De constructione

Apollonius Dyscolus

Apollonius Dyscolus. Apollonii Dyscoli Quae supersunt. Vol. 1.2. (Grammatici Graeci, Volume 2.2). Uhlig, Gustav, editors Leipzig: Teubner, 1910.

ἡ ἕο ἀντωνυμία καὶ αἱ ϲύζυγοι κατὰ τὰϲ [*](Aaavκ 4 1θλ. Atque εtism apparet, ent iHam falsam regulam de αtho- tomummmorum refexiva vi statuerint εἰ quid commodi hsbδeret, si rεvra Homerus eam secutus esest. in teriia enim pexsona εἰ verbi et pronominis propter ho- minum mutitudinem, ad quos pronomina et verba referri possunt, mamma est obscuritas (qua carent prima et secunda), ut saepe dubitari possit, utum eadem persona pronomine tertiae sigmifcstur, quae verbi subiectum sit, am aHie. aec emἔgsiffas ut ectarefur, αp(e orthofonsmena ι5i fαnfuzm usurpremfεr, u54 per- sona eerbi sgnffcaada esset].) [*](Aaαvκ. ψ 1θ1. ambiguitas elucet exempli gαratia ex dysseae thaps. ξ 461,) [*](axsrκ. xv Ans. exse. 1-2 τὸ εὔχρηϲτον utilitas est, ἀφορμὴ id unde qοia profciacitur ad rem perfciendam, adiumentm rei perfciemdaε, hoc loco id quod adiuvet legentes in disfinguendis pronominibδus terfiae personne refeniis et nox. reθexivis. γενομένη autem dicitnr haec ἀφορμή, quia facta, excogitata est ab grammaticis. B διcβιβάζεϲθαι de personis transenntibous (εubiecfis verborum faositivorum), ut 148, 18 de actionibous transitivis 277, 10. 291, 10 de codi. 119,15 - 7 er 139, 2. 9 e2r 139, 5. 13 e 1s9,23. - 15 e 12, 20. 101,2. - 1Β μετdβαϲιϲ nt διάβαϲιϲ de transitu actionis vel peraonse in uliam personam quae petitur. cfr e. g. 26, 14. 178, 28. - αὐτοπάΕεια de rεfemione actionis in eandem personam pronomine εigmiffcata, ut 172, 15 alibi.) [*](ans. εmr., n4scs. soa. Ab. IοHim putaimus corigmmdum esse τὸ εὔχρηϲτον τῆϲ γενομένηϲ ἀφορίϲεωϲ (distinctionis) vel ἡ ἀφορμὴ τοῦ γενομένου εὐχρήϲτου (causa sins commodi usus qui excogitatus est), sicut de pron. 84,11 ἡ ἀφορμὴ τοῦ τοιούτου aλάνου corruptum est in ὅ πλάνοϲ τfῆϲ τοιαύπτηϲ ἀφορμῆϲ. at vide supra Adn. exeg. qua παadita seripturs estis defensa idetur 1 BB τε in rea A posterinsτῷ] τοA. 1 8 πρὸϲ τὸ add b β 11 αλλo με cu ϲαωϲον A. ί 17 επουϲαν A, ποῦϲαν b cum et Soph. 1 I8 ἔχεϲθαι b, quod eoniseerst Sophisnus, λεγεϲθαι A)

204
πλαγίαϲ πρόδηλον ὅτι τρίτου εἰϲίν· ἀλλὰ καὶ τὸ κήδεται καὶ ἅπαντα τὰ τοιαῦτα ῥήματα ὁμοίωϲ τρίτου ἐϲτὶν προϲώπου, ἃ δὴ κατὰ τὴν ϲύνταξιν ταξιν τῶν ἀντωνυμιῶν δύο τρίτα ποιήϲει, λέγω ἓν μὲν τὸ ἐκ τοῦ ἀντωνυμικοῦ πρόϲωπον, ἕτερον δὲ τὸ ἐκ τοῦ ῥήματοϲ. γενήϲεται γὰρ [*](148 b) ἕο κήδεται, ἐν δυϲὶ προϲώποιϲ, αὐτοῦ κήδεται, δι᾿ οὗ ἐμφανίζομεν, ὅτι τίϲ τινοϲ κήδεται. ἀλλὰ κἀκεῖνο ἕνδεκτόν ἐϲτιν τό τινα ἑαυτοῦ κήδεϲθαι, καὶ δῆλον ὅτι οὐ δι᾿ ἄλλων πάλιν ϲυντάξεων τὸ τοιοῦτον [*](151 s) εἰρήϲεται ἢ τῶν αὐτῶν· πάλιν γὰρ ἐγγενήϲεται τὸ ἕο κήδεται. ἔνθεν οὖν δυϲέφικτον ἐγίνετο διαγνῶναι, πότερόν τίϲ τινοϲ κήδειαι ἢ οὔ τινοϲ μέν, ἑαυτοῦ δέ. φέρε γὰρ τὸν Εὔμαιον ἑαυτοῦ κήδεϲθαι· τί ἂν γένοιτο ἄλλο ἢ τὸ
  • ἐπεὶ ἕο κήδετο λίην {ξ 461};
  • ἢ τοῦ Τηλεμάχου, καὶ πάλιν προϲεχώρει τὸ
  • ἐπεὶ ἕο κήδετο λίην·
  • πρὸϲ τὸ τοιοῦτο οὖν εὐτρεπίζοιντο αἵ τε ὀρθοτονούμεναι εἰϲ τὸ ἀμετάβατον τοῦ προϲώπου, λέγω εἰϲ τὸ ϲύνθετον, αἵ τε ἐγκλινόμεναι εἰϲ τὸ ἁπλοῦν, τουτέϲτιν τὸ διαβιβαζόμενον εἰϲ ἕτερον πρόϲωπον.

    Καὶ τὸ μὲν πιθανὸν τοῦ λόγου τοιοῦτον ἦν, χρὴ μέντοι τὸν νοῦν ἐπερείϲανταϲ μὴ διὰ τοῦ τόνου διδάϲκεϲθαι, διὰ δὲ τοῦ παρεπομένου λόγου, καθάπερ καὶ ἐπ᾿ ἄλλων ἀπείρων ἀμφιβόλων διακρίϲειϲ παρέπονται ἐκ τῶν ἐπακολουθούντων τοῖϲ λόγοιϲ, οὐκ ἐξ ἐγκλίϲεων οὐδὲ ἐξ ὀρθῶν τάϲεων. καθάπερ οὖν εἴπομεν ὅτι, εἰ καὶ δῴη τιϲ ἐν [*](obi quae leguntur ἕο κήδετο, per se possunt et idem valere qnod αὐτοῦ κήδετο et idem quod ἑαυτοῦ κήδετο. itaque perotilis esset distinctio excogitata.) [*](Aauνx ψ 162, Nunc autem non ex tenore pronominum, sed ex eis, quae enuntiatis conveniunt, intellegere debemus, uttαum refexivam vim pronomina habeant an transitivum. id quod, ut iam diximus, plane manifestum est. in pro- nominibδus possessivis, quae semper orthotonumena sunt, sed βliss in compo- siti, elias in simplicis genetivum converti deboent.) [*](rssrm. er Ans. sxxα. 12 Antecedunt: τοϲ ’ δυϲεὺϲ μετέειπε, υβώτεω πειρητίζων, εἰ πώϲ οἴ ἐκδὺϲ χλαῖναν πόροι, τιν’ ἑταίρων λλον ἔποτρύνειεν. - 13 Τηλεμάχου Ap. memoriae lapsu scripmit pro ~δυϲϲέωϲ. sic explenda est oratio: ἢ φέρε τὸν Εὔμαιον τοῦ Τηλεμάχου κήδεϲθαι. 1λ 1θ εὐτρεπίζοιντο- προϲώπου. enomfeα des ant, quae επdrcent perseam pronomts easdem esse αfque serὸμ. - IB γὸ πιθανὸν τ. λ. quᾳ~ commemdapt lam ncεmam.) [*](μns. emr., neca. sca. im Ab. 8 λέγω om A. b, add A (Beker perperam ἕν quoque manui rec. tribuit β 4 προϲώπου Abo, πρόϲωπον hlig conlatis ad ἀντωνυμικοῦ 11. 27. 207. 20. 308, 3. de pron. 25,13. de adv. 127, 28.180, 5 || ἐo]ου A. , so A β 6 ὅτι add Beker in adn. in textu τίϲ τίνοϲ exhibet, ergo utrique voci non indefnitam, sed intrrogaivam vim dedit 7 πἀμιν] fol 33r A 8ὰ ενθεν ουν δυϲεφικτον A in ras |16 ευμαῖον A. 12 er A. | λίην] λῖ in ras A 13 Τηλεμάχου A, ~δυϲϲέωϲ b et s, concinentes cum Homero. errorem Apollonii corr Portus 1BB ευτρεπιζοιντο A, εὐτρεπίζοντο δ enm s. ad ὅν omissum vide Adn. ex. ad 64, 4 huius ed. β 17 post εἰϲ A. hebet τὸ, sed paene totum erasum 1 22 ὅγι delendum?)

    205
    τῇ ϲυνούϲῃ τάϲει διάκριϲιν τῶν ἁπλῶν καὶ ϲυνθέτων, ἀνάγκη πᾶϲα [*](149 b) ὑποϲτρέψαι εἰϲ ὃν προεκτεθείμεθα λόγον. αἱ γὰρ κτητικαὶ τῶν ἀντωνυμιῶν τόνῳ οὐ διοριζόμεναι τὸ διϲϲὸν τῆϲ μεταλήψεωϲ ἔχουϲιν,
  • οὕνεκ᾿ ἄρ᾿ οὐχ ὧ πατρὶ χαριζόμενοϲ {ν 265}
  • πάρ τε καϲιγνήτῳ Θραϲυμήδεϊ καὶ πατέρι ᾧ {γ 39}·
  • δῆλον γὰρ ὡϲ τῷ ἑαυτοῦ κατὰ ϲύνθετον προφοράν, καὶ οὐδαμόϲε ἑναλλαγὴ τοῦ τόνου διέϲτειλεν τὸ ϲημαινόμενον διάφορον ὄν, τὸ μέντοι [*](152 s) ἀκόλουθον τοῦ λόγου, ᾧ χρὴ ὁμοίωϲ προϲανέχονταϲ καὶ ἐπὶ τῶν προκειμένων ἀντωνυμιῶν ταὐτὸν ἀποτελεῖν, καὶ μὴ παρὰ τὰϲ τῶν τόνων ἐναλλαγὰϲ ἐπιταράϲϲειν καὶ τὰϲ διανοίαϲ ἢ καὶ καταμέμφεϲθαι τὰϲ ποιητικὰϲ ϲυντάξειϲ, ὅ τι μὴ τῇ προκειμένῃ τηρήϲει ὑπαντήϲεται τὰ τοῦ λόγου.

    Ἀκολούθωϲ ἰτέον καὶ ἐπὶ τὴν κτητικὴν ϲύνταξιν τῶν ἀντωνυμιῶν.

    [*](c. XXI.)

    Ἀκολούθωϲ ἀντωνυμίαι δύο πρόϲωπα παριϲτᾶϲαι, λέγω τό τε τοῦ [*](De pronominibus possessivis in genetivos simplicium sut compositorum personatium convertendis) κτήματοϲ καὶ τὸ τοῦ κτήτοροϲ, δεόντωϲ καὶ ἐν ϲυντάξεϲι τριϲὶν καταγενήϲονται, γενήϲονται, εἴγε αἱ τούτων πρωτότυποι μονοπρόϲωποι οὖϲαι δύο ϲυντάξειϲ τάξειϲ ἀνεδέξαντο, καθὼϲ ἀπεδείχθη. ἔχει δὲ τά τοῦ λόγου τῇδε. Τὰ [*](Asevκ. ὲ I6ξ, lam trsnseamns ad constuctionem pronominum possessi- vorum. ln enuntiatis, quae possessivum habδsnt, subiectum verbi ant persons est quae possidetur (vεlnt si dicimus ὁ ἐμὸϲ ἵπποϲ τρέχει), aut ea quae possidet) [*](rzsrrκ. zv Ans. exzo. 4 sequitur in exitu vermns θεράπευον. stiam in l. de pron. 47, 22 dyssess ν 265 est exemplum eius neus pronominum possessivorum, nbοi embiectum verbi non est persona possidentis. - B efrr de pron. 47, 20. - 6 οὐδαμόϲε, neam iπ perlem, Saudqεaquam. - Β τὸ ἀκόλ. τ. λόγου, cemsequens μδrma orattomts. - τῶν προκειμένων, pron. personalium DI personne. Β παρὰ, prepter. 11 5 τι μὴ (εἰ μὴ) cum peculiari verbo ut 259, 15. - ἡ προκειμένη τἡρηϲιϲ st fila falsa observatio et noma, de qua semo erat. - ad ὑπαντήϲεται (repoadeἅmt, consemte) cfr de coni.232.23 256,16. 13-p 266,3 Priec. XV1 108 165, 15 Β Possessisa tamen quea duas eomtnent personas, ld est possesso- re et possesttem4s, necessαro 3γὸμs eonsfractomibss ordnonfur, cum eorum prmt- tεα dfκαs aἔean4, recprocαm eei sui possam, quam raeci ἰδιοποθή vocant, et 3remettnemm: su9 pessaz, u44 nι~eo seme4, tranefnmm proco te 8e ι((uεm. Poeeme εεro mode commfruustsr gεbss, cem nerρ pe possemmeεe ln possemο- nes εεl a posseso3e ln nossessorem ee exrnsecus rea~erantur. - IB ἀπεδείχθη: de rεξeniva constructione pronomoinum personalium et de ea, nbi pronominis persona difert a embiecto verbi, agitur supra 1ξ9,1 seqq. de pron 44,3 seqq.) [*](Ans. cm r., c1sοs. scs. is Ab. 2 προεκτεθείμεθα bd, προεκτιθεμεθα A. (non παρεκτιθέμεθα, ut Hekker ait), eft 07, 25 ~ 6 τῷ] τὸ A Stadtmuehler putavit, propter prius exemplum sic extendam esse sententiam: ὡϲ τῷ ⟨αὐτοῦ πατρὶ κατὰ τὴν ἁπλῆν καὶ τῷ) ἑαυτοῦ κατὰ ϲύνθετον προφοράν 7 ϲημαινόμενον b5 eum Sophisno, ϲήμαινον A. Β προϲανεχονταϲ A, προϲέχονταϲ b cfr de pron. 49,4 ( κάtί Ab 1 13 A ng περί κτητικῶν 1 16 τρίϲ Prisc. A b, τιϲιν A 18 ἔχει δὲ τὰ τοῦ λόγου HtSSchneider DΙ 4, ἔχειν τα του λόγου A, ἔχοντοϲ τοῦ λόγου b cum Sophismo)

    206
    ῥήματα ϲυνόντα ταῖϲ κτητικαῖϲ ἀντωνυμίαιϲ ἤτοι ἐκ τοῦ προϲώπου ἐϲτὶν τοῦ ὑπὸ τὴν κτῆϲιν πεπτωκότοϲ ἢ ἐκ τοῦ κτηϲαμένου ἢ ἐξ οὐδετέρου μὲν τούτων, ὑπ’ ἄλλου δέ τινοϲ ἔξωθεν παραλαμβανομένου. — καὶ. ἔϲτι μὲν τοῦ πρώτου ὁ ἐμὸϲ ἵπποϲ τρέχει, ὁ ἐμὸϲ ἀγρὸϲ εὐφορεῖ· [*](150 b) ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ καὶ ἐπὶ δευτέρου καὶ τρίτου. ἡ τοιαύτη ϲύνταξιϲ πάντωϲ ἐν ὀρθῇ πτώϲει ἐϲτίν, καθὸ τὰ ῥήματα πλαγίαιϲ μὲν οὐ ϲυντάϲϲοντα κατὰ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον, ὀρθαῖϲ δὲ ἁπάντοτε. — τοῦ δὲ δευτέρου τὸν ἐμὸν ἀγρὸν ἔϲκαψα, τὸν ἐμὸν φίλον ἔπειϲα, τὸν ϲὸν υἱὸν ἐπαίδευϲαϲ. — τοῦ δὲ τρίτου τὸν ἐμὸν υἱὸν ἐδίδαξεν, τὸν ϲὸν υἱὸν ἐδίδαξεν, τὸν ϲὸν φίλον ἔπειϲεν· πρόδηλον γὰρ ὅτι ἡ τοιαύτη ϲύνταξιϲ ἐκτόϲ ἐϲτιν τῶν δύο προϲώπων τῶν ἐν ταῖϲ κτητικαῖϲ ἀντωνυμίαιϲ [*](153 s) νοουμένων. καὶ εἰϲὶ πάντοτε ἐν πλαγίαιϲ πτώϲεϲιν αἱ τοιαῦται ϲυντάξειϲ, καθὸ τὸ ῥῆμα ἐν ἑτέραιϲ εὐθείαιϲ νοεῖται, ἐχθρὸν ἐμὸν ἐλύπηϲαϲ, τουτέϲτιν ϲύ· ἐχθρὸν ἐμὸν ἐλύπηϲε Τρύφων ἤ τιϲ ἄλλοϲ τῶν δυναμένων κατὰ τρίτα πρόϲωπα παραλαμβάνεϲθαι.

    Ἡ δὲ πρὸϲ τὸ κτῆμα ϲυντρέχουϲα διάθεϲιϲ, ἐάν τε κατ’ ἐνεργητικὴν ἐκφορὰν ἐάν τε κατὰ παθητικήν, μόνωϲ ἀναλύεται εἰϲ ἁπλῆν ἀντωνυμίαν, ὡϲ ἔχει τὰ τοιαῦτα, ἐμὸϲ διαλέγεται φίλοϲ, ϲὸϲ ὑβρί δοῦλοϲ,

  • ὅθ ἑὸϲ δόμοϲ ἀμφεκάλυψεν {δ 618 et o 118}
  • [*]((si dicimus e.g. τὸν ἐμὸν ἀγρὸν ἔϲκαψα) sut neutαs (siquis dicit τὸν ἐμὸν υίὸν ἐδίδαξεν).) [*](Axαvx. ψ 164. 8i verbi subiectum persona vel res quae possidetur est, prmomen possessivum in genetivum rεfeivi convsti nequit, sed tantum fn gmetivum simplicis pronominis.) [*](serm ar Aes. exso. 1 ξ de pron. 47,11-15 Ap. duplicem dicit rationem intercedere inter verbδa εἰ pronomina possessiva: ἐπὰν ἡ διάβαϲιϲ τοῦ ῥήματοϲ ἀπὸ τfϲ γενικῆϲ, τιϲ ἐκ τῆϲ κτητικῆϲ μεταλαμβάνεται (ut ἑαυτοῦ ex olo Γ 333), τὴν διfβαϲιν ἐπ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον ποιῆται, et ἐπὰν τὸ ῥῆμα μὴ ἀπὸ τῆϲ γενικῆϲ νοῆται, ἀπὸ δέ τινοϲ προϲώπου. Ans. εmr., msϲs. scs. Ab. I smte ϲυνόντα in A. rpetium Mticuuὀm legi Hekker falso refert et ipse τὰ ϲυνόnτα scmipmiit β 3 ὀε HSehneider poscit ἐξ 1 Β κἀπὶ Ab 1 ἡ τοιαύτη] fol 38ε A 1 8 επαιδευϲα A, ἔπαίδευϲαϲ coαεniδ DIebode, exhibet b 1 9-10 τόν ϲὸν υὸν ἐδίδαξεν om b ῇ 12 ~ἰϲ] εἰ A , ϲι add A ψ 14 εχθρον εμον ελυπηϲε τρυφων in A legitux post 1 παρολαμβάνεϲθαι, traiecit b 1Bὰ κατα τρίτα προϲωπα A (προϲωπα in ras), κατὰ τὸ τρίτον bem , 16 τὸ A b, τι A β 16 -17 BSehneider censet virgulam, quae ante ὲάν in- veuqtur, delendam et ante μόνωϲ inserendum esse ἡ κτητκὴ. nec negzsi potest, non διάθεϲιν verbοi sed pronomen possessivum rescivi in genstfvum simulicis prm- nomnis personalis. at veremur, ne Schneideri correctura corzigatur ipse ApoHlo- nius 20 οτεὸϲ A , 56’ ἐδϲ A. itom de pron. 47, 25 invnitur ὅ6’ ἐδϲ de pron. 106, 1ξ autem legmus: ἀμφίβολον κἀεῖνο, πότερον διὰ τοῦ 8, Φϲ Ἀρί- ϲταρχοϲ, κ56’ ἐδϲ δόμοϲ ἀμφεκάλυψεν2, διὰ τοῦ εὅγε ὅϲ δόμοο. dubitere igitur licet sn prima A codicis manus genuinam scripturam praebeat)
    207
    ἔϲτιν γὰρ ὅτε ὁ αὐτοῦ με δόμοϲ ἐκάλυψεν,
  • κεῖϲέ με νοϲτήϲαντα {δ 619 et o 119}
  • ϲὸϲ δέ που ἔκφυγε κῆραϲ ἀδελφεόϲ {δ 512},
  • ὁ ἀδελφόϲ ϲου ἐξέφυγεν,
  • ἐμὸϲ δέ κε καὶ πάιϲ εἴηϲ {Ι 57},
  • [*](151 b)
  • πατὴρ δ’ ἐμὸϲ ἄλλοθι γαίηϲ {β 131}
  • ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ καὶ ἐπὶ τῶν ὁμοίων.

    Οὐκ ἀπεμφαῖνον μέντοι ἐϲτὶν καὶ τὸ ϲυνταϲϲόμενον ῥῆμα ἐπὶ τὸν κτήτορα ϲυντείνειν, εἰ ϲημαίνοι ὕπαρξιν· εἰ γὰρ ἄλλο τι, τὰ τοῦ λόγου ἀκατάλληλα ἂν γένοιτο. οἷόν τε γάρ ἐϲτιν φάναι ἐμόϲ εἰμι οἰκέτηϲ, ὃ πάντωϲ μεταληφθήϲεται εἰϲ ϲύνθετον, ὅτε φαμὲν οὕτωϲ, ἐμαυτοῦ εἰμι οἰκέτηϲ· ἀϲύϲτατον δὲ τὸ τοιοῦτον, ἐμὸϲ θεράπων γράφω. δέον γὰρ γράφει, εἴγε πρὸϲ τὴν ὑπακουομένην τρίτου προϲώπου εὐθεῖαν ϲυντρέχει τὸ ῥῆμα. ἢ εἴπερ ἐν δευτέρῳ γένοιτο, πάντωϲ καὶ μετὰ τῆϲ ὑπαρκτικῆϲ μετοχῆϲ, ἐμὸϲ [*](154 s) ὢν θεράπων τρέχειϲ.

    Ἐντεῦθεν οὖν δεῖ νοεῖν ὡϲ πᾶν ῥῆμα ἐκ τοῦ κτήτοροϲ γε λέγω κατὰ διάθεϲιν τὴν πρὸϲ τὸ κτῆμα, πάντωϲ καὶ ϲύνθετον μετάληψιν ποιεῖται, εἰ ἐγγένοιτό τιϲ διαϲτολή, τὸν ἐμὸν υἱὸν διδάϲκω, τὸν ϲὸν υἱὸν ἐπαίδευϲαϲ, τὸν ἐμαυτοῦ υἱὸν διδάϲκω, τὸν ϲαυτοῦ υἱὸν ἐπαίδευϲαϲ, πάνυ ἀναγκαίωϲ. οὐ γὰρ ἔτι τὸ [*](μAaαvκ. ψ 1θ6. Excipiendum tamen est ἕναι verbδum, quod ita cum no- mine et pronomine posseesivο coniungi potest, ut embδieetmm sit simil possessor εἰ persona quae possidetur. quod εἰ θt, pronomen in gεnεtivum refexivi con- vertd debet.) [*](asαvκ. β 14B4, Deinde animadetendum est. ubi verbi subiectum possesson εεt εἰ obiectum persona quae possidetur, ibδi pronomen posssemfvum ransferendum esse fn genetivum rsfexivi, ni possessox elii personae opponitur, ex. gr. τὸν ἔμὸν υίὸν διδάϲκω in τὸν ἐμυτοῦ υίὸν διδάϲκω. etemm ix hufummodi enuntiatis actio verbis signifesta non iam, ut fn exemplis smtecedenfibus (διαλέγεται, ὑὑβρίεται), retinebatur nomnativο qui in qqbi terminatione latet [sem 2am dmpefeeafmr, qκo- mιaus raneret in diam personaa],ssd πrzmmibstad ·τ εf]petaonam pos-) [*](rzsrκ xx Ans. exzo. I eadem αὐτοῦ vel αὐτῆϲ genetiεi collocatio 155ξ, 3 εἰ 6 et 22. 154, 23. 156,10. 157, 2 εἰ 23. - 2 uroque dyssese loco legίtur: ἔργον δ’ Ἡφαίϲτοιο· πόρεν δέ ἐ Φαίδιμοϲ ρωϲ, Ϲιδονίων βαϲιλεύϲ, ὅθ’ ἑὸϲ δόμοϲ ἀμφεκάλυψεν κεῖϲέ με νοϲτήϲαντα. cr de pron. 47, 25. - ΒB ἐμὸϲ πάιϲ non. nmbiectum est, sed praedicatvum, quod tamen discrimen εlibi quoque Apollonius neglegit. 7 Pse 2V11 q 110 166,13 Β.. et substantica quidem εerba pes- seees comεunctα ad possesores reμrunfur, u4 tus sκa μ~laεs, meaὲ8 es pαer, sκus est iilras aereas. - 1ὲ ἘντεῦΕεν hic non hebet argumentεndi vim, sed progrediendi. 18 εἰ ἐγγένοιτὸ τιϲ διαϲτολή. de hac condicione cfr Adn. ex. ad subsequenis pag. lin. 3.) [*](Ans. mr., nscs. sca. m Ab. 1 ἐκάλυψεν] αμφεκολυψεν 8, sed αμφ rasura ppsme deεtum 1 7 κᾶε Ab β 11 δὲ τὸ b cum s, τὸ δὲ A β 17 καὶ om A b, . add A 1 19 20 τὸν ἑμευτοῦ-ἔπαίδευϲαϲ add Uhlig)

    208
    ῥῆμα ἐκ τῆϲ κατὰ τὸ τέλοϲ εὐθείαϲ ϲυνείχετο, μετῄει δὲ ἐπὶ τὸ ἀντω πρόϲωπον· πρόκειται δὲ ὅτι, ἐὰν ῥῆμα κατὰ τὸ αὐτὸ πρόϲωπον ϲυντάϲϲηται πλαγίᾳ ἀντωνυμίᾳ, πάντωϲ ϲύνθετον μετάληψιν ἀπαιτεῖ, ὧϲ τὸ
  • ἐμέ φημι {Ν 269}
  • καὶ τὰ ὅμοια. ἀλλὰ μὴν καὶ δέδεικται ὡϲ αἱ κτητικαὶ ἀντωνυμίαι μόνηϲ γενικῆϲ εἰϲιν πτώϲεωϲ, εἰϲ ἣν καὶ μεταλαμβάνονται, καὶ ὡϲ αἱ [*](152 b) ἐγκλινόμεναι πτώϲειϲ τῶν ὑπακουομένων κτημάτων εἰϲίν. δυνάμει γὰρ ὁ λέγων οὕτωϲ, τὸν ἐμὸν δοῦλον ἔπαιϲα, φηϲὶν τὸν ἐμοῦ δοῦλον ἔπαιϲα, ὅπερ οὐκ ἄλλο τι γενήϲεται ἢ τὸν ἐμαυτοῦ.

    ἔνθεν τὰ τῆϲ ἀναλύϲεωϲ, εἰ μὲν ἐν ἀπολύτῳ εἴη προϲώπῳ, εἰϲ ἐγκλινομένην μεταλαμβάνεται ἁπλῆν ἀντωνυμίαν· εἰ δὲ δέοιτο ἀντιδιαϲτολῆϲ, πάντωϲ [*](seesozis, quae pronomine possessfvο denotata est. demonstravimus autem, nbi οbliqno casu pronominis personalis eadem persona signifcanda est, quae verbi est sobiectum, ibi semper referiva pronomina locum habere. atque etaiam hoc demonstαaimns, possessoris casum, qui in possesivis pronominibus latet, aοlum gsnεtfvum esse et sos casus, in quos possessiva fectuntnr, esse posseslionum, querum nomina embiciuntur.) [*](Aaαvκ. β 167. ex his rationibous effcitur, ut, si persona possessoris subo- isctum verbi est et elii personae opponitur, pronomen possessivuπm in rεθθexivi genetivum conrvertendum sit sin oppositio nula est, in genetivum simplicis:) [*](rxsnικ. xv Ans. exse. I 2 vide huius loci explsnstionem in ΑArgumento εἰ de lacuna, qua deformatus videtur, Adn. crit. cum ϲυνείχετο eft 342, 18, cum· μετῇει42,10etμετάβαϲιϲ,μεταβατικόϲnominum usum. - 2πρόκιται:1B2,1seqq 2ξ Prisc. X) 111 166, 28 Β.: en autem in una eademque persema εerbum oδlιqaο contungαur pronominis emsuι, necesse es3 εecprocn4temem, odd ee smt nasetonem, feri. - Β πάντωϲ. smbaudiendum, quod supra dictum est: εἰ ἐγγένοιτό τιϲ διαϲτολὴ. - ᾶ cfr 140, 2. - 6 δέδεικται: de pron. 101, 7. 102, 5. synt.62,14. -- 8 ἐγκλινόμεναι hic de fexionε. cfr Adn. exeg. 42, 16 huius ed. - ὑπακούεϲθαι de verbδis quae ab loquente adiciuntur, non ab sndientibns cogitendo supplentur. vide Adn. ex. ad ~4, 1 huius ed. - 8 τὸν ἐμοῦ δοῦλον vel similia loqui non licere docet Ap. etiam 100, 5. 161, 21. de pron. 655, 1. - 16 ἔνθεν referendum est ad id, quod πρόκειται 8), et ad id, quod δέδεικται (θ). - 11 ἀπυτον πρόϲωπον oppositum ἀντιδιαϲτελλομένῳ ut 22, 4 huius ed. (ubi vide Adn. ex.) alibique.) [*](Ans. cerr., nscs. sca. is Ab. 11- 2 ϲυνείχετο b cum SSophiano, ϲυνείλεκτο A. post μετῄει δὲ ἐπ τὸ fotasse intercidit κτῆμα καὶ ἐπὶ τὸ. nam transitus actionis verbo significatae ft ad possessionem nec nisi per possessionem etiam ad pos- sessorem, qui pronomine denotatur. HζSehneider ci. οὐ γὰρ ἔτι τὸ ῥῆμα ἐξ ὄλληϲ κατὰ τὸ παντελὲϲ εὐθείαϲ ϲυνείχετο, μετῄει δὲ ἐπὶ τὸ ϲαὐτὸ⟩ ἀντωνυ- μικὸν πρόϲωπον (οὐ κατὰ τὸ παντελέϲ οὐ πάντωϲ), quae veιba sic interpreta- tur: omnino enim verbum non ιαm regitur αho suἔecto (i. e. dsuerso a5 eo, quood in ipso eerὸo lαfe(), ssd αctto eius ad eandem personam frenet4 (ouαe sεἔ4ecsm eerbi est) 1 1 μετῄει A b, μετίει A β Β πλαγίαιϲ αντωνυμιαιϲ A , aλαγίᾳ ἀντωνυμικὸν νυμίᾳ Prisc. Ah 7 ὡϲ] ωϲει A, εἰ eiecit b cum Sopbiano 1 ἐγλινόμεναι quid sibi hic velit non intellegens AHuttmann poscit ἐγγενόμεναι vel tale quid μένοι ππτωϲειϲ) fol 34r A. | κτημάτων] ῥημάτων λ , corr A2)

    209
    εἰϲ ϲύνθετον. δι᾿ ὃ καὶ μόνωϲ αἱ ϲύνθετοι ὀρθοτονούμεναί εἰϲιν· χρειώδηϲ γὰρ ἦν ἡ ἐξ αὐτῶν διαϲτολή. παρὸν οὖν φάναι πρὸϲ ταῖϲ ἐμαῖϲ θύραιϲ ἕϲτηκα καὶ μεταλαβεῖν εἰϲ τὸ πρὸϲ ταῖϲ θύραιϲ μου ἕϲτηκα, ---
  • πρὸϲ ταῖϲ ἐμαυτοῦ νῦν θύραιϲ ἕϲτηκ᾿ ἐγῶ {Menandri
  • fr. CCXCII M. 830 K.},
  • [*](155 s) καὶ πάνυ ἀναγκαίωϲ τοῦ Μενάνδρου τὴν ϲύνθετον παραλαβόντοϲ, ϲυμφερομένην ὀρθοτονουμένῃ τῇ ἕϲτηκα ἐγώ· ἔμφαϲιν γὰρ ἔχει ὡϲ οὐ πρὸϲ ταῖϲ ἄλλου.

    Προφανῶϲ καὶ ἐπὶ τοῦ τρίτου προϲώπου τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ ϲυντείνει, αὐτὸ μόνον ἐπιϲτάϲεωϲ τῆϲ αὐτῆϲ παρακολουθούϲηϲ ἧϲ κἀν τοῖϲ προκειμένοιϲ ἔφαμεν δεῖν μεμνῆϲθαι. ἢ ἐν τῷ αὐτῷ προϲώπῳ [*](velut pro possessivo in bis verbis: πρὸϲ ταῖϲ ἐμαϲ θύραιϲ ἕϲτηκα, ponere possu- mus μου aut ἐμαυτοῦ, ut Menmder dixit primam personam opponens aliis, quod fecit eliam ἐγὸ pronomine adiecto.) [*](Aaevκ. β 168. Meque sliaratio est possessiviterfiae personae atque primae) [*](rssrκ. er An. exse. 4 de lacuna vide Adn crit. - Β est fagmentum. ἀδήλου δράματοϲ. 7 ξ de pron. 65, 3: τὸ επρὸϲ ταῖϲ ἐμαυτοῦ νῦν θύραιϲ» ἶϲον ἐϲτὶ τῷ πρὸϲ ταῖϲ θύραιϲ μου, αὐτὸ μόνον τῆϲ ἀντιδιαϲτολῆϲ ἀφηῃρημένῳ (non. ἀφqρημένον, vide HSeneidexi comm. 91). ergo hic quoque abo Apollonio μου et ἐμαυτοῦ ita inter se distinguuntur, ut composito vis tribuatur oppositionis - I1 ϲυντείνειν ἔπί ( petinere ad) Ap. cum aeensativο coniungere sdlet ssd habemus genetivum etiam de adv.123, 24: ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ ϲυντεινέτω ἐπὶ πάντων τῶν τοιούτων. - ἐπίϲταϲιϲ eius condicionem signifcat, qni retinetur et subδmistit, ut aliquid observet vel deHiberst, sed saepe etiam ipsam observationem vel deli- berationem denotat. vide locos ad 318, 14 congestos. hic quoque delibergmdi habet vim: qnae aorem eigitur deHiberstio, haec est, unαum persona pronomine personali tertiae personae signifcata verbi gmbiectum sit, sm sb hoe diferat. - 12 ἔφαμεν: 159, 3seqq. et 147, 14seqq.) [*](Ans. omr., msca sca im Abd. 1- ξ AHutfmann δι’ 5- διαϲτολή, ubi αἰ ϲύν- θετοι verbis signifcari ei videntur pronomina simplicia apud Homerum compo- sitorum sensu praemita, non ebo Apollonio scripta esse suspicatux β Β μετα- λαβεῖν b, μεταλαμβάνειν A, sed αν paene erasum l εἰϲ τὸ praebet A, om b πρὸϲ] πρὸ A. β 4 smte ἔφη, si non est eurruptum, apparet uiqnid intercidisse. suffceret ὡϲ ὁ Μένανδροϲ. nec ofendit genetivοs absolutue subδsequens τοῦ Μενάνδρου παραλαβόντοϲ (cvr. 168, 24. 178, 1), nec magis ἔφη pro usitato prae- senti, cr de pron. 112, 21 Ἀλκμὰν ἔταξε. olim (Em. Ap. Β) opinati sumus ἔφη corruptum esse ex ἐγh ἢ. at Ap. videtur pntssse ἐμαυτοῦ in Menandri versiculo cum addito ἐγώ concinere et μου in priore μεταλήψει cum nudo ἔθηκα. b pro A libri εφη habet ἀλλὰ καὶ, quod recepit ex s, ex Porti exemplari, ex- hibet autem iam supplementum . msmn scriptum in Sophisni exemplari edi- tionis dldinae (m). apmte hoc ἀλλὰ καὶ slicni debetur, qui de interpret ndo ἔφη verbo desperaboat | λ νῦν om Abo, sed praeboet A de pron. 65, 4 εϲτηκα A. Β ὀρθοτονουμένῃ b cum et Sοphiano, ὀρθοτονουμένην A, quod iniuria praetu- limus Em. Ap. Β ἐμφάϲεωϲ γὰρ ἔδει haud recte expetivimus l.l. 10 κᾶr Ab B 12 ὄν om A, add b cum et Porto post μεμνῆϲθαι in A. legitur εἰ, sed fasma paene deletum)

    210
    ἐϲτὶ τὰ τῆϲ διαθέϲεωϲ καὶ τὰ τοῦ ἀντωνυμικοῦ προϲώπου, ἢ ἐν ἑτέρῳ προϲώπῳ καταγίνεται ἡ ἐκ τῶν ῥημάτων διάθεϲιϲ, ἐπεὶ ὁμοίωϲ πάλιν διὰ μιᾶϲ φωνῆϲ πλείονα ὄντα τὰ πρόϲωπα νοεῖται, ὡϲ ἔχει τὰ τοιαῦτα,
  • ὃν καὶ ἀνηρείψαντο θεοὶ Διὶ οἰνοχοεύειν
  • [*](153 b)
  • κάλλεοϲ εἵνεκα οἷο {Υ 234 seq.}·
  • ἔϲτι γὰρ ἕνεκα τοῦ αὐτοῦ κάλλουϲ, καθὸ τὸ ἀνηρείψαντο ϲυντείνει ἐπὶ τὴν εὐθεῖαν τοῦ θεοί, ἀνήρπαϲαν οἱ θεοὶ Γανυμήδη τοῦ αὐτοῦ ἕνεκα κάλλουϲ. εἰ γοῦν μεταληφθείη ἡ αἰτιατικὴ τοῦ Γανυμήδηϲ εἰϲ εὐθεῖαν, εἰϲ ἣν καὶ προϲχωρήϲει τὸ ῥῆμα, πάντωϲ καὶ ἡ μετάληψιϲ ϲύνθετοϲ γενήϲεται, ἡρπάγη ὁ Γανυμήδηϲ ἕνεκα τοῦ ἑαυτοῦ κάλλουϲ, καθό ἐϲτιν καὶ ἐπὶ τοῦ
  • δεύτερον αὖ θώρηκα περὶ ϲτήθεϲϲιν ἔδυνεν
  • οἷo καϲιγνήτοιο Λυκάονοϲ {Γ 332 seq.},
  • δῆλα δὴ ὡϲ ὁ Ἀλέξανδροϲ· καὶ ἐπεί τοι ἐξ αὐτοῦ τὰ τῆϲ κτῆμα δὲ ἔχει τὸν ἀδελφόν, τὸ οἷο καϲιγνήτοιο εἰϲ τὸ ἑαυτοῦ μεταληφθήϲεται.

    Ἔτι τὸ

  • ἑή τέ μιν ὤλεϲεν ἀλκὴ {Π 753}
  • τὴν τοῦ ῥήματοϲ διάθεϲιν ἔχει ἐκ τοῦ κτήματοϲ, ἐφ’ ἧϲ πάλιν ϲυντάξεωϲ ἁπλῆ μετάληψιϲ γενήϲεται, ἡ αὐτοῦ ἀλκὴ αὐτὸν ἀπώλεϲεν. εἰ γοῦν [*](156 s) ὁ λέων τὰ τῆϲ διαθέϲεωϲ μεταλάβοι ὡϲ ἐπὶ τὸ κτῆμα, τὴν ἀλκήν, [*](et secundae. nam tertiae quoque possessiva ita tantum in referiri genetivum verti licet, si possessoris persona verbi est subiectum. exempli grstia in Diadis οἶo in αὐτοῦ transferri debet neque potest in ἑαυτοῦ, nisi activa con- structione in passivam mutata subiectum verbi Θanymedes ft (sient Γ 333 ao in ἑαυτοῦ verendum est, quia persona hoc pronomine denotata subiectum verbi est).) [*](Aaovκ. β 10θ. lien Π 53, ubi legitur ὲὴ τέ μιν ιscil τὸν λέοντα) ὦλεϲεν ἀλκή, possessivum in genetivum simplicis convertendum est. compositi genetivus locum haberet, si leοsubiectum verbi feret et afectionem pereendi in possessionem suam i. e. robur) transferret, ut haec evaderet sententia: leo perdimit robδur snum. si vero alia persons reciperet actionem ὦλεϲε verbo signifcatam, velut Hercules, rursms fn simplicis genetivum vertendum esset possessivum.) [*](rssrε. sτ Ans. exso. B cfr de pron. 47, 30 8 εἰϲ Βν καὶ προϲχωρήϲει τὸ ῥῆμα, ut praedicatum ad subiectum. - 11 καθὸ interdum, ut saepe καθότι, non cauealem,sed comparativam vim habδet, cr51.27. 328.9. 1ξ ex de pron 47,18.) [*](Ans. out., msϲs. scs. is A b. B ὄντα iniuria eiecit Eayaer β 4 ανηρι- ψαντο A. β BB καλεοϲενεκα A. , corr A θ καλουϲ A ’, corn A ανηρι- ψαντο A 7 γανυμηδη A, μή in ras scriptum ab A, Γανυμήδην δ του αυτου A traiecit post ἕνεκα Β εἰ γοῦν b ut m, ἤγουν A, εἰ οὖν β 8 προ- ϲχωρήϲει b cum sm’, προχωρήϲει A. | 10 αυτου A. , ἑαυτοῦ A 11 καθὸ b, καθότι A, sed τι adrasum β 14 κἀπε Ab τοι fecimus ex τα, quod A in rasura scripsit, om b. cvr de coni. 232.18 | 19 εἰ γοῦν A , ε γ’ οὖν A , ε γοῦν b cum recte: nam opas est coiienctione adversativa, quam vim γοῦν saepe apud Ap. babδet (e. g. 277,19. 285, 23) β 20 λεων A, sed ε ab A n ras, qua videtur εγ deletum esse λέγων et m, sed hnins in ng SSopbianus scripsit λέων; leonem praetulit etiam b)
    211
    γένοιτο ἂν ἑὴν ὤλεϲεν ἀλκήν, τουτέϲτιν τὴν ἑαυτοῦ· εἰ δὲ γένοιτο ἄλλο τι πρόϲωπον τὸ ῥῆμα ἀναδέξαϲθαι, ὡϲ εἴ τιϲ ἐφ’ Ἡρακλέουϲ [*](154 b) φαίη καταγωνιϲαμένου τὸν λέοντα ἑὴν ἀλκὴν ὤλεϲεν, ἔϲται ἁπλῆ πάλιν ἡ ἀντωνυμία, τὴν ἀλκὴν ὤλεϲεν αὐτοῦ, τοῦ λέοντοϲ. —

    Ἔτι τὸ

  • Νέϲτωρ φάϲχ’ ὁ γέρων ὅτ’ ἐπιμνηϲαίμεθα ϲεῖο
  • οἷϲιν ἐνὶ μεγάροιϲιν {δ 191 seq.}
  • ἔχει δύο ῥήματα δυνάμενα ϲυντάϲϲεϲθαι τῷ οἷϲιν ἐνὶ μεγάροιϲιν, ἐξ ὦν εἰ τὸ ἑνικὸν πρὸϲ ἕνα ὄντα τὸν Νέϲτορα καὶ κτήτορα τῶν οἰκημάτων ϲυντρέχον ϲυνταγείη, καὶ τὰ τοῦ λόγου ϲύνθετον ἀπαιτήϲειεν τὴν ἀντωνυμίαν, ἔφαϲκεν ἐν τοῖϲ ἑαυτοῦ· εἰ δὲ τὸ ἐπιμνηϲαίμεθα, ὃ ἐν πρώτῳ καταγενόμενον ἐν ἑτέρᾳ εὐθείᾳ γένοιτο, τοῦ λέγοντοϲ κατὰ ϲύλληψιν τὴν τοῦ Νέϲτοροϲ, ἀδύνατον τὰ τῆϲ μεταλήψεωϲ μὴ οὐκ εἰϲ ἁπλῆν χωρῆϲαι·
  • ὅτ’ ἐπιμνηϲαίμεθα ϲεῖο
  • οἷϲιν ἐνὶ μεγάροιϲιν,
  • τουτέϲτιν ἐν τοῖϲ αὐτοῦ.

    Οὕτωϲ ἔχει καὶ ἐπὶ τοῦ

  • τότε δὲ Ζεὺϲ Ἕκτορι δῶκεν
  • ᾗ κεφαλῇ φορέειν {Π 799 seq.}·
  • τρία γὰρ ὑποκείμενα νοεῖται, ὁ Ζεύϲ, ὃϲ μετέδωκεν Ἕκτορι ὥϲτε τῇ [*](Aaαvκ. β 11θ. οἰϲίν δ192 utrum in simplicis sm in compositi pronominis gmefivum converti debeat, apparet pendere ex hac doliberatione, utrum ad φάοε Mm ad ἔπμνηϲαίμεθα verbum pronomen referendum sit.) [*](Aaavκ. 111. Π 800 ad Ἕκτορι relatum poscit ut in genefivum sim - βlicis vertatur. si autem Ἕκτορι demeretur, possessor capitis feret luppiter et ῇ rmmsferri debδeret in ἑαυτοῦ.) [*](xsrε. er Ans. sxxe. I γένοιτο. sb γίγνεϲθοι verbo acensatSvus cuam fn- fditvο coniunctus pendet, ut 114, 16. - 7 e2 de pron. 48, 18. - 12 xo6 λέγοντοϲ genstivο defmitor ἐν ἑτέρᾳ εὐθείᾳ: scdiceteiusquioquιtεr ta ut ἄestoεem secem comprendat. - 18 e2r de pron. 47, 28. 26 τρία ὑποκείμενα, res per- sonae vel res de quibus semo est, ζεύϲ, Ἕκτωρ, κεφαλή.) [*](Ans. emr., msϲs. sce. m Ab. 2 εφ Aᵗ, επ A ψ θ φαϲκ’ A |eππμνηϲο- μεθα A 6 7 ϲειοιϲιν A , corr A ceterum ab ϲειο inc. fol 34v A | Β τφ] τὸ A β 10 ϲυντρέχον add hmig conl. 150,18. 151,12. Stadmuellex praetuliδ ϲυντεῖνον con. 156, 10, vel προϲχωροῦν ente πρὸϲ ἕνα inserendum conl 153, ad ϲυνταγείη εupβlendum est τῷ οἶϲιν ἐνὶ μ. καὶ om b |τα A, τὸ A απαιτηϲειεν A. (de ὄν omisso vide Adn. ex. ad 64, 4 huius ed.), ἀπαιτήϲει b 11 εἰ in res A 11 - 12 c5 ⟩ cum antec. virgulaadd hlig,ad εἰ τὸ ἔπιμνηϲαί- μεθα supplendum est ϲυνταγείη τῷ οἶϲιν ἔνὶ μεγάροιϲιν 1 πρώτῳ om A. , add A ante τοῦ λέγοντοϲ virgulam addidimus β 14 ουκ et in initio sobsequentόs veαsus εἰϲ ά , ου et κεἰϲ A | χωρήϲειεν videtur A scripmisse, χωρήϲαι A 1 15 επι- μνηϲθηϲομεθα A, sed θηϲο in ras senipsit A 15 16 ϲειοιϲν ἄ , corz A 18 τότε δὲ] τε δὲ A 20 5ϲ expun it Hlebode haud inepte)
    212
    αὐτοῦ κεφαλῇ φορεῖν. εἰ γοῦν ἡ δοτικὴ ὑποϲταλείη τοῦ Ἕκτοροϲ, γίνεται κτήτωρ ὁ Ζεὺϲ ὡϲ πρὸϲ τὴν κεφαλήν, ὁ Ζεὺϲ ἔδωκεν ᾗ κεφαλῇ φορεῖν, ὃ γενήϲεται τῇ ἑαυτοῦ.

    Ἀμφιβάλλεταί γε μὴν καὶ τὸ

  • ἀλλ’ ἐμὲ θυμὸϲ ἀνῆκε πολυτλήμων πολεμίζειν
  • θάρϲε ᾧ {Η 152 seq.}.
  • [*](155 b) δύναται γὰρ θάρϲοϲ ἔχειν ὁ θυμόϲ, ὥϲτε εἶναι ἔπειϲέ με ὁ θυμὸϲ τῷ [*](157 s) ἰδίῳ κτήματι πολεμεῖν, τουτέϲτιν τῷ αὐτοῦ θάρϲει· ἢ οὕτωϲ, ἔπειϲέ με ὁ θυμὸϲ τῇ ἰδίᾳ δυνάμει, τουτέϲτιν τῷ ἑαυτοῦ θάρϲει, πολεμεῖν τῷ προκαλεϲαμένῳ, ὃ καὶ μᾶλλον ἐπιδέχεται ἡ διάνοια, ὡϲεὶ καὶ εἰ οὕτωϲ τιϲ λέγοι, τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἔπειϲέ με Τρύφων διαλέγεϲθαι Ἀπολλωνίῳ· ἢ κἀκ τρίτου ἔπειϲέ με ὁ θυμὸϲ τῷ θάρϲει τῷ ἐκείνου πολεμεῖν, κατὰ τρόπον τὸν τῆϲ περιφράϲεωϲ, ἀνῆκέ με αὐτῷ πολεμεῖν. καὶ πάλιν χρὴ νοεῖν ὡϲ τὸ ῥῆμα οὐκέτι ἐγγινόμενον ἐν τῷ ἀντωνυμικῷ προϲώπῳ ἀναγκαίαν μετάληψιν ἐποίει τὴν εἰϲ τὸ αὐτοῦ· αὐτὸϲ γὰρ ὁ θυμὸϲ ἀνῆκε, καὶ οὐκέτι αὐτοῦ κτῆμα ἐγένετο τὸ θάρϲοϲ, ἀλλὰ τοῦ προκαλεϲαμένου.

    [*](Aaovκ. β 112. Dmbitationi revera obnoxium est pronomen ῷ Κ 153. nam. θάρϲοϲpotestesseθυμοῦ personae loquentis et θάρϲεϊpendereaut exπολεμίζειν, cuius subiectum est ἔμέ, quo pacto ῷ in αὐτοῦ verti debet, - aut ex ἀνῆκε, cuius subiectum est θυμόϲ, quo pacto ῷ in ἑαυτοῦ ransferendum est. potest autem. θάρϲοϲ esse etiam eius qui provocavit et dativus pendere ex πολεμίζειν. quod si probabimus, rursus ῷ convertemus in αὐτοῦ.)[*](rssrκ. sτ Ans. exse. 2 ad ὦϲ πρὸϲ cfr Adn. ex. ad 40, 12 huius ed. - 3—17 e2 de pron. 48, 11: δῆλον ὡϲ τὸ εἀλλ’ ἐμὲ θυμὸϲ-θάρϲει ῷα ἀμφίβολον. εἰ γὰρ εἰϲ ἁπλῆν μεταληφθήϲεται, ἔϲται ὁ θυμὸϲ ἀνῆκέ με τῷ ἐκείνου θάρϲει πολεμεῖν, ὅπερ πάλιν ἐν διαβάϲει νοεῖται εἰ δὲ εἰϲ ϲύνθετον, γενήϲεται τῷ ἑαυτοῦ θάρϲει ἀνῆκέ με πολεμεῖν. Schol. B ad Κ 153: θάρϲει ῷ] τῷ ἑαυτοῦ. εβουλὴ γὰρ ὄρχει, χεὶρ δ’ἐπεξεργάζεται3 (Ιonis versus ap Sext. Emp. p679,29 B.). νεώτεροϲ δὲ ἤμην, φηϲί, δι’5 καί ἐθάρϲουν. Schol. Tοsnl. post lonis verba pergi: τινὲϲ δὲ ἀντ τοῦ τῷ ἀπλήϲτῳ θάρϲει αὐτοῦ τοῦ Ἐρευθαλίωνοϲ μάχεϲθαι. Schol. A. ad eundem versum (Ariston. 130 Hriodl): ἡ διπλῆ, ὅτι ζηνόδοτοϲ θάρϲει ἐμῷ. ἀδιανόητον δὲ γίνεται ἡ ψυχὴ με ἀνέπειϲε τῷ θάρϲει τῷ ἔμῷ. - 10 καὶ μᾶλλον, etiam Hbentus. ἐπιδέχεται ἡ διάνοια. cr 132, 16. - 16 αὐτὸϲ ὁ θυμόϲ, upse, εmlus animus incitavit, non θάρϲει, quod possidet, hoc fecit.)[*](Ans. out., msca. scm. m Ab. φορεν A. , corxr A β 1 3 γ’ oῦν (sic) -φορεῖν in ng add A, om A β 8-4 γε μήν in ras A ψ B πolυτλήμων υτλη in ras A β 7 ἐαειϲε] εἰ ab A quid A scripsesit, perspici nequit 7—8 τὸ ιδιον A. 7 9 xo ιδιον κτηματι-ο θυμὸϲ uncis inclusit A, ac doeunt haec verbοa in ms 8 αυτου A β I1 εἰ om b: ὡϲεὶ καὶ εἰ etiam de coni. 224, 5 legtur. ex2 Sehneidex comm. 229 ad 224, 5 οὅτω b 12 κακ A, κεκ Ἐϲ | ὁ om A. 16 τὴν] τινα ut videtux A , corz A αὐτοῦ αὐτὸϲ LChlig, αὐτοῦ αὐτοῦ Ab)
    213

    Πάμπολλοϲ ἡ εἰϲ τὸ τοιοῦτο παράθεϲιϲ, ἥν τινεϲ ἐπὶ πλέον παρέτειναν αὐτὸ μόνον τὴν χρῆϲιν παραθέμενοι τῆϲ μεταλήψεωϲ, οὐ τὸν ἐμμεθόδωϲ ἀποδειχθέντα λόγον, ὅνπερ ἡμεῖϲ παρεθέμεθα, πείϲαντεϲ ὡϲ διὰ τῆϲ ϲυνόδου τοῦ ῥήματοϲ τὸ ἀμφιβαλλόμενον τῆϲ μεταλήψεωϲ ἀδιϲτάκτωϲ καταϲτήϲεται. παραπεμπτέον οὖν τὰϲ τοιαύταϲ ἀποδόϲειϲ·

  • αἴτει δ’ οἰωνὸν ἐὸν ἄγγελον {Ω 292}
  • [*](156 b) νῦν γάρ φαϲιν οὐκ ἀντωνυμικῶϲ κεῖϲθαι τὸ ἐόν ἀλλ’ ἐπιθετικῶϲ, ϲημαῖνον τὸ ἀγαθόν, ἢ καὶ ἐν μεταγραφῇ τοῦ ταχὺν ἄγγελον, ὡϲ πάτωϲ τῆϲ ἀντωνυμίαϲ ϲύνθετον μετάληψιν ἀπαιτούϲηϲ· ἐπ᾿ ἐκείνου δ’ εὐπαράδεκτα τὰ τῆϲ ἀντωνυμίαϲ φαϲίν,
  • εἰ δέ τοι οὐ δώϲει ἐὸν ἄγγελον {Ω 296}
  • ἀντὶ τοῦ τὸν ἑαυτοῦ. ἦν δὲ κἀκεῖνο ἀντωνυμικῶϲ παραδέξαϲθαι ὁμοίωϲ [*](158 s) τοῖϲ προκειμένοιϲ, μετιὸν εἰϲ ἁπλῆν μετάπτωϲιν ἕνεκα τοῦ τὸ ῥῆμα ἐπὶ τὸν Πρίαμον ϲυντείνειν, αἴτει τὸν αὐτοῦ ἄγγελον.

    Ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν Ἰϲθμιονίκαιϲ Πινδάρου ἐτάραξεν τοὺϲ ὑπομνηματιϲαμένουϲ,

  • Αἰολίδαν δὲ Ϲίϲυφον κέλοντο
  • ᾧ παιδὶ τηλέφαντον ὄρϲαι
  • γέραϲ, φθιμένῳ Μελικέρτᾳ {fr. B. 5 Schr.}
  •   [*](μxαvκ. 118. Etiam plora exemyla colligi possunt at non exemplϲrum. copie opus est, sed indicium conoscere, quo ubique inteHlegi poenit, uum possessivum fn genetivum simplicis sm compositi vermndum eit. hoc cognito patet in 9 292 ἐόν (quod noenulli perveαse interpretati sunt aut iniuria mutarunt, quia possessiva leriae personne semper refexivam im haboere opinabantur) in αὐτοῦ converti debere.) [*](Aaovκ. β 114. Nec maiorem dΒθenltstem pumabit in Eindsri csnmine lsthmio ῷ παιδί, quod se non aliter posse interpretari censebsmt nisi ita, ut) [*](τssrκ. er Ans. exso B ἀποδόϲειϲ videtur signifcsαe rationes, quas inter- pretes reddunt. - 6 cf2 de pron. 48, 1 ὅΕεν τινέϲ, πfλιν ἀγνοήϲαντεϲ τὸ μετα- βατικόν, τὸ εαἷτει - ἄγγελοn μεταγράφουϲιν εἰϲ τὸ ταχὺν ἄγγελον, 5 τὸν ἀγαθὸν ἐκδέχονται. Schol. A. intermsrginsle ad 292: ταχύν] ἐν ἄλλῳ εὲὸν γγελον3, schol. Tοεnl et V. εὲό ἀγαθόν, οἴ δὲ τὸν αὐτοῦ. vide Ludsichii Aristerchum I 500. Β ad ἐν μεταγραφ cogitando sopplndum est tεle qnid: ἀναγινώϲκουϲ τὸν ϲτχον.- 8 τὸ τῆϲ ἀντωυμίαϲ, scil ἐόν. - 14-p214,18 cr de pron. 48, 20seqq: οὐτωϲ ἔχε καὶ τὸ ἐν ϲθμιονίκαιϲ Τινδόρου εΑἰολίδαν) [*](Ans. mr., msϲm. scm. m Ab. 2 αὐτὸ] αυτῶ A | ente παραθέμενοι . παρέτειναν repeitum habet, sed lineola rsnsfxum 1 3 ἐν μεθοδωϲ A. Β καταϲτήϲεται HSeMneider, καταϲτήϲει Abd. in Em. Ap. 1ξ proposueramus ὡϲ τὰ τῆϲ ϲυνόδου -καταϲτήϲει, quod idem valeret 1 6 ατει] xιτ in res A 7 aλ vocis, quam A in exitm verens habδst, ulferum λ exmit εἰ subsequenti. versui λ praeposuit A β 8 ϲυνθετου A, corz A δ’ em A, add b eum sm 11 οὐ δὅϲει] fol 35r A β 12 ἀντωνυμικῷ A. 1 13 μεταπτωϲιν A, μετfεϲν b cum s5, μετάληψιν HSchneidr, quo vocabulo solet Ap. pronominum simplicem aut compodit8m conexmionem et vim denoere ssd hoc in μετάπτωϲιν cofruptum esse dieimile veιi est 1 1Β ιϲομιονικαιϲ A. ,cotrA β 17 ωρϲαιA β 1 φθιμένψ] pro simplici verbo in l. de pron. legiter compositmm ἀποφθιμένῳ, sed hoc loco non Apolonii. sεdlibrsriiincuxiapraepodiionem omissam sese, demonaxreri nsquit)
    214
    μεταλαβόντεϲ γὰρ τὴν ᾧ ἀντωνυμίαν εἰϲ ϲύνθετον τὴν ἑαυτοῦ ἀποροῦϲιν πῶϲ, ὃν εἶπεν Ἀθαμαντιάδαν, καὶ Ϲιϲύφου παρίϲτηϲιν. ἔνιοι μέντοι τὸ ω ἐπιρρηματικὸν ἐκδεξάμενοι τοῦ ἀπόρου δοκοῦϲιν ἀπηλλάχθαι, ἐγκλίνοντεϲ τὸν τόνον ἴν’ ὣ παιδί, καθὼϲ ἔχει καὶ τὸ
  • ὥ τε χερνᾶτιϲ γυνά {fr. lyr. adesp. III p 742 Bergk4.
  • οἱ δὲ καὶ εἰϲ τὴν οἷ μετέλαβον, κέλοντό οἱ, ἵν᾿  ᾖ δοτικὴ ἀντὶ γενικῆϲ, ἐκέλοντο τῷ αὐτῆϲ παιδὶ τηλέφαντον ὄρϲαι γέραϲ, τουτέϲτι τῆϲ προειρημένηϲ Ἰνοῦϲ, πάντα μᾶλλον ἢ τὸ δέον ἐπιϲτήϲαντεϲ. τί γὰρ τὸ ἐμποδὼν τὴν ᾧ ἀντωνυμίαν κτητικὴν ὑπάρχειν μεταλαμβάνεϲθαί τε εἰϲ [*](157 b) τὸ αὐτῆϲ ἐκέλοντο τῷ αὐτῆϲ παιδί, ὃν καὶ Ἀθαμαντιάδην εἶπεν; —

    Καὶ τὸ Ὁμηρικὸν δὲ δυνάμενον κατ’ ὀρθὴν τάϲιν ἀναγινώϲκεϲθαι, λέγω ἐπὶ τοῦ

  • οἱ δὲ οἳ ἐβλάφθηϲαν {Ψ 387},
  • [*](τῷ ἑαυτοῦ παιδί sigmifcaxet εἰ ἐuυτοῦ ad Βisyphum referetur. iem cum nen posset poeta Melicertem nominare Sisyphi flium, quem modo Athamsntiadam appellaverat, ῷ pronommm possssivum ant in ῶ5 ( ὡϲ) mutaverunt aut in incli- natum dativum pronominis tertiae personae οἴ, quem possessivum vim habere vοlnerunt et idem velere atque αὐτῆϲ, scil lans.) [*](Aaαοκ. β 115. Denique etiam in ψ 387 et Γ’ 244 ab tradita lectione recesserunt, qua temere opinsbgmtuα pronomen possessivum terfiae personne non) [*](Μὲ Ϲίϲυφον κλοντο ῷ παιδὶ τηλέφαντον ὄρϲαι γέραϲ ἀποφθιμένῳ Μλελικέρτᾳα (ἀποφθιμένῳ bd cum Hoeckhio, επιφθιμενω A) τῷ γὰρ παιδὶ τῆϲ νοῦϲ. πλιν γὰρ οἱ ἀξιοῦντεϲ εἰϲ ϲύνθετον μετολαμβάνειν τὴν ἑαυτοῦ, ζητοῦϲι τίνι ἀκολουθῶν Ϲιϲύφου uἰὸν αὐτὸν ἔφη. οἴ δὲ βαρυτονοῦϲι τὸ ῶ Δωρικῶϲ, δεχόμενοι ἀντ τοῦ ϲ (de quo 5 vide Ahrensii Dia. dor. 377, ESchneider comm 75 sd 48,27), ὁμοίωϲ τῷ ἐῶ τε χερνᾶτιϲ(χερνιτηϲ A) γυνὰ οὐδὲν προμαθιωμένα3 (sic HSergk, πρὸ μαθιουμενα A, προμαθιομένα Ahrens) οἴ δὲ εἰϲ τὴν οἶ πρωτότυπον μετάγουϲ τὴν γραφὴν, νᾷ δοτικὴ ἀντὶ γενικῆϲ ἀκούηται. sd totum autem Pindari fragmentum intehegendum cr quae verns interpres lsthmiorum in hypoth l habet: χορεύουϲαι τοίνυν ποτὲ rἰ Nηρεῖδεϲ ἔπεφάνηϲαν τῷ Ϲιϲύφῳ καὶ ἐκέλευϲαν εἰϲ τιμὴν τοῦ Μει- κέρτου fγειν τὰ ~ϲθμια (p 514 Hoeckh, 349,1ξAbel)) [*](rssnε. Ans. exse. 2 Ϲϲύφου scil υίόν. - B πάντα-ἔπϲτήϲαντεϲ Portus: qεdes potius quam ld quod oporueraf duρ4αfes, quam fnterpretstionem recte Sylbδorg improbavit, Eayser probro videtur. Loheck ad Phryn. 282 ostmendit hoc verbum etiem annotgmdi, docendi vim habere. 11 -p 316,6 ex 222,19-24 εἰ de pron. 107, ξ: κἀκεῖνο δὲ δύναται ὀρθὴν πληθυντικὴν ϲημαίνειν, εἰ κατ’ ὀρθὸν) [*](Ans. emr., amasεm. sos. m Ab. 1 μετολαμβάνοντεϲ b cum et m 1 2 5ν b, οὖν A ειπε A , ν add E αθαμαντιαδα A, ν fnsle adium it A β 3 0 A, ῶ b 1 επρηματικον A , lltrum ρ add A β 4 ἐγκλίνοντεϲ] βαρυτονοῦαν de pron. 48,27, sed ἔγιλίνεινhic idem vslεt quod βαρυτονeν. cfz 333,10 | 55 παιδί] ω ϲπαιδὶ A, ὡ παιδί b Β χερνὸτιϲ bd, item Ahrmns Dial dor. 377 et Βergλε, χερνατηϲ A 1 6 ἴ’ η A, ῖνα b β τῷ) τὸ A. 1τηλεφαντo V , ν ad- iunxit A ωρϲαι A. 1 8 εἰρημένηϲ b 1 θ εμποδὸν A, ἐμποδLν b ut et e. e2 Adn. cx. ad 161,3. 143 15.176 13.182,2. 228.19. de pron 46,27. de adv. 150,28 1 1θ τφ] τὸ A 1 ανθαμαντιαδιν A .situm corr A β 11 αναγιγνωϲεϲθαι A eum duplici γ conta ceterorum locorum consensum 1 1B εβλαμφθηϲαν A)
    215
    παρεπέμφθη διὰ τὴν εἰκῇ πιϲτευθεῖϲαν τήρηϲιν, ϲυντάξεωϲ ὁμοίαϲ οὕϲηϲ τῇ οἱ ἐμοὶ ἐβλάβηϲαν, οἱ ϲοὶ ἐβλάβηϲαν, οἱ οἳ ἐβλάβηϲαν. καὶ. φαίνεται ὅτι τὸ Ὁμηρικὸν ἰδίωμα ῥύεται τὸ ἀπανάγνωϲμα, καθὸ ἀπειράκιϲ δοτικὰϲ παραλαμβάνει ἀντὶ γενικῶν· ὡϲ εἰ μὴ ἦν τὰ τῆϲ ἐναλ τάχα καὶ ὁ ϲτίχοϲ ἠλογεῖτο, ὡϲ ἀκατάλληλον ἔχων τὴν ἀντωνυμίαν. [*](159 s) —  Κατὰ τὸν αὐτὸν λόγον δεῖ νοεῖν, ὡϲ καὶ τὸ
  • τοὺϲ δ’ ἤδη κάτεχεν φυϲίζοοϲ αἶα
  • ἐν Λακεδαίμονι αὖθι φίλῃ {Γ 243 seq.},
  • ὅπερ εἶχε τὸ ἑῇ ἐν ταῖϲ πλείοϲιν ἐκδόϲεϲιν, ὃ ἦν μάλιϲτα ἀκόλουθον· τὸ γὰρ κάτεχεν ῥῆμα ϲυναφέϲ ἐϲτιν τῷ γῆ, καὶ τὰ τῆϲ ἀντωνυμίαϲ πάντωϲ εἰϲ ἁπλῆν μεταϲτήϲεται, κατεῖχεν ἡ γῆ τοὺϲ προειρημένουϲ δαίμοναϲ ἐν τῇ αὐτῆϲ πατρίδι, τῆϲ προειρημένηϲ Ἑλένηϲ, ὡϲ κἀκεῖνο ἔχει, [*](usurpari nisi pro genetivο pronominis personalis compositi (refeivi). ln ψ mutata est scriptura οἴ δὲ c in οἴ δέ οἴ, dativum pronominis personalis posses- siva i praeditum. et quod permultis locis revera dattivο pro genstivo possessivo Homerus uitur, hoc tuetur hamc falsam seiptnram. quod praesidium εἰ de- esset, fοtasse totus locus pro spurio habδeretur abd eis, qui possessiva HI pers. semperrefmivorum p-sonslium vim habereputant. ln Γ244 autem ἑῇ quamquam. in plenisque editionibus legitur, tamen mutatum est in φίλῃ, quia in refexivum ἑαυτῆϲ verti neηuit, sed idem valet atque αὐτῆϲ, ut Χ 4υ4 idem atqne αὐτοῦ.) [*](τόνονἀναγνοίημεν εοὶδὲcῖἑβλάφθηϲαν3.Herodian.D.prosod.κdh.l.(H122.20Lt): οἱ δέ οἴ ἐβλάφθηϲαν· ὁ Ἀϲκαλωνίτηϲ ἐκδέχεται τὸ πλῆρεϲ εἶναι ἑοί καὶ μετολαμβάνει εἰϲ τὸ δίοι καὶ μήποτε ὑγιῶϲ. ὡϲ γάρ φαμεν οἴ ἐμοί ἐβλάφθηϲαν ἱπποί, οἰ- ϲοὶ ἐβλάφθηϲαν, οὐτωϲ οἱ ϲἱ ἐβλάφθηϲαν, τουτέϲτιν οἱ αὐτοῦ. τινὲϲ μέντοι. εὐλαβηθέντεϲ, ὦν ἐϲτι καὶ Ἀρίϲταρχοϲ, τῷ τὴν ὅϲ [ὀρθοτονουμένην] ἀντωνυμίαν ποlλάκιϲ εἰϲ ϲύνθετον μετολαμβάνεϲθαι ἐγκλιτικῶϲ ἀνέγνωϲαν, οὐκέτι ἔκδεχόμενοι. πληθυντικὴν κτητκὴν εὐθεαν, ἀλλ’ ἑνικὴν δοτικὴν μονοϲύλλαβον ὁμοίωϲ τῷ εοd δ4 x ποι ὑψόϲ’ dειρέϲθην3 (ψ 500), καὶ δῆλον ὅτι δοτικὴν ἀντὶ γενικῆϲ. καὶ. οὕτωϲ τὰ τῆϲ ἀναγνώϲεωϲ.) [*](rssrκ.xr Ans. exse. ξ ἀπανάγνωϲμα ut 146, 24. 166,20. - 4- ἐναλλαγῆϲ: pεrmutatemss cusuem. - ἡλογτο damaretur, sicut ἠλογῆϲθαι 199,22. |de adr] 205,21 damnatm, abnorme esse. - 7- p216,6 ex2r de pron. 48, : φαϲ δὲ καίτὸνἈρίϲταρχονἀϲμένωϲτὴνγραφὴντοῦ Δικαιάρχουπαραδέξαϲθαι(ἐνγὰρἁπάϲαιϲ ν τὸ εὲῇ ἐν πατρίδι γαίq3), ὑπολαβόντα τὸ ἑαυτῆϲ νοεὶϲθαι ἐκ τοῦ ἑῇ, δέον πόλιν ψmλῶϲ μετολαμβάνειν, et HSehneideri comm. 4. Ariston. in schol. A. ad Γ 244 (p 86 Hs ): ζηνόδοτοϲ γράφει ἑῇ ἐν πατρίδι. εἴτε δὲ ἔπὶ τῶν ἀΔιοϲκούρων ἔϲται τὸ ἐῇ, ἑνικὸν οὐχ ἁρμόϲει ἕτε δὲ ἐπ τϲ Ἑλένηϲ, ἔκθεϲμόν ἐϲτι τὸ οὕτω λέγειν· τοδϲ δ’ δή κάτεχεν φυϲίζοοϲ αἰα ἐν τῇ ἑαυτῆϲ πατρίδι. 8 ἀκόλουθον: scilicet i habebat ἐῇ. Iθ ϲυναφέϲ hic de coniunctione sobiecti cum praedicato.) [*](Ans. out., mscs. scs. is Abo. 2 τῇ οἴ b cum s, τίϲοι A. , τῆϲ οἴ A οἱ ϲοι εβομβηϲαν A. Β απαναναγνωϲμα A 1 Β ἀκαταλλήλου A , corz A | εχοντοϲ A, sed τοϲ rasura paene deletum | 6 ὡϲ hebent A et m, sed bic in ng: εacat ὡϲ om b cum 1 7 τοὺϲ] τουτουϲ A. φυϲιζωοϲ A 1γ Β λακεδωνι A. B ὅπερ hlig, επερ Ab |ο ην in ras habet Aλ, incertum uαum ab A an ab A. 5, quod etiam b haboet, eiciendum censemus: videtur ex correctione επερ vocis in margine adscripta οtnm esse 1B ἔχει) fol 35ε A)
    216
  • τότε δὲ Ζεὺϲ δυϲμενέεϲι
  • δῶκεν ἀεικίϲϲαϲθαι ἑῇ ἐν πατρίδι γαίῃ {Χ 403 seq.},
  • ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ, τοῦ Ἕκτοροϲ.

    Οὐχ ἡγητέον τὴν τοιαύτην παράθεϲιν παρέλκειν, καθὸ ἀπήρκει [*](158 b) τὸ ὑπόδειγμα τοῦ λόγου διακρῖναι τὰ τοιαῦτα· εἰϲ γὰρ γυμναϲίαν τοῦ λόγου παρεθέμεθα, καὶ ἔτι εἰϲ βεβαιοτέραν πίϲτιν τῆϲ τηρήϲεωϲ καὶ ἔλεγχον τῶν παραπεμψαμένων τὸ δέον τῆϲ ϲυντάξεωϲ.

    [*](De ἐμοῦ (σοῦ, οὖ ) primitivo te ἐμοῦ ( σοῦ, οὖ)  possesivo distinguendis.)

    Ἑξῆϲ ῥητέον περὶ ϲυντάξεωϲ τῆϲ ἐμοῦ, κτητικῆϲ οὔϲηϲ κατὰ γενικὴν πτῶϲιν καὶ γενικῆϲ τῆϲ ἀπὸ τοῦ ἐγώ, ἥτιϲ οὐ μόνον δύναται κατὰ φωνὴν ϲυνεμπίπτειν ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ ϲυντάξει τῇ κατὰ κτήϲεωϲ. — τε γὰρ κτητική, ἴδιον τοῦτ’ ἔχουϲα, ἐπὶ κτῆμα φέρεται, καθὸ καὶ αἱ ἄλλαι πτώϲειϲ, ἐμόϲ -ἐμόν καὶ ἐξῆϲ ἀλλὰ μὴν καὶ ἡ ἀπὸ τοῦ ἐγώ γενικὴ ἐπὶ κτῆμα φέρεται, διὸ καὶ πρὸϲ ἐνίων κτητικὴ ἐκαλεῖτο. φαμὲν γοῦν Ἀριϲτάρχου ἔκδοϲιϲ. τά τε κτητικὰ τῶν ὀνομάτων καὶ αἱ [*](160 s) κτητικαὶ τῶν ἀντωνυμιῶν οὐκ ἀπ’ ἄλληϲ πτώϲεωϲ παράγονται ἢ ἀπὸ γενικῆϲ, εἰϲ ἣν καὶ ἀναλύονται. καὶ δῆλον ὡϲ μὲν τὰ ὀνόματα οὐκ ἐδέετο ἐπιϲτάϲεωϲ· αὐτάρκειϲ γὰρ αἱ φωναὶ εἰϲ διαϲτολὴν τοῦ τοιούτου, [*](μaovκ. β 116. Βaec exempla non solum exercendi cansa attulimus, sed etiam ut observatae regdse msiοr haberetur ides et ut refelleremus sos, qui legiimum usum non agnoverunt.) [*](Aavκ. ὲ 117. lam dicendum est de ἐμοῦ genetivo, qni εἰ possessivi et personalis (primitivi) pronominis esse potest, cuiusque ambiguitas eo augetur, quod urumque ἐμοῦ de posseseione dicitur. nam posseseivum hanc vim pez omnes casas habet sed etiem genetivus nominarii ἐγώ [sάpe] ad rem quae posmidetαr pertinet quamobrem a nonnullis κτητικὴ πτῶϲιϲ sppelabδatur. nec sb alio casu derivantur possesfiva pronofddna et nomine. iam genetiτi nominum possessivorum sine uHta difθeultate abd genstiis primitivorum nominum disfn- guuntur, vllnt Ἑκτορείου ab Ἕκτοροϲ, quia voces intex se diHαrunt, sed ut genefivus nominarii ἐγώ ab genefivο nominativi ἐμόϲ distinguatur, opus erit animadyεαtere verba coniuncta.) [*](rasr. er Ans. axso. 8 Pes. X5 129 p173,21 L : uaertωr, gκae sit difeeεemtia 4nter geneum semrtiei et possemet me4, tu4, su4, nos4r9, cestr4. ef euenfun outdem ad eocem nmlhα, ouantm sero ad senem, aec est dyerenta, quod gemetcus primitiεieimylcem ’ eignca4,possessiei ero duyieem. 17 ἔπίϲταϲιϲ,animadeerso etrptetaztio. v.Adn.ex.ad 209,11 huins ed.) [*](μns. ear., msϲs sca. 1s Ab. 8 αηκιϲϲαϲθοι A , sed ϲϲα in res ab A εη δ’ ἐν A 1 4 παράθεϲιν b, διάθεϲιν A et m, sed hic in ng legitur παρα μμιχ, i. e. Sopbianus 1 B υποδειγ μα. sic vocabulum divisit intex duos verme A. , ὑποδεῖ γμα cϲrrA β 7 τῶν] τὸν A 1 1θ καταιπτήϲ legitur in A. prims manu, Α add τήν supra κατα et post ϲ in ras ἱν, deniqne acutum mutait in circum- fexum;κατὰ τὴν κτῆϲιν bd cum set m. ad genetivum cfr 99.12. 259,19 1 11 του- τεχουϲα A, χ in ras ab A τοῦτο ἔχουϲα b 1ante καθὸ addi voluit Βtadmueller ἡ γενικὴ P 1B post φέρεται in A leguntur iterum καθὸ καί αἱ αλλαι πτωϲειϲ εμοϲ εμον καί εξηϲ, uncis inclusa ab Α | κτητικὸν A 1 I4 εκδοϲιϲ A, ἐκδόϲειϲ b cum ( inter καὶ et αἰ quattuor litterae in A erasae sunt, αιτε, ut videtur 15 πτωϲεοϲ A)

    217
    Ἑκτόρειοϲ Ἑκτορείου ὡϲ πρὸϲ τὴν Ἕκτοροϲ· ἡ μέντοι προειρημένη ἀντωνυμία οὐ ϲαφηνιζομένη διὰ τῆϲ φωνῆϲ δεηθήϲεται τῆϲ εἰρημένηϲ ϲυντάξεωϲ, ἵνα περιγράψῃ τὴν ϲυνοῦϲαν ἀμφιβολίαν.

    Οὐ λέληθεν δέ με ὡϲ παρὰ ταῖϲ ἄλλαιϲ διαλέκτοιϲ καὶ διὰ τῆϲ φωνῆϲ ἐϲτιν ἡ διάκριϲιϲ· ὅθεν ὑπολαμβάνω τὸν ποιητὴν ϲυνειδότα τὸ ἀμφίβολον τοῦ [*](159 b) ϲχήματοϲ τὴν μὲν πρωτότυπον ϲχεδὸν διὰ πάϲηϲ διαλέκτου προενέγκαϲθαι, ἐμέθεν λέγοντα ἢ ἐμέο ἢ ἐμεῖο ἢ ἐμεῦ, οὐ μὴν ἐμοῦ (οὐ γὰρ καθὸ ἀγνώϲἐϲτιν τῆϲ εἰϲ ου ληγούϲηϲ γενικῆϲ, ὅπου γε καὶ τὰϲ ἀπ’ αὐτῆϲ πλαγίαϲ ἁπάϲαϲ κοινότερον προηνέγκατο), τήν γε μὴν κτητικὴν ἀκολούθωϲ κλιθεῖϲαν κατὰ τὸ τέλοϲ ἀπ’ εὐθείαϲ τῆϲ εἰϲ οϲ ληγούϲηϲ. ἁπάντοτε γὰρ διὰ τῆϲ ου προφέρεται ἢ καὶ Θεϲϲαλικώτερόν πωϲ διὰ τοῦ οιο, καθὼϲ καὶ τὸ καλοῖο,

  • πατρὸϲ ἐμοῖο πατήρ {Ξ 118 et τ 180}
  • καὶ
  • πατρὸϲ ἐμοῦ κλέοϲ εὐρὺ μετέρχομαι {Υ 83}·
  • εἰ δή τοι ϲοῦ πατρὸϲ ἐνέϲτακται μένοϲ ἠΰ {β 271},
  • ἢ καὶ τεοῖο, Δωρικώτερον μετατεθέντοϲ τοῦ ϲ εἰϲ τ καὶ ἐπενθέϲεωϲ [*](Aaovε. β 118. ln ceteris quidem diueetis haud ignoro foύmarum dierti- tste disfingdi possessivi et personalis pronominis genetivοs Homerusque ideo, opinor, nt ambiguitatem citaret, personalis genetivum in ἑθεν, ἑο, so, εῦ ex- euntem formait, possesεiti genetivum in οῦ vel oo.) [*](rssrκ. er Ans. exso. ξ 16 ex de pron 64,25. 6,6. 107.18.109,9. Herod. pros. D. ad Α 396 (Ι p27,23Ltx): αὐτὸϲ ὁ Ἀρίϲταρχοϲ τὸ τοιοῦτο παρε- φύλαϲϲεν, ὡϲ ὅτι ταῖϲ μὲν πρωτοτύποιϲ οὐτωϲ χρῆται (scil Βomαus)κατὰ γενικήν, Lμέo, ἐμεῖο, ἐμεῦ, ἐμέθεν, ὁμοίωϲ καὶ ἐπὶ δευτέρου καὶ τρίτου, ταῖϲ δὲ κτητικαϲ τοι ἐμοῦ 5 ἐμοῖο, ϲοῦ ϲοο. - 11 εϲϲαλικώτερον. cfr 50.9 Eεϲϲαλικὴ διαίρεϲιϲ εἰ ad comparativum Adn. exeg ad 88,8 huius ed. 1ξ eE de pron.108,16 ubδi post sllatss 2enodoti scriptmas εμνῆϲαι πατρὸϲ ϲεο1 (9 486) εἰ επατρὸϲ ἔμeο πατήρ5 haec sequnntur: προκριτέαι μέντοι αἰ κτητικαὶ γραφαί (scil ϲαο et ἐμοῖο), καθότι αἰ γενικαὶ κτῆϲιν δηλοῦϲαι ἐγκεrλιμέναι θλουϲιν εἶναι. - 1B ex2 de pron. 107,23. - 16 exrϲ de pron.107,21 - 17 τεο. cr de pron.105,31 -106, . Herod. π.παθῶν in Epimer. Homericis Aῦ I412.8 (D226. 19Lum): τὸ κοινὸν ϲόν, Δωρικὸν τεόν· πέπονθε γὰρ πλεοναϲμὸν τοῦ ὲ καὶ τροπὴν τοῦ ζ εἰϲ τ, ἀλλ’ ἐπ τῶν πρωτοτύπων τροπὴ μόνη γίνεται ϲύ τύ ἐψὶ δὲ τῶν κτητικῶν οὕτε ἡ τροπὴ χωρὶϲ πλεοναϲμοῦ οὕτε ὁ πλεοναϲμὸϲ ἄνευ τῆϲ τροπῆϲ παρὰ Δωριεῦϲι ϲόν τεόν, ϲῇ τεῇ.) [*](Anx emr, m4scm. scs. m Ab. 2 post φωνῆϲ duee Htterae erasae in A. δεηθήϲεται A, δεήϲεται b cum er5 eft ad δεηθήϲεται e.g. Plut. Apophth Lacon. p21s , D 114,1 Hera., Arsud or. LV p42.3 ύebb. 3 ~υντόξεωϲ] Stadmuεllee ci ἐπϲτάϲεωϲ conl. lin. 17 antec pag. ου λεληθεν A, οὐκ ἐλαΕε b cum 4 διὰ τῆϲ A b, διττϲ A es. quod in ng mcorx Sophianns in διττὴτϲ,HHebode in διὰ τῆϲ 1 προηνεικαϲθαι A ( 8 καθὸ b cum smή, καθα A, quod semper in- ducit comparationem αγονοϲ A ~, αγνωϲ A καὶ om b 1 8 προηνεικατο A. 10-11 γὰρ om b nec interpnmrit post ληγούϲηϲ habδent γὰρ Am, sed in ng 2: περιϲϲόν μιχ. uncis inclusit 1 11 Εεϲολικοτερον A’, prius fn ω muta- εt A3 12 oω A , oιo A 1 18 εμοειο A , corrx Ἐϲ 1 16 εἰ A ~, η A τοιϲοῦ]τουϲου A , ταϲ’oὁ A 1 17 δωρικοτερονA posterius κάίom A, add A2)
    218
    τοῦ ε γενομένηϲ, καθὸ παρεπόμενόν ἐϲτιν μετὰ τὴν μετάθεϲιν ἔϲθ᾿  ὅτε τὸ πλεονάζειν. (οὐκ ἐνὸν γὰρ εὑρέϲθαι τὸν πλεοναϲμὸν ϲὺν τῷ ϲ· [*](161 s) ἡ γοῦν πάλιν ϲοί, γενομένη τίν παρὰ Δωριεῦϲιν, γίνεται καὶ τεΐν,
  • τεΐν τάδε μυθήϲαϲθαι {Λ 201}.
  • Ἁπάντοτε μὲν οὖν ἡ γενικὴ φερομένη ἐπὶ ῥῆμά ἐϲτι πρωτό ἐμοῦ ἀκούει Θέων, ϲοῦ ἤκουϲα, καὶ ἔτι ἐν ταῖϲ κατὰ διάλεκτον, λεκτον,

  • ἐμεῦ δ’ ἕλετο μέγαν ὅρκον {δ 746},
  • ϲεῦ δ’ ἐπεὶ ἐξέλετο ψυχήν {Ω 754},
  • ἐμεῖο δὲ ϲύνθεο μῦθον {τ 268}
  • ἴϲωϲ παρὰ Ἰωνικὴν τὴν ἐμέο κατ’ ἐπένθεϲιν τοῦ ι, ἢ καὶ κατὰ μετάθεϲιν [*](160 b) τοῦ υ εἰϲ τὸ ι παρὰ τὴν ἐμεῦ, ὡϲ καὶ παρὰ τὴν ἐμοῦ τὸ ἐμοῖο, ὥϲτε καὶ κατὰ τὸ τοιοῦτον ἀναλογωτάτην τὴνι φωνὴν καθίϲταϲθαι.

    «Οὐχὶ οὖν καὶ ἐπὶ κτῆμα φέρεται ἡ γενική;» Ἀλλ’ ἐν διαφόρῳ τάϲει, λέγω τῇ ἐγκλιτικῇ, καὶ διαφόροιϲ κτήμαϲιν, ἐϲκάφη μου [*](μAaovκ. ὲ 119. Ubicumque ἐμοῦ ad verbum perfinet, geneivus est prono- minis primitivi personalis).) [*](Aaovκ. 4 126. Siquis autem ieterroget, nonne pronomoinis personalis ge- netivi saepe etiam ad rem, quae possideatur, referantur et ad nomen elus rei adiungantur, hoc concedendum est, sed tenore inclinato ~Ιli genetivi proferontuϲ atqne cum nominibus, quibus adiunguntur, in genere, caen, numro saepissime non consentiunt, qui consensus in possessivis numηuam deest.) [*](rssτικ. Ans. exso. ξ cr de pron. θ2,4: λέγεται δὲ (dativus pronominis personalis l personae) καὶ τίν κεὶ ἔτι μετ’ ἐπενθέϲεωϲ τοῦ ϲ τεν. ἰδίωϲ γὰρ ή μετάθεϲιϲ ἡ εἰϲ τὸ τοῦ ἐ δεκτικὴ ἐϲτι. et Ahrens. Dial. dor. 252. - -p 318, B διαφόροιϲ κτήμαϲιν. cfr quae sequuntur: παντὸϲ κτήματοϲ ή γενικὴ (scil personslispronominis)δεκτική,et170.18: αἰ γενικαὶ (pronominum personslinm) διαφόρων κτημάτων εἰϲὶ δεκτικαί. nec pugnat cum diversitate possessionum, quod eobsequitmr: τὰ ἐπιφερόμενα κτήματα ἀδιαφορεῖ κτλ. nam si diversorum generum (casuum, numerorum) possessiones cnm genetivο pronominis personalis iungi possunt, revera nibil interest, utrum masculini an feminini sm neutrius gemetis sint. eft 88.13.161,18. 202,14 atque de pron. 68,14: ταϲ κτητικαϲ (pronomini- bδus possessivis) τὰ ὑπακουόμενα (nomina quae illis snbiunguntur) όμοιόϲτημα,) [*](Ans. c r., csοs. sca. m Abd. 1 γενομένηϲ] in res A | 2 πλεονάζει . ου κενὸν Am, unde οὐ καινὸν fecit s, sed Sοphianus οὐκ ἐνὸν scripsit in ng 3m β ξ γενομένη] in A. post et post η parva rasura τι A , ν add A - 6 τοτυποϲ] fol 36r A. β θ ἐπε] επι A. 112 post τοῦ una littera erasa in A. ] an ιο7 ἐμεῦ] A videtur ἐμοῦ scripsisse, A7 ευ in res scripsit ωϲ καί παρα τήν ἐμοῦ A om, A in ng add εμοo] oo A in res β 1ξ τόν om A, in add Sophianns 1 14 Ἀλλὰ ἔν b 15 εγκλητικη A. , corr A καὶ διαφόροιϲ κτήμαϲιν A b, sed in adn. Βekker: mλν hoc aenum eidetur κ διαφόροιϲ κτῆμα ἐϲτίν ~m, sed in ng SSopbianus et Βebode poscunt κd ἀδια- φόροιϲ κτήμαϲιν. HSchneider comm. 90~ deleri vult καὶ διαφ.κτ., ut quae ex eubsequentibous τὰ ἐπιφερόμενα κτήματα ἀδιαφορεῖ ascita sint. At nonne inter- polator illinc ἀδιαφόροιϲ κτ asciisaet2 vide Adn. sxeg. post κτήμαϲιν in A. rasura, ηuae videtur alterum εϲκαφη μου deleviese)

    219
    ὁ ἀγρόϲ, ἐνίκηϲέν μου ὁ παῖϲ. καὶ τὰ ἐπιφερόμενα κτήματα ἀδιαφορεῖ κατὰ γένοϲ, κατὰ πτῶϲιν, κατὰ ἀριθμόν· παντὸϲ γὰρ κτήματοϲ ἡ γενικὴ πτῶϲιϲ δεκτική ἐϲτιν. καὶ ἐπὶ τῶν ὀνομάτων ταὐτόν. τά γε μὴν κτητικῶϲ παραχθέντα ἀντωνυμικὰ ἢ καὶ ἔτι ὀνοματικὰ τὸν αὐτὸν ἀριθμὸν ἐπιζητεῖ καὶ τὸ αὐτὸ γένοϲ καὶ τὴν αὐτὴν πτῶϲιν, Ἑκτόρειοϲ χιτών -Ἑκτορείου χιτῶνοϲ, ἐμὸϲ φίλοϲ -ἐμοῦ φίλου· πρόδηλόϲ ἐϲτιν ἡ ἑξῆϲ ἀκολουθία. τοιοῦτόν ἐϲτι τὸ
  • πατὴρ δ’ ἐμὸϲ αὐτί᾿κ᾿  ὀϊϲθείϲ {1 453}
  • καὶ ἔτι
  • πατρὸϲ ἐμοῦ κλέοϲ εὐρὺ μετέρχομαι {Υ 83}
  • καὶ ἔτι
  • τὠμῷ κεχαριϲμένε θυμῷ {δ 71}.