De constructione

Apollonius Dyscolus

Apollonius Dyscolus. Apollonii Dyscoli Quae supersunt. Vol. 1.2. (Grammatici Graeci, Volume 2.2). Uhlig, Gustav, editors Leipzig: Teubner, 1910.

Σαφὲϲ οὖν ὅτι ληροῦϲιν οἱ ἐγχρονίϲαντεϲ εἰϲ τὸ ἐπιϲκώπτειν [*](Aauvκ. β 2. unde colligendum est, nomina heterocita, quorum genstivus ex nominativo usitato oriri non poteret, sed ipse dativum, accusativum, dualem, ulurslem procreavit, olim alterum habuisse nominativum, ex quo genetivus po- terat fectendo nasci, e3. gr. exstitisse nominativos μεγάλοϲ, γύναιξ, ὕδαϲ.) [*](Aaαvκ. β 2θ. itaque ἐμοῦ genetivus, quis originem non duct ex ullo nominatvο, recusavit in cetἀos casas et numeros fecti. at ἔκεῖνοϲ et similia constanter in omnes fe mss feetuntur.) [*](Aaαvκ. ψ 21. Χugantux qui non desinunt pronomina ut snomlla vitu- perere nominum analogiam comparantes, cnm ne nomen quidem omne omni) [*](τssrκ. xv μns. exso. 4- 9 Pxsc. XVDI β 62 145,2-6 B . dtaqe ἑτερό- κλιτα, 4d est dfeeeSiinia, neeesarto dεqus nomnafseu8 αpfus geme- fseo, ex quo εεlsquαe gεrαfioms tam numerorum qκom esum rdfdusfmr, s4 itneris geetiεκsμcit itineri et ifinera, et ex Sec nomnαtteus quoque ifεuer aecessarto αccpttur. - BB εὐθέα. vide Adn. erit. θ λῆμμα usitatam logicam. habet vim 245,13. 273,24, neque hoc loco proteus diversam, sed sigmifcat for- m, ex qua sliam colligere, conelndere licet. err etiam Adn. exeg. ad antec. pag. lin. 6. μεγάλοϲ. cfr Choeroboscus in Theod. I 122,19 Βilg. (93.30 ~.): ἡ μεγάλου γενικὴ ἐτερόιλιτόϲ ἐϲτιν ὡϲ ἀπὸ τῆϲ μεγάλοϲ εὐθείαϲ, ἐξ ἧϲ καὶ ἡ εὐθέα τῶν πληθυντικῶν οἱ μεγάλοι. - 8 γύναιξ, ὕδαϲ. Ϲhoer.in Theod. I 18.37 B. (487.23 Θ ): ἡ γυναικόϲ γενικὴ κὶ ἡ ὕδατοϲ ἑτερόιλιτά εἰϲιν ὡϲ ἀπὸ τοῦ γόναιξ κα θδαϲ. 8-12 Pisc.XVI ἐ62 p145.10-14ΓL.: ergo mei geneticus) [*](μns.omr., masos. scs. s A l. Bb. 3 ϲυκλίνει τὸν ἀριθμὸν L 1 4 τοϲ om A , add A β 5 deest εὐθέα nominis epitheton, quod Hriac. legisse videtor: fortssεe post γενικῆϲ intercidit dκόλουθοϲ τῆϲ dποδιδούϲηϲ] fol 78ν L. ὅποδιδούϲηϲ C 6 ἐκ λήμματοϲὶ εκληματοϲ A , alterum μ add A, restitnit genuinam scripturam Dronke D 597 eoddlatie 245.18. 278,24 ἐγκλίματοϲ LCB, ἐκ κλίματοϲ Sqphianus, quod praetulere b et Βkrmecxka lII 3 7 καὶ ὀμοίωϲ-γυναικόϲ om L , add L β 8 ante γυνκεϲ add mἰ Al. 8 rω γυναιξ τω υδαϲ A. | 16 δὲ om B | 11 ἐκeνοϲ] antecedentibus responderet ἐκείνου 1ξ - I41, Β Ϲαφὲϲ -περιγ- ράφειν, quae Priscisnns non convertit, AHutmanm iniuria dubiat num ab Apollonio scripta sint 18 ἐγχρονίϲαντεϲ A L, ἐγχειρήϲαντεϲ CΒb post iHlod verbum in A sequuntur οιεγ litterae Hneola trsnsfxaε, quae ex sntecsdenfSbus οἴ ἐγχρονίϲαντεϲ perperam repetitae sumt 1επιϲκοπτειν A)

141
τὰϲ φωνὰϲ ὡϲ ἀνακολούθουϲ καὶ παραλόγουϲ, παρατιθέμενοι τὴν ἀπὸ [*](103 b) τῶν ὀνομάτων ἀναλογίαν, ὅπου οὐδὲ ἐκεῖνο αὐτοῖϲ δέδοται, τὸ παντὶ ὀνόματι πᾶν ἀντιπαραβάλλειν. ἀλλ’ ὑποτομὴ εἰϲ τὸ τοιοῦτον ἄπειρόϲ ἐϲτίν τιϲ· τοῦ ὁμοίου ἀκολουθίᾳ ἀντιπαραβάλλονται αἱ λέξειϲ, καὶ εἰ τοῦτο, πῶϲ οὐ μάταιον τὸ διάφορα μέρη λόγου ἀντιπαραβάλλειν; οὐδὲν δὲ ἐκώλυεν, ἐπειδὴ καὶ προϲώπων διακριτικόν ἐϲτιν τὸ μόριον, ἀντιπαραθέϲθαι τὰϲ φωνὰϲ τῶν ῥημάτων, καὶ οὕτω πάλιν τὰϲ ἀντωνυμίαϲ τοῦ δέοντοϲ περιγράφειν.

Ἴϲωϲ οὖν ἐκείνῳ τιϲ ἐπιϲτήϲειεν, ἕνεκα τίνοϲ τὸ ἀκόλουθον ἀπένευϲαν αἱ ἀντωνυμίαι, καὶ διὰ τί οὐ πᾶϲαι.

[*](nomini comparzre liceat. potest etiam cum verbοo pronomen conferri et ita efϲ 3nsogis edmi (potest demomsπrαr, qnam st andlogαe expes].)[*](Aaovκ. β 22. lam inquirat quispiam, cur pronomina consequentem nomi- num fenionem abnuerint et cur non omnis. Romine psmulta diversa ficta)[*](non deehnαfus, sed poete μαcfus comsequemftαm fam ceum oum numerorum rεcusaet, ille αεfem εἰ este et smtα, cem geeteum α omnmteo hαἔent de- diaafzm, ξαἔmerun4 etiam rdeouos cαsms e numeros comsequemfes.)[*](rxsrε. xv Ans. sxsa. Β ὑοτομή nominis vis eadem est ac vocis ὑποδιαίρεϲιϲ. c 39.5 ὑποτεμνομένων et Βdliodori schol. Dice. Thr 97,19seq.Hilg. (989,3Β.)): εὐποτακτέον1 ἀντ τοῦ ἐν ὑποτομῇ θετέον. ἔτα καιροῦ παραϲτατικά3 τουτέϲτι τὰ ὑποτομὴν χρόνου δηλοῦντα. atque schol. 274.21 B 988.26 Β). ὑποτομὴν χρόνου ποιεῖται, ὡϲ ἔχει τὸ χθέϲ αὕριον αὐτίκα ἔνεεν αὖθιϲ. - 4 τοῦ ὁμοίου ἀκολ. ἀντι- παραβάλλονται αἰ λ., smetudine andogαque tt ut εoces ιmter se compρararpoeent. ad ἀκολουΕία e2 ESehneider comm. 21. - 10 αί ἀντωνυμίαι αἰ προκείμεναι πρωτότυποι ἀντωυμίαι 102, Β, pronomtπa persondlia. - οὐ πᾶϲαι. eft 102, 23: nea ἐκῖνοϲ καὶ αἰ ϲύζυγοι. θ-p 148, 1 Pee.XV1I y63 145,15 -146,8 B.. Rged δrte qsaerat dlιouss: ἔur cesequetiαm eetorsnt pronomsmα e cur mo ommiᾳh Roεuιnum pom4io ιneefa es ad eigmifcatemem quαhtα4mm pel eom- msnium sel proprarun, quae suen4 4nnumerαἔles, u5 omo, Plάto. et queπtam aeqκe dem · Hnὸenf sa egue εlotonem, queibus SSctumfur personae εo- aemtnum, 4πmsmerαὸfls n eis, d est nomintὁus, poetro fεὸα4, u4 mgε(orum gurαfto nomitnum sngκlis redidα4 supomforum sam euαhfafem. (queαe nem medfoεier igfurὸαst quαlitafis s4gmcαtonem, cum tπ snam eomcddᾳm4 eocem, neminum poshtones tam tπn propρrts quam tπ appeαtims. inde cart defnttone)[*](μns. ϲuux., mscs. scs. 1m Al.CBb. 2 oδδ’ CBb δίδοται l. 3 ἀντι- λαμβάνειν B β ξ 4 Schneider comm. 22 Ἁλλ’ -λέξειϲ delenda censet 3 λλ] κα B ὑποτομὴ om l. Bb, ~estituit Cblig ex A codicis scripture υπο τὸ μή, simul interpunxit post τιϲ, qua vocula inc. fol 92 l. β 4 τοῦ om C ἀκολουθίᾳ] ι mnium add Chlig et delevit pactum, quod in edd. ponebatur post hanc vocem αντιπαραβαλονται A, ἀντιπαραλαμβάνονται B | ante αἰ add γὰρ .Bb λέξειϲ] λήξειϲ, quod in ng habet, niuria probavit Schoemann hac interpretatione addita: cuae εppφomuetur παντὶ ὀνόματι e. ὅλῳ ὀνόματι 5 ἀντιπαραλαμβάνειν B οὐδὲν] fol 19v A 6 ἐπε CB 7 τπν φωνὴν L 9 ἐκeνo LB ἐπιϲτήϲει b. vide Adn. exeg. ad 64,4 huius ed. τὸ ἀκόλου- θον) τῆϲ ἀκολουθίαϲ L. β 10 πάϲαιϲ A L.B. Sopbianus: ϲ. καὶ διὰ τί οὐ παϲαι καὶ μετὰ τὸ πᾶϲαι τελείαν ϲτικτέον et ita legit Panudes ιimmo potina inter- pretatus est Hriscianum))
142

Ἡ τῶν ὀνομάτων θέϲιϲ ἐπενοήθη εἰϲ ποιότηταϲ κοινὰϲ ἢ ἰδίαϲ, ὡϲ ἄνθρωποϲ, Πλάτων, καὶ ἐπεὶ οὔτε ϲὺν δείξει τὰ τοιαῦτα οὔτε ἀναφορᾷ, πάμπολλοϲ ἡ ἐπὶ τούτων θέϲιϲ ἐγίνετο, ἵν᾿  ἑκάϲτου τὸ χαρακτηριϲτικὸν ἀπονείμῃ τὴν ἑκάϲτου τῶν ὑποκειμένων ποιότητα. (οὐ [*](109s) μετρίωϲ γ’ οὖν τὰϲ ποιότηταϲ ἐπιταράττουϲιν αἱ ϲυνεμπεϲοῦϲαι θέϲειϲ ἐν τε προϲηγορικοῖϲ καὶ κυρίοιϲ ὀνόμαϲιν, δι᾿  ὃ καὶ ἐϲτέρετο τὸ διὰ τῶν ὀνομάτων νοούμενον πρόϲωπον τοῦ ὁριϲμοῦ.) καὶ ἕνεκα τοῦ τοιούτου ἰδιάϲαϲα ἡ εὐθεῖα καθ’ ἕκατον χαρακτῆρα, ἅπῄτει τὰϲ πλαγίαϲ [*](sant ad significandas subiectorum diversorum qoslitates. (obscurantur quidem baud mediocriter qualitates homonymis appellativorum et propriorum nominum.) hanc ob causam, quia quisque personarum vel rerum character peculiare nomen habere solet, nominativus nominum in obliquos casus ita fectendns est, ut illi servent nominis proprietatem quae in nominativo cernitur. quod nisi feret, etiααιι αugerefur verietαs ln desgmαndis rεὸus di Helioremque redderet ρerὸorum tι- teiletum.]) [*](persona eo, ouαe in nomine pso ιnPellegιtur nec murum, quem proptuα gαque fomis, qeoπvs odeo ponαnatur, u4 unuemquemque α5 es dtscernαat, ιecmtα gir5 ranem, cum non possum4 omnes eus oudtfαtes, quae εHlum sepαem4 α5 αhι5s onnτ- bus, osfendere absque demonfrotioums αxtbo, quae 4 per pronomem . ) propter qu4od per siegdαs guratioes separatus nominotiεus extgεὸat ob( quos casca eom- gruos propriefats suae, oue eret sigmScαtto tan comfusa.) [*](rssτm. er Ans.sxso. 1-4 cfz nominis deiuditio abb ApoHonio in libδro περὶ ὀνόματοϲ prolata: μέροϲ λόγου ἑκάϲτου τῶν ὑποκειμένων ϲωμάτων ἢ πραγμάτων κοινὴν 5 ἰδίαν ποιότητα ἀπονέμον, de qua in praeL ad editionem Dionysii Thr. LXXMV egimus, et Dionysiana defnitio 24,3 D.: ὄνομά ἐϲτι μέροϲ λόγου πτωτκόν, ϲῶμα ἢ πρᾶγμα ϲημαῖνον . . . κοινῶϲ τε καὶ ἰδίωϲ λεγόμενον, κοινῶϲ μὲν οἶον dνθρωποϲ Τπποϲ, ἰδίωϲ δὲ οἶον Ϲωκράτηϲ. 2 - ἐπεὶ-ἀναφορᾳ. namque et δεῖξιϲ et ἀναφορά ita designent τὰ ὑποκείμενα, ut certo sciamus, quae res vel persona dicatur, nec indigeamus nox ns qualitatem indicante. - Β χαρακτηριϲτικόν. cfr vοcabδuli usus in expositione, quam Ϲhoeroboscns ex rhenatico ApoHloniano excerpsit in explanatione Theodosii Hl 31,22 et 27 Βig. 503, 2 et 9 Θ.): τὸ χαρακτηριϲτικὸν τῶν δυικῶν ῥημάτων, τῶν πληθυντικῶν. hoc loco τὸ χαρακτηριϲτικὸν ὀνόματοϲ est id, quo nominis llicuins forme distin- guitur ab ceteris nominibus. 4 ἀπονείμῃ. cfr defnitio nominis Apolloniana modo prolate. u4 cutusque ὑποκειμένου quαlfαs μomine tribuatur τῷ ὑποκειμένῳ ὑποκείμενον id quod observationi subiectum est vel de qοo sermo est, nt 7. 73.17 et 20, alibi. B αἰ ϲυνεμπεϲοῦϲαι θέϲειϲ. er deθnitio homonymi apud Dion. Thr 3ε.1 D. 8 et 143, 2 χαρακτὴρ hic est proprietas rei vel personae nomine nostae.) [*](As. m r., mscs. scs. κ AL. Bb. 1 post ὴ add ἴϲ B 2 πλάττων A. καὶ ἐπε x, κἀπε A).βh 2 - B ἀναφορᾳ] ι et accentum A. habet ab A 3 παμπολοϲ A ἡ Cb, om A Β, add A καὶ ἡ L 4 απονειμει A, ἀπονέμᾳ L, ἀπονέμοι C B τῶν ὑποκειμένων iam Dudithins addidit, vide Priscianum. ΑHnttmann haud recte censet legendum esse ἀπονείμῃ ἑκάϲτῳ τὴν τῶν ὑποκαι- μένων ποιότητα, nec recte Lehre post ἀπονείμῃ inserit κατὰ |B γοῦν A, o5ν L, γοῦν CBb ϲυμπεϲοῦϲαι B θέϲειϲ] fol 79v L β 6 ἐϲτέρετο] ὑϲτερετο t., ὑϲτεροῖτο B)

143
ἀνηκούϲαϲ πρὸϲ τὸ ἴδιον τῆϲ εὐθείαϲ.

ἐντεῦθεν οὖν ἀναγκαίωϲ καὶ τὰ γένη παρειϲάγεται, ἵνα μετὰ τῆϲ ποιότητοϲ τοῦ χαρακτῆροϲ ϲυνδιαϲτείλῃ τὸ γένοϲ. — ἐντεῦθεν ϲυνεπενοήθηϲαν καὶ ἐπιθετικαὶ θέϲειϲ, [*](104 b) ἵνα καὶ τὰ παρακολουθήϲαντα τοῖϲ κοινῶϲ ἢ ἰδίωϲ νοουμένοιϲ ἀναπληρωθῇ, τῷ μὲν ἵπποϲ, εἰ τύχοι, τὸ λευκόϲ ἢ τὸ ταχύϲ, τῷ δὲ Πλάτωνι τὸ ϲοφόϲ, τὸ ἀγαθόϲ, ἄλλα τε πάμπολλα τὰ δυνάμενα παρέπεϲθαι. — ἐντεῦθεν καὶ αἱ ϲυνθέϲειϲ ἐπενοήθηϲαν, μιϲάνθρωποϲ, φερέπονοϲ, φιλόλογοϲ, αἵπερ ἐξ ἐπιϲυμβεβηκότων ἐνεγίνοντο.

Αἱ μέντοι ἀντωνυμίαι εἰϲ οὐδὲν ἄλλο ἀποβλέπουϲαι διὰ τῆϲ ἐν αὐταῖϲ ἐγκειμένηϲ δείξεωϲ ἢ εἰϲ τὴν ὑποκειμένην οὐϲίαν, ἔχουϲιν εὔληπτα καὶ τὰ ἐπιϲυμβεβηκότα τῇ ποιότητι, λέγω τὰ δυνάμενα δι᾿ ὄψεωϲ [*](Aaαvκ. β 2ξ. atqne ad qualitates subiectorum plenius signifcandas etiam ymerum disfdnetio inventa est et epithetorum sdiectio et compoutorum fctiο.) [*](Aaαvκ. β 84. Pronomina vero non qualitates, sed substsntiss tanum pectant demonsαatione sua, quam tamen eecuti facfls percipimus non solum personas vel res ipsas, ssd eliam ea quas flia accidunt (ea certe, quae oculis prcipi possunt, non animae accidentia). idcirco muleitudinem notafionum pecα- liasium, quam nomina exhibδent, repudiaverunt pronomina, nec minna repudia- rωnt, qnia unumquodque pronomen pro omnibδus nominibοus ponitur, consequentem nominum fenionem praetuleruntque abnomem, ne id, quod pro tot ac tam variis nominibδus usmpstur, angustis fnibus unius consequentis fmionis circum-) [*](rasnm. er Ans.sxso. 1- 8 Pnsc.XII 68. 64 146, 8-15Β.: esde e(ram genera necessαro suἔeun4, u4 cum quαhtαfe gerαtisε3s dfscernαnt ettam genus. ende isemfαe suni efron αdeφραe postfones, u4 comsequenttο nomtὁss communt- ὅus ee propris compleantur, u4 equo αlδus sel ortis, Pαtos cero sαptens eei ὅοnus αdιctεr, Eztν Gradivus et ahια multa, quae possum4 αccdeεe. unddc etiam eompoeitionεs smnt neemfue, ut ὅene icus nale tou οnntpotes, quae ex aeeidfentbus eonfc obanter 8-p 144, 10 Prisc. XV II β 64. 65 146.15 -- 147, 7 Β.: Pronomra cero sa, quae add sth~ ahud apicsn4 per demonsxratonem mei add proprαm αdquαm subsfontαm ef ad et αccdentes quαdfαtes, q ae posent oculte comsyc, s4 αlάm eei nιgruπ, οnganu ee breve (ece aufem ips3 promomimrs non meniyesfontur nisi suὅsfontae), 4ure plurimas recuusoeerunt vocum gurαtones, qeιp9e cun sngulαe earum [an egendum sgdlα eorumi per sun- gddos casus pro omnibμs αecyentur nomtetbms: ln ommtbεs enim reὸμs sub- Mαnαae idem sngdlae sunt, quahtates vero mudtae, quae nomine eolo54 inteRegί. quod si serum est, nafurdlter αὸstt4 α5 es omtnm consequens deeinαto, ne,) [*](Ans. emr., nscs. scs. im A L. Bb. 3 ϲυνδιαϲτέλλῃ B ante ἔπιθετικαὶ add α B5 5 πποϲ A Lb, ῖππῳ CB εἰ] ἡ A. λευκὸν A. 5 so A Lb, B 6 Τλάτων b. vide de consructionum variatione apud Ap. HSSchneideri comm. 14 7 παραπέμπεϲθαι B 8 φιλολόγοϲ L(CB)b, sine accentu A. notum est saepius παροξυτόνηϲιν vοcia in codicibus inveniri ac recentiores quυ- que grammaticos nonnuhlos eam probasse, vεlnt Βekker etiam in Platonis edi- tione sua φιλολόγοϲ imprimi iussit nec hodierni Θraeci aliter pronuntiare solent: quasi signifeet ὅϲ φίλα λέγει neque vero ὅϲ φίλε λόγον. Herodianas bis prae- cepit προπαροξυτόνηϲιν, Arcad. 102,25. 108,3 Schm. ( 233, 22 et 24 Lt2) απερ] fol 0r L ἐ8] οὐκ B | ἐνεγίνοντο Ab, ἐγίνοντο C, ἐγένοντο LB 10 ente ἔχουϲιν add ὅπου B 11 εὅληπτα om LB ϲυμβεβηκότα LCB)

144
ἐπινοηθῆναι, λευκὸν ἢ μέλαν, μακρὸν ἢ βραχύ. (οὐχ ὑπὸ δεῖξιν γὰρ πιπτούϲηϲ τῆϲ ψυχῆϲ οὐδὲ τὰ ταύτῃ ὑποτρέχοντα εὐϲύνοπτα ἂν γένοιντο πρὸϲ τῶν ἀντωνυμιῶν.) ἔνθεν τοὺϲ πολλοὺϲ χαρακτῆραϲ παρῃτημέναι εἰϲὶν αἱ ἀντωνυμίαι. ἑκάϲτη γὰρ αὐτῶν καθ’ ἑκάϲτην [*](110s) πτῶϲιν ἀντὶ πάντων ὀνομάτων παραλαμβάνεται· καὶ εἰ τοῦτο ἀληθέϲ, φυϲικώτερον ἄρα ἀφέϲτηκεν ἡ ἐν τοῖϲ ὀνόμαϲιν ἀκόλουθοϲ κλίϲιϲ, ἵνα μὴ ἀντὶ ἅπαντοϲ ὀνόματοϲ παραλαμβανόμεναι μιᾷ καταλήξει τῇ ἐκ τούτων ὑποπέϲωϲιν. (διὸ καὶ τὰ γένη οὐκ ἐκκοπτόμενα ἰδίοιϲ τέλεϲιν κατάλληλον ἔϲχεν τὴν ἐν τοῖϲ τριϲὶ γένεϲιν θέϲιν διὰ μιᾶϲ ϲυλλαβῆϲ, εἴγε καὶ ἡ ἐξ αὐτῶν δεῖξιϲ αὐτὸ μόνον οὐϲίαν παρεμφαίνει.) —

καὶ γὰρ εἰ ϲυνεμπέϲοι λῆξιϲ ὀνοματικὴ αὐτῇ ἰδία τοῦ ϲυνόντοϲ [*](scriberetur. (sicut fexionem casualem nominum, ite etiam distincfonem gene- rum, quam nomina habent, pronomina personaHqa abnnεrunt, atqne sine ullo congruentiae detrimento una eademque syllaba fnali utuntur, sive masculini sive fenmnini eivs neueius generis personae vel rea notandae sunt, qua sub- stantiam tantum, non qualitatem demonsαatio pronominis denotat.)) [*](μxαvκ. β 2ξ. etiam εἰ nominsis terminatio soi numeri propria [ex. gs. ου, qu4ae snglαrs fantum umeri etl cum pronominsli congrui, ex feione) [*](cum pro omnibns αccpanfur nominbus, uni eorum fermnαtioni smeeedαn3 |legθm- dum succdaat conl. Apollonio] . . . taque gmmera quoque omnia non αbscsa [auctore Apollonio eccsa scribendum ] proyιs ferminαφonibus, sed per eusdem Hnem conguαm Sαὸuerun4 poetionenπ, quipp5 cum pe9 ea demonsgrαtio gmbgfontiom per se simffca4 αἔsque discretione generum.) [*](τssr~κ. er Ans. exso. 3 ὑποτρέχοντα. 19.20. 73,23 Ap. ἐπιτρέχειν verbo utitur de eis quae accidunt alicui. sed ὑποτρέχειν quoque hic aptum videtur: quae ψυχὴν subeunt, ut apud Polybium 16,6.10 ὑπέδραμέ τιϲ ἔννοια τοϲ ἀν- θρποιϲ. B τοὺϲ πολλοὺϲ χαρακτῆραϲ de ingenti multitudine εἰ varietate nominum. 8 ἐκκόπτειν bie exeudendi hebet vim, ut dieitur de numm s. - I1 ϲυνόντοϲ. ϲυνών saepias apud Ap. idem fere vslεt quod pronomen possessi- vum. vide Adn. crit. ad 271,26.) [*](Ann. enτ., nsοs. scs. im. AL. Bb. 1 βραχύν A L 1- B οὐχ ὑπὁ -- ἀντωνυμιῶν] hoc mirum, ut ait, additamentum AHutmann dabitat num sb Apollonio scripum sit, praesertim cum apρnd Pincianum nullum eins vesfigium reperiatur 2 γὰρ om C ἐπιτρέχοτα CBb ψ 6 γενοιντο A, γένοιτο CΒb, ἐγένετο L. 7 Aνv dπαντοϲ] δι’ ἑπαντοϲ A Ϲ, διὰ παντὸϲ LB, ἀντὶ παντὸϲ Portue b παραλαμβανόμεναι] fol 20r A. 1 μιᾳ om A. ,add A β 8 δποπέϲωϲιν] υπο A in ras ante ἰδίοιϲ add τοῖϲ AL. 8 κατάλληλον] sex ultimas litteras in fine paginae ab L~ omissas add L ἔϲχε] fol 80ν L τὴν om B ( τοϲ om A 9-10 ϲυlλαβῆϲ] Stadtmueller poposcit λήξεωϲ propteϲ Prisciani per eudem Suem |6 καὶ molestum est, et pro αὐτῶν melis ἀντωυ- μιῶν, sed Prisc. αὐτῶν legebat 11 ϲυνεμπεϲει A. , corr A ἴδα Lhlig, ἡ διὰ A, ceteri διὰ tentum prasbδent, sed in L. ante hanc vocem invεmditux rasura parvi ambitus simul virgulam, quam edd. post αὐτῇ habent, posuimus post ἀριθμοῦ. SStadtmueller: αὐτῇ, ἤ διὰ τοῦ ϲυν. ἀριθμοῦ, quibus postea rεεpondere vult 5 τῆϲ ἐγγινομένηϲ κλίϲεωϲ)

145
[*](105 b) ἀριθμοῦ, ὑπεκλύεται τοῦ ἀκολούθου ἐκ τῆϲ ἐγγινομένηϲ κλίϲεωϲ, ὡϲ ἔχει ἡ ἐγώ καὶ ἡ ἐμοῦ. ἐφ’ ἧϲ καὶ αἱ διάλεκτοι οὐ τὴν αὐτὴν λῆξιν ἐπεμέτρηϲαν, ἄλλωϲ τὰϲ φωνὰϲ προενεγκάμεναι ἤπερ τὰϲ γενικὰϲ τῶν ὀνομάτων· ἐμεῖο γὰρ καὶ ἐμεῦ, οὐχ ὡϲ ἡ Ἀτρείδεω καὶ ἡ Ἀτρείδαο ἢ καλοῖο. (ἡ γοῦν ὁμόφωνοϲ κτητική, ὀνόματοϲ ἤδη τὸ τέλοϲ ἀναδεδεγμένη, ἐφ’ ὃ καὶ φέρεται, πάλιν τὸ δέον ἀνεδέξατο κατὰ τὰϲ διαλέκτουϲ, ἐμοῖο ὡϲ καλοῖο.)

Καθὼϲ πρόκειται οὖν, ἀναφερόμεναι ἢ δεικνύμεναι ἀπροϲδεεῖϲ [*](De analogia flexionis pronominum) εἰϲι τῶν παρεπομένων τῷ ὀνόματι, ἀλλὰ ἀντίκειται τε ἐκεῖνοϲ καὶ ἡ αὐτόϲ. (ἡ γὰρ οὗτοϲ παραγωγῆϲ κατάληξιν ἔχει, οὐκ ἀντωνυμίαϲ, [*](111s) καθὸ καὶ τὸ τημοῦτοϲ ἐπίρρημα ὂν παραγωγῆϲ τῆϲ αὐτῆϲ ἔτυχεν.) καὶ οὐκ ἀπεμφαῖνον δύο ἀντικεῖϲθαι ἁπαϲῶν τὸ δέον ϲχῆμα ἀναδεδεγμένων. μήποτε δὲ εὐλόγωϲ καὶ διὰ τῆϲ φωνῆϲ ϲυνεπίϲχυϲαν ὁρίϲαι τὸ ὑποκείμενον. ἡ γὰρ ἐξ αὐτῶν νοουμένη ἀπόϲταϲιϲ ἀμαυροτέραν τὴν δεῖξιν καθιϲτάνει, καὶ ἔνθεν παρειϲεδύετο τὸ γένοϲ, οὐχ ἵνα τὴν οὐϲίαν [*](apparet pronominslem esse analogiae expertem, velut ἐμοῦ abnormis fexio est ἐγώ nominatiti. atque in dialectis discrepat pronominis personalis primae per- sonae genetivns ab genetivο nomdnali: vide ἐμέο et ἐμεῦ. possessivi tantum genetivns cum nominali in dialectis quoque congruit: ἐμοῖο cum καλοῖο.)) [*](Aaovκ. ψ 26. A. pronominum propsietate, quam modo explicuimus, dis- cedunt ίi. e. geεra dfshmgκuen4 et cmsequenter eetμntur] ἐκεῖνοϲ et αὐτόϲ (οὖτοϲ non addimus, cum eius elia iit ratio: est enim derivativum, non primitivam). Sed non caret idoneis causis exceptio illorum duorum pronomoinum. nam quia longius distant a nobis ese personae, quas ἐκεῖνοϲ pronomine demonstramus, aptum est earum genna indicare (conferetur, quod appellativis generis communis) [*](rzsr. er Ans.sxxe. 4ad ἡ-ή supψlendum γενική. λ ἡκτητική,scil ἀντω-- νυμία ἐν τq γενικγ πτώ~ει. 8-p 146, 7 Pnsc.XVD § 66 p147,7-11 E.: eΙΙe αs4em e4 lpse et ase ef infe εἰ 9s, quta ι5 dieersis terρts poferαn4 esse persemts α5eentibμs ee praeeentiδμs et longe ee isxta postte, deεitionts cuusα mαai- feetenαe eruam gens cum censequeati deeinotime acceperunt θ-I1 ad οτοϲ cfr infra 109,19 ad τημοῦτοϲ de adv.184,28. de pron 6,12. 12 τὸ δέον, qnia in pronominibous personslibous anomalia fexionis quasi legitima est. an τὸ μὴ δέον coum. 6 et 103,10 scribendum ?) [*](Ans. cair., msca sca is Al.CBb. 1 ὑποκλίνεται τὸ ἀκόλουθον l. CB in A ante ἀκολούθοϲ ras quae αν delevisse videtur ἐκ τῆϲ lblig. η τιϲ A , ἡ τῆϲ A, τῆϲ ceteri, sed in L ente τῆϲ rasura invenitur. SStadtmueller ἑ ⟨διὰ⟩ τῆϲ Γfort. ἐγγενομένηϲ scribendum 2 Θϲ b, οἰϲ codice 3 ὄλλωϲ A b, ἀλλ’ ὡϲ Eo, dλλὰ ceteri περ bo, ειπερ A, οὐχ ὤϲπερ ceteri, sed L οὐχ ὤϲ in ras habet ab L ( 4 ουχ bis scripsit A. |prius ἡ om A, alterum B 5 5) κr ἡ B ὁμόφωνοϲ] in A. post φ ras, qua videtur ρ deletum esse 6 ἐφ’ B Βlebode et HSchneider comm. 96, ἐφ’ ῷ codd. et edd. at cum φέρεϲθαι iunctum ἐπί semper accusativum habet apud Ap. 8 καθὼϲ πρόκειται. Ἄι οὕν B δεικνύμεναι] κ in ras A | ἀπροϲδεεῖϲ] α in ras A β θ post ἀλλὰ add κα L β 10 γὰρ om ἄ , supra add A οὕτοϲ] pρosterius o in ras A καὶ οὐκ C τωνυμίαϲ] fol 81r l. 11 καθὸ-ἔτυχεν abo ApoHlonio scmipta esse AHuttmann credere nequit. at τημοῦτοϲ cum οὗτοϲ comparat technicus etiam de pron. 6,12. 7.27 τιμουτοϲ A. 12 14 καὶ-ὑποκείμενον om LCB 12- 18 ἀναδεδεγμένον A 15 καθιϲτάνει] εἰ in ras A | παρειϲδύετο L)

146
παραϲτήϲῃ, ἀλλ’ ἵνα τὸ γένοϲ διαϲτείλῃ. (τὰ γοῦν κοινὰ λεγόμενα ἐν γένει, λέγω ἐπὶ τῶν προϲηγορικῶν, ἐξ ἀποϲτήματοϲ ἐπινοηθέντα οὐκ ἐξίϲχυϲεν τὸ γένοϲ διαϲτεῖλαι, λέγω ἐπὶ τοῦ ἵπποϲ ἢ ἄνθρωποϲ· πληϲιάϲαϲι δὲ αὐτοῖϲ καὶ δήλοιϲ γενομένοιϲ κατὰ τὸ γένοϲ ϲυνεγένετο καὶ τὸ ἄρθρον.) πολλῷ δὲ μᾶλλον καὶ ἡ αὐτόϲ· τὰ γὰρ ἀπόντα τῶν [*](106 b) τρίτων προϲώπων ἀναφέρουϲα ὑπόμνηϲιν καὶ τοῦ γένουϲ ἐποιεῖτο διὰ τοῦ χαρακτῆροϲ.

Ἀλλ’ ἐκεῖνο λείπεται, τίνοϲ ἕνεκα εἰϲ οϲ κατέληξαν, πλείϲτηϲ οὔϲηϲ καταλήξεωϲ ὀνομάτων· ἢ ὅτι γενικωτέρα ἐϲτὶν ἡ εἰϲ οϲ κατάληξιϲ. διὰ τοῦτο καὶ τὰ ἄρθρα, πᾶϲιν ὀνόμαϲι παρατιθέμενα, ἐν ταύτῃ τῇ καταλήξει ἐγένετο, καὶ αὐταὶ αἱ παραχθεῖϲαι ἀντωνυμίαι εἰϲ ὀνόματοϲ κτῆϲιν, ὡϲ ἐπὶ τῆϲ ὁ ἐμόϲ καὶ τῶν ϲυζύγων, καὶ ϲχεδὸν ἅπαϲαι αἱ πτωτικαὶ πεύϲειϲ, ἐπιζητοῦϲαι πᾶν ὄνομα, ποῖοϲ, πόϲοϲ, πηλίκοϲ, ποδαπόϲ. πρόϲκειται τὸ ϲχεδόν διὰ τὸ τίϲ, ὅπερ [*](112s) οὐδὲ αὐτὸ ἐκτόϲ ἐϲτιν τῆϲ εἰϲ οϲ καταλήξεωϲ, εἴγε τὸ τίοϲ παῤ Αἰολεῦϲιν [*](articulum aut masculinom aut femininum non addimus, ni animalia e longinquo animadvertimus, sed tum demum, cum appropinquaverunt, ut pateat, cuius generis sint ) etiam aptiox generum distinctio in αὐτόϲ pronomine est, quod non modo longius a nobis distantes personas sigmifcat, sed prorsas absentes.) [*](Aaovν. β 27. Atqne hoc quoque patet, cnr ἐκεῖνοϲ et αὐτόϲ pronomina in οϲ desinant. est emim haec terminatio generalior quam ceteras, quocirca etiam s3ticuli ea utuntur et pronomina possessiva et paens omnes voces inter- rogativae casuales. paene omnes diximus propter τίϲ, quod tamen ipsum quo- que non omnino exelnsnm est ab hac terminatione.) [*](rxsrm. er Ans. exso. B ὅτι nuHlαm αdiαm o5 cαusαmm, quπ ouα cfrrAdn. exeg.ad 59,θ huiused. - 11 Schoemann: είϲ ὀνόματοϲ κτῆϲιν. Gemetiεas est obectiεμs. ὀνόματοϲ dix-t pro re omre destgmαtα. Pronomina εἰϲ κτῆϲιν παρα- χθέντα suat quae ornantur ad sgmcendem rei posseseonea et quorum 3eεmeatio rei possessae accommodatμr. 14 τίοϲ. elz Choerob. in Theod. l 193, 31 B (184,26 G.), ηui hausit ex Βerodiani momatico (ΙΙ 622.22 Ltr): οὐ λήγει εἰϲ οϲ ἀλλ’ εἰϲ ιϲ (scil τὸ τίϲ), τῶν ἄλλων πευϲτκῶν εἰϲ οϲ ληγόντων· dλλωϲ τε δὲ τὸ ὀφειλόμενον αὐτῷ, λέγω δὴ τὸ ὅϲ (τὸ οϲ Lentzius, τὸ τὶϲ ant τῷ τὶϲ codices), οἴ Αίολeϲ ἀναπληροῦϲι τίοϲ λέγοντεϲ, ὡϲ παρὰ Ϲαπφοῖ (fragm. 168 B) τίοιϲιν ὀφθαλμοῖϲιν, ἀντὶ τοῦ τίϲιν. Πάλιν ἀποροῦϲί τινεϲ λέγοντεϲ, τί δήποτε τῶν πευϲτικῶν ὑπερβαινόντων τὴν μονοϲυλλαβίαν, οἶον ποῖοϲ πόϲοϲ πηλίκοϲ πόϲτοϲ ποδαπόϲ, τὸ τίϲ μονοϲυλλαβεῖ, καὶ ἔϲτιν εἰπόν τὴν αἰτίαν ταύτην, ὅτι τὸ κεχρεω ϲτημένον αὐτῷ οἴ Αἰολεϲ ἀνεπλήρωϲαν τίοϲ λέγοντεϲ, ὡϲ παρὰ Ϲαπφοῖ τίοιϲιν ὀφθαλμοῖϲιν. Hpimer Βoner. A0 I 403.4. To (B 225). ϲτι τίϲ τινόϲ καὶ) [*](Ans. οαr, mscs. scs. 1m AL.CBh. 2 γένει] γενή A 3 ἐξίϲχυϲεν] ἱϲχυϲε l. ἑ καί B 4 πληϲιαϲι A. γινομένοιϲ L. 5 ἡ] Ϲ β 6 καὶ om L , ante τοῦ γένουϲ add διὰ et ante διὰ τοῦ χαρ.add κω CB 7 ἐνεκεν l. CB 8 πλείϲτηϲ] fol 81v L. | πλείϲτων οὐϲῶν καταλήξεων B 9 xx τὰ ὄρθρα] fol 20v A 10 (γένοντο L αἰ om B | παραδειχθεϲαι Ϲ, παραμιχθεϲαι B 11 om CBb 12 πεόϲειϲ] πτώϲειϲ A L. 13 ποταπόϲ L προκειται A. , prius τὸ om B i 14 ente εἴγε in A. legitur εγγε, sed lineola ransfxum τίοϲ A et Portas (nos τίοϲ emendavimus), τίοιϲ Al. Cb, τοοϲ B. fr Sapphus ragm. apud Ϲhoeroboscum et Ahrens de dial. Aeol.127,11)

147
τῆϲ εἰϲ οc εὐθείαϲ ἔτυχεν, ϲυνεπιϲχύοντοϲ καὶ τοῦ ἰϲοδυναμοῦντοϲ αὐτῷ, λέγω τοῦ ὅϲ, ᾧ καὶ ϲυμφέρεται ἐν τῷ
  • ὅϲτιϲ ἐμὸν παρὰ ϲῆμα {Callimachi epigr. 21. AP VII 525}
  • καὶ ἐν τῷ
  • ὅϲτιϲ ἐπὶ δεῖπνον ὀψὲ κληθεὶϲ ἔρχεται {Corp. Paroemior. II p 577}.
  • [*](c. VIII.)

    Ῥητέον δὲ καὶ περὶ τῶν τῇ φωνῇ ἄρθρων καθεϲτώτων, τῇ [*](De articulis qui vi sua sunt pronomina.) δὲ ἐξ αὐτῶν μεταλήψει ἀντωνυμιῶν,

  • ὁ γὰρ ἦλθε θοὰϲ ἐπὶ νῆαϲ Ἀχαιῶν {Α 12}
  • ἀντὶ τοῦ οὗτοϲ·
  • τὸν δ’ ἀπαμειβόμενοϲ {e. g. A 84}·
  • ὣϲ ἡ ῥίμφα θέουϲα {ν 88}
  • [*](107 b)
  • εἵνεκα τῆϲ ἀρετῆϲ ἐριδαίνομεν {β 206},
  • ὃ μεταλαμβάνεται μὲν εἰϲ τὸ ταύτηϲ, προϲλαμβάνει δὲ ἔξωθεν δεόντωϲ τὸ ἄρθρον, καὶ καθόλου περὶ ἁπάντων τῶν τοιούτων.

    Αἱ ὀνοματικαὶ πτώϲειϲ καὶ αἱ ἀντὶ τούτων παραλαμβανόμεναι ἀντωνυμίαι [*](Aaαvκ. ψ 28. ueniam quae pecularia pronomini sint, exposuimus, nunc disserendum est de srficullorum uem pronominad, velat β 206 vόῆϲ idem velet quod ταύτηϲ ac supplendas est m ticulus, qui deεεt ex usu homerico.) [*](Aaαvκ. β 28, Caeos nominum et pronomina, quae pro illis usurpantur,) [*](οἴ Αἰολϲ ἔκβάλουϲι τὸ ~ καὶ μετάγεται ἡ γενικὴ εἰϲ εὐθeαν, καὶ οἱ Αἰολεϲ βα- ρυντκοί εἰϲι ἀλλὰ καί κανών ἐϲτιν ὀ λέγων, ὅτι αἰ γενικαὶ μεταγόμεναι εἰϲ εὐθεῖαν, πολλάκιϲ ἀμείβουϲι τοὺϲ τόνουϲ, καὶ γίνεται τίοϲ καὶ ἡ γενικὴ τίου κτλ. P0 526,3 (PM 752.12): ἔϲτι τίϲ τινόϲ, καὶ Αἰολικῶϲ ἐκβολῇ τοῦ i τίοϲ, καὶ μετάγεται ἡ γεικὴ εἰϲ εὐθeαν (M add καὶ γίνεται τίοϲ τίου· οἴ γὰρ Αἰολεϲ βαρυντικοί εἰϲιν) καvhν γάρ ἐϲτιν ὁ λέγων, ὅτι αἰ γενικαὶ (EE om κανὡν-λέγων et pergit: ὅτι καὶ αἰ γενικαὶ) μεταγόμεναι εἰϲ εὐθεαν (PE inserit βαρύνονται) πολλάκϲ ἀμείβουϲι (PE ἀμείβουϲαι) τοϲ τόνουϲ. καὶ γίνεται τίοϲ καὶ ἡ γενικὴ τίου.) [*](τssτm. sτ Ans. exso. B Βchϲl. in Theoct. ,24: οἴ κεrλημένοι ϲπεύδουϲιν. ἐπ δὲ τῶν βραδυνόντων παροιμία· ἐΟϲτιϲ ἐπὶ δeπνον ὀψὲ κληθεὶϲ ἔρχεται, ~ χωλόϲ ἐϲτιν, οὐ δfδωϲι ϲυμβολάϲ3. θ 7 τῇ ἐξ αὐτῶν μεταλήψει. ei sua, si ex Homercts αr2cuds coneerelo t in voces sermets eudgαrs. elz μετολαμβανό- μενοϲ cum ἐκ praepositione 111,19. 195,14 et μεταλαμβάνεϲθαι cum εἰϲ prae- ponitione mox iura 107. 2 et 26 atqne Lehre Arist. 19. - 13 er schol. BMέῷB ad β 206. o Ἀρίϲταρχοϲ λείπειν φηϲὶ τὸ ὄρθρον, ῖν’ ῇ ενεκα τοϲ ταύτηϲ ἀρετῆϲ ακὸν δὲ τὸ ἔθοϲ εἰναι. - I4 τὸ ὄρθρον scil verum, non modo τῇ φωνῇ arti- culum. 14-p 148, 5 Psϲ.XVDye6 -67 p147.12-148,2EL : εemadmodum) [*](ns. οmr., moses. sca. 1mAl. Bb. 2 ὅϲ, ῷ] ϲ et 5 A in ras ( καὶ om B ente ἐν add 5ϲ LCB τῷ] posteriorem ptcticulam ω litterae A in ras scripsit. et embsequitux rasura quattuor fere litterarum 4 ante ἐν add φϲ CBb τφ] τ L, eorx L ψ 6 aερ om L , add L τᾳ] τι A , τηηι A 1 7 μετα- λήψει] fol 82r L (ente ἀντωνυμιῶν add ἀντ B 1 16 προλαμβάνεται LB 14 καὶ om L. CB ( post ὄρθρον in b punctum invenito , post τοιούτων irgula aaντων LOB β 14 -15 ὀνοματικαὶ L.B, ὀνομαϲτικαί Ab, quod non fagtatun subsequentibus α γε μὴν πλάγιαι. vide Erisciannm 1 Πὴ αἰ om C)

    148
    ϲύνταξιν τὴν αὐτὴν ποιοῦνται τοῖϲ ῥήμαϲιν, ὡϲ ἔχει τὸ Τρύφων διδάϲκει καὶ οὗτοϲ διδάϲκει· αἱ γε μὴν πλάγιαι τὴν ἐκ τῶν εὐθειῶν ϲύνταξιν ἀναδέχονται, τῶν μεταξὺ πιπτόντων ῥημάτων ἐνδεικνυμένων τὴν ἑκάϲτηϲ διάθεϲιν, ὡϲ ἔχει τὸ Θέωνα διδάϲκει Τρύφων, τοῦτον φιλῶ ἐγώ, φιλεῖ Θέων.

    ἔϲτιν γε μὴν κἀκεῖνοϲ ὁ λόγοϲ ἀληθήϲ, ὡϲ ϲύνεϲτι τὰ ἄρθρα μετὰ τῶν ὀνομάτων ἀνθ’ ὧν παραλαμβάνεται ἡ ἀντωνυμία, οὐ ϲημαίνοντα τὰϲ πηλικότηταϲ ἢ ποιότηταϲ ἤ τι [*](113s) τῶν παρεπομένων τοῖϲ ὀνόμαϲιν, καθὸ ὑπεδείξαμεν καὶ ἐπὶ τῶν ἀντωνυμιῶν τὸ αὐτό· ὡϲ γὰρ τὸ οὗτοϲ κατὰ παντὸϲ ὑποκειμένου παραλαμβάνεται, καὶ τὰ ἄρθρα ϲὺν παντὶ ὑποκειμένῳ παραλαμβάνεται, ὁ μέγαϲ, ὁ βραχύϲ, ὁ λευκόϲ, ὁ χρυϲοῦϲ.

    καὶ τούτων τῇδε ἐχόντων, ὅταν τὸ ἄρθρον μὴ μετ’ ὀνόματοϲ παραλαμβάνηται, ποιήϲηται δὲ ϲύνταξιν ὀνόματοϲ ἣν προεκτεθείμεθα, ἐκ πάϲηϲ ἀνάγκηϲ εἰϲ ἀντωνυμίαν μεταληφθήϲεται, εἴγε οὐκ ἐγγινόμενον μετ’ ὀνόματοϲ δυνάμει ἀντὶ ὀνόματοϲ παρελήφθη· καὶ ἐντεῦθεν ἡ ϲύνταξιϲ αὐτοῦ προϲεχώρει εἰϲ ἀντωνυμικὴν [*](108 b) μετάληψιν. ἔϲτω γάρ τι τοιοῦτον, Χρύϲηϲ γὰρ ἦλθε θοὰϲ [*](eodem modo cum verbis construuntur, velat et Τρύφων διδάϲκει et οὕτοϲ διδάϲκει dicimus οbliqοi vero casas et nominum et pronominum recipiunt con- stmctionem, quae ex nominativis pendet, |persoaαe οbeμs denotatae actenem recpiunt, quae a subiecto eerbi profcsetεr] verbis afectionem sigifcsntibus unuscuiusque personae quae nominativo aut οbliquο casu notatur.) [*](Asevκ. β ξθ. item constat articulos eodem modo cum nominibδus usur- pari quo pronomina pro nominibδus.) [*](Aaovκ. β ξ1. iam ubi srtictlus nomine caret, consruitur autem ite, ut nomine consrni modo exposuimus, ibοi necessario pronominis rim induit. adde duodecimo verani libri primi Hiadis nomen sacerdotis: ὀ γὰρ Χρύϲηϲ λθε θοὸϲ ἐπὶ νῆαϲ, et postea deme: statm apparebit, articulo constuctionem quasi tαa - diram esse omissione nominis factumque eum esse pronomen.) [*](omna, sc etiam promonttα per sngrμ os cesus smtliter cum eerbs αoatfrusntar. e3 nomtnαtes ouιdem infrenstee, οἅhιquts vero frenstiee verὸα coεungunfε . . . . οbligu4 famem cemsfruchonem verborum , quae μ 2ntrensitiee cm nominαtes, excpeunt franettee, cisi ent verδα absoluta, . . . αectus tamem sigudorum ostmm- dentbus verbis.) [*](τssτκ. er Ans. exse. τοϲ ῥήμαϲιν pendet ex ϲὐντοξιν. eim 224, 8. -- 4 ἐκἀϲτηϲ. Schoemann’ interpretatur: ἑκ.εὐθείαϲ. sed intεrpretsndum est: ἑκάοτηϲ πτώϲεωϲ, εὐθείαϲ τε καὶ πλαγίαϲ. Β ὁπεδείξαμεν: 104,8seqq. - 1B-16 προϲε- χώρει εἰϲ ἀντ. μετάληψιν. αccedebαt ad seeum ppromominαlem. cfr Adn. exeg. ad antecedentis pag. lin. 6 - 7.) [*](Ans. cerr., masos. sos. 1s Al.CBb. 4 τρυφωνι A. 1 Β ante φίλε add 5ν L, τοῦτον CBb ἐϲτιν] fϲl s2ν l. 6 ὡϲ] oo B 7 ϲημαίνουϲα L.B 8 καθὼϲ L ἀπεδείξαμεν LBb καὶ om A. , add A ῃ 10 ϲόν] ν in μ mutavit E 11 ὀ χρυϲοῦϲ] fol 21r A 18 προεκτιθεμεθα A. c Adn. crit. ad 148, 28 14 μεταληφθήϲεται] fol 83z L. ( 15 παρελείφθη A. 1 προϲεχώρει AL, παρεχώρει CBb 15 16 ἀντωνυμιακὴν B β 1θ-p148,1 γάρ τι-dρθρου om CB)

    149
    ἐπὶ νῆαϲ Ἀχαιῶν {cfr A 12}, καὶ ἔτι μετὰ ἄρθρου ὁ γὰρ Χρύϲηϲ ἦλθεν θοὰϲ ἐπὶ νῆαϲ Ἀχαιῶν· καὶ ϲαφὲϲ ὅτι ἡ ἔλλειψιϲ τοῦ ὀνόματοϲ τῷ ἄρθρῳ παραδώϲει τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ, καὶ οὐκ ἄλλο τι γενήϲεται τὸ ἄρθρον ἢ ἀντωνυμία, ἐϲτιν ἀντὶ παντὸϲ ὀνόματοϲ, ἐπεὶ καὶ αὐτὸ μετὰ παντὸϲ ὀνόματοϲ, οὐκ ἐμποδιζόμενον ἐν ποιότητι ἢ ἄλλῳ τινὶ τῶν παρεπομένων, καθὼϲ εἴπομεν. ἐν μέντοι τοῖϲ ἑξῆϲ δεδείξεται, πότε οἱ λόγοι τὰ ὀνόματα παραιτοῦνται ἀντιπαραδεχόμενοι τὰϲ ἀντωνυμίαϲ. (

    Καὶ ἡ μὲν τοιαύτη ϲύνταξιϲ προϋφεϲτώτων ὀνομάτων, [*]((De articuli usu indefinito.)) καθ’ ὧν ἀναφέρεται τὰ ἄρθρα, ποιεῖται ἀντωνυμικὴν μετάληψιν· ἡ [*](114s) μέντοι μὴ οὕτωϲ ἔχουϲα, αὐτόθεν δὲ ἐν προλήψει του ἐϲομένου προϲώπου, ἀόριϲτον μετάληψιν τῶν ἄρθρων ποιεῖται, ὡϲ τὰ τοιαῦτα ἔχει, ὁ περιπατῶν κινεῖται, καὶ ἔτι ἐν ὑποτακτικοῖϲ ὃc ἂν παραγένηται ἀναγινωϲκέτω, πάνυ εὐλόγωϲ· ϲυμφερόμενον γὰρ παντὶ ὀνόματι καὶ ἐπὶ πᾶν ὄνομα ἀναδραμεῖται ἓν καθεϲτηκόϲ, ὅπερ ἴδιον ἀορίϲτου. — [*](Aaovκ. (β ξ2. Praeter propriam vim et pronominlem articulus habet etiam indefnitam, ubi non ad nomina antecedentia refert, sed futuram aliquam personam anticipat. idque facere potest et praepositivna ὁ et postpositivus ὅϲ. - ergo articulus interdum pronominis vice fungitur, quod personas initas signi- fcat, interdum illius τίϲ nominis loco, quod defnitione prorsus caret, usurpatur. - si vero eis consfructionibδns, ubi articulus indefnitam habebat vim, accesserit sliqnod nomen, ransibit ile in snam classem, i. e. fiet articolus verus.)) [*](rzsrκ. er μns. exso. 5B οὐκ ἐμποδιζόμενον ἐν ποιότητ. on εmρefftum. qudltafe αrticudo denofαta. nam ηualitatem articulus numquam denotat. ad intrumontulem ἐν praepositionis vim cfr 99.24. 238.23. - 6 εἰπομεν: pag antec. lin. . - δεδείξεται. 1t 3.15seqq. - 8 - 1B6, 7 er lib. l § 44. -14 noli in ἀναδραμεῖται verbo ( ἀνοιϲθήϲεται) propterea ofendere,quia Ap. hicdeproleptico sruieulli usu loquitur. e22 27, 6: τὸ ὄρθρον τὸ ὡϲ ἐϲόμενον πρόϲωπον ἀνεπόληϲεν. - -ἕν καθεϲτηκόϲ opponitur antecedenti πᾶν ὄνομα: quamquamunα eocelα est arculus.) [*](Ans. cmv., mscs. scs. 1m A L.CΒb. 1- 2 καὶ ἔτι--Ἀχαιῶν om L. καὶ om A, add A post μετὰ add xo0 CBb | Χρύϲηϲ om CB 2 post Ἀχαιῶν Stadmneller inseri vοlnit: καὶ μετὰ τοῦ ὄρθρου ἀντ τοῦ ὀνόματοϲ· 5 γὸρ λθε θοὰϲ ἐπὶ νῆαϲ Ἀχαιῶν, quibus non opus est ἡ om B β 3 τῷ ὄρθρῳ LBb, τὸ ἄρθρον AL παραδώϲει Lb, προϲδώϲει A h, quod ita. dεndit HSchneider ut interpretetor: trodet etam coaeruchionem, non solum · mmicorio 4 post ὀνόματοϲ add παρειλημμένη Β atque L ng 4-B ἐπεὶ-ὀνόματοϲ om Ϲ ἐπεὶ - οὐκ om A, add A, ἔπεὶ καὶ οὐ in ras, cetera in marginibus interiore et exteriore, ac μετὰ ex κατὰ factum B μετὰ] τοῦ L, κατὰ CB post ὀνόματοϲ add CB παραλαμβάνεται, quod subaudiendum est β 6 παρεπομένων A in ras, sed sub πα apparent vestigia litterarum ἐμ, ut A videatux ἐμποδιζομένων sczipsisss | 7 παραιτοῦται L, post υ rasura 1 Β ϲύν- τοξιϲ] fol 83v l. προϲυφεϲτωτων A. 8 ἀντωνυμικὴν add Dronke Il 612 || 10-11 post προλήψει add παρολαμβανομένη τὸ CB, παραλαμβάνομεν L supra lineam post προϲώπου add παρολαμβανομένη b Portum secutus stque commo- dum est part cipium, sed necessarium non videtux 10 του] τὸ0 l.CBb ἑπομένου Β 11 μετάληψιν-τοιαῦτα om L. CB β 11 12 ὁ περιπατῶν κινεῖται om LB 12 5ϲ 5ν] ὡϲ ἐύν A L, sed in L. ex hac scriptura rasura factum ϲ ἄν β 14 ἕν καθεϲτηκόϲ Chig, ενκαθεϲτηκοϲ A, ἐγκαθεϲτηκόϲ l.Cθbo, qοοὸ. Schoemsnn interpretatur: nomem quod in εmsntatεone poi potμerit.)

    150
    ὑγιῶϲ ἄρα τὰ ἄρθρα ἢ εἰϲ ὡριϲμένα πρόϲωπα παραλαμβάνεται, τὰϲ ἀντωνυμίαϲ, ἢ εἰϲ τὸ ἀοριϲτότατον, λέγω τὸ τίϲ· οὐ γὰρ πόρρω πέπτωκε τὸ ὁ περιπατῶν κινεῖται τοῦ εἴ τιϲ περιπατεῖ κινεῖται, οὐδὲ [*](109 b) τὸ ὃϲ ἂν ἔλθῃ τοῦ εἰ τιϲ ἂν ἔλθῃ. — εἰ γοῦν ϲυνενεχθείη τι τῶν ὀνομάτων ταῖϲ προκειμέναιϲ ϲυντάξεϲι, καὶ αὐτὰ καταϲτήϲεται εἰϲ τὸν ἴδιον μεριϲμόν, ὁ Διονύϲιοϲ περιπατῶν κινεῖται Τρύφων κοιμᾶται, ὃϲ μενεῖ με διαναϲτάϲ).

    [*](De articulculorum pronominalium appellatione.)

    Δεόντωϲ δ᾿ ἂν καὶ ἀντωνυμίαι ῥηθεῖεν κατὰ τοὺϲ μεριϲμούϲ, καθότι καὶ ἄλλα μέρη λόγου, πάλιν μετατεθέντα τῆϲ ἰδίαϲ ϲυντάξεωϲ καὶ ἄλλων ἀναπληρώϲαντα τὰϲ ἰδιότηταϲ, πάλιν τῆϲ τούτων ὀνομαϲίαϲ ἔτυχεν, ὡϲ ἔχει ἅπαντα τὰ ὀνοματικὰ ἐπιρρήματα, πυκνά, κάλλιϲτα, ἥδιϲτα, ἰδίᾳ, δημοϲίᾳ, τόνῳ, κύκλῳ, καὶ ὅτε αἱ μετοχαὶ εἰϲ ὀνομάτων ϲύντοξιν παραλαμβάνονται, ὡϲ τὸ ἐρωμένη, εἱμαρμένη· ἐφ’ ὧν χρὴ αὐτὸ μόνον τὴν μετάπτωϲιν διδάϲκειν. οὐ γὰρ μᾶλλον αἱ. φωναὶ ἐπικρατοῦϲι κατὰ τοὺϲ μεριϲμοὺϲ ὡϲ τὰ ἐξ αὐτῶν ϲημαινόμενα.

    [*](Aaovκ. β 38, D2 idem velent articυli quod pronomina, debδent etiam. appellari pronomina, sicat eliae quoque voces nomen suυm accipiunt non ex. forma, sed ex signifcstione, ex. gx. κάλλιϲτα appellatur advexbium, εἱμαρμένη nomen.)[*](rxsxε. xv Ans. exse. de παραλαμβάνεται vide Adn. crit. - μεριϲμόϲ. bic est clessis vocπ, pars orationis, ut 286, 20. de adν. 14,24 mox infra in. 8 et 1ὲB εocum αstεbutio in denses. vide Lebrsium Herod. 41θseqq. 8—15 Prsc. XVII y 69 148, 16- 24 HL.: nec myrum eandem eoeem mstatioae stgndcαtionιs ad αham spectem tranmre, cum soeαt φisersα sigmcαtiο easdem εοεs etam ad alas pares frαnserre, u5 nomina vn edngrὸια, ε4 suὸ9se vοlα4 . . et cenfrα αdserὸiα ie nomnα, uf sponte sκa . . . et pαrcimα lm nomtnα, ue4 amans ὁ ἔραϲτήϲ . . . (actum τὸ ἔργον: cαremt enim tempore in sιgafcα- tomtbus. igtur uon εoees πmαgιs eαlemt ln pertigone deoπum qu3m eεεm sgniicaees. 12 τόνῳ, κύrλῳ. cr 343, 3. de adv. 165, 30. 18 ἔρωμένη. cfr 75,13. I4 οὐ γὰρ μᾶλον κτλ. cr supra 47, 28 -48, 9 et de pron. 67,6 οὐ φωναῖϲ μεμέριϲται τὰ τοῦ λόγου μέρη, ϲημαινομένοιϲ δέ. - 18ᾶ ιὡδϲ . eft de pron. 114, 23 et comm. ESehneideri.)[*](Ans. cuιx., mscs. sca.ιm AL.CBb. 1 οριϲμενα A , corr A παραλαμβάνετάι] μεταλαμβάνεται ci. hΙig atque assensi sunt Βchoemann et Mayaer. ms arti- cuρorum coneerfttur in personas defntαs, t. e. ln pεonomtna, o84 4πm αocem mααme adenιtaa, t.e. im nomes τίϲ. HϲSehneider defendit παραλαμβάνεται, quia hoc verbum cum εἰϲ praepositione coniunctum sigmifcsre possit pαrticuedam orαtemts attribεee err Schneideri comm. ad libr. de pron. 63,16. StadtmueHler scribi vοloit. παραλαμβάνεται ἀντὶ τῆϲ ἀντωνυμίαϲ β B τοῦ εἶ -κινeται om A. , add A in ng 4 ε] εἰ in ras A, A videtur οϲ scripsisse posterius ἆν ἔλθῃ] Κλθοι sine 3ν Bb |γοῦν] γε ουν A. , γ’ οὖν A ϲυναχθείη B ἐν] fol 84r L. 5 τὸν om B 7 μένε Elebode, μένει L. CB b, A ut solet accentu caret | με] μὴ B 8 δον) δὲ B post καί add αἰ A L | ἀντωνυμία ῥηθείη B β 8 ante λόγου add τοῦ B μετατεθέντα L. Cb (sed in L. ἔντα ab L), μετατιθέντα A, μεταταχθέντα B β 10 dλλωϲ B 11 ὡϲ ἔχει] tol 21v A. ἅπαντα om l. CB 11-12 πυκνὰ et τόνψ om LCB 12 eτε] ὅτι B 14 διδαϲκει A. , ν add A5 ~ μᾶλλον] fol 84v l. 16 ἐπικρατοῦϲιν αἰ φωνα LCB)
    151
    [*](115s)

    Ὁμολόγωϲ γ’ οὖν καὶ ἡ οὗτοϲ, παραχθεῖϲα ἐξ ἄρθρου τοῦ [*](Ex οὔτος; pronominis flexiono cognoscitur origo vocis et cui orstionis parti asctibi debeat.) ὁ καὶ ὅϲ ϲημαίνοντοϲ οὐκ ἀρθρικὴν ϲύνταξιν ἀλλὰ ἀντωνυμικήν, εἰϲ τὰϲ ἀντωνυμίαϲ ἐχώρηϲεν (οὐ γὰρ θεματική ἐϲτιν, ὥϲ τινεϲ ᾠήθηϲαν). ϲαφὲϲ ἐκ τῶν ϲυμπαρεπομένων.

    Ἀπὸ παντὸϲ ἀρϲενικοῦ πρωτοτύπου ἢ παραγωγοῦ τοῦ εἰϲ οϲ λήγοντοϲ θηλυκὸν γίνεται τοῦ τέλουϲ εἰϲ η ἢ εἰϲ α μακρὸν μεταπίπτοντοϲ, ὅ τι μὴ μόνον ἐκ τῆϲ προκειμένηϲ [*](110 b) παραγωγῆϲ· ἡ γὰρ τοιαύτη παραγωγὴ ὑποϲτρέφει εἰϲ τὸ πρωτότυπον κατὰ γένοϲ, τηλίκοϲ τηλικοῦτοϲ — τηλίκη τηλικαύτη, καὶ ἔτι ἐπὶ οὐδετέρων· ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ καὶ ἐπὶ τοῦ τοϲοῦτοϲ, τοιοῦτοϲ. ὅπερ παρηκολούθει καὶ τῇ ὗτοϲ· ὡϲ οὗτοϲ οὐκ ἔχει τὸ θηλυκὸν οὕτη, ἀλλὰ πάλιν παρὰ τὸ ἡ αὕτη. καὶ ἐπεὶ τὸ οὐδέτερον, λέγω τὸ τό, ἀπὸ τοῦ τ ἤρχετο, καὶ τὸ τοῦτο ἀπὸ τοῦ τ ἤρχετο.

    καὶ κατὰ πτῶϲιν δὲ παράγεται. οὐ γὰρ ἀπὸ τοῦ τηλικαῦται γενικήν φαμεν τὴν τηλικαύτων ἢ ἀπὸ τοῦ τοιαῦται τοιαύτων, καθὸ ἔϲτιν ἐπινοῆϲαι [*](Axοvκ. B4. Eliam οὐτοϲ oriundum non est ex vero, sed ex pronominali erfculo ideoqne in pronominom classem ascriptum est. αεs apparet ex fexione hαius vocis.) [*](Aaavκ. β ξξ. Etenim in τοϲοῦτοϲ, τοιοῦτοϲ, τηλικοῦτοϲ, οὖτοϲ non sicut in ceteris casnahibus, quae genera distinguant, femininum neutrumqοe ex ma- scdlino fgurantur, sed omnia gnera ex formis primitivae vocis. hanc ob causam non οὕτη dicitur nec οὐτο, sed αὕτη et τοῦτο fgursntur abo ἡ et τό.) [*](Aaαvκ. β 6. nec aliter casus singuli harum vocum (τοϲοῦτοϲ, τοιοῦτοϲ, τηλικοῦτοϲ, οτοϲ) naseuntur, qui in niis vocibus oriuntur ex nominativo: non) [*](rssrε. zv Ans. exso. B ad εματική cfr 162, 4 et Β. 1655, 13. qni θεματικὸν esse censuennt οὕτοϲ pronomen, negavemnt id derivatum esse. 7 12 ef e3, 2 emb τοϲαῦτα: κατὰ γένη καὶ ἀριθμοὺϲ xἰ παραγωγαί (τοϲοθτοϲ vocis εἰ similium) γίνονται οἶον τηλίκοϲ τηλικοῦτοϲ, τηλίκα τηλικαθτα.) [*](Ans. emr., nmscs. scs. m Al. Bb. 1 ὁμολόγωϲ Ab, εὐλόγωϲ lB γοῦν A. et cum accentu b, oῦν l.ΟB β 2 ὁ καὶ add Stadmueller. ruditum ὅϲ in ὁ ut mutetur, suadent 110.6. 20 111,1 de pron. 7, 28-8, 2 sed dissuadent 111, 16. de pron. 56,13-24 tcllitor difθeultas, ei araque lma, praepositiva εἰ post- positiva, ponitur. postpoεifivam quoque in derivando οὖτοϲ pronomine protuHit Ap, quia ὅϲ propina abest abd οὖτοϲ quam ὁ, neque longius quam τοοϲ ab τοιοῦτοϲ ἀλλ’ I. 05Bh ἀντωνυμιακὴν B 3 ωηθηϲαν A. , ι add A 4 ente ϲαφὲϲ add κεὶ LB ϲυμπαρεπομένων A. (erravit Βekker) et L, παρε- πομένων ΟBb β 7 τὸ om B |ab τύπον inc. fol 85r l. ψ 8 ἕε] ἐϲrν C ξ κε ἐ τοῦ τοϲοῦτοϲ] A habet καπι sed απι in res ab A , tum seqnitur rasura qinqne litterarum, deinde του cuine utima littera scripta est in res ab A . postea rasura vacua durum irre littererum, demique τοϲ ουτοϲ, qu8e A~ con- iunxit. pro καὶ ἔπί etiam ceteri eodd.et b κάπ praebδent β 10 τῇ οὕτοϲ· ὡϲ οὖτοϲ οὐκ ἔχει] τῇ ὅϲ οὕτοϲ καὶ οὐκέτι B b, τῇ οὕτοϲ ὡϲ οὖτοϲ καὶ οὐκέτι L et A, sed hic καὶ additum ab A, eademηue manus οὐκέτι vocis τ litteram in ss scripsitq prims optimi codicis manu duce scripsit quae supra leguntur Ϲhlig assentiente Schoemannc Stadmueler mslnit παρηκολούθει καὶ ἐπὶ τοῦ οὖτοϲ, ὡϲ οὐκ ἔϲτι τὸ θηωκὸν (οὕτη] οὔτι A , corr A β 11 παρὰ τὸ om l. CB καὶ πε] καί επ A. , κᾶπε Ab, καπ L.B τὸ οὐδέτερον] οὐδετέρου l. CB τὸ τό] supra uterum τ5 C hebet τῶ 12 Mρξατο l. Bb 14 τν om CB)

    152
    ἐπὶ ἁπάντων θηλυκῶν· αὐταί γοῦν αὐτῶν φαμεν, καὶ ἔτι ἀπὸ τοῦ ἀνεπεκτάτου τοῖαι τοίων, τηλίκαι τηλίκων. καὶ ϲαφὲϲ ὅτι παρὰ μὲν τὸ τηλίκαι τὸ τηλικαῦται, παρὰ δὲ τὸ τηλίκων τὸ τηλικούτων. ταὐτὸν οὖν παρηκολούθει καὶ ἐπὶ τοῦ αἱ -αὗται, καὶ ἐπεὶ εἴχετο παραγωγῆϲ τῆϲ προκειμένηϲ, οὐκέτι αὕτων, καθὼϲ καὶ ἐπὶ τοῦ ὀξυτόνου [*](116s) πρόκειται αὐταί αὐτῶν. πάλιν οὖν τὸ τούτων ἔπιπτεν ἀπὸ γενικῆϲ πρωτοτύπου τῆϲ τῶν, τοῦ τ ϲυμπαραλαμβανομένου, ὅπερ ἐπὶ τῆϲ εὐθείαϲ οὐ ϲυμπαρελαμβάνετο, ἐπὶ δὲ τῆϲ γενικῆϲ· αἱ γὰρ καὶ τῶν. — [*]((De ὅδε voce aliisque in δε desinentibus)) (

    Τῇ προκειμένῃ παραγωγῇ ϲυνυπάρχει ἑτέρα παραγωγὴ ἡ διὰ τοῦ δε, οὖϲα ϲυνηθεϲτέρα ποιηταῖϲ, τοῖοϲ τοιόϲδε, τόϲοϲ τοϲόϲδε, ἧϲ [*](τηλικαύτων ex τηλικαῦται nec αθτων ex αὗται, sed τηλικούτων et τούτων ex τηλίκων et τῶν.) [*](μααvκ. (ὲβ ξ7. Praeter derivata de quibons modo disputavimus, ex τοοϲ τόϲοϲ ὁ oriuntur alia in δὲ desinentia, quae τι sua non difermnt ab iis |nec eone]. itaqne de ὅδε vocis deriτafione idem valet, qnod de οὕτοϲ pronominis origine demonsratum est.)) [*](τxsrκ. xv Ans. exso. 6 πίπτω de lenione ut 318, 21 et de pron. 72, 23 - 10 ϲυνηθεϲτέρα ποιηταϲ. cfr Adn. crit.) [*](Ans. mr., mscs. sem. m Al.CBb. 1 θηυκῶν] ΕΕεματικῶν l. CB ἀπὸ] ἐε 2 τοιαὶ τοίων A. , priorem accentum corr A Β παρὰ δὲ] fol3v l. τηλίκων τὸ τηλικούτων Βb, τηλίκον τὸ τηλικοῦτον A LC 4 ταὸτὸ CB πα- ρηκολοόει Ab, ἐπηκολούθει LϹ, ἐπακολουθe B αἰ om B καί επει A. , κἀπεί A ceteri 1 Βλ προκειμένηϲ Ab, παρακειμένηϲ ceteri καὶ om Ab 6 πρόκειται ALH, πρόϲκειται Cb |τούτου A. , corr A 7 τῶν τοῦ t] τοῦ τῶν C ) 8 οὐ om A L. , add L, οοδὲν CBb δὲ in L post ἐπὶ erasum, sed legitur post γενικῆϲ ( xἰ γὰρ καὶ τῶν Ab CB ἔτι γὰρ καί, cum subsequentibδus videicet coniungendum qitem L ἔτι καὶ Γ post αἰ γὰρ καὶ τῶν intercidisse idetur numerorum anomalae fgurationis expositio, ad quam remitit Ap seq. pag lin.10 verbis καὶ τὸν αὐτὸν ἀριθμόν. quae expositio niti poterat formis τοϲαῦτα τοιαῦτα ταῦτα: vide eliam EMagni locum, quem in Testim. ad antecedentis pag. lin. 7 - 12 exscripsimus -p1Bξ,8 Ὕα -παραχθέν, quae signis παρενθέϲεωϲ inclusimus, fortasse potina ἀθετήϲεωϲ caneelis circumoscrihenda sunt, quippe quibus verδia non tantum incommode divellatur conexus antecedentium et sequentium (Ιὐ χρὴ ἄρα κτλ.). iam Autmann iure ofendεbat in οὖϲα ϲυνηθεϲτέρα ποιηταῖϲ nam ἄρ. nec dicere poterat τὴν παραγωγὴν τὴν διὰ τοῦ δὲ ϲυνηθεϲτέραν εἶναι ποιηταϲ 5 τππν διὰ τοῦ ουτοϲ, nec usitatiorem sam esse poetis quam ceteris scriptoribus. τοοϲ τηλίκοϲ recte ποιητικὰ esse iudicat ifra 111, 1ξ et opponit usitatis τοιοῦτοϲ τηλικοῦτοϲ. at qui possunt verba οὖϲα ϲυνηθεϲτέρα ποιηταῖϲ ita corrigi, ut iHud iudicium hic quoque evadat7 accedit quod mox τοιόνδε dicitur μεταλαμβάνεϲθαι εἰϲ τὸ τοιοθτον et ὅδε εἰϲ τὸ οὖτοϲ: hoc enim veαbδum usurpatur de vocabuis poeticis in usitata conversis. itaque haec et ϲυνηθεϲτέρα ποιητἀἀϲ inter ss concinunt. denique quae in efitu psrentheeis leguntur, ab Apohlonio scribδi nequeunt. cui si totus locus tribuendus est, sic ultima verba corrigemus: ϲοὐκ) ἐκ ϲυντξεωϲ τῆϲ ἰδίαϲ τοῦ ὁ παραχθέν, i. ε. non ex vero articulo, sed ex pronominsli derivatum β 10 τόϲοϲ om A 1 τοϲόϲδε] fol 222 A. ἧϲ] η in ras A2)

    153
    τὸ μεταλαμβανόμενον εἰϲ παραγωγὴν τὴν διὰ τοῦ ουτοϲ ἐγχωρεῖ, τοιόνδε τοιοῦτον, τοϲόνδε τοϲοῦτον. ἔϲτιν οὖν καὶ τὸ ὅδε, [*](111 b) μεταλαμβανόμενον εἰϲ τὸ οὗτοϲ, ἐκ ϲυντάξεωϲ τῆϲ διὰ τοῦ ὁ παραχθέν.)

    Οὐ χρὴ ἄρα ϲυγκατατίθεϲθαι Ἅβρωνι ὅτι ἡ οὗτοϲ παρῆκται ἐξ ἄρθρου, καθότι καὶ ἐξ ἐπιρρήματοϲ τοῦ ὀψέ ἄλλο μέροϲ λόγου γέγονεν τὸ ὀψινόϲ. ἐν μὲν γὰρ ταῖϲ ἄλλαιϲ παραγωγαῖϲ ἀδιαφορεῖ τὸ τοιοῦτον, ἔν γε μὴν τῇ προκειμένῃ ἀδύνατόν ἐϲτιν εἰϲ ἄλλο μέροϲ λόγου ἐγχωρῆϲαι τὸ πρωτότυπον, ὅπου γε ἐδείχθη οὐ μόνον τὸ αὐτὸ μέροϲ λόγου αἰτοῦν, ἀλλὰ καὶ ταὐτὸ γένοϲ καὶ τὴν αὐτὴν πτῶϲιν καὶ τὸν αὐτὸν ἀριθμόν. δεόντωϲ οὖν φαμεν ὡϲ ἐκ τῆϲ ἀντωνυμικῆϲ ϲυντάξεωϲ τοῦ ἄρθρου ἡ παραγωγὴ ἐγίνετο, καὶ ὡϲ ποιητικὸν μὲν τὸ φάναι τηλίκοϲ τοῖοϲ, ϲύνηθεϲ δὲ τὸ τηλικοῦτοϲ τοιοῦτοϲ, τὸν αὐτὸν τρόπον ποιητικὸν τὸ ὅϲ,

  • ὃϲ γάρ ῥα μάλιϲτα
  • ἥνδανε κηρύκων {ρ 172}
  • ϲύνηθεϲ δὲ τὸ ἐξ αὐτοῦ μεταλαμβανόμενον, οὗτοϲ γάρ.

    Κἀκεῖνο [*](117 s) δὲ προϲθετέον, ὡϲ ἐνέλειψεν ἡ εὐθεῖα τῷ τ, καθὼϲ ἐπεδείξαμεν κἀν τῷ περὶ ἄρθρων. πάλιν οἱ Δωριεῖϲ οὐκ ἐπλεόναϲαν ἐν τῷ ταῦται καὶ τοῦτοι, ἀλλ’ ἀπέδωκαν τὸ προοφειλόμενον, ὡϲ δέδεικται καὶ ἐπὶ τῶν ἄρθρων. ὁμολογοῦϲι καὶ αἱ πλάγιοι ἀπὸ τοῦ τ ἀρξάμεναι καὶ τοῦ οὐδετέρου ἡ εὐθεῖα καὶ τὸ κατὰ τὴν εὐθεῖαν πνεῦμα. πότε γὰρ ἡ ου [*](Aaαvκ. ὲ ξ8. Meque igitur assentiendum est Babroni, qui οὕτοϲ pro- nommm ex articuo ita derivatum esse dicit, ut ex ὀψέ adverbio nomen adiectivum ὀqνόϲ. nam ceterae derivafiones, ubi nibil nisi primitiva vox in psragogis inest, in dim orsfionis partem paragoge xsnsire peti possunt. verum in fοεmis οὅτοϲ pronominis non solum ὅϲ, sed etiam feiones hodius vocis inemnt. ergo ὅϲ εἰ οὕτοϲ nequeunt nem eiusdem partis orafionis esse.) [*](Asevκ. β ξ8. ud quoque addendum est [quod ipεuem queque dememsrat, qnam aeques ent ornae vocum οὗτοϲ et ὁ, in nominativis msscuini et femi- ni generis οὖτοϲ vocis deesse τ litteram, a qua incipere deboεbδsnt sicut neutum gnus et obliqui casus. nec spiritu aspero prior vocis syllaba pronunαaretur, μsi τ littera omissa esset.) [*](rssruκ. ar Ans. sxxe. ὅψινόϲ. er 188, 28. 189, 4. Lobeck ad Pbryn. 52. - 17 ἐπεδείξαμεν: 49, 21. - 19 δέδεικται: 50, 15.) [*](Ans. emr., mscs. scs. im AL.CΒb. 1 smte τὴν add τε B 2 τοοϲονδε B. τοϲοῦτον] fol θ6r l. τὸ ὅδε] τὸ δὲ A , corr A i 3 παρολαμβανόμενον L 4 dβρωνι B παρῆκται Abd, παρήχθη LCB 6 οψινοϲ A , ὄψιμοϲ A3l.Bb ~ post ἄλλο in A res unius lifterae 8-8 ἔγχωρῆϲαι-λόγου om C 8 ὅποu] ὅτου ἔr , corr A β 8 ἀύτουν A , corr Aq fort. αἰτοῦϲα scribmndum 1 secundum. semi om Ϲ β 11 ἐγέντo AB5 11 - 12 εὸ φάναι] fϲl seν l. 14 ὅϲ ῥά γὰρ L β 1ὰὰ post fνδανε in A. raeura, quae videtur alterum κη deleisse κηρύκων] θυμῷ B 16 δὲ τὸ] τὸ δὲ L. κdκeνο Ab, ὀκeπνo L, ἑκeνο CB 17 ἔλειψεν ὲν τῇ εὐθείᾳ τὸ B B 18 ὄρθρου L οὐκ Βb, om ceteri 20 aλάγιοι A Lb, πλγιαι B τοῦ v Ab, τούτων LCB)

    154
    δίφθογγοϲ δαϲύνεται, ὅπου γε καὶ τὰ δαϲυνόμενα ἐγγινομένηϲ αὐτῆϲ [*](112 b) ψιλὰ γίνεται, ὅλοϲ οὖλοϲ, ὅροϲ οὖροϲ; δαϲύνεται δὲ τὸ οὕνεκα διὰ τὸ τούνεκα. οὐκ ἂν οὖν ἄλλωϲ δαϲυνθείη τὸ οὗτοι, εἰ μὴ ἀπολογίαν τὴν ἔλλειψιν τοῦ τ.

    [*](Pronominibus in 1 et II persona utimur, quia nominibus uti non licet.)

    Τὴν τῶν ὀνομάτων ϲύνταξιν ἀνθυπῆλθον αἱ ἀντωνυμίαι οὐχ, [*](c. IX.) ὥϲ τινεϲ ᾠήθηϲαν, δι’ ἄγνοιαν τῶν ὀνομάτων· ποία γὰρ ἄγνοια τῶν ὀνομάτων ἐν τῷ

  • ϲοὶ μὲν ἐγώ, ϲὺ δ’ ἐμοί {Δ 63};
  • ἀλλὰ ϲαφὲϲ ὅτι οὐ δυναμένων τῶν ὀνομάτων ἐν τοῖϲ πρώτοιϲ καὶ δευτέροιϲ προϲώποιϲ καταγίνεϲθαι, καθὼϲ δεδείξεται. —