<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:19-21</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:19-21</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="19"><p>Ἡλία δὲ οὔτε πνεῦμα βίαιον, οὔτε πῦρ, οὔτε <lb n="15"/>
συσσεισμός, ὡς τῆς ἱστορίας ἀκούεις, ἀλλ’ ἡ αὔρα τις
<note type="footnote">3 ἀλειφθέντα] αλειφεντα aedf: αλιφεντα e || 4 Ειδος] οἶκος El: ἴσω f ||
9 γενητης] γεννήτης def ǁ I4 η ὄψιν ὅλην] ὅλην ὄψις (om 77) e: om ὅλην df</note>
<note type="footnote">1. κλίμακα] Gen. xxviii 12.
ib. ἐφαντάσθη] ‘saw in a vision.’</note>
<note type="footnote">3. λίθον] Is. xxviii 16 etc.;
ἀλειφθ. Is. lxi 1 ἔχρισεν) etc.</note>
<note type="footnote">4. Εἶδος Θ] Gen. xxxii 30 (31).
This reading has better authority
than οἶκος θ., i.e. Bethel. On
the other hand τοῦ ὀφθ. seems more
like a reminiscence of Gen. xxxv 1,9
(in u. 7 the word is ἐπεφάνη); and
perh. it might have been more
natural to mention the name of
Penuel after the mention of the
wrestling.</note>
<note type="footnote">6. ἥτις π. ἐ.] The whole clause
forms a cogn. ace. after προσπαλ.,
‘wrestles whatever wrestling that of
God with man may be.’</note>
<note type="footnote">7. ἢ τάχα] ‘or perhaps (it would
be best to say) the trial,’ etc. He
this turn, because God was
not ’wrestling’ for the mastery, but
to try the ἀρετή of Jacob.</note>
<note type="footnote">8. σύμβολα] Gen. xxxii 31 (32).</note>
<note type="footnote">12. ἐκεῖνο δέ] refers to what follows,
lows, ὅτι θ. φύσιν κτλ. The δὲ
the apodosis to κλίμακα μέν.</note>
<note type="footnote">ib. ὑπὲρ αὐτόν] Jacob was excelled
by some of his descendants,
but none of them could ’make room
for’ (χωρεῖν), ‘take in,’ or perh.
‘bear,’ the whole of God.</note>
<note type="footnote">19. Elias, Esaias, Ezekiel, and
others, were unable to receive the
revelation of the Divine nature in
itself.</note>
<note type="footnote">16. ἢ αὔρα τις ὁ] 1 Kings xix 12
φωνὴ αὔρας λεπτῆς. The τις hints
that there was something more than
usual in ‘that breeze.’ Gr.’s agrument
implies that if the presence
had been discerned in the mightier
movements of nature, God might
have been thought to manifest
self wholly in them, but that it was
impossible to imagine this in connexion
with the ‘small breeze.’</note>

<pb n="50"/>
ὀλίγη τὴν τοῦ θεοῦ παρουσίαν, καὶ ταῦτα οὐ φύσιν,
ἐσκιαγράφησεν· Ἠλίᾳ τίνι; ὃν καὶ ἅρμα πυρὸς ἀνάγει
πρὸς οὐρανόν, δηλοῦν τοῦ δικαίου τὸ ὑπὲρ ἄνθρωπον.
Μανωὲ δὲ τὸν κριτὴν πρότερον, καὶ Πέτρον τὸν μαθητὴν
<lb n="5"/> ὕστερον, πῶς οὐ τεθαύμακας; τὸν μὲν οὐδὲ ὄψιν φέροντα
τοῦ φαντασθέντος θεοῦ, καὶ διὰ τοῦτο, Ἀπολώλαμεν, ὦ
γύναι, λέγοντα, θεὸν ἑωράκαμεν· ὡς οὐ χωρητῆς οὔσης
ἀνθρώποις οὐδὲ φαντασίας θείας, μὴ ὅτι γε φύσεως· τὸν
δὲ καὶ τὸν φαινόμενον χριστὸν τῷ πλοίῳ μὴ προσιέμενον,
<lb n="10"/> καὶ διὰ τοῦτο ἀποπεμπόμενον. καίτοιγε θερμότερος τῶν
ἄλλων εἰς ἐπίγνωσιν Χριστοῦ Πέτρος, καὶ διὰ τοῦτο μακαριζόμενος,
καὶ τὰ μέγιστα πιστευόμενος. τί δ’ ἂν εἴποις
περὶ Ἠσαίου, καὶ Ἰεζεχιὴλ τοῦ τῶν μεγίστων ἐπόπτου, καὶ
τῶν λοιπῶν προφητῶν; ὧν ὁ μὲν τὸν κύριον Σαβαὼθ
<lb n="15"/> εἶδε καθήμενον ἐπὶ θρόνου δόξης, καὶ τοῦτον ὑπὸ τῶν
ἑξαπτερύγων σεραφὶμ κυκλούμενον καὶ αἰνούμενον καὶ
ἀποκρυπτόμενον, ἑαυτόν τε τῷ ἄνθρακι καθαιρόμενον, καὶ
πρὸς τὴν προφητείαν καταρτιζόμενον· ὁ δὲ καὶ τὸ ὄχημα
τοῦ θεοῦ τὰ Χερουβὶμ διαγράφει, καὶ τὸν ὑπὲρ αὐτῶν
<lb n="20"/> θρόνον, καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ στερέωμα, καὶ τὸν ἐν τῷ
<note type="footnote">19. 2 ἐσκιαγράφησεν] εσκιογρ. a || 6 om καὶ f || 10 καίτοιγε] καίτοι c ||
16 om ἑξαπτερύγων d || 17 ἀποκρυπτόμενον] κρυπτομένων c: κρυπτόμενον f
‘Colb. 1 Or. I’ || 19 ἀυτῶν] αὐτοῦ ‘Reg. Cypr.’</note>
<note type="footnote">1. καὶ ταῦτα] used like καὶ τοῦτο,
‘and that without shadowing forth
His nature.’ If Gr. had meant ταῦτα
= τὴν παρουσίαν, he must have said
ταύτην.</note>
<note type="footnote">2 Ἠλ. τίνι;] ‘and what Elias?’ 
i.e. what was he?</note>
<note type="footnote">4. τὸν κριτήν] M. is not so styled
in the book itself.</note>
<note type="footnote">6. ἀπολώλαμεν] Judg. xiii 22—a a
free version. But as Gr. quotes the
words in precisely the same form in
Or. ix 1, it is possible that he may
have found them so in some text.</note>
<note type="footnote">8. μὴ ὅτι] Cp. ἑ 11.</note>
<note type="footnote">9. τῷ πλοίῳ μὴ προσι.] Luke v 8.
Gr. seems to have forgotten that
Christ was in the boat.</note>
<note type="footnote">11. μακαριζόμενος] Matt, xvi 17
foil.</note>
<note type="footnote">15 καθήμενον ἐπὶ θ. δ] Is. vi 1
(δόξης seems to come from Matt.
xxv 31).</note>
<note type="footnote">17. ἀποκρυπτόμενον.] This is Gr.'s
addition to the narrative, unless he
means ‘hidden from themselves’
the Seraphim. It is indeed possible
that he understood πρόσωπον, πόδας,
in Isaiah, to be those of the Lord.’</note>
<note type="footnote">ib. ἑαυτόν τε] ‘and saw himself.’</note>
<note type="footnote">18. τὸ ὄχημα] Ezek. i 4. It is
not actually described by that name.</note>

<pb n="51"/>
στερεώματι φανταζόμενον, καἰ φωνὰς δή τινας, καὶ ὁρμάς, καὶ
πράξεις, καὶ ταῦτα εἴτε φαντασία τις ἢν ἡμερινή, μόνοις
θεωρητὴ τοῖς ἁγίοις, εἴτε νυκτὸς ἀψευδὴς ὄψις, εἴτε τοῦ
ἡγεμονικοῦ τύπωσις συγγινομένη τοῖς μέλλουσιν ὡς παροῦσιν,
εἴτε τι ἄλλο προφητείας εἶδος ἀπόρρητον, οὐκ ἔχω <lb n="5"/>
λέγειν· ἁλλ’ οἶδεν ὁ τῶν προφητῶν θεός, καὶ οἱ τὰ τοιαῦτα
ἐνεργούμενοι. πλὴν οὔτε οὗτοι περὶ ὧν ὁ λόγος, οὔτε τις
ἄλλος τῶν κατ’ αὐτούς, ἔστη ἐν ὑποστήματι καὶ οὐσία
κυρίου, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οὐδὲ θεοῦ φύσιν ἢ εἶδεν
ἢ ἐξηγόρευσεν.</p><lb n="10"/></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="20"><p>Παύλῳ δὲ εἰ μὲν ἔκφορα ἦν ἃ παρέσχεν ὁ τρίτος
οὐρανός, καὶ ἡ μέχρις ἐκείνου πρόοδος ἢ ἀνάβασις ἢ
ἀνάληψις, τάχα ἄν τι περὶ θεοῦ πλέον ἔγνωμεν, εἴπερ
τοῦτο ἢν τὸ τῆς ἁρπαγῆς μυστήριον. ἐπεὶ δὲ ἄρρητα ἦν,
καὶ ἡμῖν σιωπῇ τιμάσθω. τοσοῦτον δὲ ἀκούσωμεν αὐτοῦ <lb n="15"/>
Παύλου λέγοντος, ὅτι ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέρους
προφητεύομεν. ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα ὁμολογεῖ ὁ μὴ
ἰδιώτης τὴν γνῶσιν, ὁ δοκιμὴν ἀπειλῶν τοῦ ἐν αὐτῷ
<note type="footnote">4 συηινομενη] συγγενομένη def: συγγενομένου ‘Or. ’ ǁ 8 κατ’ αυτους]
κάτα τούτους ac ‘duo Reg. Or. I’ 20. 11 α παρεσχεν] ἅπερ ἔσχεν d ||
15 ακουσωμεν] σομεν f</note>
<note type="footnote">1. φωνάς] Ezek. i 24, 28; ὁρμάς,
i 19 foil.; πράξεις, ii 9.</note>
<note type="footnote">3. τοῦ ἥγ’. τύπωσις] ‘an impres-
sion upon the rational ’ Ἡγμε.,
i 3. Συγγινομένη by a very natural
hyperbaton for νου.</note>
<note type="footnote">6. οἱ τὰ τ. ἐνεργ] ‘those upon
whom such effects are ’ wrought.</note>
<note type="footnote">8. τῶν κατ’ αὐτούς] ‘those of their
sort.</note>
<note type="footnote">ib. ἵστη ἐν ὑποστ.] Jer. xxiii 18.
Ὑπόστ. is ‘an establishment’ of some
kind; in 2 Sam. xxiii 14 of ‘a garri-
son’; in Jer. prob. ‘a court,’ or
‘familiar circle.’ Gr. however
curiously misunderstood the word
to = ὑπόστασις in the sense of οὐσία
(cp. § 9).</note>
<note type="footnote">20. St Paul only saw through α
glass] in α riddle.</note>
<note type="footnote">11. ἔκφορα] ‘capable of being di-
vulged’; cp. Plat. Lack. 201 A ῾Ο τρ.
οὐρ., 2 Cor. xii 2.</note>
<note type="footnote">12. πρόοδος] nom. to ἢν, not to
παρέσχεν. He calls it a πρόοδος to
signify that it represented a progress
in St P.'s spiritual experience, and
not merely an incidental privilege.
Cp. v 26.</note>
<note type="footnote">13. etirtp τοῦτο] Gr. will not
even admit that we can be sure that
St P. thereby became acquainted
with the Divine nature. The ἁρπαγῆ
was in the strictest sense a
μυστήριον.</note>
<note type="footnote">16. ἐκ μέρους] 1 Cor. xiii 9.</note>
<note type="footnote">17. μὴ ἰδ’. τὴν γνῶσιν] 2 Cor.
xi 6.</note>
<note type="footnote">18. δοκιμὴν ἀπ.] 2 Cor. xiii 3.</note>

<pb n="52"/>
λαλοῦντος χριστοῦ, ὁ μέγας τῆς ἀληθείας προαγωνιστὴς
καὶ διδάσκαλος· καὶ πᾶσαν τὴν κάτω γνῶσιν οὐδὲν ὑπὲρ
τὰ ἔσοπτρα καὶ τὰ αἰνίγματα τίθεται, ὡς ἐν μικροῖς τῆς
ἀληθείας ἱσταμένην ἰνδάλμασιν. εἰ δὲ μὴ λίαν δοκῶ
<lb n="5"/> τισὶ περιττὸς καὶ περίεργος τὰ τοιαῦτα ἐξετάζων, οὐδὲ
ἄλλα τινὰ τυχὸν ἢ ταῦτα ἦν, ἃ μὴ δύναται νῦν βασταχθῆναι,
ἅπερ ὁ Λόγος αὐτὸς ὑπῃνίσσετο, ὥς ποτε βασταχθησόμενα
καὶ τρανωθησόμενα· καὶ ἃ μηδ’ ἂν αὐτὸν δυνηθῆναι
χωρῆσαι τὸν κάτω κόσμον Ἰωάννης ὁ τοῦ Λόγου πρόδρομος
<lb n="10"/> ἡ μεγάλη τῆς ἀληθείας φωνή, διωρίζετο.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="21"><p>Πᾶσα μὲν οὖν ἀλήθεια καὶ πᾶς λόγος δυστέκμαρτός
τε καὶ δυσθεώρητος· καὶ οἷον ὀργάνῳ μικρῷ μεγάλα
δημιουργοῦμεν, τῆ ἀνθρωπτίνῃ σοφίᾳ τὴν τῶν ὄντων γνῶσιν
θηρεύοντες, καὶ τοῖς νοητοῖς προσβάλλοντες μετὰ τῶν
<lb n="15"/> αἰσθήσεων, ἢ οὐκ ἄνευ αἰσθήσεων, ὑφ’ ὧν περιφερόμεθα
καὶ πλανώμεθα, καὶ οὐκ ἔχομεν γυμνῷ τῷ νοὶ γυμνοῖς τοῖς
πράγμασιν ἐντυγχάνοντες μᾶλλόν τι προσιέναι τῇ ἀληθείᾳ,
καὶ τὸν νοῦν τυποῦσθαι ταῖς καταλήψεσιν. ὁ δὲ περὶ
θεοῦ λόγος, ὅσῳ τελεώτερος, τοσούτῳ δυσεφικτότερος, καὶ
<lb n="20"/> πλείους τὰς ἀντιλήψεις ἔχων καὶ τὰς λύσεις ἐργωδεστέρας.
<note type="footnote">2 καὶ πάσαν] διὸ καὶ πάσαν e: ο καὶ ‘Reg. a duo Colb.’ || 4 ἱσταμένην]
e ǁ 7 om ἅπερ d || ὡς] ισως ‘Reg. Cypr.’ || 8 α] ἅπερ d ΙΙ 9 om κάτω def
21. 14 προσβάλλοντες] προβ. c2 || 15 περιφερομεθα και πλανώμεθα] περιπλανωμεθα
καὶ περιφερόμεθα f</note>
<note type="footnote">3. ἔσοπτρα κ. τ. αἰν.] 1 Cor.
xiii 12.</note>
<note type="footnote">4. ἰνδάλμασιν] ‘figures,’ ‘repre-
sentations.’</note>
<note type="footnote">5. περιττὸς κ. περίεργ.] Cp. i 1.</note>
<note type="footnote">7. ὑπῃνίσσετο ‘darkly intimated’;
in John xvi 12.</note>
<note type="footnote">8. τρανωθησόμενα] Cp. § 4.</note>
<note type="footnote">9. χωρῆσαι τὸν κ.] John xxi 25.
By a strange oversight, Gr. confounds
the Forerunner with the
Divine. φωνή, perh. with ref. to
John i 23.</note>
<note type="footnote">10. διωρίζετο] ‘to define’; so ‘to
affirm.’</note>
<note type="footnote">21. All abstract ruth is hard
to attain with such instruments as
we possess, but above all the truth
about God. So Solomon and St Panl
confessed; and David, who despaired
of knowing even himself.</note>
<note type="footnote">14. προσβάλλοντες] Cp. § 16.
Μετὰ τῶν αἰ., cp. §§ 12 § 26.</note>
<note type="footnote">18. τὸν νοῦν τυπ. τ. κατ.] ‘to have
our minds fashioned by what we
perceive.’</note>
<note type="footnote">19. δυσεφικτ.] ‘harder to come at’
(ἐφικνεῖσθαι).</note>
<note type="footnote">20. ἀντιλήψεις] From the general
notion of ‘catching hold’ of a thing
come the opposite meanings of
’helping’ (e.g. 1 Cor. xii 28), and
(as here) of ‘objections,’ ‘difficulties.’
Plut. de Def. Orac. (11 438 D) has
the expression ὡς ἔχοντα πολλὰς ἀντιλήψεις
καὶ ὑπονοίας πρὸς τοὐναντίον.</note>

<pb n="53"/>
πᾶν γὰρ τὸ ἐνιστάμενον, κἂν βραχύτατον ἦ, τὸν τοῦ λόγου
δρόμον ἐπέσχε καὶ διεκώλυσε, καὶ τὴν εἰς τὸ πρόσω φορὰν
διέκοψεν· ὥσπερ οἱ τοὺς ἵππους τοῖς ῥυτῆρσιν ἀθρόως
μεθέλκοντες φερομένους, καὶ τῷ ἀδοκήτῳ τοῦ τιναγμοῦ
περιτρέποντες. οὕτω Σολομὼν μέν, ὁ σοφισάμενος περισσὰ <lb n="5"/>
ὑπὲρ πάντας τοὺς γενομένους ἔμπροσθεν καὶ καθ’ ἑαυτόν,
ᾧ τὸ τῆς καρδίας πλάτος δῶρον θεοῦ, καὶ ἡ ψάμμου
δαψιλεστέρα χύσις τῆς θεωρίας, ὅσῳ πλέον ἐμβατεύει
τοῖς βάθεσι, τοσούτῳ πλέον ἰλιγγιᾷ, καὶ τέλος τι ποιεῖται
σοφίας εὑρεῖν ὅσον διέφυγεν. Παῦλος δὲ πειρᾶται μὲν <lb n="10"/>
ἐφικέσθαι, οὔπω λέγω τῆς τοῦ θεοῦ φύσεως, τοῦτο γὰρ
ᾔδει παντελῶς ἀδύνατον ὄν, ἀλλὰ μόνον τῶν τοῦ θεοῦ
κριμάτων· ἐπεὶ δὲ οὐχ εὑρίσκει διέξοδον οὐδὲ στάσιν τῆς
ἀναβάσεως, οὐδὲ εἴς τι φανερὸν τελευτᾷ πέρας ἡ πολυπραγμοσύνη
τῆς διανοίας, ἀεί τινος ὑποφαινομένου τοῦ <lb n="15"/>
λείποντος· ὢ τοῦ θαύματος ἵνα καὶ αὐτὸς πάθω τὸ ἴσον)·
ἐκπλήξει περιγράφει τὸν λόγον, καὶ πλοῦτον θεοῦ καὶ
<note type="footnote">11 οὔπω] + δε e || 12 om ὂν c || μόνον] μόνων c2e ǁ 14 πολυπραγμοσύνη]
+ τῃ e</note>
<note type="footnote">1. ἐνιστάμενον] ‘obstruction.’</note>
<note type="footnote">2. ἐπέσχε κτλ.] ‘gnomic’ aorists:
‘it lets and hinders.’</note>
<note type="footnote">3. ῥυτῆρσιν] ‘reins’: ἀθρόως,
suddenly, cp § 2.</note>
<note type="footnote">5. σοφισάμενος] 1 Kings iv 31
(LXX. 111 Kings iv 27 Swete) ascent never stops,’ i.e. i
ἐσοφίσατο virkp π.</note>
<note type="footnote">6. τοὺς γεν. ἔμπροσθεν] 1 Kings
iii 12. Καθ’ ἑαυτόν might be (as in
§ 19) ‘after his pattern’; but the
connexion is in favour of
‘in his time.’</note>
<note type="footnote">7. καρδίας πλάτος] 1 Kings iv 29
(iv 25 Swete). Sw. reads χύμα
καρδίας; and Gr.'s χύσις directly
after seems to show that he read
the same, πλάτος being his interpretation.
Χύσις, ‘spread,’ ‘expanse.’</note>
<note type="footnote">9. ἰλιγγιᾷ] ‘reels.’</note>
<note type="footnote">ib. τέλος τι π. σοφίας] ‘makes it
as it were the end (perfection) of
wisdom to find henv far it ὁ περὶ θ.
λόγος) has escaped him.’ Gr. refers
to such passages as Eccl. vii 23 foll.,
viii 17, and perh. xii 12 foll.</note>
<note type="footnote">13. κριμάτων] Rom. xi 33.</note>
<note type="footnote">ib. στάσιν τῆς ἀν.] ‘that the
ascent never stops,’ i.e. is endless.</note>
<note type="footnote">15. ἀεί τινος ὑποφ. τ. λ.] lit.
‘something remaining ever dimly
disclosing itself.’</note>
<note type="footnote">16. ἴνα κ. αὐτός] By his exclamation,
Gr. has dramatically put himself
beside St P.</note>
<note type="footnote">17. περιγράφει τὸν λ.] ‘He concludes
his discourse with astonishment.’</note>

<pb n="54"/>
βάθος τὸ τοιοῦτο καλεῖ, καὶ ὁμολογεῖ τῶν τοῦ θεοῦ
κριμάτων τὸ ἀκατάληπτον, μονονουχὶ τὰ αὐτὰ τῷ Δαβὶδ
φθεγγόμενος, ποτὲ μὲν ἄβυσσον πολλὴν ὀνομάζοντι τὰ τοῦ
θεοῦ κρίματα, ἦς οὐκ ἔστι τὴν ἕδραν ἢ μέτρῳ ἢ αἰσθήσει
<lb n="5"/> λαβεῖν, ποτὲ δὲ τεθαυμαστῶσθαι τὴν γνῶσιν ἐξ ἑαυτοῦ
καὶ τῆς ἑαυτοῦ συστάσεως λέγοντι, κεκραταιῶσθαί τε
πλέον ἢ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν καὶ περίδραξιν.</p></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>