Panarion (Adversus Haereses)

Epiphanius

Epiphanius. Epiphanius, Volume 1-3. Holl, Karl, editor. Leipzig: Hinrichs, 1915-1933.

13. Ἐπάνειμι δὲ τὴν κατὰ Ἐβίωνος ποιούμενος ἀκολουθίαν· διὰ γὰρ τὸ κατὰ Ματθαῖον εὐαγγέλιον προϊὼν ὁ λόγος τὴν ἀκολουθίαν [*](V Μ 2 τῆς, ῆς auf Rasur u. nachher Rasur v. 4 — 5 Buchstaben V | γενομένης Μ | αγκανείας Μ 4 γεννᾶδες Μ 6 ἐγίνετο M 7 ῥῶπας εἴτουν] οὐ πᾶσι τοῖν Μ 8 φρέναν Μ 10 κα///ψάκη, μ ausradiert Vcorr καμψάκη Μ 11 <τε> * 14 ἄγγει V 21f vor τὸ πῦρ ein καὶ ausradiert V 22 V 27 ἀκολουθίαν] ἱστορίαν Μ)

349
τῆς εἰς ἡμᾶς ἐλθούσης γνώσεως παραθέσθαι ἠνάγκασεν.

ἐν τῷ γοῦν παρ᾿ αὐτοῖς εὐαγγελίῳ κατὰ Ματθαῖον ὀνομαζομένῳ, οὐχ ὅλῳ δὲ πληρεστάτῳ, ἀλλὰ νενοθευμένῳ καὶ ἠκρωτηριασμένῳ Ἑβραϊκὸν δὲ τοῦτο καλοῦσιν) ἐμφέρεται ὅτι »ἐγένετό τις ἀνὴρ ὀνόματι Ἰησοῦς, καὶ αὐτὸς ὡς ἐτῶν τριάκοντα, ὃς ἐξελέξατο ἡμᾶς. καὶ ἐλθὼν εἰς Καφαρναοὺμ εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος τοῦ ἐπικληθένος Πέτρου καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ εἶπεν·

παρερχόμενος παρὰ τὴν λίμηνη Τιβεριάδος ἐξελεξάμην Ἰωάννην καὶ Ἰάκωβον, υἱοὺς Ζεβεδαίου, καὶ Σίμωνα καὶ Ἀνδρέαν καὶ * Θαδδαῖον καὶ Σίμωνα τὸν ζηλωτὴν καὶ Ἰούδαν τὸν Ἰσκαριώτην, καὶ σὲ τὸν Ματθαῖον καθεζόμενον ἐπὶ τοῦ τελωνίου ἐκάλεσα καὶ [*](1—4 die Wortstellung verbietet es keineswegs, παρ’ αὐτοῖς zu ὀνομαζομένῳ zu ziehen u. zu übersetzen »in dem bei ihnen sogenannten äusevangelium«, vgl. die Beispiele im Index (gegen Zahn, Forsch. I 24 A. 1 Gesch. d. neutest. Kan. 11 2, 729). Der Titel äusevangelium taucht neben dem von Origenes (hom. I in Luc. bei Zahn, Gesch. d. neutest. Kan. II 2, 625. 627) bezeugten »Evangelium der ölf« auch bei Hieronymus auf c. Pelag. III 2; Migne 23, 570 B sccundum ajjostolos sive ut plerique auiumant iuxta Matthaeum (beachte auch unten c. 23, 1 S. 364, 19). — Der von Epiph. nachgebrachte Titel Ἑβραϊκὸν (vgl. das ipsum Hcbraieum des Hieronymus vir. ill. 3) ist wohl nur Folge des bei S. 337, 9 fest- gestellten ßverständnisses, ß das Ebionitenevangelium mit dem äerevangelium zusammenfalle u. auf den hebräischen Matthäus ist nicht sicher, ob οἱ Ἐβιωναῖοι zu καλοῦσιν zu änzen ist; das Subjekt kann auch unbestimmt = man sein. — Der sprachlich ößige Ausdruck οὐχ ὅλῳ δὲ πληρεστάτῳ (= nicht in allem ganz ängid) blickt ück auf haer. 29, 9, 4 u. 28, 5, 1; zur Sache vgl. c. 14; S. 351, 12ff — 4ff vgl. Zahn, Gesch. d. neutest. Kan. II 724ff — 5 vgl. Luk. 3, 23 — 5f vgl. Matth. 8, 14. 5; 4, 18 — 7 vgl. Matth. 5, 2 — Luk. 5, 1 Matth. 4, —22 — 8 ff vgl. Matth. 10, 3 ff— 10 vgl. Matth. 9, 9 u. beachte, ß auch in dem Apostelverzeichnis dement. Recogn. 1 55ff äus voransteht V M) [*](2f die Dative ὅλω, πληρεστάτω, νενθευμένω, ἠκρωτηριασμένω aus Genitiven hergestellt Vcorr ὅλου, πληρεστάτου usw. M 9 * 4 Namen sind ausgefallen. Das aus dement. Recogn. I 55ff zu erhebende Apostelverzeichnis ßt sich an Matth. 10, 3f an; nur, ß statt Judas Ischarioth Barnahus qiii et Matthias eingesetzt u. äus äus übrigens schwankt hier bei Matth. selbst die Lesart) genannt wird. Darnach äre zu ergänzen <Φίλιππον Ἰάκωβον Ἀλφαίου καὶ Θμᾶν> * 9f καὶ Ἰούδαν τὸν Ἰσκαριώτην <)

350
τύριον τοῦ Ἰσραήλ« καὶ »ἐγένετο Ἰωάννης βαπτίζων,

καὶ ἐξῆλθον πρὸς αὐτὸν Φαρισαῖοι καὶ ἐβαπτίσθησαν καὶ πᾶσα Ἱεροσόλυμα. καὶ εἶχεν ὁ Ἱωάννης ἔνδυμα ἀπὸ τριχῶν καμήλου καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ. καὶ τὸ βρῶμα αὐτοῦ, φησί, μέλι ἄγριον, οὗ ἡ γεῦσις ἡ τοῦ μάννα, ὡς ἐγκρὶς ἐν ελάιῳ«·

ἵνα δῆθεν μεταστρέψωσι τὸν τῆς ἀληθείας λόγον εἰς ψεῦδος καὶ ἀντὶ ἀκρίδων ποιήσωσιν ἐγκρίδα ἐν μέλιτι.

ἡ δὲ ἀρχὴ τοῦ παρ᾿ αὐτοῖς εὐαγγελίου ἔχει ὅτι »ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις ἩΡῴδου βασιλέως τῆς Ἰουδαίας <ἐπὶ ἀρχιερέως Καἱάφα> , ἦλθέν <τις> <ὀνόματι> βαπτίζων βάπτισμα μετανοίας ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ, ὃς εἶναι ἐκ γένους Ἀαρὼν τοῦ ἱερέως, παῖς Ζαχαρίυ καὶ Ἐλισάβετ, καὶ ἐξήρχοντο πρὸς αὐτὸν πάντες«.

καὶ μετὰ τὸ εἰπεῖν πολλὰ ἐπιφέρει ὅτι »τοῦ λαοῦ βαπτισθέντος ἦλθεν καὶ Ἰησοῦς καὶ ἐβαπτίσθη ὑπὸ τοῦ Ιωάννου. καὶ ὡς ἀνῆλθεν ἀπὸ τοῦ ὕδατος, ἠνοίγησαν οἶ οὐρανοὶ καὶ εἶδεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐν εἴδει περιστερᾶς, κατελθούσης καὶ εἰσελθούσης εἰς αὐτόν. καὶ φωνὴ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ λέγουσα· σύ μου εἶ ὁ υἱὸς ὁ ἀγαπητός, ἐν σοὶ ηὐδόκησα, καὶ πάλιν· εγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. καὶ [*](1 vgl. Mark. 3, 14; vgl. dement. Recogn. I 40 nos ergo primow elegit duodecim sibi crcdentes quos apostolos nominavit u. praedic. Petri bei Clemens AI. strom. VI 48, 2; II 456, 5ff ählin ἐξελεξάμην ὑμᾶς δώδεκα, μαθητὰς κρίνας ἀξίους ἐμοῦ, οὓς ὁ κύριος ἠθέλησεν, καὶ ἀποστόλους πιστοὺς ἡγησάμενος εἶναι πέμπων ἐπὶ τὸν κόσμον εὐαγγελίσασθαι τοὺς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἀνθρώπους — 1f vgl. Matth. 10, 18 — 2 vgl. Matth. 3, 5 — 2f vgl. Matth. 3, 5 — —5 vgl. Matth. 3, 4 — 5f vgl. Num. 11, 8; dazu dement. Recogn. I 35 manna . . . quac species cibi per rirfutem dei hi quem qiiisque desidcrasset verteretur saporem — 7 vgl. Exod. 16, 31 — —10 wiederholt S. 351, —16 — 8f vgl. Luk. 1, 5; zu ἐπὶ ἀρχιερέως Καϊάφα vgl. die Rolle, die Kaiphas in den dement. Recogn. spielt I 44. 53ff. 68. 71 — 9f vgl. Luk. 3, 3 Act. 19, 4 Matth. 3, 5 — 11 vgl. Luk. 1, 5 — 12 vgl. Matth. 3, 5 — 13 vgl. Matth. 3, 13 — 14ff vgl. Matth. 3, 16 — 16f vgl. Luk. 3, 22 piatth. 3, 17) — 17 vgl. Luk. 3, 22 nach cod. D Justin dial. c. 88 (u. anderen Zeugen s. Resch, Agrapha2 S. 222f) — 17f Justin dial. c. 88 κατελθόντος τοῦ Ἰησοῦ ἐπὶ τῷ Ἰορδάνῃ καὶ πῦρα ἀνήφθη ἐν τῷ Ἰορδάνῃ Tatian nach Ephrem Synis praedic. Pauli nach Ps. Cypr. de rebapt. 17; ΙΙΙ 90, 24 Hartel cum baptizaretur, ignem super aquam esse visum cod. Sangerm. u. Verc. et cum baptizaretur, lumen magnum fulgebat (ingens circumfuUit Verc.) de aqua ita ut tinierent omiies qui ndvenerant V M) [*](1 μοι] μου M 3 ὁ < M 5 ἡ2] ἦν V 6f τῆς ἀληθείας τὸν λόγον 9 vor βασιλέως + τοῦ M | <ἐπὶ ἀρχιερέως Καϊάφα> nach S. 351,15 9f <τις> <ὀνόματι> nach S. 351, 15f 16 εἶ ὁ υἱός μου Μ | | 2)

351
αὐτῷ· σὺ τίς εἶ, κύριε; καὶ πάλιν φωνὴ ἐξ οὐρανοῦ πρὸς αὐτός· οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐφ᾿ ὃν ηὐδόκησα.

καὶ τότε, φησίν, ὁ Ἰωάννης προσπεσὼν αὐτῷ ἔλεγεν· δέομαί σου, κύριε, σύ με μάπτισο. ὁ δὲ ἐκώλυσεν αὐτὸν λέγων· ἄφες, ὅτι οὔτως ἐστὶ πρέπον πληρωθῆναι παντα«.