<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2042.tlg016.opp-grc1:2</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2042.tlg016.opp-grc1:2</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2042.tlg016.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="homilia" n="2"><p>De eo, quod scriptum est: x &gt; autem justi ambo in conspectu
Dei, ambulantes in omnibus manclatis et justificationibus Domini
sine x &lt;</p><lb n="5"/><p>Qui volunt peccatis suis obtendere
aliquam excusationera, existimant
nullum esse absque peccato
et utuntur  <milestone unit="altpage" n="91"/>  testimonio,
quod in Job scriptum est : x &lt;nemo
<lb n="10"/> mundus a sorde, nec si unius quidem
diei fuerit vita ejus super
terram ; numerabiles autem menses
x &lt;ejus Cujus sonum tantummodo
proferunt, interpretationem
<lb n="15"/> penitus ignorantes. Adversus
quos breviter respondebimus,
quoniam absque peccato esse in
scripturis dupliciter intellegatur,
ut sit alterum nunquam omnino
<lb n="20"/> peccasse, alterum peccare desiise.
Si igitur aiunt eum absque
peccato dici, qui nunquam peccaverit,
et nos assentimus nullum
esse absque peccato, quia omnes
<lb n="25"/>homines aliquando peccavimus.
licet postea virtem secuti</p><p>&gt; Ἦσαν δέ x &lt;, φησίν, x &gt;
Οἱ θέλοντες συναγορεύειν
ἑαυτῶν ταῖς ἁμαρτίαις οἴονται
ἀδύνατον εἶναι Πάντῃ ἀναμάρτητον
εἶναί τινα, καὶ χρῶνται τὰ
τοῦ Ἰώβ. x &gt; καθαρὸς ἀπὸ
x &lt;</p><p>Τὸ δέ ἀναμάρτητον δισσῶς νοεῖται.
τὸ μέν ἐν τῷ μηδέΠοτε ἡμαρτηκέναι,
τὸ δέ ἐν τῷ μηκέτι ἁμαρτάνειν.
Ἐκ μὲν οὖν τοῦ μηδέποτε
peccato clici, qui imnquam pec- | ἁμαρτῆσαι οὐδεὶς ὄν εἴη ἀναμάρ-
canerit, et nos assentimus nuUum | τητος. πάντες γὰρ ἄνθρωποί ποτε
esse absque peccato, quia omnes | ἥμαρτον, καὶ x &gt; ὕστερον x &gt;</p><note type="footnote">2 —4 Luk. 1, 6
9 ff. Hiob 14, 4. 5; vgl. Ambros. in Lucam I, 17 (S. 21, 3ff. Schenkl)</note><note type="footnote">Incipit secunda de . . . AC 2 — Ρ. 14, 21 piincipio x &gt; K (Versehen
des Schreibers, da einfach Fortsetzung von Hom. I) autem &gt; B
3 Dei] Domini EB 5/6 ostendere C 6/7 exist.] aestimant E, estmant
ABCD (so immer) 10 nec] ne e 10/11 ~ fuerit unius quidem diei A
15 ignorat B, ignorant AE 15/16 Adversum ABE 18 intelligitur De
19 ut &gt; AE ut sit] id est B 20/21 desisse BDE 22/23 peccaverit
+ non assentimus. Peccavit enim Origines Hcet non actu. Si vero
dicunt neminem esse sine peccato post peccatum F 26 virtutes assecuti A</note><note type="footnote">13, 5 — 20 ἁμαρτάνειν Χ* ξ
13. 21 Ἐκ—25 γέν. Χξ</note><note type="footnote">9 τὰ] τῷ 1.
24 x &gt; x &gt; Χ</note><pb n="v.9.p.14"/><p>simus. Si vero sic intellegunt hominem
non esse absque peccato,
ut negent quempiam post vitia
ita se ad virtutes referre, ut nunquam
<lb n="5"/> omnino peccet, falsa eorum
sententia est. Potest enim fieri,
ut, qui ante peccaverit, peccare
desinens sine peccato esse dicatur.
Sic et Dominus noster Jesus
<lb n="10"/> Christus x &gt;exhibuit sibi gloriosam
ecclesiam, non habentem maculam
x &lt; non quia ecclesiasticus vir
nunquam habuerit maculam, sed
quia nequaquam ultra maculetur ;
<lb n="15"/> x &gt;non habentem x &lt;, non quod
ruga x &gt;veteris x &lt; in eo aliquando
non fuerit, sed quod eam
habere desierit. In hmic modum
et illud, quod sequitur, est intellegendum:
<lb n="20"/> &gt;ut sit sancta et
x &lt; non quod a principio
immaculata fuerit — hoc
enim suspicari quidem de homine
non potest, quod anima ejus maculosa
<lb n="25"/> culosa non fuerit — sed quod
reputetur pura atque sincera,
quae maculari ultra desierit.
Haec idcirco dicimus, ut doceremus
posse hominem ob id.</p><p>Δυνατὸν δὲ ἐκ τοῦ μηκέτι ἀμαρτάνειν
χρηματίσαι ἀναμάρτητον.</p><p>οὕτω γὰρ καὶ
ὁ χριστὸς παρέστησεν ἑαυτῷ τὴν
ἐκκλησίαν μὴ ἔχουσαν σπῖλον ἢ
ῥυτίδα(, οὐχ ὅτι οὑδέποτε ἐσπίλωται
ὁ ἐκκλησιαστικὸς ἢ γέγονεν
ἐν ῥυτίδι τοῦ παλαιοῦ x &lt;
ἀλλὰ ὅτι οὐκ ἔχει x &lt;.</p><p>Παράδειγμα δὲ
τοῦ δύνασθαι ἄνθρωπον παρὰ τὸ
<note type="footnote">10ff., 15, 20f. Ephes 5, 27 14, 16 vgl. Ephes 4,22; Kol. 39</note>
<note type="footnote">1 simus] svxmus e 6 sententiae A] opinio B est x &gt; B 7 pecca-
verit BEe] peccavit ACD pecc.1 + et BDEe 8 desinens] desiverit D
desierit e sine] absque B 15 quod] quo DE 17 quod] quo ADE
18 desiverit C 19/20 intellegendum et illud quod sequitur C 19 est
x &gt; BCE ~ intell. est A 21 quod] quia A, quo BE 22 immaculata
Wiederbeginn bei K 22 fuerat K 23 enim + nunc A +
ne CEK + nec B quidem x &gt; B 24 non x &gt; EK 24/25 inmacu-
losa K 28 dicimtis D] diximus e x &gt; ABCEK 28/29 docemur A
29 ~ hom. posse C
14, 6 Δυνατὸν — 15 ῥυτίδα Χξ
14, 28 — 15, 6 ἄμεμπτοι Χξ</note>

<pb n="v.9.p.15"/>
quod peccare desivit, vocari abs-
que peccato et &lt;immaculatum &gt;
Unde et manif estissime de Zacharia
et Elisabeth scribitur : erant &gt;justi
<lb n="5"/> ambo in conspectu Dei  <milestone unit="altpage" n="92"/>  am-
bulantes in omnibus mandatis et
justificationibus Domini sine querela &lt;.
Diligentius laudes Zacha-
riae et Elisabeth, quas sanctus
<lb n="10"/> Lucas in sua scribit historia, con-
templemur, non tantum ut scia-
mus illos fuisse laudabiles, sed ut
sanctum zelum assumentes etiam
ipsi laude digni efficiamur. Potuerat
<lb n="15"/> erat simphciter scribere : &gt;erant
justi ambo, ambulantes in omni-
bus mandatis &lt; nunc autem neces-
sario additur: &gt;erant justi ambo
in conspectu Dei &lt; Potest quippe.
<lb n="20"/> fieri, ut sit aliquis justus in con-
spectu hominum, sed &gt;in con-
spectu Dei &lt; non sit. Verbi gratia:
quando non habet homo, quod
de me mali loquatur, et in me
<lb n="25"/> universa considerans nihil , cui
detrahat, reperit, justus sum &gt;
conspectu &lt; hominum. Finge om-
nes de me aequalem habere sen-
tentiam, et quaerere, quid detrahant,
<lb n="30"/> hant, et tamen invenire non posse,
sed consono me ore laudare,
justus sum &gt;in conspectur &lt; homi-</p><p>μηκέτι ἁμαρτάνειν χρηματίζειν ἀνα-
μάρτητον</p><p>τὰ κατὰ τὸν Ζαχαρίαν καὶ
τὴν Ἐλισάβετ. &lt;Ἦσαν &gt; γὰρ φησι,
&gt;δίκαιοι καὶ πορευόμενοι ἄμεμπτοι &lt;</p><p>Ἐδύνατο δὲ γεγράθαι τό·
&gt;Ἦσαν δίκαιοι ἐν
νῦν δὲ ἡ προσθήκη ἀναγκαία τοῦ
ἐνώπιον &gt; τοῦ θεοῦ &lt;
γεγράφθαι τό·
ταῖς ἐντολαῖς &lt;</p><p>Ὅταν γὰρ ἄνθρωπος
μηδὲν ἔχη φαῦλον λέγειν περὶ ἐμοῦ,
ἀλλὰ τὰ βλεπόμενά μου κατανοῶν
ἐπαινεῖ, δίκαιός εἰμι &lt;ἐνώπιον &gt;
ἀνθρώπων.</p><note type="footnote">19 ff. vgl. Ambros. in Lucam I, 18. 19 (S. 22, Iff. Schenkl)</note><note type="footnote">3 et1 &gt; ABEK 5 Dei] Domini CK 5/6 ambul. — 8 qvierela] ambu-
lantes. In omnibus autem erant justi ambo ante Dominum, incedentes in
mandatis et justificationibus Doniini sine querela De 9 quas] quia C
10 scripsit ABK 17 autem] enim B 18 erant &gt; De 19 Dei]
Domini C 20 sit aliquis] scit aliciuid K 22 Dei] Domini C
sit &gt; CDe 24 mali Dmn] male Clr &gt; ABEK 26 repperit
ADEK(immer) 27/28 omnes] homines 29 quid] cui BE 29/30 detra-
hant + mihi De 31 ~ ore me BE ore] hore K
15, 14 Ἐδύν. — 27 ἀνθρ. Κε 24 ἔχει Χ 26 δικαιος — 27 ἀνθρ. &gt; ζ</note><pb n="v.9.p.16"/><p>num pluiiniorum. Verum  <milestone unit="altpage" n="93"/>  ho-
minum non est certum judicium;
nesciunt enim, utrum in abscondito
cordis mei aliquando peccaverim,
<lb n="5"/> utrum viderim mulierem
ad concupiscendum eam, et adulterium
mihi in corde sit natum.
Ignorant homines, cum me viderint
secundum vires meas eleemosynam
<lb n="10"/> facere, utrum propter mandatum
Dei fecerim an hominum
laudem favoremque quaesierim. |
Difficilis res est x &gt;in conspectu x &lt; | Ἐνδέχεται γàρ κατὰ μὲν τὸ φαινό-
justum esse, ut non ob aliam | τῶν
<lb n="Ι5"/>causam quid boni facias, nisi
propter ipsum bonum, et Deum
tantum quaeras boni operis retri
Initorem. Tale quid et Apostokis
loquitur : x &gt;quorum laus non ex hominibus,
<lb n="20"/>minibus, sed ex x &lt; Beatus
atque laudabiUs. Homines x &lt;.</p><p>Οὐκ οἴδασι δὲ οἱ ἄνθρωποι τὸ κρυπτόν
μου, πότε ἥμαρτον ἐμβλεψας
γυναῖκα εἰς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ὥστε λογισθῆναί
μοι τὴν ἐν καρδίᾳ μοιχείαν.
Ι Ναί, ἔπαινός ἐστι τέλειος τὸ εἶναι δίκαιον
x &gt; ὅτι, ὡς πρὸς
αὐτὸν τὸν ἔπαινον, τοῦ θεοῦ ἔπαινός
ἐστιν, ὥστε τὸν θεὸν ἀποδοῦναι
τὸν ἔπαινον τῷ ἐπαινετῷ. αὐτὸς γὰρ
ἐπίσταται καὶ τῶν ἀνθρώπον τὰς
καρθίας μονώτατος.</p><p>Ἐνδέχεται γὰρ κατὰ μὲν τὸ φαινό
μενον δίκαιτον εἶναί τινα&gt;ἐνώτιον&lt;τῶν
ἀνθρώπων, κατὰ δὲ τὸ κρυπτὸν τῆς
διανοίας μὴ εἶναι τοιοῦτον ἐμφω-
λεύοντας κεκτημένον λογισμοὺς πο-</p><p>Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος δηλοῖ,
ὅταν λέγῃ περί τινων· ὦν ὁ ἔπαινος
qui x &gt;in conspectu x &lt; justus est I οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ
Οἱ γὰρ ἄνθρωποι</p><note type="footnote"> 3f. vgl. Math. 5.28 9f vgl. Math 6,2 ff. 19ff Rom. 2.29</note><note type="footnote">3 iitium] iteram K
laudem
1112
esse justum A
3f. vgl. Matth. 5,28 9f. vgl. Mattli. 6,2ff.
1 Veium K 1/2 hominum +. Et hoc C
8 me x &gt; A 9 meas x &gt; C 10/11 mandata CK
hominum C 13 est x &gt; ABCEK 14 iustus K
20 Deo + est BDe Beatus] habeatur C 22 enim De x &gt; ABCEK</note><note type="footnote">16,2 –12 Χ ξ 16, 6 Ναὶ—17, 10 V* 16, 6 Ναὶ–17, 10 τι 18, 8
Ἴσως—19, 3 + 19, 9 — 14U 16, 6 –18 ad(E1*) CS 16, 6 –12 k*m*LYλ
16,19 –17, 3 ὁρῶντ. + 17,8 –10 e D6 D7 D9X 13 —18 vor 2 —12 ? Kl.</note><note type="footnote">6 αί] Ἦσαν δέ δίκαιοι ἀμφότεροι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Ναί λ Ναί x &gt; adC
SUVXY] καὶ K 2 6 ἔπαινός ἐστι τέλειος nach 7 θεοῦ adCSUVY εἶναι
+ δέ Α1 α1, τὸ + δὲ Aa 7 ὅτι — 10 ἐπαινετῷ nur Χ 10 αὐτὸς — 12 x &gt; Χ
11 ἐπίσταται + μόνος Α1α1 καὶ x &gt; ΚmA1VYa1λ 11/12 τὰς καρδ. τῶν
καρδίας ἀνθρ. λ, τὰς τῶν ἀνθρ. καρδ. a, καρδίας km x &gt; Α1α1λ]
μόνος A 13 καὶ γὰρ ἑνδέχεται a κατὰ — 15 ἀνθρ.] ἐνώπιον μὲν τῶν
ἀνθρ. δίκαιόν τινα φαίνεσθαι S 16 διανοίας] καρδίας dC 17 κεκτ.]
ἔχοντα S ~ πονηρ. λογισμ. U 19 Τοιοῦτον] Τοιοῦτον] UV +
ἀκούσῃ UV κλ x &gt; eD6 D7 D9 UVX 19/20 ὁ — τινων κλ] τὸ ( x &gt; UV,
τῷ e) παρὰ τῷ ἀποστόλῳ eD6 D7 D9 UVX τοῦ ἀποστόλου D9) Παύλῳ λέγοντι U
+ ἐπ' ἄν λέγει (!) V 20 ὦν] οὖ X 21 x &gt; e 22 ἱ — ἄνθρωποι]
ἄνθρωποι δέ Κλ</note><pb n="v.9.p.17"/><p>quamvis certum judicium habere
videantur, tamen non possunt ad
liquidum pronuntiare. Evenit
quippe interdum, ut laudent
<lb n="5"/> eum, qui non est laudabilis, et ei
detrahant, qui minime detractione
dignus est. Solus Deus et in
laude et in vituperatione justus
est judex.
<lb n="10"/>
Unde digne et nunc additur
ij in laude justorum: x &gt; erant justi
ambo in conspectu x &lt; Ad
tale quid et Salomon nos in
Proverbiis cohortatur, dicens:
x &gt;provide bona in conspectu Dei et
<lb n="20"/> x &lt;. Sequitur Zachariae
et Ehsabeth aha laudatio: &gt;ambulantes
in omnibus mandatis et
justificationibus x &lt;. Quando
bene et recte de ahquibus judicamus,
<lb n="25"/> x &gt;in justificationibus x &lt;
gradimur; quando hoc aut</p><p>οὐκ οἴδασι κατ’ ἀξίαν ἐπαινεῖν,
Ι πρὸς τὸ φαινόμενον
μόνον ὁρῶντες, ἀγνοοῦντες δὲ τὰ κεκρυμμένα,
παρ’ οἶς Πρὸ τῆς ἀπλανοῦς
ἡ πεπλανημένη δόξα πολλάκις
εὐημερεῖ, καὶ ἑτέρως μέν αὐτοί,
ἑτέρως δέ τὸ θεῖον τοὺς βίους
| Μόνος δέ ὁ θεὸς οἶδεν ἀξίως
καὶ ἐπαινέσαι τὸν ἐπαινετὸν καὶ τοῦ
ψεκτοῦ τὴν κρίσιν ἀξίως ποιῆσαι,
Ι ἐπειδὴ βλέπει ἐν τῷ x &lt; καὶ
οὐ μόνον τὰς πράξεις, ἀλλὰ καὶ
τοὺς λογισμούς· γυμνὴ γὰρ αὐτῷ
τῶν πραγμάτων ἡ φύοις θεωρεῖται
καὶ ὁ σκοπὸς κατανοεῖται. Ι Ἀναγκαίως
πρόσκειται τό· ἦσαν δίκαιοι
ἐνώπιον τοῦ θεοῦ
καὶ ὁ Σολομῶν.</p><p>προνοοῦ x &lt; λέγων, ἐνώπιον
κυρίου καὶ x &lt; Ἴδωμεν
δέ τῶν μακρίων τούτων τὸν
ἔπαινον· x &gt; ἐν ταῖς ἐντολαῖς
φησί, καὶ δικατώμασι
τοῦ x &lt;. Ὅταν μέν κρίνωμεν
περὶ τῶν ἑτέρων καλῶς, x &gt;
δικαιώμασι x &lt; πορευόμεθα,
<note type="footnote">11 Matth. 6, 4
19f. Prov. 3, 4</note>
<note type="footnote">15 laudem K 16 Dei] Domini C Ad x &gt; De
18 hortatur C dicens + fili De 19 Dei et x &gt; A
bene B 26 aut] vel ABE</note>
<note type="footnote">17 nos x &gt; De
24 ~ recte et
17, 15 Ἀναγκ.– 19, 3 γίνηται + 19,9 –12 Χξ
17, 7 + 16,13 –12 λ
17,8 –15 + 16,22 –</note>
<note type="footnote">1 οἴδασι κοτ’ ἀξίαν ἐπαινεῖν κUVXλ ἐπαινέσαι Κλ)] ἀξίως ἐπαινοῦσι eD6 D7 D9
2/3 πρὸς — ὁρ.] τὸ φαινόμενον (+ μόνον D7 D9 E3) βλέποντες e πρὸς] ἅτε
δὴ πρὸς λ 3 μόνον x &gt; κUYλ 3/4 ἀγν. — κεκρ. κVYλ x &gt; eD6 D7 D9 X
4 Παρ’ — 7 δοκιμ. κλ x &gt; eD6 D7 D9 UVXY 8 Μόνος δέ ὁ UX] ὁ δὲ eD6 D7 D9,
ὃς μόνος κλ ὁ θεὸς x &gt; κλ οἶδεν — 10 ποιῆσαι κUXλ] καὶ τοῦ ψεκτοῦ τὴν
κρίσιν καὶ τοῦ ἐπαινετοῦ τὸν ἔπαινον ἀξίως ποιεῖ eD6 D7 D9 9 καὶ 1 x &gt; λ
~ τὸν ἐπασινετὸν ἐπαινέσαι Χ ἐπαινετὸν] ἐπαινούμενον U, ἔπαινον Y 15 x &gt;
ἀναγκαίως Kr. 17 προσκαλεῖται Χξ 25 x &gt; Ha. Kr. x &gt; X
Origenes IX. 2</note>

<pb n="v.9.p.18"/>
illud facimus, x &lt;in x &gt; illius
ambulamus. Unde puto et sanctum
Lucam, volentem eos praedicare
laude perfecta, dixisse:
<lb n="5"/> x &gt;erant justi ambo, ambulantes in
omnibus mandatis et justificationibus
x &lt; Dicat mihi quispiam:
si laus ista peiiecta est, quid
sibi vult hoc, quod dicitur: x &gt;sine
<lb n="10"/>  <milestone unit="altpage" n="94"/>  x &lt; ? Sufficiebat enim
dicere: x &gt;ambulantes in omnibus
viis et justificationibus x &lt;
nisi posset fieri, ut ambulet quis
in omnibus mandatis Dei, et
<lb n="15"/> tamen x &gt;sine x &lt; non ambulet.
Et quomodo potest evenire,
ut x &gt;in omnibus mandatis et
justificationibus x &lt; ambulans
sub quercla sit ? Cui breviter dicam:
<lb n="20"/> nisi hoc ita esset, nunquam
in aho loco nosceremus scriptum</p><p>ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἤ τάδε, x &gt;
ἐντολαῖς x &lt; πορευόμεθα. Μήποτε
οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος
ὁ Λουκπᾶς, ὡς κατ'
τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον
ἀπέδωκεν. πορευόμενοι ἐν πάσαις
ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι
τοῦ γυρίου x &lt; . Ἴσως ἐρεῖ
τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό·
x &gt;</p><p>Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς πορεύεσθαι
ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ
x &lt; εἰ μὴ ἄρα ἔστιν ποοεύεσθαι
ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς
καὶ x &lt; οὑκ x &gt;
δέ.</p><p>Πῶς τοίνυν φησίν, x &gt; ἔστι πορεύεσθαι
ἐν πάσαις ταῖς x &lt;
οὐκ x &gt; δέ; Φημὶ δὲ οὖν
πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ
<note type="footnote">3 eos] eo C 4 lauclem perfectam C 13 possit ΑΚ 14 &gt;
B 16 quomodo &gt; C] cui B, quod E 17 ut + quis C</note>
<note type="footnote">18 Dei] Domini BC 19 sub] sine B breviter] preter C 21 nosceremus
x &gt; ABEK] cognosceremus C
18, 8 Ἴσως– 19, 3 γίνηται τι 19, 9 — 14 e(E1*) Ξ*λ Ε3 m. Zusatz).
18, 6 πορ.–16 dY 18, 8 —19, 8 D6 D7 D9 18, 8 –16 + 19, 9 –14 aS</note>
<note type="footnote">1 &gt; Ha. Kr. x &gt; Χ, ἐν ταῖς ξ 6 πορ. — 8 ἄμ. nur Y 8 Ἴσως — D x &gt;
dk CSXYA 9 διὰ τί] καλῶς δὲ Χ, τίνος χάριν κλ, τίνος δὲ ἔνεκεν a, x &gt;dCSY
πρόσκ. + δὲ D6 S τούτοις τι καὶ D6 τούτοις dCSY x &gt; κXλ]
ἐντολαῖς κοὶ τοῖς δικαιώμασιν τοῦ x &gt; A) κυρίου a τό· ἄμεμπτοι κVYl]
τὸ ἄμεμπτον adCSX, τὸ ἀμέμπτως Χ 11 Ἤρκει — 13 δικαιώμ. x &gt; adkCSXλ
αὐτοῖς + τὸ Υ 12 ὁδοῖς — 13 δικαιώμ.] ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι κυρίου
13 εἰ μὴ ἄρα x &gt; dCX] διότι κλ, ἐπειδὴ S εἰ — 16 δέ x &gt; αΥ ἔστιν
+ γὰρ dCX, + καὶ κλ 14 πάσαις x &gt; Χ ~ ἐν π. τ. ἐντολ. πορ. κλ
15 καὶ δικαιώμασιν nur Χ οὐκ ἀμέμπτως δέ dSUV] μὴ ἀμ. δέ Χ,
κοὶ μὴ ἀμέμπτους εἶναι κλ 17 Πῶς — 19 δέ nur V x &gt; ἔστι πορεύεσθαι
Κr.] ἐπιπορεύεσθαι V 19 Φημὶ — p. 19, 3 γίνηται x &gt; aS 19 Φημὶ
— 20 ὄτι x &gt; 19/20 Φημὶ —τοῦτο x &gt; D6 D7 D9 20 αὐτόν] ἐαυτόν U
μὴ + γὰρ κλ] γὰρ Χ
οὐ + γαρ
D6 D7 D9</note>

<pb n="v.9.p.19"/>
referri: x &gt;juste id, quod justiim est,
x &lt; Msi enim esset justum
aliquid, quod non juste sequeremur,
nequaquam nobis praecieretur,
<lb n="5"/> ut juste id, quod justum
tum est, sequeremur. Quando
enim facimus mandatum Dei et
in conscientia nostra vanae gloriae
sorde respergimur, ut placeamus
<lb n="10"/> hominibus, aut alia, quaecunque
non placet Deo, boni
operis causa praecedit, quamvis
faciamus praeceptum Dei, tamen
<lb n="15"/> et injuste id, quod justum est,
sequimur. Difficile ergo est, am-
bulare x &gt;in omnibus mandatis et
justificationibus Domini sine
x &lt; secundum testimonium
<lb n="20"/> et laudem Dei in Christo Jesu,
quae reddenda est in die judicii
ab eo, cui x &gt;omnes nos mani-</p><p>ἂν ἐλέγετο· x &gt; τὸ δίκαιον
x &lt; ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν,
ὅταν μὴ καλῶς γίνηται. Ἐκεῖνος
δὲ x &gt; ποιεῖ ὁ μηδενὶ ποιῶν
πρὸς ἐπίδειξιν, τὴν τῶν ἀνθρώπων
θηρώμενος δόξαν, ἀλλὰ πρὸς τὸ ἔν
μόνον βλέπων καὶ Πρὸς αὐτὸ τὸν
σκοπὸν ἰθύνων. |</p><p>Ἐπὰν γὰρ ποιῶμεν τὰς ἐντολάς,
ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενοδοξίας
ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέρου
τινος τοιουτου εχειν,
κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ
illud x &gt; non facimus | x &gt; ποιοῦμεν</p><p>Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι x &gt;
ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ
κυρίου x &lt; κατ' ἔπαινον
ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν
τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.</p><note type="footnote">1f. Deut. 16, 20; vgl. Orig. in Joh. XXVIII. 13 (S. 405, 1 ff. Preuschen),
Ambros. in Lucam I, 18 (S. 23, 5ff. Schenkl) 6ff. vgl. Matth. 6, 2
9ff. vgl. 1 Kor. 4,5 22ff. 2 Kor. 510</note><note type="footnote">1 referretur K 2 ~ justum esset Clr 3 ahquod B non juste]
injuste K 4/5 reciperetur K 9 sordes respergimus BDKe utj et ut A
10 aut — quaecunque x &gt; A] aut aHcui pio B, aut aHquapiam E (richtig ?),
aHquapiam K 11 non — Deo x &gt; AK] non placent Deo Dmn (placens n),
non placent E, non placemus B 11 boni — 12 praecedit x &gt; ABEK
12 quamvis x &gt; ABEK 13 facimus AK tamen] tantum K 14 fa-
ciamus E 16 ergo x &gt; ABEK Ergo hoc diff. est C 21 quae
+ laus De</note><note type="footnote">19, 9— 14C 19,9 κ τ λ. D6 and. Text 19, 9— 14 + 19,1 δικαίως — 2 διώξῃ Y
1 δικαίως] δίκαιος U, εἴρηται γάρ. δικαίως Y 2 διώξῃ V] διώξει U, διώξεις
ekD6D7D9LXλ 2 ἐπεὶ — 3 γίνηται nur κλ 4 μηδενὶ D6] μηδέν
5 τὴν — 8 ἰθύνων x &gt; D7 D9 9 Ἐπὰν] ἀλλ' ἐστὶ εἰπεῖν ὅτι ἐπὰν Y Ἐπὰν —
ἐντολάς x &gt; aS γὰρ C] οὖν aekLSUVXYλ 10 ὥστε] οὖτοι δὲ S, ἐπειδήπερ
ὥστε + μὴ ekCUVXY ῥύπον + εἶναι κλ 11 ἢ ἀνθρωπαρεσκείας x &gt; Χ
11/12 ἑτέρου — τοιούτου] τοιούτου] ἕτερόν τι φαῦλον S, τινὸς ἄλλου Χ, ἑτέρου τοιούτου 1
12 ἔχειν eCX] οὐκ εἶχον aS, x &gt; κUVYλ 13/14 x &gt; aS] τότε x &gt; eCVY) ποιοῦμεν
τὰς ἐντολὰς ἀμέμπτως ekCUVYλ + 1 δικαίως κτλ.Υ 14 ἀμέμπτως + ἴσως
δὲ ἄμεμπτοι ἦσαν, ἐπεὶ καὶ δίκαιοι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ Κ3 19</note><pb n="v.9.p.20"/><p>festari oportet ante tribunal ejus, ut recipiat unusquisque, quae per
corpus gessit, sive bona, sive x &lt; x &gt;Omnes enim stabimus ante
tribunal Dek, ut recipiamus, quod meremur in Christo Jesu : cui
est gloria et imperium in saecula saeculorum. Amen.</p></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>