De constructione

Apollonius Dyscolus

Apollonius Dyscolus. Apollonii Dyscoli Quae supersunt. Vol. 1.2. (Grammatici Graeci, Volume 2.2). Uhlig, Gustav, editors Leipzig: Teubner, 1910.

Ἀλλὰ καὶ αἱ δυϊκαὶ τοῦ πρώτου καὶ δευτέρου προϲώπου μόνωνϲ ὀρθοτονοῦνται διὰ τὸν τόνον τῆϲ βαρείαϲ. προευθέτιϲται γὰρ τὰ ἐγκλιτικὰ μόρια ἐπὶ τέλουϲ ἔχειν τὴν ὀξεῖαν, ἢ φύϲει ἢ δυνάμει (λέγω [*](139 s) δὲ δυνάμει διὰ τὰ περιτῆϲπώμενα), ἵνα ἡ τοῦ τόνου ὑποϲτροφὴ τὸ μὲν [*](tenorem habent, ergo etiam formae inde natas habere debent. - tum cose vοcea plus tria tempora haboent, qualis ἐμεῖο est, inclinari nequeunt. - ac ne ϲεο quidem inclinari potest, quia auctio temporum orthotonesin fugitat.) [*](Aaovκ. ὲ 80, Eas quoque tertiae personae pronominum formas, quibus ab initio ε adiectum est (ὲέ, ἐo), inclinare non licet.) [*](Aauvκ. q 81. Etiam duales primae et secundae personae encliein respuunt, quia barytoni sunt.) [*](rssrm. xv Ans. exse. 4 etc 130, 25. - 8-18 eft de pron. 38,28seq. et 83,12 -22. 10 ἐπιϲπᾶται. cfr 100,9.115,26.118,28. 256,14. - 12 αἰ τοῦτο πλεονάϲαϲαι. πλεονάζειν cum datίvο est abundare ὅliqua re, ut 4,23. sed etiam πλεονάζειν τι dictum est, siquid ex abundanti additur, velat EM 84.17: οἴ Αἰολεϲ (in ἄμμι) ϲυϲτέλλουϲι τὸ ῖ καὶ βαρύνουϲι καὶ πλεονάζουϲι καὶ ἕτερον ϲύμ- φωνον, et 128.4B ad ἀπορρυήϲεται: αί εἰϲ φωνήεντα λήγουϲαι προθέϲειϲ, ἐὰν ϲυντεθῶϲι μεθ’ἑτέραϲ ϲυλλαβῆϲ ἀπὸ τοῦ g ἀρχομένηϲ, πλεονάζουϲι καὶ ἕτερον ρ. -- 18 ἐν τοῖϲ προκειμένοιϲ, in eis quae modo exposuimus ( 72). - 14 cfr de pron. 38,9-15 et synt. 181,25. 15B προευθέτιϲται. er 309, 7 προευθετιϲμένων. -- 17 δποϲτροφὴ de retractione accentus ut ὑποϲτρέφον 308,8.) [*](μAns. omr., μasca. scs. ix A L. Bb. 1 δὲ] δή A. 2 prius τὸ om B Β εγινετο A. , ἐγένετο A et ceteri 5 6 οὐδὲ ἡ ϲεο] οὐ δεήϲειε ALϹ, οὐ δεήϲει B, emendavit Sophianus 6 περὶ codd., ἐπὶ b cum ceteris edd , forsitan recte, cr de adv. 1θ9, 28 κατάφορα ἐπὶ τὸ παροξύνεϲθαι λ ng τα εγλιτικα μορία καταφορα περί τουϲ ελαττοναϲ χρονουϲ 3 ἐε ἔοι A, ἕε ἕοι A.Cb, ἕε καὶ ἔοι B. ad accentum ἑέ ἑοῖ cfr de pron. 82,20. 83.12seqq. Lobeck Pathcl. elem. l χ 60 ( ϲυζυγίαιϲ C 16 ἐπιϲπᾶται Βb, ἐπιτάϲϲεται A L quod non defenditur eis Thueydidis (V1 e1τ, 2) vel Menophontis An. VI 5, 9) locis, ubi ἐπιτάξαϲθαι inveritur ( αί om LB 12 τοῦτο] τούτψ CBb5 οὐ τὰ] fol 104v L. 1 4 ~ν ng περί τῶν δυικῶν του πρωίου καί δευτέρου προϲωπου 1λ X ng οτ τα βαρυτονα ου δυνανται εγιλινεϲθαι 1 προηυθέτιϲται CBb 16 ἔχει , ν add A 18 -17 λέγω δὲ δυνάμει A. in ng habet ab A 17 ἀποϲτροφὴ vult HtSchneider lI p 591 3))

187
προκείμενον ὀξύνῃ, αὐτὸ δὲ μεταϲτήϲῃ εἰϲ βαρεῖαν τάϲιν· ὅπερ ἐπὶ τῆϲ νῶϊν καὶ ϲφῶϊν οὐκ ἠδύνατο ἐγγενέϲθαι.

A γοῦν κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον μόνωϲ ἐγκλιτικαὶ μόνωϲ καὶ ὀξύνονται, τε ϲφωέ καὶ ἡ ϲφωΐν· ἐπεὶ τίϲ ἡ αἰτία τοῦ μὴ βαρύνεϲθαι αὐτάϲ; ἔνθεν τὸ εἰμί καὶ φημί ὠξύνθη, διὰ τὴν ἐποῦϲαν αὐτοῖϲ ἔγκλιϲιν, καίτοι τῶν ῥημάτων καταφερομένων εἰϲ τὴν ἐπὶ τέλουϲ βαρεῖαν. τὰ πύϲματα οὐκ ἔϲτιν ἐγκλιτικὰ διὰ τὸ βαρύνεϲθαι, τά γε μὴν παρακείμενα αὐτοῖϲ ἀόριϲτα, [*](135 b) ἐπεὶ μᾶλλον ἐν τῷ τέλει ἔϲχεν τὴν ὀξεῖαν. (ρὐ τοῦτο δέ φημι, ὅτι τὰ ἀόριϲτα μόνωϲ ἐγκλιτικά ἐϲτιν· ἀλλ᾿ εἴ τι τῶν τοιούτων μορίων ἐγκλιτικόν ἐϲτι, τοῦτο καὶ ἀόριϲτόν ἐϲτιν, ὡϲ τὸ ἦλθέν τιϲ, ἦλθέν ποτε.) καὶ ἔνθεν δείκνυται ὅτι τὸ τίϲ ἀοριϲτούμενον μᾶλλον ὀξύτονόν ἐϲτιν, πευϲτικὸν δὲ καθεϲτὼϲ τῷ λόγῳ ἐπὶ τῆϲ ἀρχούϲηϲ ὀξύνεται. ἔϲτιν καὶ ἄλλα παραθέϲθαι.

Προῦπτον οὖν ὅτι καὶ ἡ ἐκεῖνοϲ καὶ ἡ οὗτοϲ ἀνέγκλιτοι διὰ [*](Inclinari nequeunt ἐκεῖνος et οὕτος.) τὸν αὐτὸν λόγον, προϲτιθεμένου τοῦ ὅτι καὶ δεικτικαί εἰϲιν ἤν δὲ παρεπόμενον [*](Aaαvκ. 82. Teertise vειo personae duales (ϲφωέ, ϲφωὶν) et inclinentur et οxytoni sunt. etenmm ob eandem causam Praem tenorem non habδent, ob quam εἰμί et φημί verba stque indefrita nomina et adverbia oxytena sunt: quis οxy- tena tantum inclinabilia sant, bsrytona inclinationem non admittunt.) [*](Aaαvκ. β 8ξ. Htiam ἐκένοϲ εἰ οὖτοϲ inclinafionem respuunt propter bary- tonesin. accemit qnod demonstrativa sunt.) [*](rssτrε. er μAns exeo. B μόνωϲ ἐγκλιτικαί. cir 181, 26 de pron. 39,1ξ. - B Choerob. ia Theod. D 39ε.17 Βlgg. (849,23 O ): διὰ τοῦτο ταῦτα (sci τὸ εἰμί καὶ τὸ φημί) ὅξύνονται, ἔπειδὴ ἐγιλιτικά εἰον . . . τὰ δὲ ἐγκλιτικὰ αὐτὰ καθὲ- uυτὰ ὄντα ἐν τῇ τελευταίᾳ ϲυλλαβῇ θέλουϲιν ἔχειν τὸν τόνον, οἶον ἔϲτί τινῶν πώϲ τέ. - 8 et 11 μ3λλον non tam augendi, quam corrigmndi vim habet ~ petiκs, eiemeξr, ut 39,2. 79,16 alibi. - 8-ξ nomina et adverbia indefnits, ut τινῶν ποτέ, nonnumquam recto tenore proferuntur, qui est acutus aut circum- fexms in exitu vοcfε. - 12 τῷ λόγῳ ex orotonis sementia.) [*](ans. cur., aasεs. sos. im Al.CBb. 1 ὀξύν et post ν 1asora unius vel dua- rum litterarum L |μεταϲτήϲει L 2 νοῖ CBb ϲφῶιν om A. , add A καἴ ϲφῶιν om LCBb | οὐκ] fol 29v A | ἐγγίνεϲθαι L. 3 τοῦ τρίτου προϲώπου B κωὶ om B β 8- 4 ϲφῶε καὶ ἡ ϲφῶιν L | Ac ng: ἡ ϲφωιν καί ϲφωέ εἰ εγλιτικαί εἰϲιν 1 4 ἔνθεν Soph. bo, εθεν A, ὅεν l. CB ΒB ἐποῦϲαν] π in ν mutavit I θ post τὰ intercidit fαntasse τε |πύϲματα] alterum α A. habet ab A Α ng περί τῶν πυϲματων 1 Β μᾶλον] πάλιν ci. Hekker in adn. οὐ τοῦτο] fol 105~r L. 1 8 - 9 ταοριϲτα A. , corr A 8 ἐϲτιν] εἰϲιν L. αλλ A. cum ceteris, dllterum α add A ψ 10 ϲ ἐν τῷ λθε B 11 A ng περί του τιϲ. ὅτι ὀπερδήποτε τῶν πυϲματων εγκϲινεται τουτο αοριϲτον εϲτν Γante μᾶλλον add μὲν CB 18 καθεϲτὸϲ AΒb τῷ λόγῳ] HSchneidex l 473 ci. ἐν λόγῳ conl. 200. 25. vide Adn. exeg ἐπί edd Chlig. assentitur Eayser ὀξόνεται ALb, ὀξύνεται et supra scr. ἢ βαρύνεται Β, βαρύνεται C 13 ἐϲτιν A, ἔϲτι b, ἔϲτι δὲ ceteri ἐε add Chlig ( 14 A ng περί τηϲ εκεινοϲ καί ουτοϲ oὕν] δὲ L. ente διὰ add εἰϲι CB γ 15 ὅτι A Lb, ι ceteri)

188
ταῖϲ ἐπιτεταμέναιϲ κατὰ δεῖξιν τὸ μὴ παραφθείρειν τοὺϲ τόνουϲ, καθὼϲ ἔϲτι τηρῆϲαι ἐπὶ τῶν προκειμένων.

[*](Inclinari potest  αὐτόν.)

Ὁ προκείμενοϲ λόγοϲ ἀναγκαίωϲ διδάϲκει ὡϲ ἀναλόγωϲ ἡ [*](140 s) aὐτόν αἰτιατικὴ τὴν ἔγκλιϲιν παρεδέξατο· ἡ γὰρ αὐτόϲ ὠξύνθη· ἀπέωϲτο γὰρ τῆϲ δείξεωϲ καὶ ἡ μετάληψιϲ τῶν κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον, οἷϲ παρηκολούθει καὶ τὸ ἐγκλίνεϲθαι. — ἀλλὰ διὰ τί ἐπὶ τῆϲ ὀνομαϲτικῆϲ οὐκ ἐγκλίνεται ϲαφὲϲ ὅτι δι᾿ αὐτὴν τὴν πτῶϲιν, καθότι καὶ ἡ ἐγώ καὶ ἡ ϲύ καὶ αἱ ϲύζυγοι. τί οὖν οὐχὶ καὶ ἐπὶ γενικῆϲ καὶ δοτικῆϲ φαίημεν ἂν διὰ τὸ τετραχρονεῖν. «ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τῆϲ ἡμῶν καὶ ἐπὶ τῶν τετραχρόνων τὰ τοῦ λόγου μάχεται. εἰ γὰρ καὶ τὴν τάϲιν οὐκ ἀποβάλλουϲιν, ἀλλ᾿ αὐτήν γε μετατιθέαϲι κατὰ τὸ ἄρχον μέροϲ, ὡϲ ἐν τῷ ἄκουϲον ἥμων· ὅπερ οὐ παρηκολούθει καὶ ἐπὶ τῆϲ αὐτῷ ἢ αὐτοῦ.» καὶ τὸ τοιοῦτον ἔχει ἀπολογίαν· εἰϲ γὰρ ὑποϲτολὴν τὴν τοῦ [*](136 b) Αἰολικοῦ τὰ τοῦ τόνου παρεπέμφθη. — διὰ τοῦτο καὶ ἡ αἰτιατικὴ [*](Aaovκ. β 84. Hinc patet αὐτόν inelinstionem iure admittre. nam αὐτόϲ οxytonum est, ac demonstratione cxet non solum pronomen personne tertiae personae ipsum, sed stiam ea vox, quae illius vice fungitur. nec non apparet, quibδus de causis ceteri casus accentum non inclinent ac ne reαshant quidem. quibδus impedimentis cum liber sit accusativus, inclinari potest. perperam enim. censetur αὐτόϲeam obcausam non inclinari, quia genera divεαsis formis distinguat.) [*](τssrκ. er Ans. sxao Β-p188,6 eft de pron.61,14. Lehre qu. ep. 124 - 4 et B utrumque γὰρ inducit rationem qua confrmatur αὐτόν inclinari posse. eft duplex ἡνίκα 5,15 et duplex εγε 31,24 et 26. B ἡ μετάληψιϲ τῶν κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον nominsmtux αὐτοῦ αὐτῷ αὐτόν, quis personalia pronomine teftiae personne οὖ οἶ ἕ, ubδi inclinata sunt, in illa μεταλαμβάνονται, si Homericus usus in vulgarem conveftitur vide de μετάληψιϲ et μεταλαμβάνεϲθαι vocabulorum usu Lebrsii Arist. 1θseη. 1ξ - 14 εἰϲ ὑποϲτολὴν τὴν τοῦ Αἰολικοῦ. u4 amoeeαtur peces didectt aeolicae, quae exsisteret, si pronontiaremns αὔτου αὔτψ. an. διαϲτολὴν scribendum 7 BΒehneider comm. 137 ad 119. 3 vult ὑποϲδια⟩ϲτολὴν.) [*](Anx. omr, οscs. scs. im AL. CB b. 1 τὸ A b, τοῦ ceteri β B προκείμενοϲ Ab, παρακείμενοϲ ceteri A ng περί τηϲ αυτόϲ β 4 ϲαὐτὸν-γὰρ) add Ohlig HSchneide comment 865 locam sanari putat, si scribetur: ἀναλόγωϲ ἡ αὐτόν ἐνεκλίθη ἀπέωϲτο γὰρ. Eayser nihil mutandum esse censet, sic inter- pretatus: μie xgfonierung des Prronomens αὐτόϲ λat ihεen Grμsd daris, da6 es scλt ePtscλ st es ha2t es xstono aucλ f λrgλet, enλlitκλ sm eerdes, abr nur im AAλusαρiε. Stadmueller putavit suffoerε hanc mutsfonem: ἡ αὐτόν ὠξύνθη ἁ καὶ om Bb Schoemann art ὅ4 poscit ut post μετά- ληψιϲ inseratur ἀντ. vide Adn. exeg. τὸ om B 6-7 Aλλὰ-ἐγκλίνεται. om B 6 ονοματικηϲ A. A ng περί τηϲ αυτου καί αυτω 1 8 ε ϲύζυγοι] fol 103ε L. retium καὶ om B quartum καὶ om A. , add A β 10 ἐε τῶν] n ἑτέρων7 11 Ἁλλ’ om A teste Βekkero, sed non ~uttentagio αὐτήν] αὐτ5 A LB μετατιθeϲι C κατὰ] ἐπὶ L.’ ψ 12 παρακολουMε B κfπί omnes praeter A αὐτῷ Lb, αυτο A. , corr A , αὐτῶν CB. vide A ad sub- sequentia verba 1ξ ng οἴ γὰρ αιολειϲ αὕτου καί αὔὔτω λεγουϲι τν] τὰ B ψ 14 καὶ om A)

189
πτῶϲιϲ ἀπολυθεῖϲα τῶν ἐμποδιζόντων, λέγω τῆϲ τε πτώϲεωϲ καὶ τῶν χρόνων, ἀναγκαίωϲ τὴν ἔγκλιϲιν παρεδέξατο. παραπεμπτέον γὰρ ἐκεῖνον τὸν λόγον, καθ᾿ ὃν αἱ γένουϲ παρεμφατικαὶ ἀνέγκλιτοί εἰϲιν καὶ διὰ τοῦτο οὐκ ἐγκλίνεται ἡ αὐτόϲ· γένοϲ γὰρ οὐκ ἐπίϲταται ἡ ἔγκλιϲιϲ οὐδὲ ἄλλο τι τῶν παρεπομένων, ὅπου γε καὶ ἐν ϲυνδέϲμοιϲ καὶ ῥήμαϲιν καὶ ἔτι ἐν ἐπιρρήμαϲιν ἐγκλιτικὰ γίνεται καὶ ἐν τριγενεῖ τῷ τίϲ.

[*](141 s)

Εἴρηται οὖν διὰ τί ἡ ἐκεῖνοϲ καὶ ἡ οὗτοϲ οὐκ ἐνεκλίθηϲαν. [*](Inclinari nequeunt articuli, pronominum vice funguntur.) Ἀλλ᾿ οὐδ᾿ ὅτε ἄρθρα εἰϲ ϲύνταξιν ἀντωνυμίαϲ παραλαμβάνεται, ἔγκλιϲιν ἀναδέχεται, οὐ καθὸ γένουϲ ἐϲτὶ παρεμφατικά, ἀλλὰ καθὸ ἄρθρα ὄντα τῇ φύϲει ἀδυνατεῖ εἰϲ ἔγκλιϲιν παραλαμβάνεϲθαι· τόπον γὰρ ἐπέχει ἐναντίον τῇ ἐγκλίϲει, λέγω τῶν προτακτικῶν, οὐ μαχομένων τῶν ὑποτακτικῶν, ἐπεὶ δόξειεν μὴ ἐμποδίζεϲθαι τὰ τῆϲ ἐγκλίϲεωϲ. ἦν γὰρ καὶ αὐτὰ προτακτικά, τὴν μὲν ἀναφορὰν ἐπιϲτρέφοντα εἰϲ τὰ προκείμενα, ἐν ἀρχῇ δὲ λόγου παραλαμβανόμενα εἰϲ ϲύνταξιν ῥηματικήν,

  • ὃϲ μάλα πολλά
  • πλάγχθη {α 1 seq.},
  • ἣ μυρί᾿ Ἀχαιοῖϲ ἄλγε᾿ ἔθηκε {Α 2}
  • [*](137 b) τῆϲ ἐγγινομένηϲ ϲτιγμῆϲ ἐπιμαρτυρούϲηϲ τῇ ἀρκτικῇ ϲυντάξει τῶν ἄρθρων.

    [*](Aaovκ. ψ 85. Ne articuli quidem, ubδi pronominum vim habent, enclisin admittunt, non quia genera sigmifcant, sed quia, cum srticnli sint, protaxin fagitsnt.namque etiam subiunctiτi articuli( ὅϲ 6 ὅ) in initio enontiati codocsntur.)[*](τssrrε. sτ Ans. xxxo. 1 τῆϲ πτώϲεωϲ. scil nominativi, vide smtec. pag lin. 8 - 7. - 1 2 τῶν χρόνων τοῦ τετραχρονεῖν. vide antec. pag. lin. 2. -- 4 οὐκἐπίϲτατm. nuHlαm rationem habet αfgεnersm dstinctionem. cfrrοδε 125,19. - θ τριγενεῖ τῷ τίϲ. τριγενῆ non solum ea vοcabua vocantu ,quaeuna forma utuntux in omnibδus tribus generibδus (velat τῶν 52, 7 τριγενὲϲ appeHlatur), sed es quoque, quas neutrum genus ab masculino εἰ feminino aut omniatria fexione distnguunt. (ex2 HSSchneider comm. 25seq.) 12 ἐπεὶ quamquam. in hoc enuntiato mente supplendum quod Portus adiecit: ἐν τοῖϲ ὑποτακτικοῖϲ. 14 εἰϲ ϲύνταξιν ῥημα- τικήν, ia constructionem cem verbo quod sequitur. - 1B et I7 ente Sc et ante ἣ in. vermibus Homericis ϲτιγμὴν posuere grammatici cfr schol. A ad Α 161 (Micanor. 143 ξriedl ) πρὸϲ Τρώων. τῶν οὔτι μετατρέπῃ οὐδ’ ἀλεγίζειϲ: ἐὰν ἐπ τὸ Τρώων)[*](Ans. cerr., masϲa. sca. is AL. Cb. 1 τῆϲ τε πτώϲεωϲ AL, τῆϲ ἐμπτώϲεωϲ Bb ; ϲκαὶ) add Lhlig 1 8 τὸν λόγον κα6’ Βν α b, τὸν χρόνον λόγον καθὸ αἱ AA sed χρόνον 1nductum, τὸν χρόνον ὃν λόγον καὶ αἰ L sed exitus καὶ voculae fn res, τὸν χεονικὸν λόγον καὶ καθὸ αἰ CB ἀνέγrλιτοι] οἱ in ras A B τῶν om omnes praetex Ab |δεϲμοιϲ primae Mitterae sunt fol ξ0rr A A ng ὅτι τα τρίτα προϲωπα εἰϲ τήν αυτοϲ μεταλαμβανεται εγVλtτκα ὄντα ante ῥήμαϲιν A. rasuram habet, quae fortasse ἐν delcit |6 ἐγιλιτικὴ Ϲ, ἔγκλιϲιϲ ἐγγίνεται~ ὕhlig γίνονται l. β 8 ϲόντοξιν] fol106~r L. 1 9 ἐϲv]εἰϲ CBb ὄρθρον C 11 τῶν προτακτικῶν] flasse scribδendum τὸν προτακτικόν, quod iam SSophianus videtur coniecisse 1 12 δόξειεν] δόξει εἰ A, δόξειε ceteri. ad nudum optativum. petenuslem v. Adn. ex. ad 64, 4 huius ed. ψ 7 post οὕεοϲ Hilgard addi vult καὶ αὐτόϲ 1post ἐγ~λίϲεωϲ add Portus ἐν τcϲ ὑποτακτικοῖϲ, quod recepermnt b , 15-16 πολλ’ ἐπλάγχθη omnes praeter Ab ῇ 17 λγ’ L. 1 18 ἐπιγενομένηϲ . , suaa ἄρθρων in Ϲ sczipum ἀντωνυμιῶν)
    190
    [*](Recto tenore proferuntur pronominum personalium obligqui, quibus αὐτός pronominis forma subiungitur; si vero antecedit hace vox, inclinari possunt.)

    Ὀρθοτονοῦνται καὶ ὅϲαι ϲυντάϲϲονται τῇ αὐτόϲ ἐπιταγματικῇ,

  • ἠέ τι Μυρμιδόνεϲϲι πιφάϲκεαι ἦ ἐμοὶ αὐτῷ {Π 12},
  • ϲοὶ δ᾿ αὐτῷ μελέτω {Ο 231},
  • οὐδὲ ϲεῦ αὐτῆϲ {Ξ 327},
  • οὐδ᾿ ἐμοὶ αὐτῷ
  • θυμὸϲ ἐνὶ ϲτήθεϲϲι ϲιδήρεοϲ {ε 190 seq.}.
  • τά γε μὴν τοῦ τρίτου οὐκ ἐξωμάλιϲται ---καθότι οὐδ᾿ ἀληθὴϲ λόγοϲ παρεδείχθη τὸ τὰϲ κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον ὀρθοτονηθείϲαϲ πάντωϲ μεταλαμβάνεϲθαι εἰϲ ϲυνθέτουϲ. ὡϲ γάρ ἐϲτι ψευδὴϲ ὑπόληψιϲ καὶ οὐχ ὡϲ ἐξωμαλίϲθη [*](Aaevκ. β 86. Etiam ea pronomina personalia qulbus αὐτόϲ adiungtur, recto tenore proferuntur. - tertia emme persona non ubδique heac reglsm sequ4 censetur, sed iniuria, quia id, quo ad illam opinionem nonnulli adducebantur, fslsnm est, pronomina tertiae personne ormhotonumena semper esse refermdiva. quod cum putarent, inclinaverεnt Od. δ 667 εἰ ἔ d. θ 396 stque abmeume censuerunt o D. Ε 64. adiungitur autem αὐτόϲ pronominibus personalibus, quo clarina oppositio personarum notetur.) [*](ἀναφέρηται (scil τὸ τῶν) καὶ ἀντὶ ὑποτακτικοῦ τοῦ ὦν κέηται, βραχὺ διαϲτελοθμεν ἐπὶ τὸ Τρώων, ὡϲ ἐπ τὸ εούλομένην, π μυρ’ ΑἈχαιοϲι. Schol. cod. Hegil 27,6 ad Α 2 in Ϲrameri AP ID 271: πρὸ τοῦ ἤ διαϲτολή. πρὸ γὰρ τῶν ἀναφορικῶν μορίων αἰ διαφοραὶ (ξrisdl. corr. διαϲτολαί) τίθενται. ex doctrina Dionysii Thracis hic locum hebet ὑποϲτιγμὴ (p 6,1 .). - 188, 18 ἐπιμαρτυρεῖν cum dativo τε4, quae testimonio confmstur, etiam de adv. 138, 11.) [*](axsrκ. er Ans. exse. 1 eft de pron. 37,13, ubi additur ratio rei: πλείων ἡδιαϲτολὴτοῦ προϲώπου.adἑπιταγματικῇ v.Adα.eϲad87.1 huiused. - B...καθότ. eoiusmodi enuntiatum hic desit, ide in Adn. crit. παρεδείχθη: de pron. 42, 11 seqq, ubi discimus Aristarchum eiusque scholam ὡϲεὶ νόμον θέϲθαι τὸ τοιοῦτον, scil τὴν μετάληψιν τῶν κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον ὀρθοτονουμένων πάντωϲ τοτε τὸ ϲύνΕετον ϲχῆμα ii. e. refexivam formam) ἀπαιτεῖν. 8 μεταλαμβάνεϲθαι et mox μετάληψιϲ de convertione vocum poeticarum in sermonem vnolgarem. vide ad 188,5 huius ed. - 10 ἐξωμαλίϲθη, scil ἡ κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον ἔρθοτονηθεῖϲα ἀντωνυμία, etas sensus nos4 ubεoue reexicms est.) [*](Aοs. omr., msca sca. m Al. Bb. 1 A ng περί τῶν του τρίτου προϲωπου ϲυνταϲϲομενων τη αυτοϲ 2 ρ ἔγι A L. ad ἠέ er Lehre qu. ep. 53 1 μυρμη δοεϲϲι A 1 πιφάϲκεαι, non πιφαύϲκεαι codd. et edd., quae verbi forma stiam in Honeri codicibus saepe invenitur. efV Choerob in Theod.5 20.29Βilg. ad e Lebrs l. l. β B μελέτω om omnes praeter A. β 4 οὐδὲ om CB B Β ante οὐδ’ raeurain A αὐτῇ Homeros.in sermone Ϲalypsus |θϲτήεεϲι L Βsnteκαθότ tsleqnidintercidisse Ϲhligputat:καθhϲ ὁ Ἀρίϲταρχοϲκαὶοίἀπὸτῆϲϲχολῆϲφαϲιν,οὶϲ οὐ ϲυγκαταθετέον. Sadmnellero εofeit inserere φαϲίν οὐκ ὀρθῶϲ. HSehneider nulla verborum motatione οpusesse emnset, sed tantum addenda esse sigma llienae orationis ente τά γε μὴν εἰ post ἐξωμάλιϲται: nam non Apollonii haec verbδs. esse sed sorum, qui negabant omnia personalia esse orrthotonumena, qdbus αὐτόϲ adiunctum esset. ante καθότι autem cogitan do tale quid supplendum esse: ἀλλ’ ὄντωϲ ἔξωΘλιϲται καθότι vocolse ι litteram A habet in res ab A mle λόγοϲ add 5 LB. sb ὁ λόγοϲ inc fol 16ἐν L. β 8 τὰϲ κατὰ b cum s, κατὰ τὸϲ Al.B ) 10 Eaysex κα-ἑξωμαλίϲθη elei rut οὐχ ὡϲ] ὡϲ οὐκ ΒBb, sed er ds adv. 168,6: ἀλλ’οὐχ ὡϲ ἔϲτι τὰ τοιαῦτα ἔπιρρήματα, παντί προῦπτον.)
    191
    καὶ ὡϲ οὐ τόνου ἐναλλαγὴ αἰτία γίνεται ϲυνθέτου μεταλήψεωϲ, εἰρήϲεται. κατὰ τὸ ἐξῆϲ. ἐντεῦθεν οὖν ἐνεκλίθη τὸ
  • ἀλλά οἱ αὐτῷ
  • [*](142 s)
  • Ζεὺϲ ὀλίϲειε βίην πρὶν ἡμῖν πῆμα γενέϲθαι {δ 667 seq.}
  • καὶ τὸ
  • Εὐρύαλοϲ δέ ἑ αὐτὸν ἀρεϲϲάϲθω ἐπέεϲϲι {θ 396},
  • ὠρθοτονήθη δὲ τὸ
  • ἀμφὶ ἓ παπτήναϲ {Δ 497},
  • ἄλογόν τ᾿ ἐδόκει τὸ
  • οἱ τ᾿ αὐτῷ {ε 64},
  • διήκοντοϲ τοῦ λόγου ἐπὶ ἁπάντων ὁμοίωϲ. — ἔϲται μέντοι ἡ ϲύνταξιϲ [*](138 b) εἰϲ ἔμφαϲιν πλείονα διαϲτολῆϲ παραλαμβανομένη, ἐμὲ αὐτὸν ἐτίμηϲεν, ϲὲ αὐτὸν ἐμέμψατο.

    Ἐν προτάξει γοῦν ἁπάντοτέ εἰϲιν αἱ ἀντωνυμίαι, καθὸ ἔχονται τοῦ ὀρθοῦ τόνου, ὥϲ γε ἐδείχθη κἀν τοῖϲ [*](μAaαvκ. ὲ 87, lbi certe, ubδi pronomina personalia praeponuntm, rectum tenorem habent. si vero conlocstio invertitur, pronomen non dεbδet quidem, sed potest inclinari.) [*](rssrε. xv Ans. exso. 1 εἰρήϲεται: 14ξ,1θθseqq. - 2 ἐνγεῦθεν: quia Ari- starchus eiusque discipali illo nrore obarioti erent. cErr 146.24 εἰ de pron. 37,26-88,8 et schol. B sd ῦd. δ ee7 (Βerodiani pros. 0d. D 141 15 Lte) ἐχρῆν ὀρθθοτονεν τὴν ο. ἔϲτι γὰρ ἀντιδιαϲταλτικὴ καὶ προηγεῖται τῆϲ αὐτόϲ. ἀλλ’ὅμωϲ ἐγιλιτικῶϲ ἀνεγνϲθη. stqne schol A ad Ο226 Ἁλλὰ τόδ’ πμὲν ἔμοὶ πολὺ κέρδιον ἠδὲ α αὐτῷ (Βerod. pros.IΙ.P 94,4Lte): καθόλου ἡ ὁπότε προηγεῖται τῆϲ αὐτόϲ ἀντωνuμίαϲ κατὰ δοτικὴν πτῶϲιν, ὀρθοτονεῖϲθαι θέλει, εἶτε εἰϲ ἁπλῆν εἴη ἡ μετάληψιϲ εἶτε καὶ εἰϲ ϲόνθετον. 6 Schol B ad Od. 8 396 (Βerod. pros. 0d. D 148.8 Lix): Ἀρίϲταρχοϲ τὴν 6 ἐγκλίνει καὶ Ἡρωδιανόϲ (em ὤϲ φηϲιν καὶ Ἡρ7). - 7 8 ἐ ~e4 θ 396 quia non haδet refexieum sensum, ααciisata est (quam- quam smbsequdtur αὐτόν),cuum eidem pronomm4 in 5Δ 427 (u5i αὐτόν nom secetur) rectusaceεmfus datus att, quta refexieam hαὸet sim. cfr schol. A ad 5Δ 497 (Βrod. pros. D. I 47.1 Lix): δαϲυντέον τὸ ὲ καὶ ὀρθοτονητέον· μεταλαμβάνεται γὰρ εἰϲ ϲύνΕετον. 8 e infra 145,20 εἰ de pron. 42.17 et schol. A ad ἔ64 (Βerod. pros. D. 48.1 Lix): ἡ ὅρθοτονεται νῦν διὰ τὴν ἀρχήν, οὐ πάντωϲ δὲ εἰϲ ϲύνθετον μεταληφθήϲεται. ἔτι δὲ ϲυνεπέπλεκτο. ὅμοιον δέ ἐατι τὸ εἀλλὰ τόδ’ μὲν ἐμοὶ πολὺ κάλλιον ἠδὲ αὐτῷ3. -1ξ -14 Ἐν-τόνου. quibοos modis hic locus sanari possit, vide in Adn. crit. - I4 ἐδείχθη κὰν τοῖϲ προκειμένοιϲ: 129,16-23. εἰ de pron. 39,19-25.) [*](Ans. cur., msca scs. im A l.B b (usque ad 4 βίην, nbοi inc. magms lacuna. codicum L.ῦB). 1 οὐ om CB habetA quoque,qnοd ΒBεkkerus neget) 2 ante κατὰ addendum καὶ7 | post ἑξῆϲ in L rasura ηuattuor fere litterarum τὸ om AL. 4 πρὶν osque ad 181,18 εγε καὶ om L. CB | ηἡμν πῆμα γενέϲθαι. scriptura non Aristarchi, sed τῶν κοινοτέρων ἐκδόϲεων. vide Lndsichii ed. β 6 ευρυ ἄλλο A. , ϲadd A β 7 8 bρθοτονήθη -παπτήναϲiniuria eieceramns Em Ap p19. AHott- mnn perperam expunzit ὦρθοτονήθη- 11 ὁμοίωϲ vide Adn. exeg Γ 2 ε’ἐδόκει] τεδοκει A. τε δοκε b B 11 18 ϲται-ἐμέμψατο aptius legerentur ante πρὸϲ δέ in seq. pag. lin. 9 β 12 παραλαμβανομενηϲ A. 1814 ~ν προτόξει -τόνου] invεxza est ea sententia, qnam exspectamus nec dubitere licet quin Apollonius expresserit ssneαi potest inversio aut ita, οἱ εἰϲιν et κοθὸ eicientur, aut sic, ut)

    192
    προκειμένοιϲ. εἰ μέντοι τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ ἀναϲτραφείη, οἷόν τέ ἐϲτιν καὶ ἐγκλίνεϲθαι τὴν ἀντωνυμίαν,
  • αὐτῷ τοι μετόπιϲθ᾿ ἄχοϲ ἔϲϲεται {l 249},
  • αὐτόν ϲε φράζεϲθαι ἐν Ἀργείοιϲιν ἄνωγεν {I 680}.
  • οὐ τοῦτο δέ φημι, ὡϲ οὐχ οἷόν τε καὶ ἐπὶ τῆϲ τοιαύτηϲ ϲυντάξεωϲ ὀρθοτονεῖν, ἀλλ᾿ ὡϲ ἀφορμὴν ἔχει ἐγκλίϲεωϲ ἡ τοιαύτη ϲύνταξιϲ,
  • αὐτόν με πρώτιϲτα ϲυνοικιϲτῆρα γαίαϲ
  • ἔκδεξαι τεμενοῦχον {Pindari frgm. 167 Bergk4 186 Schr.}.
  • Πρὸϲ δὲ τοὺϲ οἰομένουϲ τὴν αὐτόϲ ϲυμπαραλαμβάνεϲθαι εἰϲ 15 [*](c. XIX.) διαϲτολὴν γένουϲ ϲυγκεχυμένου κατὰ τὴν φωνὴν βραχὺϲ ἀρκέϲει λόγοϲ, ὥϲ γε καὶ πρόκειται, ὡϲ οὐ δέονται αἱ ἀντωνυμίαι τοῦ διαϲτέλλοντοϲ τὸ γένοϲ ἢ ὑπὸ δεῖξιν πίπτουϲαι ἢ ὑπὸ ἀναφοράν. τί δ᾿ ἂν εἶποι τιϲ ἐπὶ τῆϲ τοιαύτηϲ ϲυντάξεωϲ, οὗτοϲ αὐτόϲ, ἐκεῖνοϲ αὐτόϲ.

  • ὅδ᾿ αὐτὸϲ ἐγῶ {φ 207 vel ω 321};
  • φαίνεται δ᾿ ὅτι καὶ μὴ ἐπιτεταγμέναι διήρθρωϲαν τὸ γένοϲ καὶ οὐκ ἄδηλον ἔϲται κατὰ τὸ γένοϲ τὸ [*](143 s)
  • ἐμεῦ δ᾿ ἕλετο μέγαν ὅρκον {δ 746}
  • περιϲϲὸν ἡγητέον πρὸϲ εὐήθειϲ ὑπολήψειϲ ἐπὶ πλέον ἀντιλέγειν.

    [*](Recto accentu pronuntiari semper debent personalis, si eandem personam, quae verbi subiectum est, significant; si vero aliam, modo inclinant tenorem, modo erigunt.)

    Ὀρθοτονοῦνται μόνωϲ καὶ ὅϲαι ἐν τῷ αὐτῷ προϲώπῳ τὸ [*](139 b) ῥῆμα ἔχουϲιν· εἴγε ἐν τῷ [*](Aaαvκ β 88. Ei, qui αὐτόϲ ad disfinguenda gmners pronominibδus per- sonsibδus addi putant, refuteri facile possunt. nam de genere personne prono- ugdfeaat, mine notatae dubitari nequi, quia aut demonstratur aut refertur persona pro- nomine. nec intellegi posset, qua de causa αὐτόϲ etiam cum οὖτοϲ, ἐκεῖνοϲ tenorem, aodε con1ungeretur.) [*](Aaαvκ. ψβ 88, Hecto sempertenore proferuntur etiem pronomine personllia) [*](rssrκ. τ Ans. exzo. 4 efrr schol. ad 1 680 (Herod. pros. lI II 68.22 Lta): αὐτόν ϲε ὁ Ἀϲκαλωνίτηϲ ὀρθοτονεῖ τὴν ϲὲ, ἐπεί, φηϲίν, ἀεὶ μετὰ τῆϲ ἐπιταγματκῆϲ xἰ πρωτότυποι φιλοῦϲιν ὀρθοτονεῖϲθαι . . . αἰ πρὸ τῆϲ αὐτόϲ εἰϲιν αἰ ὀρθοτονού- μεναι, οχ xἰ μετὰ τὴν αὐτόϲ. ἐγκλιτικῶϲ οὖν ἀναγνωϲτέον. - 8 P8 eft de pron.a7.15-20. 11 πρόκειται: 104,23.105,11.depron.11,26. 1lseqq.cfrr de pron. 41,26. 65,6.) [*](καθὸ tantum espungatur et inter ἁπάντοτε et εἰϲίν adicietur ὅτε, quo deleto καθὸ additum esse comIci potest. in hac verborum conlocatione: ἔν προτ. ἁπάν- τοτε ὅτεεἰϲίν, non ofendescorlatisexemplisquaeHSchneidercomm. θ9 congessit.) [*](Ans. qmr., masos. scs. ικ A bd. B μετοπιϲθεν A β 4 ἐν] ὅμ’ b cum s. vide ALudεichii adn. crit. ad hunc veroum ανωγα A. β B τοῦτο] τὸ A~ (non τόδε, ut Hekker ait), τουτο A ψ 6 ἀφορμὴν] fol 30ν A. β ~ post με in A. restra unias Hitterae B Κ εϲδεξαι τεμενουχον om A~, add A et in ng aπινδαρου η χρήϲιϲ A 9 αυτον A. β 1B δ’ ὅτι A, δὲ καὶ ὅτι b cum sed in adn. Hekker: δὲ] mein δὴ ve γὰρ (post prius καὶ add xἰ Ab ne ofendss in ἐπι- τεταγμέναι participio non de αὐτόϲ usurpato sed de pronominibous personslibous, quibδus αὐτόϲ ἐπιτάϲϲεται, cfr 141.1 οὐκ add AΒutmann. HSchneider putat nihil mutandum esse nisi intεpunetionem: post γένοϲ ponendum esse puncum, pos1 ὅρκον signum interrogativum at inteιrogatio posceret ἢ pro καὶ 18 περιϲϲο A~, ν add A β 1ὰ ng περί τῶν ἀμεταβάτων ἀντωνυμιῶν καὶ μεταβατικῶν)

    193
  • ϲὲ γὰρ ἅζομαι {Alecmanis fr. 54 Bergk4}
  • τὸ μὲν ἅζομαι ἐν πρώτῳ ἐϲτὶ προϲώπῳ, τὸ δὲ ϲέ ἐν δευτέρῳ, οὐ μὴν ἐν τῷ
  • ϲὲ γὰρ αὐτὴν παντὶ ἐΐϲκειϲ {ν 313},
  • τό τε γὰρ ἐΐϲκειϲ καὶ τὸ ϲέ τοῦ αὐτοῦ προϲώπου. ἔϲτι γε δὴ τὴν προτέραν ϲύνταξιν καὶ ἐγκλίναντα φάναι ἅζομαί ϲε, οὐ μὴν τὴν δευτέραν· ἐδείχθη γὰρ ἐντελέϲτερον ὡϲ ἀδύνατόν ἐϲτιν τὰϲ ἀντωνυμίαϲ ἐγκλιθῆναι ϲυνερχομέναϲ τοῖϲ ῥήμαϲιν κατὰ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον. καὶ ἕνεκά γε τούτου μόνωϲ αἱ τῆϲ εὐθείαϲ ὠρθοτονοῦντο, ἐπεὶ πάντοτε ϲυμφέρονται τοῖϲ ῥήμαϲιν κατὰ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον· τῶν γε μὴν καὶ ἐν μεταβάϲει γινομένων ἐφικτὰ καὶ τὰ τῆϲ ἐγκλίϲεωϲ ἐγίνετο. (οὐ τοῦτο δέ φημι, ὡϲ πάντωϲ ἐγκλιθήϲονται ἀποϲτᾶϲαι τῶν ῥημάτων, ἀλλ᾿ ὡϲ καὶ ἔνεϲτί ποτε αὐτὰϲ ἐγκλίνεϲθαι.) ὑγιῶϲ ἄρα πάλιν προϲελθοῦϲαι καὶ. αἱ πλάγιαι τοῖϲ ῥήμαϲι κατὰ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον τὴν ὀρθὴν ἀναδέξονται,
  • οὐδὲ γὰρ οὐδ᾿ ἐμέ φημι λελαϲμένον {N 269},
  • ζωγρεῖτ᾿, αὐτὰρ ἐγὼν ἐμὲ λύϲομαι {Κ 378}
  • Τὰ τῆϲ τοιαύτηϲ χρήϲεωϲ ἀρχαικώτερα ὄντα παρεφθάρη μεταγενέϲτερον [*](Reflexinvus pronominum personalium usus obsolevit, postquam composita pronomina excogitaata sunt.) γενέϲτερον ἐπινοηθείϲηϲ τῆϲ ἀντ᾿ αὐτῶν ϲυνθέτου μεταλήψεωϲ, εἰϲ ἣν [*](144 s) καὶ μεταλαμβάνομεν τὰϲ προκειμέναϲ ϲυντάξειϲ. ἐντεῦθεν γοῦν ἡ Ὁμη [*](140 b) ρικὴ ποίηϲιϲ ἀπροϲδεήϲ ἐϲτι τῆϲ ϲυνθέτου χρήϲεωϲ, καθὸ γινώϲκει ἡ ποίηϲιϲ τὸ ἐμέ φημι. ϲαφὲϲ γὰρ ὅτι, εἰ ἀντὶ τοῦ τοιούτου ἐπενοήθηϲαν [*](eandem persenam notsntqa, quae verbi suboiectum est. e contrario ea, quae siam personam denotent, inclinare Licet.) [*](μaovκ. 96. Ceterum fle refexivus pronominum personalium usus anti- quiox est nec iam licitus, postquam composita pronomina inventa sunt, quae Βomerus ignorabat.) [*](τssrκ. xx Ans. zxxe. I ϲὲ γὰρ ἅζομαι. idem exemplum Edemanicum cum eodem Homerico compositum est 14.8 cum eliis accusativi singularis secundae personae formis ab Alemano usurpatis legitur de pron. 83,10. - 7 ἐδείχθη: de pron. 41,26 -42,4. - 11 μετάβαϲιϲ ab Ap. dicitur de transitu verbi (vel potius actionis verbοo denotatae) in aliam personam, quae non est verbi sub - lectum, velut 28.14. de pron. 44, 7 alibi personae vel personarum μετάβαϲιν feri dicit in verbis transitivis, ut178.28.de pron. Β4,13. cvr Skrseeska VI hoc loco vel ῥήματοϲ vel προϲώπου mente suppleri potest - 12 ἀποϲτᾶϲαι: a verbδο qnasi desciscant pronomina quae non eam personam sigmifcant, de qua verbum praedicatur. 1B idem exemplum 151.26. de pron. 41, 6. 4,5. - 16 idem exemplum 147.15 et de pron 36,13. 42,2. 47. . - 19 em de pron. 8.22-80,10.) [*](Ans. cnr., moses. scs. is Ab. 4 εειϲκειϲ A B δὴ scr. Ohlig, μὴν Ab | Β ϲυνερχομέναϲ τοῖϲ ῥήμαϲιν] x ng τουτ ἐϲτι ταϲ αμεταβατουϲ 1 8 Α ng δία τι αἰ τηϲ ευείαϲ ορθοτονουνται ὦρθοτονοῦντο] extremam syhabam in ras A 11 A ng περί μεταβατικῶν 15 oὐδ] ουδε A. 1 16 ζωγρει A. β 18 ἀντ] post αν, quod in exitu versus legitur, rasuram haboet A et intio subsequentis 6’ ab A β 21 εἰ in ras A ἐνοήθηϲαν A. , επ add A2)

    194
    αἱ ϲύνθετοι, περιϲϲόν ἐϲτιν ϲυγχρῆϲθαι τῇ ἁπλῇ ϲυντάξει· κακία γὰρ τὸ τοιοῦτον, ὦϲ γε εὐκαιρότερον ὑπὲρ τῶν τοιούτων κατὰ τὰ ἐξῆϲ εἰρήϲεται.

    [*](Homerum composita pronomina reflexiva noudum novisse.)

    Ἔνθεν δύο μέρη λόγου ἐϲτὶν τὸ

  • πυκάϲαϲα ἓ αὐτήν {P 551},
  • καὶ κατὰ τὸν προκείμενον λόγον, πάνυ ἀκριβέϲτατον ὄντα, κεὶ καθὸ ἐν ταῖϲ ἄλλαιϲ πλαγίαιϲ τὰ τοῦ μεριϲμοῦ ἀναμφίλεκτά ἐϲτιν (ἕο γὰρ αὐτοῦ ἐϲτιν καὶ ἑοῖ αὐτῷ), ὁπότε καὶ κατὰ δεύτερον πρόϲωπον ὡϲ παραθέϲεωϲ οὔϲηϲ ἐνέθηκεν τὸν γάρ ϲύνδεϲμον,
  • ϲὲ γὰρ αὐτὴν παντὶ ἐΐϲκειϲ {ν 313}.
  • προφανῶϲ οὖν λύεται τὸ ἀμφίβολον τῶν προκειμένων ἀντωνυμιῶν διὰ τῆϲ ἀναμφιλέκτου παραθέϲεωϲ τῶν ἄλλων πλαγίων. ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ καὶ ἐπὶ τοῦ
  • καὶ μαχόμην κατ᾿ ἔμ᾿ αὐτὸν ἐγώ {A 271{ ·
  • κατὰ γὰρ παράθεϲιν τὰ τῆϲ ϲυναλιφῆϲ ἐγένετο, τοῦ πλήρουϲ ὄντοϲ ἐμὲ αὐτόν, ὡϲ ἔχει τὸ [*](μaevν. 1. Hinc petet ϲ αὐτὴν et similia apud Homerum dues vοcea esse neque in unam compositam coniungenda, quod etiam ex ceteris esεbδua estis elucet nam ἔo αὐτοῦ εἰ ἔα αὐτῷ quoque apud Homerum leguntur) et ex sis verzibδus, ubi eoxiuncuo inter αὐτόϲ pronomen εἰ persemsle incerta ixεmdtur. neqne aliter iudicandum est de eis locis, ubi ε fase ἐμέ εἰ ϲέ pronominum ante αὐτόν elisum est. quibus locis erent qui inclinata pronomina praeferent, qumm- quam αὐτόν adiungitur, ne species compositi pronominis exorerεtur.) [*](rssrm. xv μns exso. 3 εἰρήϲεται: 178, 10. 196,17 - 25. - 4 er de pron. 80, 3 - 6 ὲo αὐτοῦ] cfr de pron. 80, 7 ubi citatnx θ 211: ἕο δ’ αὐτοῦ πότα. κολούει. scripserat Aristerchus ἕο αὐτοῦ etiem Τ 384 teste Herofimo in schol. A ad hunc versum (pros. D. D111, 3dLix). 7 ἔα αὐτῷ legitur N 495 εἰ δ 38 - 18 er schol.A ad Α 271 κατ’ἔμ’ αὐτόν (Βerod.pros.D. 25,a2Ltx): οὕτωϲ κατὰ παράΕεοιν ἐν δύο τόνοιϲ, ἐμὲ αὐτόν· ϲύνθετοϲ γὰρ ἀντωνυμία παρὰ τῷ ποιητῇ οὐκ ἔϲτιν.) [*](Anx. emr, mιsca. sca. 1s A b. 1 αἰ ϲύνθετο] fol 31r A, in cuius superiore ng Ἐϲ scripsit ενταυθα γαρ καί τὸ ϲημαινομενον ειργει μεταβατικὸν γαρ l 2 ἅϲ γε] ωϲτε A, corr iem Soph. vel ΒlΙebode | uπερ τῶν τῶν τοιούτων, quae A scripsit, uncis inoluit A β 4 πυκάϲαϲά ὲ b A ng περὶ τοῦ πυκάϲαϲα ἐαυτην 1 7 ἔοι b, at vide de pron. θ2, 20.83, 20 et 22 ὁπότε κά] HSehαneider mavult καὶ ὁπότε ante δεύτερον add τὸ b cum εἰ Soph. at cf e. g. 118,16 et 18.139, 3 et 4 12 καί επι Ac, κάπ Ab 1ξ καί ante μαχόμην om A , add A β 14 ϲυναλιφηϲ A, ϲυναλοιφῆϲ bd cum s. fenam sine diphthon- go scriptam melius erat etiam supra 5, 28 εἰ 55, 22 ponere, ηuamquam de diphthongo in simplici ἀλοιφή nulla potest oriri dubitatio εἰ quamηuam de coni. 228, 18 A. exhibet οἱ et 5, 28 implex ι sb E in ras exaratum est nec ullus codex 55, 22 non exhiboet diphthongum. at hoc loco non habemus A librum, ullisque locis. ubi hsbemns, testatuxr fle ι, infra 335, 7. adv.156, 22. conii 229,2 - vel εἰ, pron. 74, 16. adv. 174, . coni. 228, 25. (de coni. 223, 29, ubi Hεkker et HSehneider ϲυναλοιφὴν ediderunt, in codice nibil praeter ϲυ εἰ φῆν legi potest.) decernit rem id, ηuod Eustathius scribit ad dysε. 7 227 1561, 2)
    195
  • εἰ μή τιϲ ϲ᾿ αὐτὸν κτείνῃ δόλῳ {ι 406}
  • καὶ
  • εἰ μὲν δὴ ἕταρόν γε κελεύετ᾿ ἔμ᾿ αὐτὸν ἑλέϲθαι {Κ 242}.
  • [*](141 b) ἐφ ὦν καὶ ἐγκλιτικώτερον παρελήφθηϲαν αἱ ἀντωνυμίαι, καίπερ ἐπιτεταγμέναι· ὀρθοτονηθεῖϲαι γὰρ ὡϲ ἀκαταλλήλου λόγου ἔμφαϲιν ἐποι- οῦντο.

    Διὸ καὶ μάτην τὰ τοιαῦτα ὑπ᾿ ἐνίων προϲεπνεύϲθη,

  • τὴν αὐτοῦ φιλέει {I 342}
  • [*](145 s)
  • αὐτόν μιν πληγῇϲιν ἀεικελίῃϲι δαμάϲϲαϲ {δ 244}.
  • μέγα μὲν κλέοϲ
  • ποιεῖται {β 125 seq.}.
  • [*](μxevκ. β 82. Οnm Homerus compoits pronomina igmorεt, fHlud quoque menifestum est, iniuria nonnullis carminum Homericorum locis spiritum asperum inditam esse casibus obliquis αὐτόϲ pronominis, ita ut ex hoc pronomine re- Βexivum evaderet, velat Ι 342, δ 244, β 125. immo potius omissum a poeta est I 342 pronomen personsε, ut θ 443, δ 649, κ 27 omisit. δ 244 autem fortasse μειν explet vicem prmominis quod deest. β 125 denique non necesse est elipsim pronominis statuere, si ποιεται ita interpretamuα, ut idem vueat qnod γίγνεται.) [*](axsrκ. er Ans. exse. 1 cx de pron. 46, 4. - Βseqq. ϲὰ de pron. 46, ὅ: παρολόγωϲ ἐνεκλϲθη τὸ εεt μὲν δὴ ἕταρόν γε κελεύετέ μ’ αὐτὸν λέϲθαι3, εἴγε αἰ μετὰ τῆϲ ἐπιταγματικῆϲ ὀρθοῦ τόνου ἔχονται· καὶ τὸ ἀνάγνωϲμα οὐκ ἀπόβλητον, καθὸ ττἡν ϲύνΕετον ἐνέφαινεν ὀρθοτόνωϲ ἀναγνωϲεέν. et Herod.pros. ll. ad Μ 242 ( 70,16 Ltμ): Ἀλεξίων τὸ ὲ τῇ ἀντωνυμίᾳ δίδωϲιν, οὗ τῷ ῥήματι τελικόν . . . κxὶ τοῦτὸ γε ἐχρῆν εἶναι· ἀεὶ γὰρ αἰ τοῦ πρώτου προϲώπου ἀντωνυμίαι προταϲϲό- μεναι τῆϲ αὐτόϲ ὀροτονοῦνται. ὁ μέντοι Ἀϲκολωνίτηϲ καὶ Ἀρίϲταρχοϲ ἐγrλιτικῶϲ ἀνεγνώκαϲιν, ἐπὶ τἡὴν Τὲ ϲυλλαβὴν ποιοῦντεϲ τὴν ὀξεῖαν, Ἴνα μὴ ὡϲ κατάλληλον φανῇ τὸ ἐμαυτὸν ἑλέϲθαι. Lehre qu. ep. 114. 4 ἐγκλμιτικώτερον. ad com- paratiνi vim ide Adn. exeg. ad 88, 8 huius - 7 er de pron. 78, 30: ἐφ’ ἐνικῶν, ὡϲ ἅν ἀπαιτοῦντοϲ τοῦ λόγου, ὑπὸ τῶν περὶ τὸν Ἀλϲκολωνίτην (a Pro-) [*](de vοcibοus ex ἀλείφω derivatis: τὸ ὀλείφω παρὰ τὸ ἀλέω ἐπενθέϲει τοῦ 1. ὅπερ (scil τὸ ) ἔϲτιν ὅτε μονάζει, ἐκδραμόντοϲ ἐν τοϲ ἐκ τοῦ ἀλείφω παραγωγαῖϲ τοῦ φυϲικοῦ ϲ. γίνεται δὲ αὐτὸ οὐ μόνον ἐν τῇ ϲυνολιφῇ τῇ δηλούϲ κρᾶϲιν καὶ ϲυναί- ρεϲιν, ἀλλὰ καὶ ἐrὶ dλλων. τὰ γάρ (φαϲιν) ἐκ τοῦ ἀλείφω ὀνόματα διὰ μὲν τοῦ t ὄντα φυλάττει τπὴν δίφΕογγον . . .οἶον ἀλειπτόν, ἀνλειπτον . . ., διὰ δὲ τοῦ φ μόνον τὸ ἰῶτα ἔχουϲιν, οἶον ἀνηλιφήϲ. quod praeceptum Herodianεum est, ab Choerobosco ia orthor. A D 175.11 et in EB 61, 1 sic traditum: τὰ ὀνὸ- ματα τὰ ἐκ τοῦ ἀλείφω γενόμενα . . . εἰ διὰ τοῦ φ ἐκφέρονται ϲύνθετα ὄντα, διὰ τοῦ γράφονται (Βerod. 472, 32Lt). 1θ4, 15 post αὐτὸν add ἐγώ cum SSophieno,sεd iniuria hεkker etiam in A codice additamentum exstare dicit. As. ur, mss. sca. 1is A b. 1 εἰ 5 codd. Homeri, edd. Βom. τϲ b ||) [*](Β κελευε εμαυτον A, κελεόετέ μ’ αὐτὸν b 4 ἐπιτεταγμέναι interpretatux Α ng ϲυνταϲϲόμεναι τη ευτοϲ 1 post υπ in A erasum 8 δαμαϲαϲ A. β 10 αὐτῆϲ] genetivum et hic et 142, 14 et de pron. 9. 7 et 20 exhibet A, nec recte Lehre qu. ep. 115 ex entonymici loco colligit, ApoHloninnam lectionem fuisse ατῇ, quae legi solet in editionibus et invenitux in comuμluribδns Odysseae eodicibοus (sed in quinque ab Ludsicbio adhaibitis exstat αὐτῆϲ) c ESehneider in comm. ad l. de pron. 79, 7-23)
    196
    καὶ ἄλλα πλεῖϲτα. ὡϲ γὰρ ἐν ταῖϲ προκειμέναιϲ ϲυντάξεϲιν ἀπεδείξαμεν ὅτι ἐκ παρεπομένων τῷ λόγῳ ἐλλείπουϲαι λέξειϲ νοοῦνται, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ ἐπὶ τούτων ἔϲτιν παραϲτῆϲαι. ϲυνηθέϲτερόν πωϲ ἐλλειπτικόϲ ἐϲτιν τῶν προκειμένων μορίων, ἀρκούμενοϲ διὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ τοῦ λόγου τὸ λεῖπον ἐμφανίϲαι,
  • αὐτὸϲ νῦν ἴδε πῶμα {θ 443}
  • ἡ γὰρ αὐτόϲ ϲυμφέρεται ταῖϲ ὀρθοτονουμέναιϲ ἀντωνυμίαιϲ, καὶ τὸ μὲν ἴδε δύναται μὴ ἐλλείπειν, τό γε μὴν αὐτὸϲ ἴδε πάντωϲ ἐλλείπει τῷ ϲύ· εἰϲ γὰρ τοῦτο ἡ αὐτόϲ ϲυμπαραλαμβάνεται καὶ κατὰ τὸ πρῶτον καὶ δεύτερον, ἵνα τὰϲ ϲυνούϲαϲ ἀντωνυμίαϲ ὀρθοτονήϲῃ. ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ καὶ ἐπὶ τοῦ
  • αὐτὸϲ ἑκών οἱ δῶκα {δ 649}
  • πάλιν. γὰρ μόνον τὸ ῥῆμα οὐ λείπει, τὸ μέντοι ὅλον, ὡϲ πάλιν ἐγκειμένηϲ τῆϲ αὐτόϲ, αὐτὸϲ ἐγώ οἱ δῶκα. οὕτωϲ ἔχει καὶ τὸ
  • αὐτῶν γὰρ ἀπωλόμεθ᾿ ἀφραδίῃϲιν {κ 27},
  • αἰτούϲηϲ τῆϲ ϲυντάξεωϲ τὸ ἡμῶν αὐτῶν. ἔϲτιν οὖν ὁμοίωϲ καὶ ἐπὶ τῶν [*](142 b) προκειμένων {I 342} τὸ πλῆρεϲ τὴν ἕο αὐτοῦ, ὥϲ γε καὶ κατὰ πληθυντικὴν ϲύνταξιν ϲφῶν αὐτῶν καὶ ϲφέαϲ αὐτούϲ. ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ καὶ ἐπὶ τοῦ
  • αὐτόν μιν πληγῇϲιν {δ 244}
  • τάχα τῆϲ μίν δυναμένηϲ ἀναπληροῦν τὸ λεῖπον τῆϲ ἀντωνυμίαϲ. προϲτίθημι τὸ τάχα, ἐπεὶ ἐν ἑτέροιϲ παρέλκουϲα εὑρίϲκεται, [*](lemano Ascalonita) ἐκεῖναι προϲεπνεύϲθηϲαν. sequuntur exempla hoc syntafis loco sΙata et δ 247. Et eft Βerodian. pros ll ad 1 342 αὐεοῦ (Ι e5, 24 Liz): ὁ Ἀϲκα- λωνίτηϲ δαϲύνει, ϲὐνθετονἐκδεχόμενοϲτὴν ἀντωνυμίαν, ἀγνοῶνὅτιμηροϲ οὐδέποτε ϲυνθέτῳ κέχρηται ἀντωνυμίᾳ . . . τί οὖν ἐϲτιν ἐνθάδε λέγειν; ὅτι λείπει ἡ ἕο; ὡϲ τὸ εἔo τ’ αὐτοῦ πάντα κολούεια (θ 211), οὕτωϲ καὶ ἐνθdδε ἔτην ἕο αὐτοῦ φιλέεια. idem pros. Od. δ 244 αὐτόν μιν (ΙΙ 140.1 Lt2): ψιλῶϲ. οὐκ οἰδε τὴν αὁτόν ϲύνθετον ὁ ποιητήϲ.) [*](rssτm. er Ans. sxκο. 6 cfr de pron. 24, 10. 78, 27. 12 er de pron. 24, 9. 8, 29. 13 ecrδud scium non caret supplemento. 1B 14 ad ἐγκειμένηϲ vide Adn crit. - 1Β cr de pron. 78.17. 21 eft de pron. 88, 3: πολλάnιϲ ὑπὸ ποιητικῆϲ ἀδείαϲ παρέλκεται ἡ αὐτόϲ, et sequuntur eadem exempla: nam ἦέ μιν αὐτὸν Βekkeros et PϲSchneider illic iniuria retulerunt ad 472.) [*](Ans. cmv., isca. sca. 1κ Ab. Β κπὶ A b post ἐϲτιν in B. δή legitur et tres litterae ita deletae, ut legi nequeant 3- 4 ente ἐλλειπτικόϲ add Poftus ὁ ποιητὴϲ, quo opus non est. clx 25, 21. 157,11. de pron. 109, 23 β 6 ειδε A. l 7 A ng τῆ ἐγὼ καὶ ταιϲ ομοιαιϲ επειδη ἄνευ ῥήματοϲ ουκ ἐϲτι διανοία 1 Β ad δύναται μὴ ἐλλείπειν Soph. in ng x: ὑπακούεται γὰρ ἀναγκαίωϲ τὸ ϲύ ἰ τῷ] τὸ A. 8 εἰϲ] εἰ A , ϲ add 11 καε Ab 16 γαρ μόνον τὸ ρημμὰ A habet ab A~ in ng dextro et ου λείπει ab eadem initio sequentis versus fn res ( οἵω A | I4 prius αὐτόϲ om A, e coni. add Portus, ἐγώ pro hoc αὐτόϲ add Bebode b ac mavult HSchneider. at ἐγώ non πάλιν ἔγκειται, sed αὐτόϲ, sicυt θ 443, nec nisi ex αὐτόϲ pronomne, qnod inest in hoc enuntato, apparet aliquid deesse β IB απωλομεθ A. in exitu versus, sed θ paene evanuit et A in prncipio subsequentis verens Hqtteram repetivit |αφραδιηϲι A. sine ν | 16 κἀπ Ab ψ 17 ἐo) εου A. 1 18 ϲονταsιν] fol sIv A. κᾶπ A5 21 ετεροϲ A. , ι add A2)
    197
  • κὰδ δέ μιν αὐτόν
  • εἰλύϲω ψαμάθοιϲι | Φ 318seq.),
  • πέ μιν αὐτὸν πατρὸϲ ἐάϲειε μνηϲθῆναι {δ 118}.
  • [*](14s) οὐ μέντοι ἀνάγκη ἐπὶ τοῦ
  • μέγα μὲν κλέοϲ αὐτῆϲ
  • ποιεῖται {β 125seq.}
  • λείπειν τὴν ἀντωνυμίαν, τοῦ ποιεῖται νῦν ἐν ἴϲῳ παραλαμβανομένου τῷ γίνεται, καθότι καί φαμεν ποιεῖται ἀγορά ἐν ἴϲῳ τῷ γίνεται. —

    Τὸ δὲ μεῖζον, αἱ ϲύνθετοι δοκοῦϲιν ἐντελέϲτεραι εἶναι ἀπὸ τοῦ ἕ ἀρχόμεναι, ἑαυτοῦ ἤκουϲεν ὁ δεῖνα, ἑαυτοὺϲ ὕβριϲαν, ἑαυτὸν ἐτίμηϲεν· καὶ προφανὲϲ ὅτι, εἰ τὰ ἐντελέϲτερα τῶν ϲχημάτων οὔποτε παρ’ αὐτῷ εὑρέθη, οὐδὲ τὰ ὑποϲυνηλιμμένα· εἴγε παντὸϲ πεπονθότοϲ προῦφέϲτηκε τὸ ὁλόκληρον. -

    Επερ οὖν καὶ αὐταὶ m λέξειϲ διὰ τῆϲ τῶν ϲυλλαβῶν ϲυμμετρίαϲ καὶ τὸ πλεονάζον ἐπιδείκνυνται καὶ τὸ [*](143 b) ἐνδέον, οὐ βίαιον κατὰ τὸ ἐξ αὐτῶν ἐπηυξημένον τῇ ϲυμμεμετρημένῃ τῶν λέξεων ϲυνόδῳ καὶ τὸ πλεονάζον καὶ τὸ λεῖπον δείκνυϲθαι. ἐδείξαμεν ὡϲ καὶ ἐπὶ τῶν ἄρθρων τοῦ λόγου τὸ τήρημα ἀνεπλήρου τὰ λείποντα ἄρθρα· οὐ παρηλλαγμένον οὖν καὶ τὸ λείπειν ταῖϲ τοιαύταιϲ ἀντωνυμίαιϲ τοὺϲ προκειμένουϲ λόγουϲ.

    [*](Aaovκ. β 8ξ. Atque etiam clarius αὐτοῦ et similia Homero tribouenda non esse inde appa et, quod nusquam in eius caeminibus βμlenae trisyllabae com- positorum formae inveniuntur.)[*](μaovν. ὲ B4. Ϲt igitur, quae supervacanea sint aut desint, in singulis vocibus ex sylabarum symmetria eucet, ita in enuntiatis ex verbοorum con- gruenti coniunctione. ubοi de articulorum consxuctione diesereboamus, demonstra-* vimus articulos supplendos pateferi observatione enuntiati sic etiam ea enum - tiata, de quibus nono sermo est, possunt carere pronominibδns personalibus, quippe quae facile suppleantur.)[*](τxsrτιm. sτ μns. xxso. 7 eft de pron. 79, 18: δέον ἐπὶ τοῦ εμέγα μὲν κλέοϲ αὐτῆϲ ποιεῖται3 ἐκδέχεϲθαι τὸ γίνεται et schol. Θdyss. Ambr. B ποιεται] ἀντὶ τοῦ γίνεται. 12 - 13 c2r 133,14. de pron. 38, 22: πν τὸ ἐν πλεονάϲματι ἢ ἐλλείψει πολὺ πρότερον ἐν ὀλοιλὴρῳ καθειϲτήκει. et HSchneideri comm. θ5 ad 59, 7. - 15 τὸ - ἐπηυξημένον, quod ex snguhs εocibus creet, i. e. enuntiatum. Soph. in ng m γοῦν ἐν τῷ λόγψ. - 1θ- 17 ἐδείξαμεν: 77, 8 - 78,11.)[*](Ann. οmτ., 1scs. sca. 18 Ab. 4 Αϲ ng περί του μέγα μὲν κλέοϲ αυτηϲ ποιdMται Βλαὐτῆϲ]v.Adn.cr.195,10huiused. 7λείπει A 1θδιναA 1ξυπο- ϲυνειλημμενα A. vide 126, 17 : ὑποϲυνηλείφθη (sic A) κατὰ τὸν τρόπον τῆϲ κρά- εεmϲ (ἔμέ pronomen cum sntecsdenti ὲ ψ 724), et de coni. 231, 3: καὶ εἰτα ὑποϲυνήλιπται ἐν τῷ κἆτα, uboi tamen A eadem confmsione corruptus est, quae hddic inventur: nam υποϲυνειληπται praebet παντὸϲ b cum s, παντωϲ A, post πάντωϲ inseri voluit τοῦ Βebode πεπονθοτωϲ A. β 18 - 19 περ -λόγουϲ] poenit quispiam suspicari haec verba ante Τὸ δὲ μeζον 8 trsicienda esse. sed videntnx Τὸ δὲ μέζον - 1B ολόκληρον quasi pro parenthesi habenda esse, post quam Ap. redit ad antecedentem expositionem adlecta sa coniunctione, quae saepias post parenthesin occmrit 1B βίαιον] aterum ι in ras A β 17 (ε Sephinns, qnod recepit b, δία A λῆ ρημα A)
    198
    [*](Non semper pronomina personalia orthotonumena apud Homerum reflexivam habent vim.)

    Εἶπερ οὖν αἱ κατὰ τὸ πρῶτον καὶ δεύτερον πρόϲωπον ὀρθοτονούμεναι τονούμεναι ἀντωνυμίαι εἰϲ ϲύνθετον μεταλαμβάνονται ϲυνόντοϲ τοῦ ῥήματοϲ ἰϲαρίθμωϲ κατὰ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον, καὶ μένουϲι κατὰ τὴν αὐτὴν ἁπλότητα τοῦ ῥήματοϲ ἐν ἑτέρῳ προϲώπῳ νοουμένου, ὡϲ τὸ

  • ἐμεῦ δ᾿ ἀπὸ μούνου Ἀχαιῶν
  • εἵλετο {I 335 seq},
  • ϲεῦ δ᾿ ἐπεὶ ἐξέλετο ψυχήν {Ω 754},
  • πᾶϲα ἀνάγκη καὶ ἐπὶ τοῦ τρίτου προϲώπου ταὐτὸν ἐγχωρεῖν, ϲυνεπιϲχυούϲηϲ [*](147 s) καὶ τῆϲ ἐγγενομένηϲ χρήϲεωϲ. ἔτι κατ᾿ ὀρθὸν τόνον ἀνέγνωϲτο τὸ
  • μνηϲτήρεϲϲι μάχεϲθαι, ἀμυνέμεναι δὲ οἷ αὐτῷ {χ 214}
  • [*](μααvκ. β ξ5. Οἱ primae εἰ secandae, ita etiam tertiae personne prono- mina personalia οthotonumena apud Homerum modo refeivam im hebent atque idem velent quod apud Atticos pronomine compouita, modo personam sigmifcsnt ab verbi subiecto diversam. εοdem pacto etiem οἶ χ 214 rectum tenorem hebet, non propter refexivam im, quae non inest illic in hoc pronomine, sed propten oppositionem].) [*](rxsrm. xv Ans. xxao. 1-4 ἐμοῦ, ϲοῦ, ἔμοί, ϲοί, ἐμέ, ϲέ ets, qui Romercsa sermonem ιtn vldlgαrem coneertunt, im composita (rεexso) pronomina frasseremddτ sua4, si em persomαm stgmtfcant, qκαe ver5i gmbecum est sed sereαtur emdem implcttas, quam λαἔemt, ln eemeersiome, si adia persona eer5o denofαtur. eft 139,18-23. - τ-p 1t8,4 eft de pron. 43,12 -18 et Βerodian. pros.Β. ad 226 ( 23,41 -24, 4 Lix): καὶ ἐπ’ ἐκείνου κατ’ ὀρθὸν τόνον ἀνέγνωμεν τν εΜέντορ, μή ϲ’ ἐπέεϲϲι παραιπεπίθῃϲιν ~δυϲϲεὑϲ μνηϲτήρεϲϲι μχεϲθαι, ἀμυνέμεναι δὲ αὐτῷα. καὶ τὸ ἐξϲ ἐϲτι τοιοῦτον· μὴ πειϲάτω ϲε ~δυϲϲεὺϲ ἡμν μάχεϲθαι, αὐτῷ δὲ ἀμύνειν. quae verba mox parentheticis signis inclusimus, τὸ γὰρ-ἀμύνειν, referenda sunt ad ea, quae ad 8 - 10 τι κατ’ ὀρθὸν τόνον ἀνέγνωϲτο τὸ - οἶ αὐτῷ mente supplenda sunt: καίπερ οὐκ ἀντανακλώμενον, quamquam os εe- fexieum est Hlzc οἶ pronomen. cui qοam οbo cansam rectus accentus inditus sit, post parenthesim declaretur genεtivo τῆϲ ἀντωυμίαϲ ὀρθοτονηθείϲηϲ πρὸϲ τὴν ἀντιδιαϲτολήν, qul cum ἀνέγνωϲτο coniengendus est. totum autem hoc enuntia- tum [ἔτ κατ’ ὀρθὸν -ήμν sede sua expelli insexique debet in seeiem sorum. exemplorum, ubδi pronomina orthotonumena tεtise personae non bsbδent vim re- fsxivam. quod εἰ factum est, facilius illa subaudiri possunt, quae modo diMimus mente euplenda esse. vide Adn crit.) [*](Ans. cur., masεm.scs. m Ab. 2 μεταλαμβάνονται] μετα in res A β 8 Βadt - mueHer pulait post posterius κατὰ intercidizse: τὴν αὐτὴντάϲιν μετολαμβανόμεναι εἰϲ 1 B ἄπο (sic) A a prima menn μονου A, sed post psiorem rseura unias litterae (7 post ϲευ, quod in exitu vειεus legitur, ansuper δ scripserat A, ssd A ~ erasit et coniemctionem cum apostropho praescripsit vereui sequenti ( ἔπε] επι A. 1 Β κε Ab 8-p 188, 4 ἐτι-ἡμῖν ab hoc loco siena esse et post 144, 12 μάντεωϲ conlocsnda censuit Lhlig Em. Apollon. 20, atque assensi sunt Eaysεx et Βebneider melius autem 145, pont ἀντωνυμίαν conlocari vidεntnr 1 8 ανεγνωϲτο A, ἀναγνωϲτέον b cum s. ente hoc verbum in Hm. Apoh. 15 ea intercidisse ceneuimus, quae nunc subaudienda εεse put8mns vide Adn. exeg. τὸ om A, add sb β 16 μνηϲτηρεϲι A. δὲ coninnctionis puiorem litteram A. in res habet ab A2)
    199
    (τὸ γὰρ ἀμύνειν ἐν προϲώπῳ τῷ τῆϲ Ἀθηνᾶϲ ἀπεικαϲθείϲηϲ τῷ Μέντορι νοεῖται, οὐ τῷ τοῦ Ὀδυϲϲέωϲ· μὴ πειϲάτω ϲε Ὀδυϲϲεὺϲ ἡμῖν μάχεϲθαι, αὐτῷ γε μὴν ἀμύνειν) εὐλόγωϲ τῆϲ ἀντωνυμίαϲ ὀρθοτονηθείϲηϲ πρὸϲ τὴν ἀντιδιαϲτολὴν τοῦ ἡμῖν

    τὸ γὰρ

  • ἦ ὀλίγον οἷ παῖδα ἐοικότα γείνατο Τυδεύϲ {Ε 800}
  • [*](144 b) εἰϲ ϲύνθετον μεταλαμβάνεται, ἐπεὶ τὸ γείνατο ταὐτὸν ἦν πρόϲωπον τῷ ἀντωνυμικῷ· ἐγέννηϲεν γὰρ παῖδα οὐδὲ κατ᾿ ὀλίγον ὅμοιον ἑαυτῷ· πρόδηλον γὰρ ὅτι ἡ ἁπλῆ μετάληψιϲ ἕτερον πρόϲωπον ὑπαγορεύει τοῦ Τυδέωϲ. καὶ τὸ
  • πτωχὸν δ᾿ οὐκ ἄν τιϲ καλέοι τρύξαντα ἓ αὐτόν {ρ 387}
  • μόνωϲ ἀντωνυμίαν ἁπλῆν ὑπαγορεύει· οὐ γὰρ κλητέοϲ ὁ πτωχόϲ, ἵνα μὴ αὐτόν, τὸν καλέϲαντα, καταπονήϲῃ, εἴγε χρειώδηϲ ἡ ἀναδοχὴ τῶν ἄλλων μετακλήτων, τέκτονοϲ ἢ ἰατροῦ ἢ μάντεωϲ.

    οὕτωϲ ἔχει καὶ τὸ [*](Axovκ ψ 86. velat o Ε 800 rεfθexivum est, sed ἔ ρ 38 idem valet quod αὐτόν.) [*](Aaevε. 4 ξ7. item neque ἐμοί neque οἱ Ο 226, quae propter oppositionem et copuationem rectum tenorem habδent, in composita convεrtilicεt, qula neutrum) [*](rssrm. x Ans. axae. ἕλsqq. cfr de pron. ξ6, 35. 41, 30 -42, 3 et de accentu S pronominis de pron. 81, 3. - 13 efrr de pron. 43,14 et Herodian. pros. D. ad Ο 226 H 23, 35 Lt): αὐτῷ ὀ Ἀϲκαλωνίτηϲ ἀξία ἐγιλϲιτικῶϲ ἀναγνώϲκειν, ἐπεὶ ἁπὸ προϲώποtM ἔπὶ πρόϲωπον ἡ ἀναφορὰ καὶ εἰϲ ἀπίην ἡ μετάληψιϲ· ἀντί γὰρ τῆϲ αὐτῷ διϲυλλάβου. ἄμεινον δὲ πείΕΕεϲθαι τοῖϲ περιϲπῶϲι διὰ τὸ δή δια- ϲτολὴν γεγενῆϲθαι διὰ τῆϲ ἐμοί· τὸ γὰρ ἔξῆϲ τοιοῦτόν ἐϲτιν ἐμοὶ καὶ αὐτῷ ἔπλετο, ὡϲτε ἀπὸ κοινοῦ λαμβάνεϲθαι τὸ ἔπλετο ῥῆμα . . . καί καθόλου ἡ αὲ ὁπότε προηγεῖται τῆϲ αὐτόϲ ἀντωνυμίαϲ κατὰ δοτικὴν πτῶοιν, ὀρθοτονeϲθαι θλe, ἕτε εἰϲ ἁπλῆν εἴη ἡ μετάληψψπιϲ ἕτε καὶ εἰϲ ϲύνθετον.etidsa adΕ64ίL,p48,1 Lix): ἡ οἶ ὀρθοτονεῖται νῦν διὰ τν ἀρχήν, οὐ πάντωϲ δὲ εἰϲ ϲύνθετον μετοληφθήϲεται. ἔτι δὲ ϲυνεπέπλεκτο. ὅμοιον δὲ ἔϲτι τὸ εἀλλὰ τόδ’ μὲν ἔμοὶ πολὺ κάlλιον δὲ o αὐτφα.) [*](Aaz. emr., nscs. scm. fn Ab. I ξ ἐν προϲώπῳ τῷ τοῦ δυϲϲέωϲ νοέται, οὐ τῷ τϲ Ἀθηνὸϲ ἀπεικαϲείϲηϲ τῷ λέντορι A bc verborum ordinem commαavit hlig Em. Ap. 14 elatis eliis telis ccruptelae exemplis: 322,21. 331, 28. ds pron. 23, 20. Βllebode in ng 2 ad Tδυϲϲέωϲ scripsit: ἴϲωϲ Μέντοροϲ, τὸ δὲ οἶ αὐτῷ ἐν προϲώπῳ τῷ τοῦ ~δυϲϲέωϲ. Stsdnmneller msnit: ἀμύνειν ϲοὐκ ) ἔν προϲ.et postea ἀλλὰ pro οὐ β 2 ου τω A, non, ut Hεkkero videbδatur, οὕτωϲ mle δυϲϲεὺϲ add 5 b cum 1 4 τὸ γὰρ] fol s2r A. β B ἑ et ὁί A. (cigna prosodiaca iam prima manu), ἦ et οἴ b 7 ἐγέννηϲεν] secundum ν A. habet ab A β Β ἡ b, η x , οὐδὲ A in ras et m et s, quod ex antecedenti linea oriondum est sed in ng c: ἴϲωϲ ἡ 8 τυδεοϲ A. pro καὶ noli fugitare ἀλλὰ: nam ex his vειsibus Ε 800 et ρ 387 apparet, retiae personae personalia orthotonumena modo refexivam vim habere, modo simplicem 10 A δὲ et ουκ, ut nonnusquam ante vocalem τρύξοντα aut τρύζοντα codd, Homeri nec unns τρύξαντα, quod cum sententia enuntiati pugnat 11 ἀπλῆν om R , add A ου γαρ rλιτεοϲ πτωχὸϲ A. 1n ras a pr. m , atqne λιτέοϲ er quoque habet, sed supra scmiptum η 1 12 καταπονήϲει A. β 12 13 εΓγε-μάν- τεωϲ eici voluit Egenolff)

    200
  • ἀλλὰ τόδ᾿ ἠμὲν ἐμοὶ πολὺ κέρδιον ἠδὲ οἷποϲ, αὐτῷ
  • ἐπλετο {Ο 226 seq.},
  • πάνυ ὑγιῶϲ τῶν ἀντωνυμιῶν τὸ δέον τοῦ τόνου ἀναδεξαμένων ἕνεκα τῆϲ παρακολουθούϲηϲ πρὸϲ ἄλληλα διαϲτολῆϲ, ϲυνούϲηϲ ἔτι καὶ τῆϲ ϲυμπλοκῆϲ. καὶ ἐπεὶ πάλιν τὸ ἔπλετο κοινὸν κατὰ ἀμφοτέρων τῶν ἀντωνυμιῶν παρελαμβάνετο, οὐ δυνάμενον ἑτέρᾳ προϲχωρῆϲαι κατὰ τὸ [*](148 s) αὐτὸ πρόϲωπον, ἵνα τὸ ϲύνθετον μεταληφθῇ, ἀναγκαίωϲ ϲυνετήρει τὰϲ ἀντωνυμίαϲ εἰϲ ἁπλοῦν ϲχῆμα· εἴγε τὸ ἐν τῇ ϲυνθέτῳ ἀντωνυμίᾳ ῥῆμα οὐ δύναται ἕτερον πρόϲωπον γινώϲκειν, ὡϲ δὲ προείρηται, τὸ ἔπλετο κοινὸν κατὰ ἀμφοτέρων εἴληπται, ἔχον τὴν διάθεϲιν ἔξωθεν τῶν δύο [*](145 b) προϲώπων, ὡϲ εἴ τιϲ λέγοι ἐγένετο Τρύφωνι καλῶϲ, δηλονότι ὑπό τινοϲ περιϲτάϲεωϲ. προείρηται δὲ ὅτι, εἰ μὴ αἱ διαθέϲειϲ ἐξ αὐτῶν τῶν προϲώπων ἐγγίνονται, ἀδύνατον ἐπινοηθῆναι τὴν ϲύνθετον ἀντωνυμίαν. — οὕτωϲ ἔχει καὶ τὸ
  • ὅϲτιϲ οἷ τ᾿ ἐπέοικεν {I 392},
  • ὅϲτιϲ Ἀγαμέμνονι ἔοικεν οὐ γὰρ νῦν ὁ λόγοϲ ἀπαιτεῖ τὸ τὸν Ἀγαμέμνονα ἑαυτῷ ἐοικέναι, τοῦ ὅϲτιϲ ἐπὶ τὸ ἀόριϲτον ϲυντείνοντοϲ τοῦ τε οἷ ἐπὶ τὸ ὡριϲμένον πρόϲωπον τοῦ Ἀγαμέμνονοϲ. —
  • τοὺϲ δ᾿ ἄγαγον ζωοὺϲ ϲφίϲιν ἐργάζεϲθαι ἀνάγκῃ {ξ 272. ρ 441}
  • οὐ γὰρ ἄγονται οἱ αἰχμάλωτοι ἵνα ἑαυτοῖϲ ὑπηρετῶϲιν, τοῖϲ γε μὴν ἐπικρατήϲαϲιν. — οὕτωϲ ἔχει καὶ τὸ [*](eandem personam signifcat, quae verbi subiectum est item 392, P 272 δ 683 pronomina οthotonumena in composita converti nequeunt.) [*](rrssrκ. er μAns. exse. 6- 7 οὐ δυνάμενον ἑτέρφ-μεταληφθῇ. ἔπλετο verbum. neqit ita cum sterutαo pronomine. aut cum ἔμοί aut cum οἶ, coniungi, ut eadem persona verbοo et pronomine signifcetur quod si feri posset, ἐμοί aut οἱ in pronomen compositum (refexivum) convertendum esset. ad νᾷ μεταληφθῇ Φϲτε μεταληφθῆναι etz 205.11. 248, 5. 269, 28 (cum Adn. exeg.). 276, 2. 306, 2 et 4. de coni. 249, 5. - 14 eft de pron. 43, 19. nmtecedunt vεrbδa: ὁ δ’ Ἀχαιῶν dλλον ἑλέϲθω. 16 pro τὸν Ἀγαμέμνονα debebat dicere τὸν ἄλλον. 17 τὸ ἀόριϲτον, sci πρόϲωπον. - 19 eft de pron. 43, 21. ante hunc versum mente suppleri debet οὕτωϲ ἔχει καὶ τὸ.) [*](Ann. cnr, m1scs. scs. im Ab. 1 ἠμὲν om A. ξ δέον] an ὀρθὸν~ B κάπ Ab ( κατ’ b 1 6 ἑτέρᾳ Chlig, ἑτέρῳ A b, sed in adnot. ad 145, 21 Hekker ci. οὐδετέρῳ 1 8 et 9 post ϲχῆμα colon posuimus, post γινώϲκειν virgulam b ex contrario post γινώϲκειν colon exhibet, post ϲχῆμα virgulam 8 τὸ] τω A 1 16 κατ’ b β 14 ente οὕτωϲ ἔχει videntur ea verba scripta fnisse, quae nunc supra 14ξ,18-27 (ἔτι -ἡμν) leguntur l 16 γὸ τὸν] τοῦ τὸν A 17 τοῦ ὅϲτιϲ -ϲυντείνοντοϲ] HSchneider ci. τοῦ ἐπέοικεν ἐπ τὸ ἀόριϲτον ὅϲτιϲ ϲυντείνοντοϲ, quas mutatio refelltur enbδsequentibδus. vide de ϲυν- τείνειν verbi usu Adn. ex. ad 40. 17 huius ed. 18 οριϲμενον A , corz A β 19 ὄγαγον) ὄναγον plerique Homeri codices, item Herod. pros. Disca ad Α 368 et ad 5 2 Π 27,9.42,25 Lte), atque de pron. 43,21 in A legtur ἀνάγων ζωουϲφηϲιν A , corr A2)
    201
  • ϲφίϲι δ᾿ αὐτοῖϲ δαῖτα πένεϲθαι {δ 683}
  • οὐ γὰρ οἱ μνηϲτῆρεϲ ἑαυτοῖϲ τὰ πρὸϲ τὴν δαῖτα εὐτρεπίζουϲιν.

    Πῶϲ οὖν οὐκ ἄλογον παραδιώκειν ὡϲ ἄλογον τὸ

  • οἱ τ᾿ αὐτῷ, ἐπεὶ οὔ τι θεῶν ἐκ θέϲφατα ᾔδη {Ε 64},
  • κατὰ τρόπουϲ πλείοναϲ δυνάμενον μᾶλλον κατορθοῦϲθαι τῶν προκειμένων; μένων; εἰ γὰρ δὴ καὶ ἦν ἀληθὲϲ τὸ πάντωϲ τὰϲ ὀρθοτονουμέναϲ εἰϲ [*](149 s) ϲύνθετον μεταλαμβάνεϲθαι, εἶχεν ὑποπαραίτηϲιν τὸ ϲχῆμα, καθότι αἱ [*](146 d) ὀφείλουϲαι ἅπαξ ἐγκλίνεϲθαι ἅπαξ εἰϲ ἀρχὴν τοῦ λόγου γινόμεναι εἰϲ ὀρθὴν τάϲιν μεταλαμβάνονται, ὡϲ ἔχει τὸ
  • ἡμέαϲ ὑβρίζοντεϲ {Λ 695},
  • ἐμὲ δ᾿ ἔγνω καὶ προϲέειπεν {λ 91}.
  • ἀλλὰ καὶ ϲυμπέπλεκται.

    «Τό τε ϲυνερχόμενον ῥῆμα πληθυντικόν ἐϲτιν, ἔχον τὴν ϲύνταξιν τοιαύτην, ἐμοὶ ἐγένοντο, ϲοὶ ἐγένοντο, [*](μsavκ. β 88. Ergo abδsnrdum est vituperare orhotonummnon οἱ Ε 64 quia non sit refexivum. atque etiam si deberent omnia οrthotonumena re- fexiva esse, plures haberet illud οἶ excusationes: nam in initio versus positum est et coniunctione copolativa adnexum.) [*](Aκαvκ. β θθ. .Et verbum, quod cum singdlsri o Ε64 coit, plnrstivum esu, inquiunt qui locum Homericum ituperant. quocirca aut ἅϲ ἔτευξεν rescribendum. esse cenenermnt aut οἶ cum antecedenti ἐτεκτήνατο coniungendum, qussi lege nstursli rectas tenor personslinm tertiae personae vim refezivam indiesret. quod fslenm esse ex possessivis quoque encet, quae semper orthotonumena sunt, sed non ubique in rεfeniva converti possunt. - perverse igitur eliam οἴ δ 667 inclinetur, quia refexivum non sit: immo propter oppositionem recto tencre pronuntiari debet.) [*](rssrrm. sτ Ans. sxxo. Hseqq. Antecedunt verεni vitupeato hi: ϲϲ καὶ Ἀλεξάνδρῳ τεκτήνατο νῆαϲ ἐϲαϲ ἀρχεκάκουϲ, c πᾶϲι κακὸν Τρώεϲϲι γένοντο. cfr. de pron. 42, 17: τὸν Ἀρίϲταρχον καὶ τοὺϲ ἀπὸ τῆϲ ϲχολῆϲ, ὡϲεὶ νόμον Εεμέ- νουϲ τὸ τοιοῦτον (refexivam vim ἄthotonumenorum lDΙ personae, ὡϲ ἀπανά- γνωϲμα δεῖ παραπέμψαϲθαι τὸ εοὶ τ’ αὐτῷ . . . δή3, καθὸ ὀρθοτονούμενον τὴν ϲύνθετον ἀντωνυμίαν ἀπαιτεῖ, τοῦ λόγου οὐ δυναμένου κατὰ τοῦτο ϲυνίϲταϲθαι καὶ διὰ τοῦτο τοὺϲ μὲν μεταγράφειν τὸ ἔτευξεν, τοὺϲ δὲ ὑπερβατὸν ἐκδέχεϲθαι εὅϲ καὶ Ἀλεξάνδρῳ . . . ἑϲαϲ ol τ’ αὐτῷ, d . . .γένοντοα. Herod. pros Il. ad ἔ 64 (D 48.1 Lt ): ἡ ιἶ ὀρθοτονεται νῦν διὰ τὴν ἀρχήν, οὐ πάντωϲ δὲ εἰϲ ϲύν- θετον μετοληφθήήϲεται. ἔτι δὲ ϲυνεπέπλεκτο. Aristonicus ad Ε 64 (p 104 Hriedl.): ἀξετεῖται, ὅτι οὐχ ὑγιῶϲ ἐξενήνοχεν sem παϲι . ..γένοντο ἑαυτῷ τεx ἔδει γὰρ αὐτῷ τε. cvr etiam Lehrsii qu. ep. 116. -11 dr 129, 21 et de pron. 43, 6.) [*](Ans. emr, nsϲs. sex. 1m A b. 1 ente αυτοιϲ A habet αλληλοιϲ, sed sb ipsa prima msmu transverso dueta deletum. atque plane itidem in m ἀλλἡλοιϲ ante αὐτοῖϲ legitur, sed inductum B ουκ A ~ scripserat in exitu versus, A erasit κ eandemque Hitteram sequenti vermoi praeposuit B κατορθωϲθαι A , κατωρ- θῶϲθαι b Β prius ἅπαξ habent Ab, eiciendum censet ὕhlig. posterius ἅπαξ habδεt A , om b. HSehneider utrumque ἅπαξ serveri vult: prius idem velers quod interdum, ut de adv. 170,18. de coni. 252. 22, alterum cum participio γινόμεναι coniunctum esndemm vim habere, quam ἑὰν παξ cum coniunctivο , 12 ἀλλe] ls2v A ( post ϲυμπέπλεκται virgulamtantua habetb β 12 - 1ξinter πληθυντικόν et ἔχον A hsbst Λ- i. e. ἐϲτιν, quod b om)

    202
    οἷ ἐγένοντο». δι᾿ ὃ καὶ ἕνεκα τοῦ τοιούτου μετατίθεται εἰϲ τὸ ἔτευξεν, ἵνα ἑνικὸν γενόμενον ϲυμφωνήϲῃ κατὰ ἑνικὸν τῷ οἷ τ᾿ αὐτῷ, ἃϲ πᾶϲι κακὸν Τρώεϲϲιν ἔτευξεν καὶ ἑαυτῷ, ἢ ὡϲ ὁ Κομανὸϲ ἐν ὑπερβατῶ ἤκουεν, Ἀλεξάνδρῳ ἐτεκτήνατο νῆαϲ καὶ ἑαυτῷ,
  • αἳ πᾶϲι κακὸν Τρώεϲϲι γένοντο {Ε 63}
  • ὡϲ φυϲικῆϲ τινοϲ ἀκολουθίαϲ νόμον θεμένηϲ τοῦ πάντωϲ τὴν ὀρθὴν τάϲιν ἐν τρίτοιϲ προϲώποιϲ ϲυνθέτου ἀντωνυμίαϲ μετάληψιν ὁμολογεῖν. τί γὰρ ἂν ποιήϲειαν ἐπὶ τῶν καλουμένων κτητικῶν ἀντωνυμιῶν, ὧν ἡ θέϲιϲ ἀπαράδεκτοϲ ἐγκλιτικῆϲ τάϲεωϲ; ἐφ᾿ ὦν γε δεδείξεται ὡϲ κατὰ πᾶϲαν πτῶϲιν μενούϲηϲ τῆϲ αὐτῆϲ τάϲεωϲ τό τε ἁπλοῦν ϲχῆμα τῶν ἀντωνυμιῶν εὐπαράδεκτον καὶ ἔτι τὸ ϲύνθετον, τῆϲ τοῦ ῥήματοϲ ϲυντάξεωϲ πᾶν τὸ τοιοῦτο διαϲτελλούϲηϲ. — πῶϲ οὖν οὐκ ἀπανάγνωϲμα τὸ
  • ἀλλά οἱ αὐτῷ {δ 667},
  • κατ᾿ ἔγκλιϲιν ἀναγνωϲθέν, ἀντιδιαϲταλτικῆϲ ἐπιφερομένηϲ τῆϲ πρὶν ἡμῖν; — Ἀπόχρη εἰϲ ἐντελῆ διάγνωϲιν τὰ προκείμενα ὑποδείγματα.

    [*](τssrme xx μns. exso. I - ede Adn. exeg. ad antec. pag. lin. ξseqq. - 8 5 ὡϲ 5 Κομανόϲ. ad hanc brachylogiam cr 124, 24. Ϲomsnum laudat Ap. stiam de pron. 4, 18 et de coni. 230, 7. 8 δεδείξεται: 149, 1seqq. et 24seqq. - 12 - 18 ex de pron. 37, 27 - 38, 8 et 42, 26: τὸ εᾶλὰ o αὐτῷ ζεδϲ ὅλέϲειε βίην3 κατ’ ἔγκλιϲιν ἀνέγνωϲτο, καίτοι ὀφόλον κατὰ δύο τρόπουϲ ὀρθοτονεῖϲθαι, καθὸ καὶ ἔπταγματικὴ (i. e αὐτόϲ) ϲύνεϲτι καὶ διαϲτέλλεται ἔν τῷ επρίν ἡμῖν πῆμα γενέϲθαια. μαί δὲ ὡϲ οἱ τολαιπωρότερον ἀναϲτρεφόμενοι τὸ ἀκριβὲϲ τοῦ λόγου οὐ διέγνωϲαν. Herodisn.pros Od ad δ e67 (ΙI p141,15 Lte) ἀλλά οἴ αὐτφ: ἐχρῆν ὀρθοτονεῖν τὴν οἴ. ἔϲτι γὰρ ἀντιδιαϲταλτικὴ καὶ προηγεῖται τῆϲ αὐτόϲ. ἀλλ’ ὅμωϲ ἐγιλιτικῶϲ ἀνεγνώϲθη. et pros. H. ad Ο 228 I 24, 4 Lt): καθόλου οἶ ὁπότε προηγεῖται τῆϲ αὐτόϲ ἀντωνυμίαϲ κατὰ δοτικὴν πτῶϲιν, ὀρξοτονεϲθαι θέλει, ἕτε εἰϲ ἁπλῆν εἴη ἡ μετάληψιϲ εἶτε καὶ εἰϲ ϲύνθετον. διὸ μεμπτέον ἐκείνην τὴν ἀνάγνωϲιν εἀλλά οἴ αὐτῷ ζεὺϲ ὀλέϲῃ3. ἐχρῆν γὰρ διὰ τὴν ἐπιφερομένην ἀντιδιαϲτολὴν κατ’ ὁρsὸν τόνον ἀναγινώϲκεϲθαι. Schol. Βῷ ad δ 668 (Eidym. 548, 1 Ludεich): επρὶν fβηϲ μέτρον ίκέϲθαια αἰ Ἀριϲτfρχου, αἰ δὲ κοινότερmι επρὶν ἡμῖν πῆμα γενέϲθαια. vide ALudyichii adnot. cciticam in ed. dyas. et Lehrsii qu. ep. 117.)[*](Ans. cur., asca sos. is Ab. 1 οἶ ἐγένοντο A add in ng δι’ 5 καί ἕνεκα τοῦ τοιούτου] διὸ καὶ εἰκῇ τὸ τοιοῦτον comeεit Βekkex in adnot., at cfr 286, 24 δι’ 5 καὶ ἕνεκα τούτου, 337,13 ἔνΕεν κατὰ τοθτο, de coni. 129, 25 δ’ καὶ δοκε μοι διὰ τοῦτο | 3 ϲυμφωνηϲη vocis posterius η in res habet A ab A τῷ] τοῦ A. ἐϲ παϲι Lhlig Em. ΑAp. 20, fπαϲι Ab ψ 3 Τρώεϲϲιν τευξεν] in A. νετευξ ab A in ras β B -~ καί εαυτω -γενοντο A add in ng 3 Μόμανοϲ b, vide ESchneideri comm. ad l. de μ on. 4, 18 et Henselerum in Papii lex. nominum 6 του παντωϲ τήν ορθην ταϲν om A’, add A Βθekkeε pro παντωϲ in A perperam legebat αυτῶϲet scribendum esssconiciebst τοῦτ’ αὸτὸ pIo του αυτῶϲ in adnotatione, in textum ex recepit αὐτὸϲ, quod osiginem ducit ex xm, electum ab Lehrsio qu. ep. 11e 7 τρίτοιϲ] τρ A. , ιτοιϲ in ras A 8(γκλϲιτικῆϲ)in A post prius ι rasura exigua, fortasse legebatur η pro ι 1 11 ἔτι h cum et Sopbisno, επι A. l 12 τοιοῦτον b ουκ in esitu versus A scrip- serat, A erasit κ εἰ eandem litteram sequenti versui praescripsit)
    203
    [*](147 b)

    Οὐ μὴν περιϲϲὸν ἡγητέον παραθέϲθαι τὸ εὔχρηϲτον τῆϲ γενομένηϲ [*](XX. 150 s) μένηϲ ἀφορμῆϲ κατὰ τὸ τρίτον, ὡϲ τὸ μὲν ὀρθοτονούμενον εἰϲ τὸ ϲύνθετον ἐχώρει, τὸ δὲ μὴ οὕτωϲ ἔχον εἰϲ ἁπλὴν μετάληψιν. — Ἡ ἐν τοῖϲ πρώτοιϲ καὶ δευτέροιϲ προϲώποιϲ ϲύνταξιϲ προφανεϲτάτη ἐϲτὶν ἔν τε τῷ διαβιβαζομένῳ προϲώπῳ ἐφ᾿ ἕτερον καὶ τῷ μὴ οὕτωϲ ἔχοντι, ὡϲ ἔχει τὸ

  • ϲὲ γὰρ ἅζομαι {Alcmanis fr. 54 Bergk4}
  • πρὸϲ τὸ
  • ϲὲ γὰρ αὐτὴν παντὶ ἐῒϲειϲ {v 313}
  • καὶ τὸ
  • ἀλλ᾿ ἐμὲ μὲν ϲὺ ϲάωϲον {Λ 828}
  • πρὸϲ τὸ
  • ἐμὲ λύϲομαι {K 378}
  • τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν ὁμοίων. ἡ μέντοι κατὰ τὰ τρίτα πρόϲωπα ϲύνταξιϲ πάνυ πῶϲ ἐϲτιν δυϲπαρακολούθητοϲ· παμπόλλων γὰρ ὄντων τῶν τρίτων καὶ διὰ μιᾶϲ λέξεωϲ νοουμένων, λέγω τῆϲ ῥηματικῆϲ ἢ καὶ ἔτι τῆϲ ἀντωνυμικῆϲ, παρείπετο διὰ τὴν ἐποῦϲαν ϲυνέμπτωϲιν τά τε ἐν μεταβάϲει πρόϲωπα νοούμενα καὶ ἔτι τὰ ἐν τῇ αὐτοπαθείᾳ τῆϲ αὐτῆϲ ϲυντάξεωϲ ἔχεϲθαι.