<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:21-31</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:21-31</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="21"><p>Πᾶσα μὲν οὖν ἀλήθεια καὶ πᾶς λόγος δυστέκμαρτός
τε καὶ δυσθεώρητος· καὶ οἷον ὀργάνῳ μικρῷ μεγάλα
δημιουργοῦμεν, τῆ ἀνθρωπτίνῃ σοφίᾳ τὴν τῶν ὄντων γνῶσιν
θηρεύοντες, καὶ τοῖς νοητοῖς προσβάλλοντες μετὰ τῶν
<lb n="15"/> αἰσθήσεων, ἢ οὐκ ἄνευ αἰσθήσεων, ὑφ’ ὧν περιφερόμεθα
καὶ πλανώμεθα, καὶ οὐκ ἔχομεν γυμνῷ τῷ νοὶ γυμνοῖς τοῖς
πράγμασιν ἐντυγχάνοντες μᾶλλόν τι προσιέναι τῇ ἀληθείᾳ,
καὶ τὸν νοῦν τυποῦσθαι ταῖς καταλήψεσιν. ὁ δὲ περὶ
θεοῦ λόγος, ὅσῳ τελεώτερος, τοσούτῳ δυσεφικτότερος, καὶ
<lb n="20"/> πλείους τὰς ἀντιλήψεις ἔχων καὶ τὰς λύσεις ἐργωδεστέρας.
<note type="footnote">2 καὶ πάσαν] διὸ καὶ πάσαν e: ο καὶ ‘Reg. a duo Colb.’ || 4 ἱσταμένην]
e ǁ 7 om ἅπερ d || ὡς] ισως ‘Reg. Cypr.’ || 8 α] ἅπερ d ΙΙ 9 om κάτω def
21. 14 προσβάλλοντες] προβ. c2 || 15 περιφερομεθα και πλανώμεθα] περιπλανωμεθα
καὶ περιφερόμεθα f</note>
<note type="footnote">3. ἔσοπτρα κ. τ. αἰν.] 1 Cor.
xiii 12.</note>
<note type="footnote">4. ἰνδάλμασιν] ‘figures,’ ‘repre-
sentations.’</note>
<note type="footnote">5. περιττὸς κ. περίεργ.] Cp. i 1.</note>
<note type="footnote">7. ὑπῃνίσσετο ‘darkly intimated’;
in John xvi 12.</note>
<note type="footnote">8. τρανωθησόμενα] Cp. § 4.</note>
<note type="footnote">9. χωρῆσαι τὸν κ.] John xxi 25.
By a strange oversight, Gr. confounds
the Forerunner with the
Divine. φωνή, perh. with ref. to
John i 23.</note>
<note type="footnote">10. διωρίζετο] ‘to define’; so ‘to
affirm.’</note>
<note type="footnote">21. All abstract ruth is hard
to attain with such instruments as
we possess, but above all the truth
about God. So Solomon and St Panl
confessed; and David, who despaired
of knowing even himself.</note>
<note type="footnote">14. προσβάλλοντες] Cp. § 16.
Μετὰ τῶν αἰ., cp. §§ 12 § 26.</note>
<note type="footnote">18. τὸν νοῦν τυπ. τ. κατ.] ‘to have
our minds fashioned by what we
perceive.’</note>
<note type="footnote">19. δυσεφικτ.] ‘harder to come at’
(ἐφικνεῖσθαι).</note>
<note type="footnote">20. ἀντιλήψεις] From the general
notion of ‘catching hold’ of a thing
come the opposite meanings of
’helping’ (e.g. 1 Cor. xii 28), and
(as here) of ‘objections,’ ‘difficulties.’
Plut. de Def. Orac. (11 438 D) has
the expression ὡς ἔχοντα πολλὰς ἀντιλήψεις
καὶ ὑπονοίας πρὸς τοὐναντίον.</note>

<pb n="53"/>
πᾶν γὰρ τὸ ἐνιστάμενον, κἂν βραχύτατον ἦ, τὸν τοῦ λόγου
δρόμον ἐπέσχε καὶ διεκώλυσε, καὶ τὴν εἰς τὸ πρόσω φορὰν
διέκοψεν· ὥσπερ οἱ τοὺς ἵππους τοῖς ῥυτῆρσιν ἀθρόως
μεθέλκοντες φερομένους, καὶ τῷ ἀδοκήτῳ τοῦ τιναγμοῦ
περιτρέποντες. οὕτω Σολομὼν μέν, ὁ σοφισάμενος περισσὰ <lb n="5"/>
ὑπὲρ πάντας τοὺς γενομένους ἔμπροσθεν καὶ καθ’ ἑαυτόν,
ᾧ τὸ τῆς καρδίας πλάτος δῶρον θεοῦ, καὶ ἡ ψάμμου
δαψιλεστέρα χύσις τῆς θεωρίας, ὅσῳ πλέον ἐμβατεύει
τοῖς βάθεσι, τοσούτῳ πλέον ἰλιγγιᾷ, καὶ τέλος τι ποιεῖται
σοφίας εὑρεῖν ὅσον διέφυγεν. Παῦλος δὲ πειρᾶται μὲν <lb n="10"/>
ἐφικέσθαι, οὔπω λέγω τῆς τοῦ θεοῦ φύσεως, τοῦτο γὰρ
ᾔδει παντελῶς ἀδύνατον ὄν, ἀλλὰ μόνον τῶν τοῦ θεοῦ
κριμάτων· ἐπεὶ δὲ οὐχ εὑρίσκει διέξοδον οὐδὲ στάσιν τῆς
ἀναβάσεως, οὐδὲ εἴς τι φανερὸν τελευτᾷ πέρας ἡ πολυπραγμοσύνη
τῆς διανοίας, ἀεί τινος ὑποφαινομένου τοῦ <lb n="15"/>
λείποντος· ὢ τοῦ θαύματος ἵνα καὶ αὐτὸς πάθω τὸ ἴσον)·
ἐκπλήξει περιγράφει τὸν λόγον, καὶ πλοῦτον θεοῦ καὶ
<note type="footnote">11 οὔπω] + δε e || 12 om ὂν c || μόνον] μόνων c2e ǁ 14 πολυπραγμοσύνη]
+ τῃ e</note>
<note type="footnote">1. ἐνιστάμενον] ‘obstruction.’</note>
<note type="footnote">2. ἐπέσχε κτλ.] ‘gnomic’ aorists:
‘it lets and hinders.’</note>
<note type="footnote">3. ῥυτῆρσιν] ‘reins’: ἀθρόως,
suddenly, cp § 2.</note>
<note type="footnote">5. σοφισάμενος] 1 Kings iv 31
(LXX. 111 Kings iv 27 Swete) ascent never stops,’ i.e. i
ἐσοφίσατο virkp π.</note>
<note type="footnote">6. τοὺς γεν. ἔμπροσθεν] 1 Kings
iii 12. Καθ’ ἑαυτόν might be (as in
§ 19) ‘after his pattern’; but the
connexion is in favour of
‘in his time.’</note>
<note type="footnote">7. καρδίας πλάτος] 1 Kings iv 29
(iv 25 Swete). Sw. reads χύμα
καρδίας; and Gr.'s χύσις directly
after seems to show that he read
the same, πλάτος being his interpretation.
Χύσις, ‘spread,’ ‘expanse.’</note>
<note type="footnote">9. ἰλιγγιᾷ] ‘reels.’</note>
<note type="footnote">ib. τέλος τι π. σοφίας] ‘makes it
as it were the end (perfection) of
wisdom to find henv far it ὁ περὶ θ.
λόγος) has escaped him.’ Gr. refers
to such passages as Eccl. vii 23 foll.,
viii 17, and perh. xii 12 foll.</note>
<note type="footnote">13. κριμάτων] Rom. xi 33.</note>
<note type="footnote">ib. στάσιν τῆς ἀν.] ‘that the
ascent never stops,’ i.e. is endless.</note>
<note type="footnote">15. ἀεί τινος ὑποφ. τ. λ.] lit.
‘something remaining ever dimly
disclosing itself.’</note>
<note type="footnote">16. ἴνα κ. αὐτός] By his exclamation,
Gr. has dramatically put himself
beside St P.</note>
<note type="footnote">17. περιγράφει τὸν λ.] ‘He concludes
his discourse with astonishment.’</note>

<pb n="54"/>
βάθος τὸ τοιοῦτο καλεῖ, καὶ ὁμολογεῖ τῶν τοῦ θεοῦ
κριμάτων τὸ ἀκατάληπτον, μονονουχὶ τὰ αὐτὰ τῷ Δαβὶδ
φθεγγόμενος, ποτὲ μὲν ἄβυσσον πολλὴν ὀνομάζοντι τὰ τοῦ
θεοῦ κρίματα, ἦς οὐκ ἔστι τὴν ἕδραν ἢ μέτρῳ ἢ αἰσθήσει
<lb n="5"/> λαβεῖν, ποτὲ δὲ τεθαυμαστῶσθαι τὴν γνῶσιν ἐξ ἑαυτοῦ
καὶ τῆς ἑαυτοῦ συστάσεως λέγοντι, κεκραταιῶσθαί τε
πλέον ἢ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν καὶ περίδραξιν.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="22"><p>Ἵνα γὰρ τἄλλα ἐάσας, φησί, πρὸς ἐμαυτὸν βλέψω,
καὶ πᾶσαν τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν καὶ σύμπηξιν, τίς ἡ
<lb n="10"/> μίξις ἡμῶν; τίς ἡ κίνησις; πῶς τὸ ἀθάνατον τῷ θνητῷ
συνεκράθη; πῶς κάτω ῥέω, καὶ ἄνω φέρομαι; πῶς ψυχὴ
περιγράφεται; πῶς ζωὴν δίδωσι, καὶ πάθους μεταλαμ-
βάνει; πῶς ὁ νοῦς καὶ περιγραπτὸς καὶ ἀόριστος, ἐν ἡμῖν
μένων, καὶ πάντα ἐφοδεύων τάχει φορᾶς καὶ ῥεύσεως; πῶς
<lb n="15"/> μεταλαμβάνεται λόγῳ καὶ μεταδίδοται, καὶ δι᾿ ἀέρος χωρεῖ,
καὶ μετὰ τῶν πραγμάτων εἰσέρχεται; πῶς αἰσθήσει
<note type="footnote">6 ἑαυτοῦ] αὐτοῦ ce 22. 8 γὰρ] ’δε e || 12 περιγράφεται] περιφέρεται ac</note>
<note type="footnote">1. τὸ τοιοῦτο] ‘such a thing,’
i.e. the field which his mind surveys.</note>
<note type="footnote">3. ἄβυσσον π.] Ps. xxxvi 6
(xxxv 7). By ἕδρα Gr. seems to
mean the ‘bottom.’</note>
<note type="footnote">5. τεθαυμ] Ps. exxxviii (exxxix)
6. ‘That That the knowledge even of his
own constitution was too wonderful
for him.’ It is possible, however,
that Gr. misunderstood the ἐξ to
mean that it was the contemplation of
his constitution which
made the knowledge of God seem
overwhelming.</note>
<note type="footnote">6. κεκρατ.] ibid. ἐκραταιώθη, οὐ
μὴ δύνωμαι πρὸς αὐτήν. Περίδρ.,
‘grasp.’</note>
<note type="footnote">22. Well might David despair;
for how marvellous is man's constitutuion,—his
birth, his sustenance,
his instincts, his continuity, his very
organs and the media in which they
act, a microcosm in himself.</note>
<note type="footnote">8. φησι] sc. David.</note>
<note type="footnote">11. κάτω ῥέω] by decay and death:
ἄνω φ., prob. Gr. means by contemveys.
ib. ψυχή] without the art., points
the contrast between the nature of
the soul and its limitations. Περιγράφεται,
because confined in the
body;</note>
<note type="footnote">12. ζωὴν δίδ] sc. to the body;
and yet it receives from the body a
share in its πάθη.</note>
<note type="footnote">13. ἀόριστος] Though our intelligence
works within limits, those
limits are themselves capable of indifinite
extension.</note>
<note type="footnote">14. ἐφοδεύων] ‘visiting.’</note>
<note type="footnote">15. δι’ ἀέρος χ.] Perh. by means
of speech.</note>
<note type="footnote">16. μετὰ τῶν πρ.] Intelligence
‘enters in with the things
us, because we learn by them.
is further expressed by αἰσθ. κοιν.;
it is ’in partnership with sense,’
though capable of withdrawing itself
from the senses.</note>

<pb n="55"/>
κοινωνεῖ, καὶ συστέλλεται ἀπὸ τῶν αἰσθήσεων; καὶ ἔτι
πρὸ τούτων, τίς ἡ πρώτη πλάσις ἡμῶν καὶ σύστασις ἐν
τῷ τῆς φύσεως ἐργαστηρίῳ; καὶ τίς ἡ τελευταία μόρφωσις
καὶ τελείωσις; τίς ἡ τῆς τροφῆς ἔφεσις καὶ διάδοσις; καὶ
τίς ἤγαγεν ἐπὶ τὰς πρώτας πηγὰς καὶ τοῦ ζῆν ἀφορμὰς <lb n="5"/>
αὐτομάτως; πῶς σιτίοις μὲν σῶμα, λόγῳ δὲ ψυχὴ τρέφεται;
τίς ἡ τῆς φύσεως ὁλκὴ καὶ πρὸς ἄλληλα σχέσις
τοῖς γεννῶσι καὶ τοῖς γέννω μένοις, ἵνα τῷ φίλτρῳ συνέ-
χηται; πῶς ἑστηκότα τε τὰ εἴδη καὶ τοῖς χαρακτῆρσι
διεστηκότα, ὧν τοσούτων ὄντων αἱ ἰδιότητες ἀνέφικτοι; <lb n="10"/>
πῶς τὸ αὐτὸ ζῶον θνητὸν καὶ ἀθάνατον, τὸ μὲν τῇ μεταστάσει,
τὸ δὲ τῇ γεννήσει; τὸ μὲν γὰρ ὑπεξῆλθε, τὸ δὲ
ἀντεισῆλθεν, ὥσπερ ἐν ὁλκῷ ποταμοῦ μὴ ἑστῶτος καὶ
μένοντος. πολλὰ δ’ ἂν ἔτι φιλοσοφήσαις περὶ μελῶν καὶ
μερῶν, καὶ τῆς πρὸς ἄλληλα τούτων εὐαρμοστίας, πρὸς <lb n="15"/>
<note type="footnote">2 πλάσις ἤμων καὶ σύστασις] σύστασις ἤμων df || 9 χαρακτῆρσι] + τὰ f ǁ
10 διεστηκότα] + καὶ e ǁ 11 μεταστάσει] μεταποιήσει ‘Reg. Cypr.’ || 14 φιλοσο-
φησαις]σπερμολογήσαις b ‘Coisl. 2’</note>
<note type="footnote">2. ἐν τῷ τῆς φ. ἐργ.] ‘in nature's
laboratory? the mother's womb.</note>
<note type="footnote">3. τελευταία μ.] ‘the finishing
touch,’ sc. before birth.</note>
<note type="footnote">4. ἔφεσις κ. διάδοσις] the instinct
which impels the babe to seek its
nourishment, and the provision (lit.
‘distribution’) which supplies the
need.</note>
<note type="footnote">5. ἀφορμάς] ’means’: of course
the breast is meant. Αὐτομάτως,
‘instinctively.’</note>
<note type="footnote">7. ὁλκὴ] ‘attraction,’ from ἕλκειν.
Ἵνα is not used here in a ‘final’
sense. Cp. § 7.</note>
<note type="footnote">8. ουνέχηται] sc τὰ γεννῶντα κ.
τὰ γεννώμενα.</note>
<note type="footnote">9. etSrj] ’forms.’ How, Gr. asks,
is the common form so constant
while appearing with such a variety
of distinguishing features; and in
all that variety the peculiarities of
each individual remain untouched,
so that no two men are exactly
alike?</note>
<note type="footnote">11. τὸ αὐτὸ ζῶον] ‘animal’ for
‘kind of animal’; as we talk of
’the ’ ’the ’ Gr. is speaking
of the deathless persistence of the
species, not of the restored existence
of the specimen. His wonder is
that the type endures. It never
passes into another ζῶον. Μετα-
στάσει, ‘removal’ by death.</note>
<note type="footnote">12. ὑπεξῆλθε] gnomic aor.</note>
<note type="footnote">13. ὁλκῷ] There seems to be no
instance of ὁλκός=ὁλκή, which might
mean the flow or current of the river.
Suidas gives an interpretation ὁδὸς
ἢ ἀγωγὸς ῥεύματος, and quotes the
phrase rbv ὁλκὸν τοῦ ὕδατος ἔκοψεν.
Here then it would mean ‘as in the
channel of a river, which (river)
never stands still, yet is ever there.’
This is in accordance with the
common meaning of ὁ. = sulcus.</note>

<pb n="56"/>
χρείαν τε ὁμοῦ καὶ κάλλος συνεστώτων τε καὶ διεστώτων,
προεχόντων τε καὶ προεχομένων, ἑνουμένων τε καὶ σχιζομένων,
περιεχόντων τε καὶ περιεχομένων, νόμῳ καὶ λόγῳ
φύσεως. πολλὰ περὶ φωνῶν καὶ ἀκοῶν· πῶς αἱ μὲν
<lb n="5"/> φέρονται διὰ τῶν φωνητικῶν ὀργάνων, αἱ δὲ ὑποδέχονται,
διὰ τῆς ἐν μέσῳ τοῦ ἀέρος πληγῆς καὶ τυπώσεως ἀλλήλαις
ἐπιμιγνύμεναι. πολλὰ περὶ ὄψεως ἀρρήτως κοινωνούσης
τοῖς ὁρατοῖς, καὶ μόνῳ τῷ βούλεσθαι καὶ ὁμοῦ κινουμένης,
καὶ ταὐτὸν τῷ νοὶ πασχούσης· μετὰ γὰρ τοῦ ἴσου τάχους
<lb n="10"/> ἐκεῖνός τε μίγνυται τοῖς νοουμένοις καὶ αὕτη τοῖς ὁρωμένοις.
πολλὰ περὶ τῶν ἄλλων αἰσθήσεων, αἳ παραδοχαί τινές
εἰσι τῶν ἔξωθεν, λόγῳ μὴ θεωρούμεναι. πολλὰ περὶ τῆς
ἐν ὕπνοις ἀναπαύσεως, καὶ τῆς δι’ ὀνειράτων ἀναπλάσεως,
μνήμης μὴς τε καὶ ἀναμνήσεως, λογισμοῦ τε καὶ θυμοῦ καὶ
<lb n="15"/> ἐφέσεως, καὶ συντόμως εἰπεῖν, ὅσοις ὁ μικρ·ὸς οὗτος κόσμος
διοικεῖται, ὁ ἄνθρωπος.</p><note type="footnote">5 ὑποδέχονται] υπηχουνται b || 12 λόγω λόγων ‘Reg. Cypr.’ ||
+ δε e || 15 οὕτος κόσμος διοικεῖται] κόσμος οὕτος διοικ. e: οὕτος διοικ. κόσμος f</note><note type="footnote">1. συνεστ. τε κ. διεστ.] ‘coordinated
and differentiated tvith a view
alike to use and beauty.'</note><note type="footnote">2. προεχόντων τε κ. πρ.] ‘projecting
and retreating? lit. ‘projecting
and projected beyond?</note><note type="footnote">ib. ἐν. τε κ. σχιζ.] ‘united and
divided? as e.g. the two eyes.
Περιεχ. τε κ. περιεχ., the latter,
of course, would be the internal
the former the part of the
body which encloses them.</note><note type="footnote">3. λόγῳ Φ. Cp. § 16 λόγον
ἐνθείς. For νόμ. cp. Greg. Nyss.
in Diem Nat. Chr. οὐ δουλεύει
φύσεως νόμοις ὁ δεσπότης τῆς φύσεως.</note><note type="footnote">5. ὑποδέχονται] ’, αἱ
ἀκοαί = τὰ ὦτα.</note><note type="footnote">8. μόνω τῷ βούλ. κιλ.] ‘moved
by the will alone, and along with it,
and enjoying the same privilege ἃς
the intelligence? Sight acts, in Gr. 's
opinion, as swiftly as will and
thought.</note><note type="footnote">11. παραδοχαί] From the addi
tion of τινές, we see that the word
bore some half-technical sense, of
which the Lexica do not speak.
Prob. δοχαί, ὑποδοχαί, ‘receptacles.’</note><note type="footnote">12. λόγῳ μὴ θεωρ.] Gr. seems
to mean that the senses, which are
so hospitable to the things external
to ourselves, are yet a mystery imorgans,
penetrable to the reason which
resides within us.</note><note type="footnote">14. μνήμης . . . ἀναμνήσεως] μν. is
the faculty, ἀνάμν. the act of re-
membering. There is a treatise of
Aristotle bearing the title περὶ μνή-
μὴς καὶ ἀναμνήσεως, which doubtless
Gr. has in mind.</note><note type="footnote">15. ὁ μικρὸς οὗτος κ.] On man as
a microcosm, see Plat. Tim. 81 Α
and 88 D. These passages have
been kindly pointed out to me by
Mr Archer-Hind, who adds, “No-
thing like the phrase occurs, but the
conception is plainly there." He
thinks it far from improbable that
Proclus, whose commentary on this
part of the Tim. has not been pre-
served, may have applied the term
μικρὸς κόσμος to the human body;
or that some Stoic writer so applied
it.</note><pb n="57"/></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="23"><p>Βούλει σοι καὶ τὰς τῶν ἄλλων ζώων διαφορὰς
πρός τε ἡμᾶς καὶ πρὸς ἄλληλα, φύσεις τε καὶ γενέσεις καὶ
ἀνατροφάς, καὶ χώρας, καὶ ἤθη, καὶ οἷον πολιτείας καταριθ-
μήσωμαι; πῶς τὰ μὲν ἀγελαῖα, τὰ δὲ μοναδικά; τὰ μὲν
ποηφάγα, τὰ δὲ σαρκοβόρα; τὰ μὲν θυμοειδῆ, τὰ δὲ ἥμερα; <lb n="5"/>
τὰ μὲν φιλάνθρωπα καὶ σύντροφα, τὰ δὲ ἀτίθασσα καὶ
ἐλεύθερα; καὶ τὰ μὲν οἷον ἐγγύτερα λόγου τε καὶ μαθήσεως,
τὰ δὲ παντελῶς ἄλογα καὶ ἀμαθέστατα; τὰ μὲν
πλειόνων αἰσθήσεων, τὰ δὲ ἐλαττόνων; τὰ μὲν ἀκίνητα,
τὰ δὲ μεταβατικά; τὰ μὲν ταχύτατα, τὰ δὲ παχύτατα; <lb n="10"/>
τὰ μὲν ὑπερβάλλοντα μεγέθει καὶ κάλλει ἢ τῷ ἑτέρῳ
τούτων, τὰ δὲ βραχύτατα ἢ δυσειδέστατα ἢ καὶ ἀμΦότερα;
τὰ μὲν ἄλκιμα, τὰ δὲ ἀσθενῆ; τὰ μὲν ἀμυντικά, τὰ δὲ
ὕποπτα καὶ ἐπίβουλα; τὰ μὲν φυλακτά, τὰ δὲ ἀφύλακτα;
τὰ μὲν φίλεργα καὶ οἰκονομικά, τὰ δὲ παντάπασιν ἀργὰ <lb n="15"/>
καὶ ἀπρονόητα; καὶ ἔτι πρὸ τούτων, πῶς τὰ μὲν ἑρπυστικά,
τὰ δὲ ὄρθια; τὰ μὲν φιλόχωρα, τὰ δὲ ἀμΦίβια; τὰ μὲν
φιλόκαλα, τὰ δὲ ἀκαλλώπιστα; συζυγῆ τε καὶ ἀζυγῆ;
<note type="footnote">23. 1 διαΦορας] ἀναστροφὰς ’Reg. a' || 3 καταριθμησωμαι] σομαι df:
-σωμεν e || 10 τὰ μὲν ταχύτατα τὰ δε παχυτατα] τὰ μὲν ταχύτατα tantum a:
τὰ μὲν παχυτατα tantum b: τὰ ’δε ταχύτατα tantum cdef || 1 1 και] η e ||
13 τὰ μὲν αλκιμα] τὰ ’δε αλκ. e ΙΙ τὰ μὲν αμυντικα] τὰ ’δε ἁμ. a || 14 om τὰ μὲν
φυλακτὰ bef || 16 ερπιστικα ab: ερπηστικα def || 17 τὰ μὲν φιλόχωρα, τὰ ’δε
φίλ’. c</note>
<note type="footnote">23. Hcnv wonderful the variety of
the beasts!</note>
<note type="footnote">6. ἀτίθασσα] or ἀτίθασα, ἵκοι
disposed to be tamed'; ἐλεύθερα, cp.
Job xxxix 5.</note>
<note type="footnote">17. Φιλόχωρα] ‘attached to a place';
it seems an imperfect antithesis to
ἀμφίβια, but prob. Gr. means that
the latter class are so little attached
to a place that they are indifferent
even to an element.</note>
<note type="footnote">18. φιλόκαλα] Gr. seems to be
anticipating what he says in § 24
about the peacock; it would not be
easy to point to a quadruped which is
markedly φιλόκαλον unless Gr. refers
to such things as the way in which a
cat washes itself. Isocrates advises
a man to be φιλόκαλος in regard to
his dress, but not καλλωπιστής, which
he says would be περίεργον. Ἀκαλ-
λώπ. cannot mean ‘unadorned,
which would be no antithesis to
Φιλόκ., but ‘not given to adorning
themselves.’</note>

<pb n="58"/>
σώφρονά τε καὶ ἀκόλαστα; πολύγονά τε καὶ οὐ πολύΥονα;
μακρόβιά τε καὶ ὀλιγόβια; κάμνοι ἃν ἡμῖν ὁ
τοῖς κατὰ μέρος ἐπεξιών.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="24"><p>Σκέψαι μοι καὶ νηκτὴν φύσιν τῶν ὑδάτων διολισθαίνουσαν,
<lb n="5"/> καὶ οἷον ἱπταμένην κατὰ τῆς ὑγρᾶς φύσεως,
καὶ τοῦ μὲν ἰδίου σπῶσαν ἀέρος, τῷ ἡμετέρῳ δὲ κινδυνεύουσαν,
ὥσπερ καὶ ἡμεῖς ἐν τοῖς ὕδασιν· ἤθη τε καὶ
πάθη, καὶ μίξεις καὶ γονάς, καὶ μεγέθη καὶ κάλλη, Φιλοχωρίας
τε καὶ πλάνας, συνόδους τε καὶ ἀποχωρήσεις, καὶ
<lb n="10"/> ἰδιότητας μικροῦ τοῖς ἐπιγείοις παραπλησίας, ἔστι δὲ ὧν
καὶ κοινωνίας καὶ ἰδιότητας ἀντιθέτους, ἔν τε εἴδεσι καὶ
ὀνόμασιν. σκέψαι μοι καὶ ὀρνέων ἀγέλας, καὶ ποικιλίας
ἔν τε σχήμασι καὶ χρώμασι, τῶν τε ἄλλων καὶ τῶν
ᾠδικῶν· καὶ τίς τῆς τούτων μελῳδίας ὁ λόγος, καὶ παρὰ
<lb n="15"/> τίνος; τίς ὁ δοὺς τέττιγι τὴν ἐπὶ στήθους μαγάδα, καὶ τὰ
ἐπὶ τῶν κλάδων ᾄσματά τε καὶ τερετίσματα, ὅταν ἡλίῳ
κινῶνται τὰ μεσημβρινὰ μουσουργοῦντες, καὶ καταφωνῶσι
τὰ ἄλση, καὶ ὁδοιπόρον ταῖς φωναῖς παραπέμπωσι; τίς ὁ
κύκνῳ συνυφαίνων τὴν ᾠδήν, ὅταν ἐκπετάσῃ τὸ πτερὸν
<lb n="20"/> ταῖς αὔραις, καὶ ποιῇ μέλος τὸ σύριγμα; ἐῶ γὰρ λέγειν
τὰς βιαίους φωνάς, καὶ ὅσα τέχναι σοφίζονται κατὰ τῆς
<note type="footnote">24. 9 om ἀποχωρήσεις καὶ ce || 10 om μικροῦ usque ad ἰδιότητας f ||
<lb n="12"/> ὀρνίθων be ’Or. I' || 13 ἄλλων] ἀλάλων df || 17 μουσουργοῦντος e || 18 οδοιπορον] τ8 οδοιπορον]
’τον ὁδ’. c || παραπέμπουσι e || 19 om Tr την cf</note>
<note type="footnote">24. The fish; the fowl.</note>
<note type="footnote">4. νηκτὴν φ....διολ.] Cp. ἑ 12.
‘Ιπταμένην ’flying under the liquid
element'; cp. § 16 καθ’ ὕδατος.</note>
<note type="footnote">6. τοῦ ἰδίου ἁ.] Gr. seems to
mean the water ὥσπερ ἤμ’. ἐν τοῖς
ὕδασι). The gen. is partitive.</note>
<note type="footnote">10. μικροῦ] ‘nearly'; παραπλ. ‘re-
sembling in number? ’as numerous
as,' — a signification sometimes found
in class, authors; τοῖς ἐπ’. for ταῖς
τῶν ἐπ’.</note>
<note type="footnote">11. κοινωνίας κοινωνίας κ. ἰδ. ἀντ.] ’common
features, and peculiarities of an op-
posing kind? Elias is prob. right
referring to the differences between
scaly and scaleless, crustaceous and
otherwise.</note>
<note type="footnote">15. μαγάδα] the ’bridge’ of a
κιθάρα. Gr. treats the τέττιξ as if it
were a bird.</note>
<note type="footnote">16. τερετίσματα] ‘chirping.' Γᾶ
μεσημβρ. sc. μουσουρΥήματα.</note>
<note type="footnote">18. παραπέμπωσι] ‘escort.'</note>
<note type="footnote">20. τὸ σύριγμα] ’ turns his hissing
into a melody.’</note>
<note type="footnote">21. τὰς βιαίους φ.] ’forced notes';
i.e. the unnatural sounds made by
birds which are taught to speak and
to whistle.</note>

<pb n="59"/>
ἀληθείας. πόθεν ταῶς, ὁ ἀλαζὼν ὄρνις καὶ Μηδικός, οὕτω
φιλόκαλος καὶ φιλότιμος, ὥστε (καὶ γὰρ αἰσθάνεται τοῦ
οἰκείου κάλλους), ὅταν ἴδῃ τινὰ πλησιάζοντα, ἢ ταῖς θηλείαις,
ὥς φασι, καλλωπίζηται, τὸν αὐχένα διάρας, καὶ τὸ
πτερὸν κυκλοτερῶς περιστήσας τὸ χρυσαυγὲς καὶ κατάστερον, <lb n="5"/>
θεατρίζει τὸ κάλλος τοῖς ἐρασταῖς μετὰ σοβαροῦ
τοῦ βαδίσματος;</p><p>Ἡ μὲν οὖν θεία γραφὴ καὶ γυναικῶν θαυμάζει σοφίαν
τὴν ἐν ὑφάσμασι, Τίς ἔδωκε, λέγουσα, γυναιξὶν ὑφάσματος
σοφίαν καὶ ποικιλτικὴν ἐπιστήμην; ζώου λογικοῦ τοῦτο, <lb n="10"/>
καὶ περιττοῦ τὴν σοφίαν, καὶ μέχρι τῶν οὐρανίων ὁδεύοντος.
</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="25"><p>Σὺ δέ μοι θαύμασον καὶ ἀλόγων φυσικὴν σύνεσιν.
καὶ τοὺς λόγους παράστησον. πῶς μὲν ὄρνισι καλιαὶ
πέτραι τε καὶ δένδρα καὶ ὄροφοι, εἰς ἀσφάλειάν τε ὁμοῦ
καὶ κάλλος ἐξησκημέναι, καὶ τοῖς τρεφομένοις ἐπιτηδείως; <lb n="15"/>
πόθεν δὲ μελίσσαις τε καὶ ἀράχναις τὸ φιλεργὸν
καὶ φιλότεχνον, ἵνα ταῖς μὲν τὰ κηρία πλέκηται καὶ
συνέχηται δι᾿ ἑξαγώνων συρίγγων καὶ ἀντιστρόφων, καὶ τὸ
ἑδραῖον αὐταῖς διὰ τοῦ μέσου διατειχίσματος καὶ ἀλλαγῆς
ἐπιπλεκομένων ταῖς εὐθείαις τῶν γωνιῶν πραγματεύηται, <lb n="20"/>
<note type="footnote">1 ποθεν + δε e || 2 ωστε] ος c || 3 om η bc || 4 καλλωπιζηται] -ζεται
bcdf || 6 θεατριζει] -ζη b: -ζειν f || 11 ουρανιων] ουρανων ‘in quibusd.’
25. 12 φυσικην] φυσιν και f || συνεσιν] κινησιν b ‘tres Colb.’ || 13 λο-
γους] + ει δυνασαι df</note>
i.e. the unnnatural sounds made by
birds which are taught to speak and
to whistle.
<note type="footnote">4. τὸ πτερόν] seems to mean ‘his
plumage,’ not ‘wing,’ as above. So
Philostratus says of the peacock, τοῖς
ὀφθαλμοῖς τοῦ πτεροῦ τὴν τῶν ἄστρων
διακόσμησιν ἀναπλάττεται. Kατάστερον
from κατά and ἀστήρ.</note>
<note type="footnote">6. θεατρίζει] a favourite word of
Gr.’s, but not very common elsewhere,
‘to show off,’ as upon the
stage; cp. Heb. x 33. Σοβαρός,
‘pompous.’</note>
<note type="footnote">8. καὶ γυναικῶν] Job xxxviii 36
(LXX.). If such skill is wonderful
in women, much more in creatures
without reason, like the foll.</note>
<note type="footnote">25. The sagacity of animals ; the
bee, the spider, the crane, the ant.</note>
<note type="footnote">13. καλιαί] ‘bowers’; a poetical
word for ‘nests.’ It is a somewhat
bold phrase to say that they make
rocks and trees their nests. Ἐξησκ.,
cp. § 6 ἠσκ.</note>
<note type="footnote">18. ἑξ. συρ. κ. ἀντιστρ.] ‘by means
of hexagonal pipes complementary to
each other, and the fabric secured
(lit. the firmness is effected) by means
of the dividing wall and the combi- 
nation
ὁ the angles with the straight
lines.' The ’dividing ’ is perh.
the horizontal one between the upper
and lower set of cells. But cp. Bas.
Hex. viii p. 88 (Paris 1638).</note>

<pb n="60"/>
καὶ ταῦτα ἐν ζοφεροῖς οὕτω τοῖς σίμβλοις καὶ ἀοράτοις
τοῖς πλάσμασιν· αἱ δὲ διὰ λεπτῶν οὕτω καὶ ἀερίων σχεδὸν
τῶν νημάτων πολυειδῶς διατεταμένων πολυπλόκους τοὺς
ἱστοὺς ἐξυφαίνωσι, καὶ ταῦτα ἐξ ἀφανῶν τῶν ἀρχῶν,
<lb n="5"/> οἴκησίν τε ὁμοῦ τιμίαν, καὶ θήραν τῶν ἀσθενεστέρων εἰς
τροφῆς ἀπόλαυσιν; ποῖος Εὐκλείδης ἐμιμήσατο ταῦτα,
γραμμαῖς ἐμφιλοσοφῶν ταῖς οὐκ οὔσαις, καὶ κάμνων ἐν ταῖς
ἀποδείξεσι; τίνος Παλαμήδους τακτικὰ κινήματά τε καὶ
σχήματα γεράνων, ὥς φασι, καὶ ταὐτὰ παιδεύματα κινουμένων
<lb n="10"/> ἐν τάξει, καὶ μετὰ ποικίλης τῆς πτήσεως; ποῖοι
Φειδίαι καὶ Ζεύξιδες καὶ Πολύγνωτοι, Παρράσιοι τέ τινες
καὶ ἈγλαοΦῶντες, κάλλη μεθ’ ὑπερβολῆς γράφειν καὶ
πλάττειν εἰδότες; τίς Κνώσσιος Δαιδάλου χορὸς ἐναρμόνιος,
νύμφη πονηθεὶς εἰς κάλλους περιουσίαν, ἢ λαβύρινθος
<lb n="15"/> Κρητικὸς δυσδιέξοδος καὶ δυσέλικτος, ποιητικῶς εἰπεῖν,
καὶ πολλάκις ἀπαντῶν ἑαυτῷ τοῖς τῆς τέχνης σοΦίσμασι;
καὶ σιωπῶ μυρμήκων ταμιεῖά τε καὶ ταμίας, καὶ
<note type="footnote">2 αι] οἱ b ’Or. I' || 4 ἐξυφαίνουσι abf || 5 ἀσθενῶν bdef || 6 τροΦης]
τρυφῆς ’in quibused.' || 7 om ἐν c</note>
<note type="footnote">1. σίμβλοις] ’hives’; translate,
’when the hives in which it is done
are so dark and the structure itself is
invisible.'</note>
<note type="footnote">4. ἱστούς] ’webs’; ἀρχῶν, ’ends’
as in Acts χ II.</note>
<note type="footnote">5. τῶν ἀσθενεστέρων] Cp. i 9.</note>
<note type="footnote">7. Υρ. ταῖς οὐκ οὔσαις] ’ivith his
imaginary limes.’</note>
<note type="footnote">8. τίνος Παλ. κτλ.] Παλ. depends
upon τακτικά; τακτικά is nom.
to ἐμιμήσατο understood, and κιν. κ.
σχ. acc after it. The same verb
must be supplied for ποῖοι Φειδίαι etc.
Ὥς φασι implies (as in ἑ 24) that Gr.
himself had not had opportunities of
observing the crane and the peacock.
The usual reading ταῦτα παιδ’. can
only make sense, if at all, if κ. ταῦτα
be taken as in § 19, ’and that, when
they move': ταὐτά makes good sense,
and the καὶ before it points on to
καὶ μετὰ ποικ. ‘What Pal. drew up
tactics to rival the movements and
groupings of the cranes, which, so
they tell us, without breaking rank
go through the same drill- like movements,
in ever so many figures of
flight?’</note>
<note type="footnote">12. γράφειν κ. πλάττειν] Phidias
πλάττειν, the rest γράφειν ᾔδεσαν.</note>
<note type="footnote">13. Κνώσσιος] at Cnossus, or
Gnossus, in Crete; νύμφῃ, Ariadne,
see Homer II. xviii 592 foil.</note>
<note type="footnote">15. δυσέλικτος] ‘hard to unwind.'
Gr. apologizes for using so poetical
a word.</note>
<note type="footnote">16. ἀπαντῶν] ‘meeting.'</note>

<pb n="61"/>
θησαυρισμὸν τροφῆς τῷ καιρῷ σύμμετρον, τἄλλα τε ὅσα
περὶ ὁδῶν καὶ περὶ ἡγουμένων καὶ τῆς ἐν τοῖς ἔργοις
εὐταξίας ἔγνωμεν ἱστορούμενα.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="26"><p>Εἰ τούτων ἐφικτὸς ὁ λόγος σοι, καὶ τὴν περὶ
ταῦτα σύνεσιν ἔγνως, σκέψαι καὶ φυτῶν διαφοράς, μέχρι <lb n="5"/>
καὶ τῆς ἐν φύλλοις φιλοτεχνίας πρὸς τὸ ἥδιστόν τε ἅμα
ταῖς ὄψεσι καὶ τοῖς καρποῖς χρησιμώτατον. σκέψαι μοι
καὶ καρπῶν ποικιλίαν καὶ ἀφθονίαν, καὶ μάλιστα τῶν
ἀναγκαιοτάτων τὸ κάλλιστον. καὶ σκέψαι μοι καὶ δυνάμεις
ῥιζῶν καὶ χυμῶν καὶ ἀνθέων καὶ ὀδμῶν, οὐχ ἡδίστων <lb n="10"/>
μόνον, ἀλλὰ καὶ πρὸς ὑγίειαν ἐπιτηδείων, καὶ χρωμάτων
χάριτας καὶ ποιότητας. ἔτι δὲ λίθων πολυτελείας καὶ
διαυγείας· ἐπειδή σοι πάντα προὔθηκεν, ὥσπερ ἐν πανδαισίᾳ
κοινῇ, ὅσα τε ἀναγκαῖα, καὶ ὅσα πρὸς ἀπόλαυσιν,
ἡ φύσις· ἵν’, εἰ μή τι ἄλλο, ἐξ ὧν εὐεργετῇ, γνωρίσῃς θεόν, <lb n="15"/>
καὶ τῷ δεῖσθαι γένῃ σεαυτοῦ συνετώτερος. ἐντεῦθεν
ἔπελθέ μοι γῆς πλάτη καὶ μήκη, τῆς κοινῆς πάντων
μητρός, καὶ κόλπους θαλαττίους ἀλλήλοις τε καὶ τῇ γῇ
<note type="footnote">2 περι ηγουμ.] om περι cd ‘tres Colb. Or. 1’ 26. 8 και καρπων] om
και c || ποικιλίαν] + τε e || 9 και σκεψαι] om και cdef || 10 χυμων] χυλων
def</note>
<note type="footnote">1. τῷ καιρῷ σύμμετρον] ‘proportioned
to the time’ for which the
food is required.</note>
<note type="footnote">26. Plants, stones, earth, and its
springs—its medicinal waters—are
full of wonders ; the stability of the
earth, its adaptation of mountain
and plain to the convenience of its
inhabitants.</note>
<note type="footnote">6. τῆς ἐν φύλλοις φιλ.] ‘the artistic
skill displayed in the leaves.’
They are ‘profitable to the fruits’
by shading them, as Elias says. Cp.
Bas. Hex. v κατέσχισται τὸ τῆς
ἀμπέλου φύλλον, ἵνα καὶ πρὸς τὰς ἐκ
τοῦ ἀέρος βλάβας ὁ βότρυς ἀντέχῃ καὶ
τὴν ἀκτῖνα τοῦ ἡλίου διὰ τῆς ἀραιότψτος
δαψιλῶς ὑποδέχηται.</note>
<note type="footnote">9. δυνάμεις ῥίζῶν] Wisd. vii 20, —
a passage which Gr. has had in view
for some time.</note>
<note type="footnote">12. ποιότητας] rather a curious
word to join with χάριτας. The
point pern, lies in the plur.; ‘the
charms of the colours and their
varieties of quality.’</note>
<note type="footnote">13. πανδαισίᾳ] ‘α perfect feast,’
from δαίς.</note>
<note type="footnote">15. εὐεργετῇ] 2nd per. sing. pres.
ind. pass.</note>
<note type="footnote">18. ἀλλ. κ. τῇ γῇ συνδ.] It is
hard to see what Gr. means by this
expression. The bays may be said
to be connected with the land by
the way they run up into it and
affect its whole character. Gr. is no
doubt thinking of the deeply indented
coast of the Aegean. They are con-
nected
with each other, apparently,
because the coasting vessels pass
along from bay to bay, rounding the
headlands, and plying between the
towns that lie in the gulfs. Cp. ἑ 27.</note>

<pb n="62"/>
συνδεομένους, καὶ ἀλσῶν κάλλη, καὶ ποταμούς, καὶ πηγὰς
δαψιλεῖς τε καὶ ἀενάους, οὐ μόνον ψυχρῶν καὶ ποτίμων
ὑδάτων, καὶ τῶν ὑπὲρ γῆς, ἀλλὰ καὶ ὅσαι ὑπὸ γῆν ῥέουσαι,
καὶ σήραγγάς τινας ὑποτρέχουσαι, εἶτ’ ἐξωθούμεναι βιαίῳ
<lb n="5"/> τῷ πνεύματι καὶ ἀντιτυπούμεναι, εἶτ’ ἐκπυρούμεναι τῷ
σφοδρῷ τῆς πάλης καὶ τῆς ἀντιθέσεως, ὅπη παρείκοι κατὰ
μικρὸν ἀναρρήγνυνται, καὶ τὴν τῶν θερμῶν λουτρῶν χρείαν
ἐντεῦθεν ἡμῖν χαρίζονται πολλαχοῦ τῆς γῆς, καὶ μετὰ τῆς
ἐναντίας δυνάμεως ἰατρείαν ἄμισθον καὶ αὐτόματον. εἰπὲ
<lb n="10"/> πῶς καὶ πόθεν ταῦτα — τί τὸ μέγα τοῦτο καὶ ἄτεχνον
ὕφασμα — οὐχ ἧττον ἐπαινετὰ τῆς πρὸς ἄλληλα σχέσεως,
ἢ καθ’ ἕκαστον Θεωρούμενα; πῶς γῆ μὲν ἕστηκε παγία
καὶ ἀκλινής; ἐπὶ τίνος ὀχουμένη, καὶ τίνος ὄντος τοῦ
ὑπερείδοντος; καὶ τίνος ἐκεῖνο πάλιν; οὐδὲ γὰρ ὁ λόγος
<lb n="15"/> ἔχει, ἐφ’ ὃ ἐρεισθῇ, πλὴν τοῦ θείου θελήματος. καὶ πῶς
<note type="footnote">1 συνδεδεμένους de || 2 μόνων a || 5 om καὶ ἀντιτυπούμεναι e || 7 αναρργνυται
b: νυηται e || I 5 O] ᾦ d</note>
<note type="footnote">3. ὑπὸ γῆν] a special feature of
Asia Minor. Σήραγγες are ’holes?
’passages, Gr.'s theory of hot
springs is that the water is heated
by the violence with which it is
forced out of its underground pas-
sages, by blasts of air which it en-
counters. These dash it from side
to side and drive it with intense
pressure through narrow apertures,
until it assumes a very high temperature
ἐκπυρούμεναι). Ὅπη παρείκοι,
‘wherever possuble.' I do not
know whence Gr. obtained this
theory. It is not in Arist. Meteor.
or de Mnndo, although Arist. has
much to say about underground
currents of wind, as well as of underground
streams. Arist. rightly connects
hot springs with volcanic action.
But cp. Bas. Hex. iv ἐκ τῆς αὐτῆς
τοῦ κινοῦντος αἰτίας ζέουσα γίνεται...
καὶ πυρώδης.</note>
<note type="footnote">8. μ. τ. ἐναντίας δ.] generally
understood to mean ’along with the
’ This is of course an impossible
interp. of the words. The
μετὰ is, as frequently in Gr., used in
that general sense which includes
the instrumental, — like its modern
representative μέ; cp. ἑ 13 σκοπεῖ
μετὰ τῆς ἰδ’. ἀσθενείας, § 2 I προσβ.
μετὰ τῶν αἰσθήσεων, ἑ 28 μεθ’ οὗ
λόγος. So here it will mean ‘with
their contrary (i. e. corrective) force.'</note>
<note type="footnote">10. ἄτεχνον ὕφ’.] a kind of oxymoron.
Gr. uses ὑφαίνειν in a wide
way, without any notion of ‘weaving';
e.g. § 24 συνυφαίνων τὴν ᾠδήν.</note>
<note type="footnote">11. ἐπαινετά] agrees with ταῦτα,
the question τί τὸ μέγα κτλ. being
parenthetical. τῆς σχές. depends on
ἐπαιν., ’ to be praised for, in reference
to, their correlation to each other. ’</note>
<note type="footnote">14. οὐδέ γὰρ ὁ λόγος κτλ.] ‘reason
knows of nothing for it (the earth)
to rest upon.'</note>

<pb n="63"/>
ἡ μὲν εἰς ὀρῶν κορυφὰς ἀνηγμένη, ἡ δὲ εἰς πεδία καθεζομένη,
καὶ τοῦτο πολυειδῶς καὶ ποικίλως, καὶ ταῖς κατ’ ὀλίγον
ἐναλλαγαῖς μεθισταμένη, πρός τε τὴν χρείαν ἐστὶν ἀΦθονωτώρα,
καὶ τῷ ποικίλῳ χαριεστέρα; καὶ ἡ μὲν εἰς οἰκήσεις
νενεμημένη, ἡ δὲ ἀοίκητος, ὅσην αἱ ὑπερβολαὶ τῶν ὀρῶν <lb n="5"/>
ἀποτέμνονται, καὶ ἄλλη πρὸς ἄλλο τι πέρας σχιζομένη καὶ
ἀποβαίνουσα, τῆς τοῦ θεοῦ μεγαλουργίας ἐναργέστατόν
ἐστι γνώρισμα;</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="27"><p>Θαλάττης δέ, εἰ μὲν μὴ τὸ μέγεθος εἶχον θαυμάζειν,
ἐθαύμασα ἂν τὸ ἥμερον, καὶ πῶς ἵσταται λελυμένη τῶν <lb n="10"/>
ἰδίων ὅρων ἐντός· εἰ δὲ μὴ τὸ ἥμερον, πάντως τὸ μέγεθος.
ἐπεὶ δὲ ἀμφότερα, τὴν ἐν ἀμφοτέροις δύναμιν ἐπαινέσομαι.
τί τὸ συναγαγόν; τί τὸ δῆσαν; πῶς ἐπαίρεταί τε καὶ
ἵσταται, ὥσπερ αἰδουμένη τὴν γείτονα γῆν; πῶς καὶ
δέχεται ποταμοὺς ἅπαντας, καὶ ἡ αὐτὴ διαμένει διὰ πλήθους <lb n="15"/>
περιουσίαν, ἢ οὐκ οἶδ’ ὅτι χρὴ λέγειν; πῶς ψάμμος ὅριον
αὐτῇ, τηλικούτῳ στοιχείῳ; ἔχουσί τι λέγειν οἱ φυσικοὶ
καὶ σοφοὶ τὰ μάταια, καὶ κυάθῳ μετροῦντες ὄντως τὴν
θάλασσαν, τὰ τηλικαῦτα ταῖς ἑαυτῶν ἐπινοίαις; ἢ συντόμως
ἐγὼ παρὰ τῆς γραφῆς τοῦτο φιλοσοφήσω καὶ τῶν μακρῶν <lb n="20"/>
λόγων πιθανώτερόν τε καὶ ἀληθέστερον; Πρόσταγμα
<note type="footnote">27. 15 απαντας] πάντας bdef || om η e</note>
<note type="footnote">2. τ. κατ’ ὁ. ἐναλλ. μεθ’.] Mountain
passes into plain by degrees.</note>
<note type="footnote">4. εἰς οἰκ. νενεμ] ‘occupied for
habitations?</note>
<note type="footnote">5. ὅσην] rel. to antec. ἡ δὲ ἀοἰκ.,
‘where where the too great height of the
mountains cuts it off; the mountains
are regarded as appropriating the
space (mid.).</note>
<note type="footnote">6. καἰ ἄλλη κτλ.] ‘and one part
ἲς severed from another and comes
to a different bound? such as the
Atlantic or the Indian Ocean. Cp.
Acts xxvi 27.</note>
<note type="footnote">27.The sea, the rivers.</note>
<note type="footnote">10. ἵσταται λελ.] ‘it ties at ease?
opp. to being gathered up in stormy
waves. It almost looks as if by
μέγεθος Gr. meant the sea in storm
(?‘height’).</note>
<note type="footnote">15. ποταμοὺς ἄπ’] ’Eccl. i 7
but Gr. prob. draws the thought
from Aristotle.</note>
<note type="footnote">16. περιουσίαν] Cp. ἑ 25. If
that be not the reason, Gr. knows
no other ἢ οὐκ οἶδ.). Cp. § 30.</note>
<note type="footnote">ib. ὄριον] Jer. v 22.</note>
<note type="footnote">19. τὰτηλ.] in app. to τὴν θάλ., ταῖς
ἑ. ἐπ’. to κυάθω. The proverb has
been embodied in a pretty legend
about St Austin.</note>
<note type="footnote">20. παρὰ τῆς γρ.] ’’from Scripture,’
’by borrowing the words of Scr.’
Job xxvi 10. Γυρῷ, ‘to round.’</note>


<pb n="64"/>
ἐγύρωσεν ἐπὶ πρόσωπον ὕδατος. τοῦτο τῆς ὑγρᾶς φύσεως
ὁ δεσμός. πῶς δὲ τὸν χερσαῖον ναυτίλον ἄγει ξύλῳ μικρῷ
καὶ πνεύματι, — τοῦτο οὐ θαυμάζεις ὁρῶν; οὐδ’ ἐξίσταταί
σου ἡ διάνοια; — iva γῆ καὶ θάλασσα δεθῶσι ταῖς χρείαις
<lb n="5"/> καὶ ταῖς ἐπιμιξίαις, καὶ εἰς ἓν ἔλθῃ τῷ ἀνθρώπῳ τὰ
τοσοῦτον ἀλλήλων διεστηκότα κατὰ τὴν φύσιν; τίνες δὲ
πηγῶν αἱ πρῶται πηγαί, ζήτησον, ἄνθρωπε, εἴ τί σοι
τούτων ἐξιχνεῦσαι ἢ εὑρεῖν δυνατόν. καὶ τίς ὁ ποταμοῖς
σχίσας καὶ πεδία καὶ ὄρη, καὶ δοὺς τὸν δρόμον ἀκώλυτον;
<lb n="10"/> καὶ πῶς ἐκ τῶν ἐναντίων τὸ θαῦμα, μήτε θαλάσσης ἐπεξ-
ιούσης, μήτε ποταμῶν ἱσταμένων; τίς δὲ ἡ τῶν ὑδάτων
τροφή, καὶ τί τὸ ταύτης διάφορον, τῶν μὲν ἄνωθεν ἀρδομένων,
τῶν δὲ ταῖς ῥίζαις ποτιζομένων, ἵνα τι καὶ αὐτὸς
κατατρυφήσω τοῦ λόγου, θεοῦ τὴν τρυφὴν ἐξηγούμενος;</p><lb n="15"/></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="28"><p>Ἄγε δὴ γῆν ἀφεὶς καὶ τὰ περὶ γῆν, πρὸς τὸν
ἀέρα κουφίσθητι τοῖς τῆς διανοίας πτεροῖς, ἵνα σοι καθ’
ὁδὸν ὁ λόγος προίη· κἀκεῖθεν ἀνάξω σε πρὸς τὰ οὐράνια,
καὶ τὸν οὐρανὸν αὐτόν, καὶ τὰ ὑπὲρ οὐρανόν. καὶ τοῖς
ἑξῆς ὀκνεῖ μὲν προσβῆναι ὁ λόγος, προσβήσεται δὲ ὅμως
<lb n="20"/> ὁπόσον ἔξεστι. τίς ὁ χέας ἀέρα, τὸν πολὺν τοῦτον πλοῦτον
<note type="footnote">8 ποταμοῖς] μους abcef || 14 om τὴν cdf 28. 17 προίη] προῄει e
<lb n="20"/> πλοῦτον τοῦτον e</note>
<note type="footnote">1. τοῦτο] sc. τὸ πρόσταγμα.</note>
<note type="footnote">2. τὸν χέρσ’. ναυτ.] There is
prob. no direct ref. to the shell-fish
called a nautilus, which only bears
that name because of its similarity
to a man in a sailing boat. By ’the
land ’’ Gr. means the land
animal which nevertheless finds a
home on the sea. At the same time
the word ναυτίλος had become so
exclusively poetical as applied to
men and ships, and so recognised a
name for the shell-fish, that the ad-
dition of χ. was necessary to prevent
a moment's mistake. Ἄγει sc. ἢ
θάλασσα.</note>
<note type="footnote">4. deduct] Cp. ἑ 26. Χρείαις
κ. ἐπ’. almost ’demand and supply.’</note>
<note type="footnote">8. ποταμοῖς] ἴθι the rivers, ’ not
‘with,’ in spite of Hab. iii 9.</note>
<note type="footnote">10. ἐπεξιούσης] ‘break out.’</note>
<note type="footnote">11. ἢ τῶν ὑδ. ‘how are the
waters fed?’ The metaphor
more ’luxuriant’ in Greek than in
English, and Gr. proceeds, with an
apology, to develope it. Some of
them, he says, are ’watered from
above,’ i.e. are fed by
others (and this is the climax of the
’luxuriance’) ’drink with their roots?
i.e. are fed by springs from under-
ground. These last Gr. had learned
from Arist. to be connected with
the sea.</note>
<note type="footnote">28. The air, and all the pheno-
mena of meteorology.</note>
<note type="footnote">16. καθ’ ὁδόν] ’in due order,’
’methodically’; Plat. Rep. 435 Α.</note>

<pb n="65"/>
καὶ ἄφθονον, οὐκ ἀξίαις, οὐ τύχαις μετρούμενον, οὐχ ὅροις
κρατούμενον, οὐχ ἡλικίαις μεριζόμενον, ἀλλὰ κατὰ τὴν τοῦ
μάννα διανομὴν αὐταρκείᾳ περιλαμβανόμενον καὶ ἰσομοιρίᾳ
τιμώμενον· τὸ τῆς πτηνῆς φύσεως ὄχημα, τὴν
ἀνέμων ἕδραν, τὴν ὡρῶν εὐκαιρίαν, τὴν ζώων ψύχωσιν, <lb n="5"/>
μᾶλλον δὲ τῆς ψυχῆς πρὸς τὸ σῶμα συντήρησιν, ἐν ᾧ
σώματα, καὶ μεθ’ οὐ λόγος, ἐν ᾧ φῶς καὶ τὸ φωτιζόμενον,
καὶ ἡ ὄψις ἡ δι’ αὐτοῦ ῥέουσα; σκόπει δέ μοι καὶ τὰ ἑξῆς·
οὐ γὰρ συγχωροῦμαι τῷ ἀέρι δοῦναι τὴν ἅπασαν δυνα-
στείαν τῶν τοῦ ἀέρος εἶναι νομιζομένων. τίνα μὲν ἀνέμων <lb n="10"/>
ταμιεῖα; τίνες δὲ θησαυροὶ χιόνος; τίς δὲ ὁ τετοκὼς βώλους
δρόσου, κατὰ τὸ γεγραμμένον; ἐκ γαστρὸς δὲ τίνος ἐκπορεύεται
κρύσταλλος; τίς ὁ δεσμεύων ὕδωρ ἐν νεφέλαις, καὶ
τὸ μὲν ἱστὰς ἐπὶ τῶν νεφελῶν—ὣ τοῦ θαύματος—λόγῳ
κρατουμένην φύσιν τὴν ῥέουσαν, τὸ δὲ ἐκχέων ἐπὶ πρόσωπον
πάσης τῆς γῆς, καὶ σπείρων καιρίως καὶ ὁμοτίμως,
καὶ οὔτε ἀφιεὶς ἅπασαν τὴν ὑγρὰν οὐσίαν ἐλευθέραν καὶ
ἄσχετον, — ἀρκεῖ γὰρ ἡ ἐπὶ Νῶε κάθαρσις, καὶ τῆς ἑαυτοῦ
διαθήκης οὐκ ἐπιλήσμων ὁ ἀψευδέστατος, — οὔτε ἀνέχων
<note type="footnote">11 τινες δε] om ’δε ef || 13 τις] + ’δε e || 15 κρτουμενην]+ τὴν ’Reg. Cypr.’
|| 17 ουτε] οὐδὲ abef ΙΙ απασαν] ἅπασι ’Reg. Cypr.’</note>
<note type="footnote">1. οὐκ ἀξίαις] ’by deserts’; Matt.
v 45; or perh. ’ by differences of
rank.’ Τύχαις, ‘by fortunes.’ ῾Ηλ., 
coming after ὄροις, may mean ’ages’
in the sense of a measurement of
time, ’to certain generations.’</note>
<note type="footnote">2. τοῦ μάννα] Ex. xvi 18.
<lb n="3."/> αὐταρκεῖ π.] ’freely taken
in’; no leave has to be asked, and
ἰσομ. τιμώμ. ’each ’s share is of
equal ’’, lit. ’assessed at an
equality οἱ partition.’</note>
<note type="footnote">5. εὐκαιρίαν] The air is said to
the ’suitableness of seasons’ be-
cause the suitableness of seasons de-
pends upon atmospheric conditions.</note>
<note type="footnote">7. μεθ’ οὐ λόγος] ’with which
(cp. § 26) we speak.’</note>
<note type="footnote">9. οὐ γὰρ συγχωρ.] ace. to Elias,
directed against Arist. (presumably
de Mund. 4).</note>
<note type="footnote">11. θησαυροὶ χιόνος] Job xxxviii
22.</note>
<note type="footnote">ib. τίς ὁ τετοκώς κτλ.] Job xxxviii
28, 29.</note>
<note type="footnote">13. δεσμεύων υδ.] Job xxvi 8.</note>
<note type="footnote">14. τὸ μὲν ἱστάς] τὸ μὲν and τὸ δέ
appear to be ’part’ and ’part’ of
the water thus ’bound ’ In that
case φύσιν is in app. to τὸ μέν.</note>
<note type="footnote">15. ἐπὶ πρόσωπονπ. τ. γ] Scripbe
tural language, but not a definite
quotation.</note>
<note type="footnote">16. ὁμοτίμως] Elias rightly refers
to Matt, v 45.</note>
<note type="footnote">19. διαθήκης] Gen. ix 12.</note>

<pb n="66"/>
παντάπασιν, ἵνα μὴ πάλιν Ἡλίου τινὸς δεηθῶμεν, τὴν
ξηρότητα λύοντος; Ἐὰν κλείσῃ, φησί, τὸν οὐρανόν, τίς
ἀνοίξει; ἐὰν δὲ ἀνοίξῃ τοὺς καταράκτας, τίς συνέξει; τίς
οἴσει τὴν ἐπ’ ἀμφότερα τοῦ ὑετίζοντος ἀμετρίαν, ἐὰν μὴ
<lb n="5"/> τοῖς ἑαυτοῦ μέτροις καὶ σταθμοῖς διεξαγάγῃ τὰ σύμπαντα;
τί μοι φιλοσοφήσεις περὶ ἀστραπῶν καὶ βροντῶν, ὦ
βροντῶν ἀπὸ γῆς σὺ καὶ οὐδὲ μικροῖς σπινθῆρσι τῆς
ἀληθείας λαμπόμενε; τίνας ἀτμοὺς ἀπὸ γῆς αἰτιάσῃ νέφους
δημιουργούς, ἢ ἀέρος πύκνωσίν τινα, ἢ νεφῶν τῶν μανοτάτων
<lb n="10"/> θλῖψιν ἢ σύρρηξιν, ἵνα ἢ μὲν θλίψις σοι τὴν
ἀστραπήν, ἡ δὲ ῥῆξις τὴν βροντὴν ἀπεργάσηται; ποῖον
δὲ πνεῦμα στενοχωρούμενον, εἶτα οὐκ ἔχον διέξοδον, ἵνα
ἀστράψῃ θλιβόμενον, καὶ βροντήσῃ ῥηγνύμενον; εἰ τὸν
ἀέρα διῆλθες τῷ λογισμῷ, καὶ ὅσα περὶ ἀέρα, ψαῦσον ἤδη
<lb n="15"/> σὺν ἐμοὶ καὶ οὐρανοῦ καὶ τῶν οὐρανίων. πίστις δὲ ἀγέτω
πλέον ἡμᾶς ἢ λόγος, εἴπερ ἔμαθες τὸ ἀσθενὲς ἐν τοῖς
ἐγγυτέρω, καὶ λόγον ἔγνως τὸ γνῶναι τὰ ὑπὲρ λόγον, ἵνα
μὴ παντελῶς ἐπίγειος ἦς ἢ περίγειος, ἀγνοῶν καὶ αὐτὸ
τοῦτο, τὴν ἄγνοιαν.</p><lb n="20"/></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="29"><p>τίς περιήγαγεν οὐρανόν, ἔταξεν ἀστέρας; μᾶλλον
δὲ τί πρὸ τούτων οὐρανὸς καὶ ἀστέρες ἔχοις ἂν εἰπεῖν
<note type="footnote">5 διεξάγῃ ce ’Reg. a Or. ’ ΙΙ 8 λαμπόμενος def || ἄπο] ἔπι ’Or. 1’ ||
9 μανωτατων cdf || 17 τὸ] τὼ ef</note>
<note type="footnote">1. Ἡλίου τ.] 1 Kings xviii 45.</note>
<note type="footnote">2. κλείση] Job xii 14. Gr. adds
τὸν οὐρ.</note>
<note type="footnote">3. ἀνοίξῃ τοὺς κ.] Gen. vii ΙΙ;
cp. Mai. iii 10. Συνέσιε, Gen. viii 2.</note>
<note type="footnote">4. οἴσει] ‘shall bear’; τὴν τὴν ἐπ’ ἁ.
ἀμετρίαν means of course excess in
giving too much or too little.</note>
<note type="footnote">5. μέτροις κ. στάθμ’.] Job xxviii
25.</note>
<note type="footnote">8. τίνας ἀτμούς] directed against
Arist. Meteor, i 4.</note>
<note type="footnote">9. μανοτάτων] μανός (the quan-
tity of the α is variable) = ’rare,’ as
opp. to ’dense.’ The interjection
of τῶν μ. is, of course, Gr.'s form
counter argument. The clouds are
too ’rare’ to produce such effects.</note>
<note type="footnote">17. λόγον ἔγμως κτλ.] ’know
that it is reason to know the things
above reason? Something like St
Austin’s Credo ut intellegam.</note>
<note type="footnote">18. ἔπη. ἢ περίγ.] ’on the earth or
concerned with the earth, ignorant
even of your ignorance? Cp. Plat.
Leg. ix 863 c.</note>
<note type="footnote">29. The heavens, the sun.</note>
<note type="footnote">20. περιήγαγεν] ’ made it revolve’;
cp. § 30.</note>

<pb n="67"/>
ὁ μετέωρος, ὁ τὰ ἐν ποσὶν ἀγνοῶν, καὶ οὐδὲ σεαυτὸν
μετρῆσαι δυνάμενος, τὰ δὲ ὑπὲρ τὴν σὴν φύσιν πολυπραγμονῶν,
καὶ κεχηνὼς εἰς τὰ ἄμετρα; ἔστω γάρ σε κύκλους
καὶ περιόδους καὶ παησιασμοὺς καἰ ἀποχωρήσεις καταλαμβάνειν,
λαμβάνειν, ἐπιτολὰς καὶ ἀνατολάς, καὶ μοίρας τινὰς καἰ <lb n="5"/>
λεπτότητας, καὶ ὅσοις σὺ τὴν θαυμασίαν σου ταύτην
ἐπιστήμην ἀποσεμνύνεις· οὔπω τοῦτο κατάληψις τῶν
ὄντων ἐστίν, ἀλλὰ κινήσεως τινος ἐπιτήρησις, ἣ πλείονι
γυμνασία βεβαιωθεῖσα, καὶ εἰς ἓν ἀγαγοῦσα τὰ τηρηθέντα
πλείοσιν, εἶτα λόγον ἐπινοήσασα, ἐπιστήμη προσηγορεύθη· <lb n="10"/>
ὥσπερ τὰ περὶ σελήνην παθήματα γνώριμα γέγονε τοῖς
πολλοῖς, τὴν ὄψιν ἀρχὴν λαβόντα τῆς γνώσεως. σὺ δέ,
εἰ λίαν ἐπιστήμων εἶ τούτων, καὶ δικαίως ζητεῖς θαυμάζεσθαι,
εἰπὲ τίς ἡ τῆς τἀξ ἕως αἰτία καὶ τῆς κινήσεως; πόθεν
ἥλιος φρυκτωρεῖ πάσῃ τῆ οἰκουμένῃ καὶ πάσαις ὄψεσιν, <lb n="15"/>
ὥσπερ χοροῦ τινὸς κορυφαῖος, πλέον τοὺς ἄλλους ἀστέρας
ἀποκρύπτων φαιδρότητι ἤ τινες ἐκείνων ἑτέρους; ἀπόδειξις
δέ, οἱ μὲν ἀντιλάμπουσιν, ὁ δὲ ὑπερλάμπει, καὶ οὐδὲ ὅτι
συνανίσχουσιν ἐᾷ γνωρίζεσθαι, καλὸς ὡς νυμφίος, ταχὺς
ὡς γίγας καὶ μέγας· οὐδὲ γὰρ ἀνέχομαι ἄλλοθεν ἢ τοῖς <lb n="20"/>
<note type="footnote">29. 16 κορυφαίου e</note>
<note type="footnote">3. κύκλους κτλ.] ’revolutions,
and orbits, and conjunctions (lit.
and separations (departures),
and risings (there seems
to be no difference between ἔπιτ’.
and ἀνατ), νιν degrees (in the astronomical
sense) as they call them
τινάς), and ’ Perh. the
last word has ref. to the speculations
about the ’aether.’ But as λεπτὸν
appears to be used in the astronomical
sense of a ’minute,’ it is possible
that Gr. may intend λ. here in
that sense.</note>
<note type="footnote">8. ἐπιτήρησις] There could hardly
be abetter description of inductive
science.</note>
<note type="footnote">11. ὤσπερ τὰπεμ σ. ΙΙ.] ἃς, for
instance, what happens to the moon
has become α piece ὁ general knowapproaches),
ledge, a knowledge arising in the first
instance from ocular observatioin.’
Παθήμ., cp. § 30 πάθη.</note>
<note type="footnote">15. Φρυκτωρεῖ] ‘gives the fiery
signal.’</note>
<note type="footnote">18. οἱ μὲν ἀντιλάμπ.] ‘they shine
against him, but he outshines them,
and does not suffer even their ising
with him to be perceived’; when
light might be thought not to have
gained its full strength.</note>
<note type="footnote">19. ὡς νυμφίος . . . γίγας] Ps. xviii
6 (xix 5).</note>
<note type="footnote">20. ἄλλοθεν ἢ τοῖς ἐμοῖς] i.e. from
pagan sources; cp. ἀλλότριος §§ 16</note>
<note type="footnote">30. Ἀποσεμν. ‘ to glorify.</note>

<pb n="68"/>
ἐμοῖς τοῦτον ἀποσεμνύνειν· τοσοῦτος τὴν δύναμιν, ὥστε
ἀπ’ ἄλλων ἄκρων ἄλλα τῆ θερμότητι καταλαμβάνειν, καὶ
μηδὲν διαφεύγειν αὐτοῦ τὴν αἴσθησιν, ἀλλὰ πᾶσαν πλη-
ροῦσθαι καὶ ὄψιν φωτὸς καὶ σωματικὴν φύσιν θερμότητος·
<lb n="5"/> θέροντος, ἀλλ’ οὐ φλέγοντος, εὐκρασίας ἡμερότητι καὶ
τάξει κινήσεως, ὡς πᾶσι παρόντος, καὶ πάντα ἐπίσης
περιλαμβάνοντος.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="30"><p>Ἐκεῖνο δέ σοι πηλίκον, εἰ κατενόησας’ τοῦτο ἐν
αἰσθητοῖς ἥλιος, ὅπερ ἐν νοητοῖς θεός, ἔφη τις τῶν ἀλλο-
<lb n="10"/> τρίων. αὐτὸς γὰρ ὄψιν φωτίζων, ὥσπερ ἐκεῖνος
αὐτὸς καὶ τῶν ὁρωμένων ἐστὶ τὸ κάλλιστον, ὥσπερ ἐκεῖνος
τῶν νοουμένων. ἀλλὰ τί τὸ κινῆσαν αὐτὸν ἀπ’ ἀρχῆς; τί
δὲ τὸ ἀεὶ κινοῦν καὶ περιάγον ἑστῶτα λόγῳ καὶ μὴ
κινούμενον, ὄντως ἀκάμαντα, καὶ φερέσβιον, καὶ φυσίζῳον,
<lb n="15"/> καὶ ὅσα ποιηταῖς ὕμνηται κατὰ λόγον, καὶ μήτε τῆς ἑαυτοῦ
φορᾶς ποτὲ μήτε τῶν εὐεργεσιῶν ἱστάμενον; πῶς ἡμέρας
δημιουργὸς ὑπὲρ γῆς καὶ νυκτὸς ὑπὸ γῆν; ἢ οὐκ οἶδ’ ὅ τι
χρὴ λέγειν ἡλίῳ προσβλέψαντα. τίς ἡ τούτων πρόσλη-
ψίς τε καὶ ἀνθυφαίρεσις, καὶ ἡ τῆς ἀνισότητος ἰσότης, ἵν
<lb n="20"/> εἴπω τι καὶ παράδοξον; πῶς δὲ ὡρῶν ποιητής τε καὶ
<note type="footnote">5 θεροντος] θερμαίνοντος e: θάλποντος ’El.’ ΙΙ 7 περιλαμβάνοντος] περιλαμποντος
’tres ’ 30. II om καὶ f || 13 ’δε] δάι df II 15 υμνεσαι e ||
μήτε] μήποτε ’in quibusd.’</note>
<note type="footnote">2. ἀπ’ ἄλλων ἄκρων] ’from one
end he reaches another with his
heat.’ Ἄκρον is the LXX. word in
Ps. xviii 7 (xix 6). The following
words are not a quotation, but only
an allusion to those of the Ps.</note>
<note type="footnote">5. θέροντος] ᾿warming.’
<lb n="30."/> The sun; day and night, the
seasons; the moon and stars.</note>
<note type="footnote">8.&gt; ἐκεῖνο] the thought expressed
in the following words.</note>
<note type="footnote">ib τοῦτο ἐν αἰσθ.] Plato Rep. vi
508 c.</note>
<note type="footnote">13. ἑστῶτα λόγῳ] while fixed in
the law which governs him; λόγῳ
as e.g. in ἑ 16 πᾶσι λόγον ἐνθείς.</note>
<note type="footnote">14. ἀκάμαντα] Hom. Il. xviii 239
‘untiring’; φερέσβιον, ‘bringing
means of life’; φυσίζῳον ‘life-begetting.’
It has not yet been ascertained
what poet applies the last
two epithets to the sun.</note>
<note type="footnote">15. κατὰ λόγον] ’reasonably,’
’rightly? Φορᾶς, ’movement.’</note>
<note type="footnote">17. ἢ οὐκ’] Cp. ξ 27.</note>
<note type="footnote">18. πρόσλ. τε κ. ἀνθυφ.] ’the increase
and corresponding diminution’
of day and night. Ἀνισ. ἰσότης; at
the end of the year neither has
gained upon the other.</note>

<pb n="69"/>
μεριστής, εὐτάκτως ἐπιγινομένων τε καὶ ἀπογινομένων,
καὶ ὥσπερ ἐν χορῷ συμπλεκομένων ἀλλήλαις καὶ διισταμένων,
τὸ μὲν φιλίας νόμῳ, τὸ δὲ εὐταξίας, καὶ κατὰ
μικρὸν κιρναμένων, καὶ ταῖς ἐγγύτησι κλεπτομένων ταὐτὸν
ἡμέραις τε καὶ νυξίν, ἵνα μὴ τῇ ἀηθείᾳ λυπήσωσιν; ἀλλ’ <lb n="5"/>
ἴτω μὲν ἡμῖν ἥλιος’ σὺ δὲ ἔγνως σελήνης φύσιν, καὶ πάθη,
καὶ μέτρα φωτός, καὶ δρόμους, καὶ πῶς ὁ μὲν ἡμέρας ἔχει
τὴν δυναστείαν, ἡ δὲ νυκτὸς προκαθέζεται, καὶ ἡ μὲν θηρίοις
δίδωσι παρρησίαν, ὁ δὲ ἄνθρωπον ἐπὶ τὸ ἔργον ἀνίστησιν,
ἢ ὑψούμενος ἢ ταπεινούμενος πρὸς τὸ χρησιμώτατον; <lb n="10"/>
συνῆκας δὲ δεσμὸν Πλειάδος ἢ φραγμὸν ᾿Ωρίωνος, ὡς ὁ
ἀριθμῶν πλήθη ἄστρων καὶ πᾶσιν αὐτοῖς ὀνόματα καλῶν,
καὶ δόξης ἑκάστου διαφοράν, καὶ τάξιν κινήσεως, ἵνα σοι
πιστεύσω διὰ τούτων πλέκοντι τὰ ἡμέτερα καὶ κατὰ τοῦ
κτίστου τὴν κτίσιν ὁπλίζοντι;</p><lb n="15"/></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="31"><p>Τί λέγεις; ἐνταῦθα στησόμεθα τοῦ λόγου μέχρι
τῆς ὕλης καὶ τῶν ὁρωμένων; ἢ ἐπειδὴ τοῦ κόσμου παντὸς
ἀντίτυπον τὴν Μωυσέως σκηνὴν οἶδεν ὁ λόγος, τοῦ ἐξ
ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων λέγω συστήματος, τὸ πρῶτον
<note type="footnote">5 ἀήθεια] ἀλήθεια de ’El.’ || 6 om ἥμιν bf Ἴ’ φύσιν] λύσιν ’Reg. Cypr.’
31. 17 om η be || 19 συστηματος] + η be</note>
<note type="footnote">2. συμπλεκ. κ. διιστ.] The seasons
lock one another in embrace,
because there is no sharp line of demarcation
between them, and then
part. The poetical preacher sees in
the first action a law of love, in the
second, of order.</note>
<note type="footnote">4. ταῖς ἐγγύτησι] ‘by their close
approach to each other (the pi. indicates
the nearness of each to the
next) filching from each other (mid.)
ἃς much and as little ἃς day and
night do, in order not to distress us
by anything startling (lit. by the
unaccustomedness, which would
mark a different kind of transition).’</note>
<note type="footnote">6. πάθη] Cp. § 29 παθήματα.</note>
<note type="footnote">7. ἠμἐρας..δυν] a ref. to Gen.
i 16, 18 (Ps. cxxxvi 7); but δὺν.
does not occur in the LXX. there,
8. θηρίοις κτλ.] a ref. to Ps. ciii
(civ) 20 — 23.</note>
<note type="footnote">11. συνῆκας κτλ.] Job xxxviii 31.</note>
<note type="footnote">ib. 6 ἀριθμῶν κτλ.] Ps. cxlvi
(cxlvii) 4.</note>
<note type="footnote">13. δόξης...διαφ.] 1 Cor. xv 41.</note>
<note type="footnote">14. διὰ τούτων πλ. τ. ἤμ’.] the
astrologer.</note>
<note type="footnote">31. The spiritual beings who
people heaven.</note>
<note type="footnote">16. μέχρι] Cp. § 9.</note>
<note type="footnote">17. τ. κόσμου π.ἀντ] The παντὸς
is placed emphatically; the type
includes the unseen as well as the
seen. Ὁ λόγος, ‘our reason.’
does not refer to any passage of
Scripture; it was the traditional
interp. of his time. See however
Wisd. ix 8 (xviii 24) and cp. West-
cott Hebrews p. 237 foil.</note>

<pb n="70"/>
καταπέτασμα διασχόντες, καὶ ὑπερβάντες τὴν αἴσθησιν,
εἰς τὰ ἅγια παρακύψωμεν, τὴν νοητὴν φύσιν καὶ ἐπουράνιον;
οὐκ ἔχομεν οὐδὲ ταύτην ἀσωμάτως ἰδεῖν, εἰ καὶ
ἀσώματος, πῦρ καὶ πνεῦμα προσαγορευομένην ἢ γινομένην.
<lb n="5"/> ποιεῖν γὰρ λέγεται τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ
τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα· εἰ μὴ ποιεῖν μέν
ἐστι τὸ συντηρεῖν τῷ λόγῳ, καθ’ ὃν ἐγένοντο. πνεῦμα δὲ
ἀκούει καὶ πῦρ· τὸ μὲν ὡς νοητὴ φύσις, τὸ δὲ ὡς καθάρσιος·
ἐπεὶ καὶ τῆς πρώτης οὐσίας τὰς αὐτὰς οἶδα κλήσεις.
<lb n="10"/> πλὴν ἡμῖν γε ἀσώματος ἔστω, ἢ ὅτι ἐγγύτατα. ὁρᾷς
ὅπως ἰλιγγιῶμεν περὶ τὸν λόγον, καὶ οὐκ ἔχομεν οἷ προέλθωμεν,
ἢ τοσοῦτον ὅσον εἰδέναι ἀγγέλους τινὰς καὶ ἀρχαγγέλους,
θρόνους, κυριότητας, ἀρχάς, ἐξουσίας, λαμπρότητας,
ἀναβάσεις, νοερὰς δυνάμεις, ἢ νόας, καθαρὰς φύσεις καὶ
<lb n="15"/> ἀκιβδήλους, ἀκινήτους πρὸς τὸ χεῖρον ἢ δυσκινήτους, περὶ
τὸ πρῶτον αἴτιον ἀεὶ χορευούσας· ἢ πῶς ἄν τις αὐτὰς
ἀνυμνήσειεν, ἐκεῖθεν ἐλλαμπομένας τὴν καθαρωτάτην
<note type="footnote">2 παρακυψομεν ?cd ΙΙ 8 τὸ ’δε] τὼ ’δε a || καθάρσιος] κάθαρσις ’in quibus.’
|| 9 επει] ἐπειδὴ ’Reg. a’ || om τὰς e ΙΙ 1 προσέλθωμεν f</note>
<note type="footnote">1. διασχόντες] Cp. ἑ 3.</note>
<note type="footnote">3. εἰ καὶ ἀσώματος] sc. εἴη. Gr.
will not pronounce upon the ques-
tion whether the heavenly φύσις,
i.e. the angels, are incorporeal or
not (cp. ἑ 8); but, even if they are,
we cannot conceive of them except
through corporeal images (cp. §§ 12,
13), such as are suggested by the
language of Scripture.</note>
<note type="footnote">4. προσαγ. ἢ γιν.] ‘is called, or
is made.’</note>
<note type="footnote">5. ποιεῖν γ. λέγεται] Ps. ciii
(civ) 4, Heb. i 7.</note>
<note type="footnote">6. εἰ μὴ ποιεῖν] ’unless by "making’’
is meant keeping them to the
law of their original creation.’ To
’make’ the angels winds suggests a
change in their mode of existence;
but Gr. thinks that it may denote
what is contained in the original act
of creation, and not something sub-
sequent.</note>
<note type="footnote">8. ἀκούει] audit, ’it is called.’</note>
<note type="footnote">9. τῆς π. οὐσίας] sc. θεοῦ; cp. § 7.</note>
<note type="footnote">11. ἰλιγγιῶμεν] Cp. § 21.</note>
<note type="footnote">13. λαμπρότητας, ἀναβάσεις] It
seems as if these, like the foregoing,
were recognised titles for spiritual
beings; but they do not appear to
be used by any other of the Fathers.
Ἀνάβασις is a strange designation
for a personal being, and, if it
not for the ν. δὺν. which follows, it
might have been thought that Gr.
had turned from the angelic beings
to their actions, and that
referred (as perh. it does in any case)
to Jacob’s dream.</note>
<note type="footnote">14. νόας] ace. pi. of νοῦς.</note>

<pb n="71"/>
ἔλλαμψιν, ἢ ἄλλως ἄλλην κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς φύσεως
καἰ τῆς τάξεως· τοσοῦτον τῷ καλῷ μορφουμένας καὶ
τυπουμένας, ὥστε ἄλλα γίνεσθαι φῶτα καὶ ἄλλους Φψτίζειν
δύνασθαι ταῖς τοῦ πρώτου φωτὸς ἐπιρροαῖς τε καὶ
διαδόσεσι· λειτουργοὺς θείου θελήματος, δυνατὰς ἰσχύι <lb n="5"/>
φυσικῇ τε καὶ ἐπικτήτῳ, πάντα ἐπιπορευομένας, πᾶσι
πανταχοῦ παρούσας ἑτοίμως, προθυμίᾳ τε λειτουργίας καὶ
κουφότητι φύσεως· ἄλλας ἄλλο τι τῆς οἰκουμένης μέρος
διειληφυίας, ἢ ἄλλῳ τινὶ τοῦ παντὸς ἐπιτεταγμένας, ὡς
οἶδεν ὁ ταῦτα τάξας καὶ διορίσας· πάντα εἰς ἓν ἀγούσας, <lb n="10"/>
πρὸς μίαν σύννευσιν τοῦ τὰ πάντα δημιουργήσαντος·
ὑμνῳδοὺς θείας μεγαλειότητος, θεωροὺς δόξης ἀιδίου καὶ
ἀιδίως, οὐχ ἵνα δοξασθῇ θεός, — οὐ γὰρ ἔστιν ὃ προστεθήσε-
ται τῷ πλήρει, τῷ καὶ τοῖς ἄλλοις χορηγῷ τῶν καλῶν, —
ἀλλ’ ἵνα μὴ λείπῃ τὸ εὐεργετεῖσθαι καὶ ταῖς πρώταις μετὰ <lb n="15"/>
θεὸν φύσεσι; ταῦτα εἰ μὲν πρὸς ἀξίαν ὕμνηται, τῆς
τριάδος ἡ χάρις, καὶ τῆς μιᾶς ἐν τοῖς τρισὶ θεότητος· εἰ
δὲ τῆς ἐπιθυμίας ἐνδεέστερον, ἔχει τὸ νικᾷν καὶ οὕτως ὁ
λόγος. τοῦτο γὰρ ἠγωνίζετο παραστῆσαι, ὅτι νοῦ κρείττων
<note type="footnote">4 του πρώτου usque ad fin. desunt in a || 14 om τοῖς c</note>
<note type="footnote">1. ἢ ἄλλως ἆ.] The ἢ offers an
alternative or correction to the sup.
τὴν καθ’. Cp. § 4.</note>
<note type="footnote">3. ἄλλα γ. φῶτα] ‘become in their
turn lights,’ — ἄλλα in respect of
the πρῶτον φῶς.</note>
<note type="footnote">5. δυνατὰς ἰσχύι] Ps. cii (ciii) 20.
<lb n="6."/> πᾶσι πανταχοῦ] Gr. does not
of course mean at the same time;
ἑτοίμως shews it.</note>
<note type="footnote">8. ἄλλας ἄλλο τι] Cp. Deut.
xxxii 8 (LXX.), Dan. x 13, 20, SI.
Διειλ. ‘having severally received.’</note>
<note type="footnote">9. ἢ ἄλλῳ τινί] ’or (if not a portion
of the inhabited globe) set over
some other part of the universe,’ e.g.
a star.</note>
<note type="footnote">10. εἰς ἐν] ‘bringing all into unity,
with reference to the approval, for
which alone they care μίαν),’ etc.</note>
<note type="footnote">13. οὐχ ἵνα δ θ.] In scriptural
language the reverse might as truly
have been said.</note>
<note type="footnote">14. τῷ πλήρει] Cp. § 11.</note>
<note type="footnote">15. ἴνα μὴ Xeiirrj κτλ.] ‘but that
even these first beings after God may
never fail Δ’ be the recipients of
benefits? They might have seemed
too great to receive anything.
18. καὶ οὕτως] Even if he does
not speak as well as he wished,
has gained his point, viz. to shew
that even the angels are beyond our
understanding; much more (μὴ  ὅτι,
cp. ἑ 11) God Himself.</note>

<pb n="72"/>
καὶ ἡ τῶν δευτέρων φύσις, μὴ ὅτι τῆς πρώτης καὶ μόνης,
ὀκνῶ γὰρ εἰπεῖν, ὑπὲρ ἅπαντα.</p><note type="footnote">2 ἀπάντα] ἅπαντας ‘Reg. Cypr.’</note><note type="footnote">1. τῆς πρ. κ. μ.] Unless we are
to suppose that there is some irregularity
in the grammar, we must
supply φύσεως, so that the clause,
if written out in full, would run
μὴ εἰπεῖν ὅτι ἡ τῆς πρώτης κ. μ.
φύσεως φύσις.</note><note type="footnote">1. ὀκνῶ γὰρ εἰπεῖν] Cp. § 13.
The formula implies that the statement
would be not incorrect, but
capable of misconception. To say
that the divine nature is ’above all’
might appear to coordinate it with
other things, as one, though the
highest, of a series: so Gr. prefers
to say μόνης, to bring out its absolute
uniqueness.</note></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>