<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg010.opp-grc1:1</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg010.opp-grc1:1</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg010.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="1"><p>Ἐπειδή σοι τὰς μὲν ἐκ τῶν λογισμῶν στροφὰς καὶ
πλοκὰς ἱκανῶς διεσείσαμεν τῆ δυνάμει τοῦ πνεύματος, τὰς
δὲ παρὰ τῶν θείων γραφῶν ἐνστάσεις τε καὶ ἀντιθέσεις,
αἷς οἱ τοῦ γράμματος ἱερόσυλοι καὶ τὸν νοῦν τῶν γεγραμμένων
<lb n="5"/> κλέπτοντες τοὺς πολλοὺς σφετερίζονται, καὶ τὴν
ὁδὸν τῆς ἀληθείας ταράσσουσι, συλλήβδην μὲν ἤδη λελύκαμεν,
καὶ οὐκ ἀμυδρῶς, ὡς ἐμαυτὸν πείθω, τοῖς εὐγνωμονεστέροις῾
τὰς μὲν ὑψηλοτέρας καὶ θεοπρεπεστέρας φωνὰς
προσνείμαντες τῇ θεότητι, τὰς δὲ ταπεινοτέρας καὶ ἀνθρωπικωτέρας
<lb n="10"/> τῷ νέῳ δι’ ἡμᾶς Ἀδὰμ καὶ θεῷ παθητῷ κατὰ
<note type="footnote">1. Ι ἐπειδὴ] ἔπει ’δε be || σοι] σου b || 2 τῆ] ἐν τῆ bee ‘Reg. a’ ||
3 πάρα] ἄπο b || 6 om μὲν b</note>
<note type="footnote">1. We have gone rapidly through
the Eunomian objections, especially
those taken from Scripture, and have
laid down a general canon for the
interpretation of the texts. We will
now take the texts seriatim.</note>
<note type="footnote">1. στροφάς] Cp. iii 16. πλακὰς
is likewise a wrestling metaphor.</note>
<note type="footnote">2. διεσείσαμεν] Διασείειν is to
‘shake to pieces,’ used of a
examination. Plut. de Gen.
Socr. 580 D διερωτῶν καὶ διασείων
τὸν Εὐθύφρονα. There seems to be
no connexion with the preceding
metaphors.</note>
<note type="footnote">4. τοῦ γρ. ἱερόσυλοι] explained
by the next clause, τὸν νοῦν..,κλἐπτ.
The ‘letter’ is like a temple, which
the sacrilegious heretic robs of its
‘meaning.’</note>
<note type="footnote">5. σφετερίζονται] ‘take possession
of.’</note>
<note type="footnote">10. τῷ νέῳ . . . ‘A δάμ] The phrase
is not free from danger. An ἱερόσυλος
τοῦ γράμματος might make
out that the νέος ’Α. was, in ’s
view, a different person from the
Divine Person implied in τῆ θεότητι.
Cp. iii 18, 19. It must be remembered
that the Nestorian heresy
had not yet been formulated.</note>
<note type="footnote">ib. θεῷ παθητῷ] a daring oxymoron.
Gr. would of course deny that
the Godhead of Christ was subjected
to suffering, though the Divine Person
was so subjected, in virtue of
the nature which He assumed.</note>

<pb n="109"/>
τῆς ἁμαρτίας· τοῖς δὲ καθ’ ἕκαστον οὐκ ἐπεξεληλύθαμεν,
ἐπειγομένου τοῦ λόγου· σὺ δὲ καἰ τούτων ἐπιζητεῖς ἐν
βραχεῖ τὰς λύσεις, τοῦ μὴ παρασύρεσθαι λόγοις πιθανότητος,
ἡμεῖς καὶ ταύτας κεφαλαιώσομεν εἰς ἀριθμοὺς
διελόντες διὰ τὸ εὐμνημόνευτον.</p><lb n="5"/></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>