<GetPassage xmlns:tei="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns="http://chs.harvard.edu/xmlns/cts">
            <request>
                <requestName>GetPassage</requestName>
                <requestUrn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:16-19</requestUrn>
            </request>
            <reply>
                <urn>urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1:16-19</urn>
                <passage>
                    <TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="16"><p>Οὗτοι μὲν δὴ ταῦτα· ἡμᾶς δὲ ὁ λόγος δεξάμενος
<lb n="5"/> ἐφιεμένους θεοῦ, καὶ μὴ ἀνεχομένους τὸ ἀνηγεμόνευτόν τε
καὶ ἀκυβέρνητον, εἶτα τοῖς ὁρωμένοις προσβάλλων καὶ
τοῖς ἀπαρχῆς ἐντυγχάνων, οὔτε μέχρι τούτων ἔστησεν,—
οὐ γὰρ ἦν λόγου δοῦναι τὴν ἡγεμονίαν τοῖς ὁμοτίμοις κατὰ
τὴν αἴσθησιν,—καὶ διὰ τούτων ἄγει πρὸς τὸ ὑπὲρ ταῦτα,
<lb n="10"/> καὶ δι’ οὗ τούτοις τὸ εἶναι περίεστιν. τί γὰρ τὸ τάξαν τὰ
οὐράνια καὶ τὰ ἐπίγεια, ὅσα τε δι’ ἀέρος καὶ ὅσα καθ’ ὕδατος,
μᾶλλον δὲ τὰ πρὸ τούτων, οὐρανόν, καὶ γῆν, καὶ ἀέρα,
καὶ φύσιν ὕδατος; τίς ταῦτα ἔμιξε καὶ ἐμέρισεν; τίς ἢ
κοινωνία τούτων πρὸς ἄλληλα, καὶ συμφυία, καὶ σύμπνοια;
<lb n="15"/> ἐπαινῶ γὰρ τὸν εἰρηκότα, κἂν ἀλλότριος ᾖ. τί τὸ ταῦτα
<note type="footnote">1 ἔφεσιν] αἴσθησιν e 16. 6 προσβάλλων] προβαλὼν ‘Reg. a, Or. I’ ||
8 ἡγεμονίαν] ὁμοτιμίαν b || 13 τις η κοινωνία] om η c</note>
<note type="footnote">1. ἔφεσιν] ‘desire,’ from ἐφίεσθαι
§ 13).</note>
<note type="footnote">16. We, on the other hand, are
led by reason to worship, not nature,
but the Author of nature and its
wonderful order.</note>
<note type="footnote">4. ὁ λόγος] ‘reason.’ When Rea-
son is said to have taken us in hand,
Gr. means both the reasonable in-
struction given by the Church, and
our own reasonable reflexion upon
it. It is, of course, contrasted with
ὁ πονηρός of the previous section.</note>
<note type="footnote">6. προσβάλλων] intrans., as in § 6.
ib. κ. τοῖς ἀπαρχῆς ἐντ.] Passing
over the more ephemeral objects, its
attention was arrested by those which
are coeval with creation, like sun
and moon: but it did not allow us
to stop ἔστησεν) there. Μέχρι as
in ἑ 9. We should have expected
οὐδὲ μ.; if οὔτε is right, Gr. must
intend to connect the clause closely
with κα διὰ τούτων.</note>
<note type="footnote">8. κάτα τὴν αἴσθ.] things as
much subject to the senses as we are.</note>
<note type="footnote">10. περίεστιν] ‘they still exist’;
or perhaps, ‘they have existence in
abundance’; cp. § 25.</note>
<note type="footnote">11. δι’ ἀέρος] sc. φέρεται. Καθ’
ὕδατος sc. ἐστίν, ’under the water’;
like κατὰ γῆς ’underground’: cp. § 24.</note>
<note type="footnote">13. τίς ἡ κοινωνία] If this is the
right reading, of course it is ‘what
is this partnership?’ i.e.
came it? If we read τίς κ., κοίν’. κ.
συμφ. κ. συμπν. must be in ap-
position to the τίς before ἔμιξε, ‘who
combined and distributed them?
what partnership and union and
concord between them?</note>
<note type="footnote">15. τὸν εἰρηκότα] ‘him who said
it: There is no reason to think
that the words which follow are a
direct quotation. Nor indeed are
the foregoing, but they seem more
likely to have had their origin in a
reminiscence of something that Gr.
had read than the comparatively
colourless words which follow. It is
harder, however, to say, whom Gr.
means by τὸν εἰρ. Elias refers to
Oppian Halieut. i 412 οἵῃ σὺν φιλό-
διακρίνας ἐκέδασσας αἰθέρα τε,
κτλ. Jahn prefers Plato Tim. 35
A foil. The resemblance is not very
close; but in Τἰm. 32 c occur words
which come somewhat nearer. The
‘body of the world,’ Plato there says,
was formed of the various elements
δι’ ἀναλογίας ὁμολογῆσαν, φιλίαν τε
ἔσχεν...εἰς ταὐτὸν αὑτῷ ξυνελθόν.
Perh. Opp. comes the nearer to
Gr's language.</note>

<pb n="47"/>
κεκινηκὸς καὶ ἄγον τὴν ἄληκτον φορὰν καὶ ἀκώλυτον; ἀρ’
οὐχ ὁ τεχνίτης τούτων, καὶ πᾶσι λόγον ἐνθείς, καθ’ ὃν τὸ
πᾶν φέρεταί τε καὶ διεξάγεται; τίς δὲ ὁ τεχνίτης τούτων;
ἀρ’ οὐχ ὁ πεποιηκὼς ταῦτα καὶ εἰς τὸ εἶναι παραγαγών;
οὐ γὰρ δὴ τῷ αὐτομάτῳ δοτέον τοσαύτην δύναμιν. ἔστω <lb n="5"/>
γὰρ τὸ γενέσθαι τοῦ αὐτομάτου. τίνος τὸ τάξαι; καὶ τοῦτο,
εἰ δοκεῖ, δῶμεν. τίνος τὸ τηρῆσαι καὶ φυλάξαι καθ’ οὓς
πρῶτον ὑπέστη λόγους; ἑτέρου τινός, ἢ τοῦ αὐτομάτου;
ἑτέρου δηλαδὴ παρὰ τὸ αὐτόματον. τοῦτο δὲ τί ποτε
ἄλλο πλὴν θεός; οὕτως ὁ ἐκ θεοῦ λόγος, καὶ πᾶσι σύμφυτος, <lb n="10"/>
καὶ πρῶτος ἐν ἡμῖν νόμος, καὶ πᾶσι συνημμένος, ἐπὶ
θεὸν ἡμᾶς ἀνήγαγεν ἐκ τῶν ὁρωμένων. καὶ δὴ λέγωμεν
ἀρξάμενοι πάλιν.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="17"><p>Θεόν, ὅ τί ποτε μέν ἐστι τὴν φύσιν καὶ τὴν οὐσίαν,
οὔτε τις εὗρεν ἀνθρώπων πώποτε, οὔτε μὴ εὕρῃ. ἀλλ’ εἰ <lb n="15"/>
μὲν εὑρήσει ποτέ, ζητείσθω τοῦτο καὶ φιλοσοφείσθω
παρὰ τῶν βουλομένων. εὑρήσει δέ, ὡς ἐμὸς λόγος, ἐπειδὰν
τὸ θεοειδὲς τοῦτο καὶ θεῖον, λέγω δὲ τὸν ἡμέτερον νοῦν
τε καὶ λόγον, τῷ οἰκείῳ προσμίξῃ, καὶ ἡ εἰκὼν ἀνέλθῃ
πρὸς τὸ ἀρχέτυπον, οὗ νῦν ἔχει τὴν ἔφεσιν. καὶ τοῦτο <lb n="20"/>
<note type="footnote">1 αγον...ακωλυτον] ὕπο τὴν ἄληκτον φορὰν καὶ ἀκώλυτον ἄγαγον ‘Reg.
Cypr.’ || 10 om συμφυτος...και πάσι b || 12 λέγωμεν] -ομεν be</note>
<note type="footnote">2. λόγον ἐνθείς] Gr. does not
mean (like Plato) that the universe
is conscious of the law by which it
acts.</note>
<note type="footnote">3. διεξάγεται] seems simply to
mean ‘is conducted.’ Cp. in
i 12 διὰ κύκλου τινὸς εὐθύνων καἰ διεφτητι
ἄγων τὸν ἀπάντα κόσμον.</note>
<note type="footnote">5. τῷ αὐτομάτω ‘to chance.’</note>
<note type="footnote">10. πᾶσι σύμφυτος] notexactly =
ἔμφυτος, but ‘naturally bound up
with’; like συνημμένος (from
τειν) just after.</note>
<note type="footnote">17. Hereafter we shall know as
we are known; here, the most privileged
attain to a knowledge which is
only relatively great.</note>
<note type="footnote">15. ἀλλ’ εἰ μέν] but whether man
will ever find.’</note>
<note type="footnote">19. τῷ οἰκείῳ] ‘with that to wh
it belongs’: Vaughan's ‘spirits
fair kindred ’ Cp. § 12 sub
fin.</note>

<pb n="48"/>
εἶναί μοι δοκεῖ τὸ πάνυ φιλοσοφούμενον, ἐπιγνώσεσθαί
ποτε ἡμᾶς, ὅσον ἐγνώσμεθα. τὸ δὲ νῦν εἶναι βραχεῖά τις
ἀπορροὴ πᾶν τὸ εἰς ἡμᾶς φθάνον, καὶ οἷον μεγάλου φωτὸς
μικρὸν ἀπαύγασμα. ὥστε καὶ εἴ τις ἔγνω θεόν, ἢ ἐγνωκέναι
<lb n="5"/> μεμαρτύρηται, τοσοῦτον ἔγνω, ὅσον ἄλλου μὴ τὸ ἴσον
ἐλλαμφθέντος φανῆναι φωτοειδέστερος. καὶ τὸ ὑπερβάλλον
τέλειον ἐνομίσθη, οὐ τῇ ἀληθείᾳ, τῇ δὲ τοῦ πλησίον
δυνάμει παραμετρούμενον.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="18"><p>Διὰ τοῦτο Ἐνὼς μὲν ἤλπισεν ἐπικαλεῖσθαι τὸν
<lb n="10"/> κύριον· ἐλπὶς τὸ κατορθούμενον ἦν, καὶ τοῦτο οὐ γνώσεως,
ἀλλ’ ἐπικλήσεως. Ἑνὼχ δὲ μετετέθη μέν, οὔπω δὲ δῆλον,
εἰ θεοῦ φύσιν περιλαβών, ἢ περιληψόμενος. τοῦ δὲ Νῶε
καλὸν ἡ εὐαρέστησις, τοῦ καὶ κόσμον ὅλον ἐξ ὑδάτων
διασώσασθαι πιστευθέντος, ἢ κόσμου σπέρματα, ξύλῳ
<lb n="15"/> μικρῷ φεύγοντι τὴν ἐπίκλυσιν. Ἀβραὰμ δὲ ἐδικαιώθη
μὲν ἐκ πίστεως, ὁ μέγας πατριάρχης, καὶ θύει θυσίαν
ξένην καὶ τῆς μεγάλης ἀντίτυπον· θεὸν δὲ οὐχ ὡς θεὸν
εἶδεν, ἀλλ’ ὡς ἄνθρωπον ἔθρεψε, καὶ ἐπῃνέθη, σεβασθεὶς
<note type="footnote">17. 2 εἶναι] γνῶναι ‘Coisl. 3 tres Colb.’ 18. 15 φευγοντι] φυγοντι b ||
18 ως] ὡσπερ df</note>
<note type="footnote">1. τὸ πάνυ φίλος.] ‘the great
dictum.’ 1 Cor. xiii 12.</note>
<note type="footnote">2. τὸ δὲ νῦν εἶναι] ’for
being.’ Elias comments on the ’Attic
idiom,’ and compares the way in
which εἶναι is used with ἑκών.</note>
<note type="footnote">3. φθάνον εἰς, ‘reaches.’
<lb n="18."/> Enos, Enoch, Noe, Abraham,
Facob, though so highly favoured,
never saw God ἃς God.</note>
<note type="footnote">9. ἤλπισεν] Gen. iv 26 (LXX.)
οὗτος ἤλπισεν ἐπικ. τὸ ὄνομα κυρίου
τοῦ θεοῦ. Even to call upon His
name was beyond the present powers
of Enos: he only succeeded τὸ
κατορθ.) in hoping to do it. Ἐπικ.
is of course active in meaning.</note>
<note type="footnote">11. μετετέθη] Gen. v 24; cp.
Wisd. iv 10. This implied high
favour with God μέν), but it did
not of itself prove οὔπω) that E.
had either attained, or would ever
attain, an adequate knowledge
the time the divine nature.</note>
<note type="footnote">13. εὐαρέστησις] Gen. vi9
Kαλόν, constr. like triste lupus
stabulis.</note>
<note type="footnote">14. δίας. πιστευθέντος] ‘entrusted
with the duty of saving.’</note>
<note type="footnote">15. ἐδικαιώθη] Gen. xv 6.</note>
<note type="footnote">16. θυσίαν θυσίαν Gen. xxii 13.
‘Strange,’ because miraculously
supplied. It is prob. that Gr.
means the ram, rather than Isaac;
for Basil also makes the ram a type
of Christ (de Spir. S. 14, p. 319 D).</note>
<note type="footnote">18. ἔθρεψε] Gen. xviii 8. Although
the detail is taken only from ’s
history, the restriction is intended to
apply also to Noe.</note>
<note type="footnote">ib. ἐπῃνέθη] Perh. Gen. xviii
17 foil.</note>

<pb n="49"/>
ὅσον κατέλαβεν. Ἰακὼβ δὲ κλίμακα μὲν ὑψηλὴν ἐφαντάσθη
τινά, καὶ ἀγγέλων ἄνοδον, καὶ στήλην ἀλείφει
μυστικῶς, ἴσως ἵνα τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ἀλειφθέντα λίθον παραδηλώσῃ,
καὶ Εἶδος Θεοῦ τόπῳ τινὶ προσηγορίαν δίδωσιν
εἰς τιμὴν τοῦ ὀφθέντος, καὶ ὡς ἀνθρώπῳ τῷ θεῷ προσπαλαίει, <lb n="5"/>
ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ πάλη θεοῦ πρὸς ἄνθρωπον,
ἢ τάχα τῆς ἀνθρωπίνης ἀρετῆς πρὸς θεὸν ἀντεξέτασις,
καὶ σύμβολα τῆς πάλης ἐπὶ τοῦ σώματος φέρει, τὴν ἧτταν
παραδεικνύντα τῆς γενητῆς φύσεως, καὶ ἆθλον εὐσεβείας
τὴν μεταβολὴν τῆς προσηγορίας λαμβάνει, μετονομασθεὶς <lb n="10"/>
ἀντὶ Ἰακὼβ Ἰσραήλ, τοῦτο δὴ τὸ μέγα καὶ τίμιον ὄνομα·
ἐκεῖνο δὲ οὔτε αὐτὸς οὔτε τις ὑπὲρ αὐτὸν μέχρι σήμερον
ἐκαυχήσατο τῶν δώδεκα δώδεκα φυλῶν, ὧν πατὴρ ἦν, ὅτι θεοῦ
φύσιν ἢ ὄψιν ὅλην ἐχώρησεν.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="19"><p>Ἡλία δὲ οὔτε πνεῦμα βίαιον, οὔτε πῦρ, οὔτε <lb n="15"/>
συσσεισμός, ὡς τῆς ἱστορίας ἀκούεις, ἀλλ’ ἡ αὔρα τις
<note type="footnote">3 ἀλειφθέντα] αλειφεντα aedf: αλιφεντα e || 4 Ειδος] οἶκος El: ἴσω f ||
9 γενητης] γεννήτης def ǁ I4 η ὄψιν ὅλην] ὅλην ὄψις (om 77) e: om ὅλην df</note>
<note type="footnote">1. κλίμακα] Gen. xxviii 12.
ib. ἐφαντάσθη] ‘saw in a vision.’</note>
<note type="footnote">3. λίθον] Is. xxviii 16 etc.;
ἀλειφθ. Is. lxi 1 ἔχρισεν) etc.</note>
<note type="footnote">4. Εἶδος Θ] Gen. xxxii 30 (31).
This reading has better authority
than οἶκος θ., i.e. Bethel. On
the other hand τοῦ ὀφθ. seems more
like a reminiscence of Gen. xxxv 1,9
(in u. 7 the word is ἐπεφάνη); and
perh. it might have been more
natural to mention the name of
Penuel after the mention of the
wrestling.</note>
<note type="footnote">6. ἥτις π. ἐ.] The whole clause
forms a cogn. ace. after προσπαλ.,
‘wrestles whatever wrestling that of
God with man may be.’</note>
<note type="footnote">7. ἢ τάχα] ‘or perhaps (it would
be best to say) the trial,’ etc. He
this turn, because God was
not ’wrestling’ for the mastery, but
to try the ἀρετή of Jacob.</note>
<note type="footnote">8. σύμβολα] Gen. xxxii 31 (32).</note>
<note type="footnote">12. ἐκεῖνο δέ] refers to what follows,
lows, ὅτι θ. φύσιν κτλ. The δὲ
the apodosis to κλίμακα μέν.</note>
<note type="footnote">ib. ὑπὲρ αὐτόν] Jacob was excelled
by some of his descendants,
but none of them could ’make room
for’ (χωρεῖν), ‘take in,’ or perh.
‘bear,’ the whole of God.</note>
<note type="footnote">19. Elias, Esaias, Ezekiel, and
others, were unable to receive the
revelation of the Divine nature in
itself.</note>
<note type="footnote">16. ἢ αὔρα τις ὁ] 1 Kings xix 12
φωνὴ αὔρας λεπτῆς. The τις hints
that there was something more than
usual in ‘that breeze.’ Gr.’s agrument
implies that if the presence
had been discerned in the mightier
movements of nature, God might
have been thought to manifest
self wholly in them, but that it was
impossible to imagine this in connexion
with the ‘small breeze.’</note>

<pb n="50"/>
ὀλίγη τὴν τοῦ θεοῦ παρουσίαν, καὶ ταῦτα οὐ φύσιν,
ἐσκιαγράφησεν· Ἠλίᾳ τίνι; ὃν καὶ ἅρμα πυρὸς ἀνάγει
πρὸς οὐρανόν, δηλοῦν τοῦ δικαίου τὸ ὑπὲρ ἄνθρωπον.
Μανωὲ δὲ τὸν κριτὴν πρότερον, καὶ Πέτρον τὸν μαθητὴν
<lb n="5"/> ὕστερον, πῶς οὐ τεθαύμακας; τὸν μὲν οὐδὲ ὄψιν φέροντα
τοῦ φαντασθέντος θεοῦ, καὶ διὰ τοῦτο, Ἀπολώλαμεν, ὦ
γύναι, λέγοντα, θεὸν ἑωράκαμεν· ὡς οὐ χωρητῆς οὔσης
ἀνθρώποις οὐδὲ φαντασίας θείας, μὴ ὅτι γε φύσεως· τὸν
δὲ καὶ τὸν φαινόμενον χριστὸν τῷ πλοίῳ μὴ προσιέμενον,
<lb n="10"/> καὶ διὰ τοῦτο ἀποπεμπόμενον. καίτοιγε θερμότερος τῶν
ἄλλων εἰς ἐπίγνωσιν Χριστοῦ Πέτρος, καὶ διὰ τοῦτο μακαριζόμενος,
καὶ τὰ μέγιστα πιστευόμενος. τί δ’ ἂν εἴποις
περὶ Ἠσαίου, καὶ Ἰεζεχιὴλ τοῦ τῶν μεγίστων ἐπόπτου, καὶ
τῶν λοιπῶν προφητῶν; ὧν ὁ μὲν τὸν κύριον Σαβαὼθ
<lb n="15"/> εἶδε καθήμενον ἐπὶ θρόνου δόξης, καὶ τοῦτον ὑπὸ τῶν
ἑξαπτερύγων σεραφὶμ κυκλούμενον καὶ αἰνούμενον καὶ
ἀποκρυπτόμενον, ἑαυτόν τε τῷ ἄνθρακι καθαιρόμενον, καὶ
πρὸς τὴν προφητείαν καταρτιζόμενον· ὁ δὲ καὶ τὸ ὄχημα
τοῦ θεοῦ τὰ Χερουβὶμ διαγράφει, καὶ τὸν ὑπὲρ αὐτῶν
<lb n="20"/> θρόνον, καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ στερέωμα, καὶ τὸν ἐν τῷ
<note type="footnote">19. 2 ἐσκιαγράφησεν] εσκιογρ. a || 6 om καὶ f || 10 καίτοιγε] καίτοι c ||
16 om ἑξαπτερύγων d || 17 ἀποκρυπτόμενον] κρυπτομένων c: κρυπτόμενον f
‘Colb. 1 Or. I’ || 19 ἀυτῶν] αὐτοῦ ‘Reg. Cypr.’</note>
<note type="footnote">1. καὶ ταῦτα] used like καὶ τοῦτο,
‘and that without shadowing forth
His nature.’ If Gr. had meant ταῦτα
= τὴν παρουσίαν, he must have said
ταύτην.</note>
<note type="footnote">2 Ἠλ. τίνι;] ‘and what Elias?’ 
i.e. what was he?</note>
<note type="footnote">4. τὸν κριτήν] M. is not so styled
in the book itself.</note>
<note type="footnote">6. ἀπολώλαμεν] Judg. xiii 22—a a
free version. But as Gr. quotes the
words in precisely the same form in
Or. ix 1, it is possible that he may
have found them so in some text.</note>
<note type="footnote">8. μὴ ὅτι] Cp. ἑ 11.</note>
<note type="footnote">9. τῷ πλοίῳ μὴ προσι.] Luke v 8.
Gr. seems to have forgotten that
Christ was in the boat.</note>
<note type="footnote">11. μακαριζόμενος] Matt, xvi 17
foil.</note>
<note type="footnote">15 καθήμενον ἐπὶ θ. δ] Is. vi 1
(δόξης seems to come from Matt.
xxv 31).</note>
<note type="footnote">17. ἀποκρυπτόμενον.] This is Gr.'s
addition to the narrative, unless he
means ‘hidden from themselves’
the Seraphim. It is indeed possible
that he understood πρόσωπον, πόδας,
in Isaiah, to be those of the Lord.’</note>
<note type="footnote">ib. ἑαυτόν τε] ‘and saw himself.’</note>
<note type="footnote">18. τὸ ὄχημα] Ezek. i 4. It is
not actually described by that name.</note>

<pb n="51"/>
στερεώματι φανταζόμενον, καἰ φωνὰς δή τινας, καὶ ὁρμάς, καὶ
πράξεις, καὶ ταῦτα εἴτε φαντασία τις ἢν ἡμερινή, μόνοις
θεωρητὴ τοῖς ἁγίοις, εἴτε νυκτὸς ἀψευδὴς ὄψις, εἴτε τοῦ
ἡγεμονικοῦ τύπωσις συγγινομένη τοῖς μέλλουσιν ὡς παροῦσιν,
εἴτε τι ἄλλο προφητείας εἶδος ἀπόρρητον, οὐκ ἔχω <lb n="5"/>
λέγειν· ἁλλ’ οἶδεν ὁ τῶν προφητῶν θεός, καὶ οἱ τὰ τοιαῦτα
ἐνεργούμενοι. πλὴν οὔτε οὗτοι περὶ ὧν ὁ λόγος, οὔτε τις
ἄλλος τῶν κατ’ αὐτούς, ἔστη ἐν ὑποστήματι καὶ οὐσία
κυρίου, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οὐδὲ θεοῦ φύσιν ἢ εἶδεν
ἢ ἐξηγόρευσεν.</p><lb n="10"/></div></div></body></text></TEI>
                </passage>
            </reply>
            </GetPassage>