<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg010.opp-grc1:17</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg010.opp-grc1:17</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg010.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="17"><p>Ἀρκτέον δὲ ἡμῖν ἐντεῦθεν. τὸ θεῖον ἀκατονόμαστον·
<lb n="20"/> καὶ τοῦτο δηλοῦσιν, οὐχ οἱ λογισμοὶ μόνον, ἀλλὰ
καὶ Ἐβραίων οἱ σοφώτατοι καὶ παλαιότατοι, ὅσον εἰκάζειν
<note type="footnote">5 υπακοην] + και cdg || 9 ου] + περι dfg || 11 τοσουτον] τοσουτος d || 16 περι
αυτον] περι αυτων a</note>
<note type="footnote">2. ἐλείπετο] supply ἄν.</note>
<note type="footnote">ib. ἐντετάλθαι] e.g. John xii 49 ;
τετηρ. τὰς ἐντ. xv 10; τὰ ἀρεστά
viii 29.</note>
<note type="footnote">3. διαλαβεῖν] ‘to consider,’
‘discuss.’ Cp. v 5.</note>
<note type="footnote">4. τελειώσεως] e.g. Heb. ii 10 ;
ὑψώσεως Acts ii 33 ; μαθεῖν Heb. v
8; ἀρχιερωσ. Heb. ii 17; προσφορᾶς
Heb. viii 3; παραδόσ. Gal. ii 20;
δεήσεως Heb. v 7; ἀγωνίας κτλ.
Luke xxii 44.</note>
<note type="footnote">9. τὸ πάσχον] the part, or nature,
that is subject to suffering.</note>
<note type="footnote">11. τοσοῦτον] used with a backward
glance ; not to be taken too
closely with ὅσον.</note>
<note type="footnote">11. ὅσον ῥίζα τις] ‘Brief as it is,
it will serve as a basis and a rough
draft for α more complete
treatment.’</note>
<note type="footnote">15. κατὰ πολλῶν κ.] ‘and applying
to many different aspects of His
person.’</note>
<note type="footnote">17. We must premise that God
cannot be named. The reticence of
the Hebrews testifies to this. No
name that we can give can express
all that God is.</note>
<note type="footnote">19. ἀκατονόμαστον] ‘can have no
name.’</note>
<note type="footnote">21. ὅσον εἰκ. ἔδοσαν] We are not
directly informed what was the original
purpose of the custom to which
Gr. is about to refer ; we can only
conjecture.</note>

<pb n="135"/>
ἔδοσαν. οἱ γὰρ χαρακτῆρσιν ἰδίοις τὸ θεῖον τιμήσαντες,
καὶ οὐδὲ γράμμασιν ἀνασχόμενοι τοῖς αὐτοῖς ἄλλο τι
γράφεσθαι τῶν μετὰ θεὸν καὶ θεόν, ὡς δέον ἀκοινώνητον
εἶναι καὶ μέχρι τούτου τὸ θεῖον τοῖς ἡμετέροις, πότε ἂν
δέξαιντο λυομένῃ φωνῇ δηλοῦσθαι τὴν ἄλυτον φύσιν καὶ <lb n="5"/>
ἰδιάζουσαν ; οὔτε γὰρ ἀέρα τις ἔπνευσεν ὅλον πώποτε,
οὔτε οὐσίαν θεοῦ παντελῶς ἢ νοῦς κεχώρηκεν, ἢ φωνὴ
περιέλαβεν. ἀλλ’ ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν σκιαγραφοῦντες τὰ
κατ’ αὐτόν, ἀμυδράν τινα καὶ ἀσθενῆ καὶ ἄλλην ἀπ’ ἄλλου
φαντασίαν συλλέγομεν. καὶ οὗτος ἄριστος ἡμῖν θεολόγος, <lb n="10"/>
οὐχ ὃς εὗρε τὸ πᾶν, οὐδὲ γὰρ δέχεται τὸ πᾶν ὁ δεσμός,
ἁλλ’ ὃς ἐὰν ἄλλου φαντασθῇ πλέον, καὶ πλεῖον ἐν ἑαυτῷ
συναγάγῃ τὸ τῆς ἁληθείας ἴνδαλμα, ἢ ἀποσκίασμα, ἢ ὅ τι
καὶ ὀνομάσομεν.</p></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>