<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2200.tlg00440.opp-grc1:1</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2200.tlg00440.opp-grc1:1</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2200.tlg00440.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="1"><pb n="279"/><head>XL.</head><head>ΠΡΟΣ ΕΥΜΟΛΠΙΟΝ.</head><p>εἰναι μέν σοι φίλος καὶ πολὺν ἤδη χρό- <note type="marginal">R II 364</note>
υον, Εὐμόλπιε, φημὶ καὶ οὐκ ἂν ἀρνηθείην, λέγω δὲ
καὶ τὸ νῦν ἐσόμενον ἀνδρὸς εἶναι φιλοῦντος ὡς ἀλη-
θῶς, τὸ τοῖς οὐκ ὀρθῶς πεπραγμένοις ἐπιτιμᾶν. ἔπαι- <lb n="5"/>
νος μὲν γὰρ οὐκ ἔχων τὸ δίκαιον προσδιέφθειρεν, ὁ
δ’ ἃ χρῆν αἰτιώμενος ἐνουθέτησέ τε καὶ τῶν ὁμοίων
ἁμαρτημάτων ἀπήγαγεν. οὔκουν τοῦτο μισοῦντος, ἀλλ’
ἐκεῖνα, ὅ τε ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις ἔπαινος καὶ ἡ
σιωπὴ παραλείπουσα τὴν τῶν ἡμαρτημένων ἐξέτασιν. <lb n="10"/>
ὥστ’ εἴ σε πώποτ’ εὐεργέτηκα, τουτὶ δὲ εἴρηταί σοι
πολλάκις, ταὐτὸ δοκοίην ἂν εἰκότως καὶ νῦν ποιεῖν.</p><note type="footnote">C = Codex Chisianus</note><note type="footnote">Pa = Patmius 471</note><note type="footnote">Α = Monacensis gr. 483 (Augustanus)</note><note type="footnote">Ρ = Palatinus gr. 282</note><note type="footnote">Ι = Marcianus append. XCI 2</note><note type="footnote">V = Vindobonensis phil. gr. XCIII</note><note type="footnote">1 μβ ante πρὸς εὐμόλπιον A, post C | λόγος τριακοστὸς
τρίτος post εὐμόλπιον V rubr νγ' in marg C sed γ in ras m2,
λόγος ιθ' Ι 3 δὴ Ι Bong 7 ἰδίων V 8 οὐκοῦν Bong |
μισοῦντος A sed ι in ras m. rec. 9 ὅτε Ι | τοῖς ἡμαρτημένοις Ι
sed οις et ἑνοῖς in ras m2 10 ἡμαρτημένων Ι sed ἐν in ras m2</note><note type="footnote">11 εὐεργέτηκα scripsi e CAP εὐηργέτηκα PaI edd εὐηργέ-
τησα V | σοι scripsi auctore Re μοι libri edd</note><pb n="280"/><p>2. Ἔσονται μὲν οὖν οἱ πολλοὺς ἀφήσοντες κατὰ
<note type="marginal">R II 365</note> τοῦ λόγου λόγους καὶ πείθειν ἐπιχειρήσοντες, | ὡς
ἠδίκησαί τε παρ’ ἡμῶν καὶ δίκην ἂν εἰκότως ὀφειλο-
μένην σοι λάβοις. ἀλλὰ σύ γε μὴ καὶ τοῦθ’ ἁμάρτῃς
<lb n="5"/> μηδ’ ἐξαπατηθῇς, ἀλλ’ ἐχθροὺς ἀμφοτέρων ἡγοῦ συγ-
κροῦσαί τε βουλομένους ἡμᾶς καὶ καταστῆσαι δυσ-
μενεῖς ἀντὶ φίλων. σὺ δ’ οὔτ’ ἄλλοτε πώποτε πὰρ
ἡμῶν ἠδικήθης εὐνοίᾳ τε καὶ τοῦτο γίνεσθαι νόμιζε.
</p></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>