<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:18</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:18</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="18"><p>Διὰ τοῦτο Ἐνὼς μὲν ἤλπισεν ἐπικαλεῖσθαι τὸν
<lb n="10"/> κύριον· ἐλπὶς τὸ κατορθούμενον ἦν, καὶ τοῦτο οὐ γνώσεως,
ἀλλ’ ἐπικλήσεως. Ἑνὼχ δὲ μετετέθη μέν, οὔπω δὲ δῆλον,
εἰ θεοῦ φύσιν περιλαβών, ἢ περιληψόμενος. τοῦ δὲ Νῶε
καλὸν ἡ εὐαρέστησις, τοῦ καὶ κόσμον ὅλον ἐξ ὑδάτων
διασώσασθαι πιστευθέντος, ἢ κόσμου σπέρματα, ξύλῳ
<lb n="15"/> μικρῷ φεύγοντι τὴν ἐπίκλυσιν. Ἀβραὰμ δὲ ἐδικαιώθη
μὲν ἐκ πίστεως, ὁ μέγας πατριάρχης, καὶ θύει θυσίαν
ξένην καὶ τῆς μεγάλης ἀντίτυπον· θεὸν δὲ οὐχ ὡς θεὸν
εἶδεν, ἀλλ’ ὡς ἄνθρωπον ἔθρεψε, καὶ ἐπῃνέθη, σεβασθεὶς
<note type="footnote">17. 2 εἶναι] γνῶναι ‘Coisl. 3 tres Colb.’ 18. 15 φευγοντι] φυγοντι b ||
18 ως] ὡσπερ df</note>
<note type="footnote">1. τὸ πάνυ φίλος.] ‘the great
dictum.’ 1 Cor. xiii 12.</note>
<note type="footnote">2. τὸ δὲ νῦν εἶναι] ’for
being.’ Elias comments on the ’Attic
idiom,’ and compares the way in
which εἶναι is used with ἑκών.</note>
<note type="footnote">3. φθάνον εἰς, ‘reaches.’
<lb n="18."/> Enos, Enoch, Noe, Abraham,
Facob, though so highly favoured,
never saw God ἃς God.</note>
<note type="footnote">9. ἤλπισεν] Gen. iv 26 (LXX.)
οὗτος ἤλπισεν ἐπικ. τὸ ὄνομα κυρίου
τοῦ θεοῦ. Even to call upon His
name was beyond the present powers
of Enos: he only succeeded τὸ
κατορθ.) in hoping to do it. Ἐπικ.
is of course active in meaning.</note>
<note type="footnote">11. μετετέθη] Gen. v 24; cp.
Wisd. iv 10. This implied high
favour with God μέν), but it did
not of itself prove οὔπω) that E.
had either attained, or would ever
attain, an adequate knowledge
the time the divine nature.</note>
<note type="footnote">13. εὐαρέστησις] Gen. vi9
Kαλόν, constr. like triste lupus
stabulis.</note>
<note type="footnote">14. δίας. πιστευθέντος] ‘entrusted
with the duty of saving.’</note>
<note type="footnote">15. ἐδικαιώθη] Gen. xv 6.</note>
<note type="footnote">16. θυσίαν θυσίαν Gen. xxii 13.
‘Strange,’ because miraculously
supplied. It is prob. that Gr.
means the ram, rather than Isaac;
for Basil also makes the ram a type
of Christ (de Spir. S. 14, p. 319 D).</note>
<note type="footnote">18. ἔθρεψε] Gen. xviii 8. Although
the detail is taken only from ’s
history, the restriction is intended to
apply also to Noe.</note>
<note type="footnote">ib. ἐπῃνέθη] Perh. Gen. xviii
17 foil.</note>

<pb n="49"/>
ὅσον κατέλαβεν. Ἰακὼβ δὲ κλίμακα μὲν ὑψηλὴν ἐφαντάσθη
τινά, καὶ ἀγγέλων ἄνοδον, καὶ στήλην ἀλείφει
μυστικῶς, ἴσως ἵνα τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ἀλειφθέντα λίθον παραδηλώσῃ,
καὶ Εἶδος Θεοῦ τόπῳ τινὶ προσηγορίαν δίδωσιν
εἰς τιμὴν τοῦ ὀφθέντος, καὶ ὡς ἀνθρώπῳ τῷ θεῷ προσπαλαίει, <lb n="5"/>
ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ πάλη θεοῦ πρὸς ἄνθρωπον,
ἢ τάχα τῆς ἀνθρωπίνης ἀρετῆς πρὸς θεὸν ἀντεξέτασις,
καὶ σύμβολα τῆς πάλης ἐπὶ τοῦ σώματος φέρει, τὴν ἧτταν
παραδεικνύντα τῆς γενητῆς φύσεως, καὶ ἆθλον εὐσεβείας
τὴν μεταβολὴν τῆς προσηγορίας λαμβάνει, μετονομασθεὶς <lb n="10"/>
ἀντὶ Ἰακὼβ Ἰσραήλ, τοῦτο δὴ τὸ μέγα καὶ τίμιον ὄνομα·
ἐκεῖνο δὲ οὔτε αὐτὸς οὔτε τις ὑπὲρ αὐτὸν μέχρι σήμερον
ἐκαυχήσατο τῶν δώδεκα δώδεκα φυλῶν, ὧν πατὴρ ἦν, ὅτι θεοῦ
φύσιν ἢ ὄψιν ὅλην ἐχώρησεν.</p></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>