ποιεῖν καὶ τὰ ἑξῆς Tertullian adv. Marc. 12 — beides verbunden bei Filastrius haer. 45, 1f: S. 23, 20ff Marx interrogans presbiteros sanctos ecclesiae catholicae sensus sui eis errores mortiferi proponebat, dicens ita: quid est, inquit, quod in evangelio dicente domino scriptum est, nemo pannum rudern mittet in vestimentum vetus neque vinum novum in utres veteres, alioquin rumpuntur utixs et effunditur vinum? et iterum: non est arbor bone quae facit malum fructum neque arbor mala quae faciat bonum fructum? deque hoc accipiens interpretationem a sanctis presbyteris non adquiescebat veritati, sed magis Cerdonis sui doctoris firmabat mendacium — 9 vgl. Matth. 9, 16 f) [*](V M 1 ἔννατος M)

96
νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιοὺς οὐδὲ ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ εἰ δὲ μή γε, καὶ τὸ πλήρωμα αἴρει καὶ τῷ παλαιῷ οὐ συμφωνήσει.

μεῖζον γὰρ σχίσμα γενήσεται«. καὶ ὡς τοῦτο ἤκουσαν οἱ ἐπιεικεῖς καὶ πανάγιοι τῆς ἀγίας τοῦ θεοῦ ἐκκλησίας πρεσβύτεροι καὶ διδάσκαλοι, τὸν τῆς ἀκολουθίας τε καὶ ἁρμονίας ἀποδιδόντες λόγον καὶ φράζοντες αὐτῷ μετὰ ἐπιεικείας ἔλεγον·

τέκνον, τοῦτό ἐστιν ἀσκοὶ παλαιοί, αἱ τῶν Φαρισαίων καρδίαι καὶ γραμματέων, παλαιωθεῖσαι ἐν ἁμαρτήμασι καὶ μὴ δεξάμεναι τὸ κήρυγμα τοῦ εὐαγγελίου·

καὶ τὸ ἱμάτιον τὸ παλαιόν, ὡς ὁ Ἰούδας παλαιωθεὶς ἐν φιλαργυρίᾳ οὐκ ἐδέξατο τοῦ καινοῦ καὶ ἀγίου καὶ ἐπουρανίου τὸ τῆς ἐλπίδος κήρυγμα, καίτοι συναφθεὶς τοῖς ἕνδεκα ἀποστόλοις καὶ κληθεὶς ὑπ᾿ αὐτοῦ τοῦ κυρίου,

περισσότερον σχίσμα ἴσχε δι᾿ ἐαυτοῦ, μηδενὸς αἰτίου αὐτῷ γενομένου, ἐπειδὴ ἡ διάνοια αὐτοῦ οὐ συμπεφώνηκε τῇ ἄνω ἐλπίδι καὶ ἐπουρανίῳ κλήσει τῶν μελλόντων ἀγαθῶν ἀντὶ τῶν ἐνταῦθα χρημάτων τε καὶ κόμπου καὶ φιλίας παρερχομένης ἐλπίδος τε καὶ ἡδονῆς.

Ὀ δέ· οὐχ οὕτως. φησίν, ἀλλὰ ἄλλα ἐστὶ παρὰ ταῦτα, ἀντιλέγων ὁ Μαρκίων. ἐπειδὴ <δὲ> μὴ ἠθέλησαν αὐτὸν οὐν φανερῶς αὐτοῖς ἔλεγε· τί μὴ ἠθελήσατέ με ὑποδέξασθαι;

τῶν δὲ λεγόντων ὅτι οὐ δυνάμεθα ἄνευ τῆς ἐπιτροπῆς τοῦ τιμίου πατρός σου τοῦτο ποιῆσαι·

μία γάρ ἐστιν ἡ πίστις καὶ μία ἡ ὁμόνοια καὶ οὐ δυνάμεθα ἐναντιωθῆναι τῷ καλῷ συλλειτουργῷ πατρὶ δὲ σῷ, ζηλώσας λοιπὸν καὶ εἰς μέγαν ἀρθεὶς θυμὸν καὶ ὑπερηφανίαν τὸ σχίσμα ἐργάζεται ὁ τοιοῦτος, ἑαυτῷ τὴν αἵρεσιν προστησάμενος καὶ εἰπὼν ὅτι »ἐγὼ σχίσω τὴν ἐκκλησίαν ὑμῶν καὶ βαλῶ σχίσμα ἐν αὐτῇ εἰς τὸν αἰῶνα«, ὡς τὰ ἀληθῆ μὲν σχίσμα ἔβαλεν οὐ μικρόν, οὐ τὴν ἐκκλησίαν σχίσας ἀλλ᾿ ἑαυτὸν καὶ τοὺς αὐτῷ πεισθέντας.