De constructione

Apollonius Dyscolus

Apollonius Dyscolus. Apollonii Dyscoli Quae supersunt. Vol. 1.2. (Grammatici Graeci, Volume 2.2). Uhlig, Gustav, editors Leipzig: Teubner, 1910.

Εἴ ποτε ποιητικὴ ἄδεια ἐξαιτουμένη τὸ καὶ πλεονάζειν καὶ ἐλλείπειν παραλείποι τι τῶν τοιούτων, τὸ ἀντιπαραπεπηγμένον τοῦ λόγου παραϲτήϲει καὶ τὸ λεῖπον καὶ τὸ πλεονάζον φέρε γὰρ πάντα τὰ τῆϲ τοιαύτηϲ ϲυντάξεώϲ τινα παραλαμβάνειν, [*](nunc tractamus de scticulo observatione. omnis enim dubitatio quae hic οxixi potest tolletur et quod contra legem syntacticam dictum est removebitur adhibita ratione, sicut demonstravimus non omni genetivo addendum essesrticulum, sed partitivο.) [*](Aαvκ. β θ2. 8i poetae, quibus et omittere et ex abundanti addere licet, aliquid huiosmodi abnorme dicunt, frma rationis lex indicabit et ellipsim et pleonasmum. sic etiam eis locis Homericis, quibus dλλοϲ usurpatux, perutilis est ratio, quae, quod deest, supplet nec ex abundanti quicquam addit, nbi additamento opus non est. nec demonstrari putabδimus quod verum est, si acquiescimus in ~enodoti lectionibus, aut addentes aut omittentes articulum, ubi lle addidit omisitve. sed praetermittamus haec, quae ipsa supervacanea sunt nec faciunt, ut res eruentur et reete tradantur.) [*](rssrm. er Ans. exso. 1 ad Ἐρμε eE Psendoherod. A0 III 251, 23: ἁμαρτά- νουϲιν οἱ λέγοντεϲ . . . Ἐρμοῦϲ . . . καὶ Ἑρμῆ τὴν αἰτιατικήν. 2 urbis ἡ τοῦ λόγου ϲυνέχεια videtur perpetuitas rationis et analogiae sigmffcari, quae velent in vocum et formis et const uctionibus. ad κακίᾳ clx 198,6. - B - 6 Sλλωϲ τε. vide Adn. crit. 6 ἐδείξαμεν: 35,11.) [*](Ans. ent., moses. scs. is l.CBBb. 1 ἐρμεῖ L , εἰ in η mutavit l. |διὰ διφθόγγου om L, supra add L ἀπαιτοῦντοϲ Bb B 2 ϲυνέχεια] Portus per- peram ci. ϲυνήθεια. vide Adn. ex. παρατρέψει LCΒ, παρατρίψει b cum s, sed in adn.Βekker praetulit παρατρέψει conl.167,3 β Β τι] fol2όε L. καπ Bb 4 τηρήϲεωϲ] Eayeer exspectat ζητήϲεωϲ, sed cvr 70.1. 80,19. 128,16. 130, 7. 312,8. 10 ἐγγινόμενα B 1 5 ἄλλωϲ τε corrigendum videtur in καθὼϲ vel. καθώϲ γε. vide Argum. β u ἡ L, eί LBb, qui εἰ δὲ ἐν τῇ προκ.ϲυντάξει cum subsequentibus coniungunt B 8 ε ποτε L, 5 ποτε L, εἰποι τιϲ B, εποι τιϲ ὅτι b cum et Porto; ante εἴ in L. rasnrs rium vel quattuor litteraxum est, in qua Eaibel sibi videbatur conspicere aliquam formam verbi φημί, certe initio φ litteram. Dronke l 599, qui cum Bb εἰ δὲ ἐν τῇ προκ. ϲυντ. legit, ε ποτε putat in μήποτε corrigendum esse ἐξαιτουμένη Lb (eum et Soph.), ἐξαρτουμένη CB. post perticipium add ποι Bb τὸ καὶ om B 1 8 - πλεο- νάζειν καὶ ἐλλείπειν] haec verba Dronke Il 598 traicienda esse dicit ex con- stanti Apollonii consuetudine, quam ubique servatam esse in A codice. st vide 142,27. 143,2 β 8 παραλείποι L, παραλίποι Ϲ, om H, καί παραλείαειν b cum et. Sophisno l 16-11 Schoemann post ϲυντάξεωϲ inseri vult παραδείγματα vel ὑποδείγματα at videtnx παραδείγματα potina pro πάντα τὰ ponmndum esse, quae et per ss inepta sant neque concinunt cum καὶ ἐπ’ dλλων πλείϲτων 38,8q τινὰ hac mutatione probδata melius erit pro plurali hebere quam pro singuari)

53
  • ἄλλοιϲιν δὴ ταῦτ᾿ ἐπιτέλλεο {Α 295},
  • ἄλλοι μέν ῥα θεοί τε {Β 1},
  • [*](38 b)
  • ἄλλοι μὲν χαλκῷ {Η 473},
  • ἄλλοι μὲν γὰρ πάντεϲ, ὅϲοι θεοί εἰϲ᾿ ἐν Ὀλύμπῳ {Ε 877},
  • ἡ δ᾿ ἄλλουϲ μὲν ἔαϲεν {Ο 87},
  • ἄλλοι μοι δοκέουϲι παροίτεροι ἔμμεναι ἵπποι,
  • ἄλλοϲ δ᾿ ἡνίοχοϲ ἰνδάλλεται {Ψ 459. 460}
  • καὶ ἐπ᾿  ἄλλων πλείϲτων· πότερον ἐλλείπει τῇ τῶν ἄρθρων παραθέϲει ἢ ἐντελῆ ἐϲτι; καὶ πότερον ἅπαντα τὰ τοιαῦτα ἤ τινα αὐτῶν; οὐχὶ οὖν εὔχρηϲτοϲ ὁ λόγοϲ, ἀναπληρῶν μὲν τὸ λεῖπον, οὐ πλεονάζων δὲ ἐν τῷ μὴ δεομένῳ, ἢ ἐκεῖνο ἀπόδειξίϲ ἐϲτι, τὸ ἀναμεῖναι τὴν Ζηνοδότου γραφὴν ἐν τῷ
  • ὦλλοι μέν ῥα θεοί τε {Β 1};
  • καὶ ϲαφὲϲ ὅτι ἐκεῖ πάλιν οὐ προϲοίϲομεν, ὅπου οὐδὲ ὁ Ζηνόδοτοϲ,
  • ἄλλοιϲιν δὴ ταῦτ᾿ ἐπιτέλλεο {Α 295}.
  • ἀλλὰ τὰ τοιαῦτα παρείϲθω, παρολκὴν μᾶλλον παρέχοντα ἢ παράδοϲιν πραγμάτων.

    Πάντοτε οὖν τὸ ἄλλοι ϲυνέξει τὸ ἄρθρον, ἡνίκα τοῦ κατηγορουμένου [*](44s) πλήθουϲ ὅλου ἐϲτὶν ἐμπεριληπτικὸν τήν τε διαίρεϲιν πάλιν μερικὴν ποιεῖται· οὐ γὰρ τῇδε ἔχον οὐ πάντωϲ ἔξει καὶ τὸ ἄρθρον Aaovν. β 6ξ. Romni dλλοι ariculus sddemdus est, ubicumque univαsum [*](numerum earum personaαum vel reαum, de quibδns sermo est, comprehendimus et ab hoc disiungimus adiquam partem , vllnt si dicimus οἴ ὅλοι Ἕλληνεϲ δα-) [*](aasrm. er Ans. exzo. θ οὐ πλεονάζων οὐκ ἐῶν πλεονζειν Eayser.— 13 Schol. A ad B1 (Ariston. 56Ht). ὅτι ζηνόδοτοϲ γράφει ὦλλοι. ὀ δὲ ποιητὴϲ ἀϲυνάρθρωϲ ἐκφέρει. 1826 E~ 87,19 et EM e8,52 ὄλλοϲ ἀϲύναρθρόν ἐϲτι ϲύναρθρον; ποτὲ μὲν ἀϲύναρθρον, ποτὲ δὲ ϲύναρθρον. ἡνίκα τοῦ κατηγορουμένου aλήθουϲ ὅλον (ἴossisnns EB ὅλου) ἐϲτὶν ἐμπεριληπτικόν, τὴν τε διαίρεϲιν μερικὴν ποιeται, ἑξει καὶ τὸ ἄρθρον παραλαμβανόμενον ὅτε δὲ ἀόριϲτόν ἐϲτιν, τότε ἐμπο- δίζει καὶ τὰϲ τῶν ἄρθρων παρεμπτώϲειϲ. Apollonius ita loquitur, amquam λλοι vοcε, si arfictuspraemittitur, fat, ut comprehendatur universitas persona- rum efnsdem gmneris et sb universitate pars separetur. ϲὰ inὰa 40.13 - 18 ad κατηγορουμένου - de uo dicιtεr ez 201, 4 et 5. - 26 οὐ πάντωϲ - neqτaq an, ut 39,27. e8,20.de pron. 20,15. 28.18 aHihS.) [*](Ans. cur, mscs. scs. 1s L.ΟBb. 1 dλλοιϲι L. β 6 post ἄλλοι add παυρότεροι LB 1 7 ίνδάlλετάι] ἱν L in ras 8 post πότερον add o5ν B τό L, L παραθέϲει I, παράθεϲιϲ L5. e22 ad dadivun 77,28. 141.20. 228,24 1 8 ἐντελὴ Soph. et Beker in adn., ἐντελϲ l.B οὐχ] fϲl 27ν l. 13 δλλοι L in Ϲ ὦλλοι, sed ω in res, in ng αλλοι β 14 o om B 16 dλλοιϲι L. 17 πραγμότων] ποιημάτων ci. EgenclΕ . ede Argum. i 18 ia περὶ τὸ0 λλοι inscriptum rmbr. (υνέξει Lb, ϲυνάξει CB. er 35,2. 40.28. 77,25. 175,28 β 18 ὅλου b cum ng et Sophinno, ὅλον LB atque Etymologica Θndismum et Magnum excepto uno Magni codice. sed ratio poscit genetivum 20 ποιε B)

    54
    παραλαμβανόμενον. ἐκκείϲθω δὲ ὑποδείγματα τῆϲ μὲν κατὰ τὸ ἔθοϲ προφορᾶϲ τάδε, οἱ μὲν ἄλλοι Ἕλληνεϲ δαϲύνουϲι τὰ ἐν τῇ λέξει φωνήεντα, Αἰολεῖϲ δὲ μόνον ψιλοῦϲι· τμῆμα γὰρ τῶν Ἑλλήνων [*](39 b) οἱ Αἰολεῖϲ. καὶ εἰ τῇδέ τιϲ μᾶλλον ἀποφαίνοιτο, οἱ μὲν ἄλλοι Δωριεῖϲ τηροῦϲι τὸ Θ, Λάκωνεϲ δὲ καὶ εἰϲ Σ μεταβάλλουϲι· πάλιν γὰρ ἐμπεριληπτικὸν γέγονε πλήθουϲ, τῶν ὑποτεμνομένων Δωριέων. ὁ αὐτὸϲ λόγοϲ παρακολουθήϲει κατὰ τὴν παροῦϲαν ἔφοδον ἐπὶ πάντων τῶν τοιούτων. τοῦ δὲ ἑτέρου, ἄλλοιϲ ἀνθρώποιϲ ὁμίλει, μὴ τοῖϲ περὶ Τρύφωνα· οὐ γὰρ δή γε νῦν τὸ ἄλλοι πάντων ἀνθρώπων ἐμπεριληπτικόν ἐϲτιν. ἄλλοι μὲν γὰρ καὶ χαρίζονται ἡμῖν, ϲὺ δὲ καὶ προϲαφαιρῇ· ἄλλουϲ ὕβριζε, μὴ ἡμᾶϲ· οὐδεμία γὰρ ἀνάγκη ἐνθάδε προϲνέμειν τὸ ἄρθρον, ὅπου γε καὶ ῥητή ἐϲτιν ἡ φράϲιϲ καὶ ἡ μέντοι προκειμένη ἀϲύνετοϲ, εἰ δίχα τοῦ ἄρθρου λέγοιτο, ἄλλοι μὲν Ἕλληνεϲ δαϲύνουϲι τὰ φωνήεντα, Αἰολεῖϲ δὲ οὐδαμῶϲ. —

    Ταύτῃ οὖν τῇ ἐφόδῳ διακρινοῦμεν καὶ τὰ παρὰ τοῖϲ ποιηταῖϲ. ἐμπεριληπτικὸν καθεϲτὼϲ θεῶν καὶ ἀνθρώπων τὸ ἄλλοι καὶ ἐπιμεριζόμενον εἰϲ τὸν Δία ἀπαιτήϲει τὸ ἄρθρον· οὐ μὴν τὸ [*](45s) [*](ϲὐνουϲι λ2c eim uaieersus ~raecorum popius comprehemdiur, οἴ δὲ Αἰολεῖϲ φmιλοῦϲι λεc separata est Aedca stps a5 coeris Graees. Ιbi vero non de omdbus aliis personis vel rebus eiusdem generis loquimu , ibi ἄλλοι sine uticulo dicendum est.) [*](Axovκ β 64. Hac via ac ratione etiam poetarum usum recte iudicabimns et intellegemus, ubδi articulus apud Homerum ad ἄλλοι supplendas sit, ubi non supplendas.) [*](rxsrm xv Ans. xxo. θ γέγονε abiectum est τὸ ἄλλοι ut supra in ἐϲτίν ἐμπεριληπτικόν. - ὑποτεμνομένων. sicat supra Aeolica stu ps appellatur τμῆμx τῶν ἘἘλλήνων, ita hic Dorica ὑποτέμνεται, subdiεidtr, ac separantux ab eris Dotibus Lacones. cf ὑποτομὴ sεbdiεiso 103, 3. - 7 et 1B ἔφοδον et ἐφόδῳ. cfrAdn exeg.ad p41,18 huius ed. - 10-11 ἕλοι μὲν γὰρ -προϲαφαιρ.ex γὰρ conienctione colligere possis, hoc exemplum abo Apollonio non esse fetum, sed ex aliquo scriptore depromptum. - 16 - 17 ἐμπεριληπτικὸν -τὸ ἄρθρον referenda. sunt ad B1. 2: ἄΙλοι μέν ῥα θεοί τε καί ἀνέρεϲ ἱπποκορυϲταὶ εὕδον παννύχιοι, ία δ’ οὐκ ἔχε νήδυμοϲ nνοϲ. quod οἴ dλλοι comprehendere dicitux omne deos) [*](Ans. omr., mscs. scs. im l. Bb 1 post παρολαμβανόμενον intercidisse vi- entur quae infra 46,24-26 alieno loco leguntur 1 B ante μόνον add μέντοι L μόνον Βb, μόνοι L β 4 prius οἴ om BB 1 τηροῦϲι] τρέπουϲι B β 6 ἐμπεριληπτι- κὸν LBb, ἐμπεριεκτικὸν (πλήθουϲ] fol 28 L. τῶν] τοῦ ῦC teste Βekλero, τὸ teste ~uttentagio 7 προϲοῦϲαν CB β 8 ἀνθρξποιϲ ἄλλοιϲ C β 8 ἔμπερι- ληπτικὸν LϹ, περιληπτικὸν Hb ) 11 ἐνθάδε om B 13 ἀϲόνδετοϲ LB, sed , induxit δετὸϲ et superscr. τακτὸϲ, ἀϲύνετοϲ corr SSophisnus, receperunt sb. er 25.15.41.2. 77.1s.s7.25 15 oὕν L, γοῦν 8h *α hig, τὸ codd. et edd. ( τοϲ ποιητεϲ L, ποιηταϲ ϹB, τῷ ποιητῇ ci. Soph. εἰ receperunt sb, quae editiones post ποιητῇ non disfinguunt β 1θ ἐμπεριληπτικὸν L, ἐμπεριε~τικὸν Bb (καθεϲτὼϲ L.Ϲ, καθεϲτὸϲ Bb | post ἀνθρώπων comma, post ἄλοι colon habet b 17 ἐὸν δία L., ίδίᾳ B, τὸν b)

    55
    ἄλλοι μοι δοκέουϲι παροίτεροι ἔμμεναι ἵπποι {Ψ 459} οὐ γὰρ τῇδε ἔχει. τό τε
  • ἄλλοιϲιν δὴ ταῦτ’ ἐπιτέλλεο {Α 295}
  • οὐ πάντωϲ ἐξ ἀνάγκηϲ παραλήψεται τὸ ἄρθρον· τί γὰρ εἰ οὕτω λέγει, [*](40 b) ἐνίοιϲ ἐπίταϲϲε; καθάπερ ἐν τῷ βίῳ φαμὲν ἄλλοιϲ προϲέρχου, μὴ ἐμοί, καὶ ἔτι ἄλλουϲ ὕβριζε, μὴ ἐμέ, οὐ τοῦτο προϲτάϲϲοντεϲ, ἅπανταϲ τοὺϲ ἐν ὑποϲτάϲει ὑβρίζειν, τοὺϲ δὲ ἐπιτηδείουϲ. ἐκεῖνό γε μὴν πάλιν ἐλλείπει,
  • ἡ δ᾿ ἄλλουϲ μὲν ἔαϲε, Θέμιϲτι δὲ καλλιπαρῄῳ
  • δέπαϲ {Ο 87}·
  • ἐμπεριεκτικὸν γάρ ἐϲτιν ἁπάντων τῶν ϲυνευωχουμένων θεῶν· οὔ γε μὴν τὰ τοιαῦτα ἐλλείπει,
  • ἄλλοι μὲν χαλκῷ, ἄλλοι δ᾿ αἴθωνι ϲιδήρῳ {Η 473}
  • οὔτε γὰρ τῶν πάντων τὸ ἄλλοι νῦν περιληπτικόν ἐϲτιν, οὔτε ἐκ τῶν πρότερον ἐπιμερίζεται τὸ ἐπιφερόμενον
  • ἄλλοι δ’ αἴθωνι ϲιδήρῳ·
  • ἐν ἴϲῳ γὰρ ἀριθμῷ ϲχεδὸν τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ ἐγένετο. προϲκείϲεται γὰρ καὶ τῷ
  • ἄλλοι μὲν γὰρ πάντεϲ, ὅϲοι θεοί εἰϲ᾿ ἐν Ὀλύμπῳ {Ε 877}
  • καθιϲταμένῳ οὕτωϲ· οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι θεοὶ πάντεϲ, ὅϲοι εἰϲὶν ἐν Ὀλύμπῳ, πάντεϲ ϲοι ἐπιπείθονται, διὰ τὴν τοῦ ὅϲοι ϲύνταξιν, [*](hominesque, censentit cum eis, quae modo legimus initio β 63 (vide Adn. exeg)· ἐπιμερίζεϲθαι autem εἰϲ τὸν 5ία τὸ ὅλοι dicitnr, quia separatur abd ceteris divinis humanisque animslibous luppiter.) [*](rssrε. sτ Ans. exso 4 - ὰ τί γὰρ -ἐπίταϲϲε nλd emim omgrα εiici potet, si AλEis εerὅa nc infepretαmur: ἐνίοιϲ ἔπίταϲϲε. unde petet aαticulum gmte λλοιϲιν intolerabilem fore. ~ τοὺϲ ἐν ὑποϲτάϲει, eos qui exstant. cfr ὑπόϲτατον 251, 9. - τοὺϲ ἐπιτηδείουϲ, eos quί dgni emat iιniuria. 11 ἔμπεριεκτικόν non diert ab ἔμεπεριληπτικόν voce - I4 οὕτε -περιληπτικόν ἐϲτι cfr Adn. exeg ad 53,18- 20 hnins ed. - 14 Iξ οὕτε ἐκ τῶν -ἐπιφερόμενον. neque ex es, qul prove ἄλλοι egndcuπfεr, soporantur et, qmι atero, ut Horum pars. -- 17 τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ τὰ ϲυνταττόμενα (seii λλοι -ἄλλοι). hοrτm par foere unπtεrus Pet. - προϲκείϲεται. mente supplendum τὸ ἄρθρον.) [*](μAns. emr., msca. sca ικ l. Bb. 1 παυρότεροι LB ψ 2 veδ’ ΟBb τε L, oa B, ἔ’ b 1 3 dλλοιϲι l. β B ἐνίοιϲ] fol 28v L. 1 7 ante ἅπανταϲ add xxm B ὅπαντεϲ ὑaoτξει ci. Portus, recepit vide Adn. exag. 1 post ἐπι- τηδείουϲ addidit οὐ L, μὴ Β, qussi adiectivum amicos, propinquos sigdfcaret μν om B 8 ἐλλείππον L, L ex acuto feeit eircumexum i θ ἔαϲεν ΟC θέμιετη L P 11 ϲυνεuωχουμένων Lb, υμπεριεχομένων B 14- 16 οὕτε- ϲιδρῳ om L in textu, sed ipse prims manus in imo ng add praemisso vοca- bδdlo κείμενον 1 4 περιεκτκόν CBb β 1B πρότερον] προτέρου L, προτέρων B 17 πρόϲκειται Β 1 γὰρ om bd videtur in γοῦν mutendum esse, quod saepe apud Ap.adersstivam hebet vim, velat 109.2. 158.6. 159,20 τφ LB, τό Cb 20—21 καθιϲτ.-λόμπψom B B 2θκαθιϲταμένουLϹ,καθιϲτάμενονb β ξ1 repetitum. πάπτεϲ videtur delendum esse 1 post ϲοὶ add τ’ ex Homero Βb ἐπιτίθενται LC (post ἔπιππείθονται add ex Homero xx δεδμήμεϲθα ἕκαϲτοϲ B διὰ τὴν τοωῦ ὅϲmι ϲύνταξιν aptius lugetur post καθιϲταμένῳ οὕτωϲ)
    56
    καθὸ προέλαβε τὴν ἀρχήν. δεδείξεται γὰρ ὅτι τῷ ἀοριϲτώδει ἐμποδίζει τὰϲ τῶν ἄρθρων παρεμπτώϲειϲ.

    [*](De articulo in inscriptionibus epistolaribus addito dativis epitbetorum.)

    Ἔτι πᾶϲα δοτικὴ ἐπιθετικοῦ ὀνόματοϲ κατ᾿ ἐπιϲταλτικὴν ϲύνταξινc.[*](c. XII. 46s) ϲυνέχει τὸ ἄρθρον, Διονύϲιοϲ Τρύφωνι τῷ ἀγαθωτάτῳ [*](41 b) χαίρειν, τῷ τιμιωτάτῳ· ἀϲύνετον γὰρ τὸ δίχα τοῦ ἄρθρου λεγόμενον. ἔχει δὲ λόγον ἡ ϲυνέχεια τοῦ ἄρθρου τοιοῦτον. ἐν τοῖϲ κυρίοιϲ ὀνόμαϲι παρεμπίπτει ἡ ὁμωνυμία, ἧϲ τὸ ἀμφίβολον οὐκ ἀπολύεται δίχα τῆϲ ἐπιτρεχούϲηϲ τὰ ὀνόματα ἐπιθετικῆϲ προϲθέϲεωϲ, ὥϲ φαμεν Τρύφων ὁ γραμματικόϲ, Δίων ὁ φιλόϲοφοϲ, ἢ κατ᾿ ἐθνικὴν ϲύνταξιν Ἀπολλόδωροϲ ὁ Ἀθηναῖοϲ, Ἀπολλόδωροϲ ὁ Κυρηναῖοϲ· καὶ οὕτω τὰ κύρια ὑπεκλύεται τῆϲ εἰϲ πλείονα πρόϲωπα ϲυντεινούϲηϲ ἐννοίαϲ. διὸ καὶ τῇ προκειμένῃ ϲυντάξει ταὐτὸν ἐνεχώρηϲεν. (ἔνθεν καὶ ὁ Μενέλαοϲ μεταπεμπόμενοϲ [*](Aaev. β θΒ. Semper acticulum hebent epitheta dativis nonnum pro- priorum subiuncta in epistolerum inscriptionibus, cuius usne haec est cause. nominibus propriis adiciuntor saepissime epitheta, ut ambiguitas ex homonymia orta evitent. quam ob causam in his inscriptionibus quoque epitheta usurpsm- tur (ob eandem, ob quam Menelaus apud Homerum Aiaeem arcensi iubδet appellationibδna elamonii et fortis adisctis, alioque iliadis loco idem Aiax magni cognomine disfingmitux ab ilci Βlio). accedit, quod inscriptiones epistolarum quasi poscunt epitheta ornantis. lam vero ilud quoque apparet, epitheta ipsa ad plures personas vel res referri posse. ideo his epithetis epistolaribδns additus est axticulus, quippe qui relationem singularem signifcare pρossit.) [*](rssnm. r Ans. xxκο. I καθὸ -ἀρχήν, quia ~eppiter εegmum occupαe44, omnes ei oboedust. - 4 ad ἀγαθωτάτῳ cfr Lobeck Phryn. 23. - B ἀϲύνε- τον. cfr Adn. exeg.ad 37, 7 huius ed. θ ϲυνέχεια τοῦ ἄρθρου ὅτι ἡ δοτικ ϲυνέχει τὸ ὄρθρον. 6 - 7 (ν τοῖϲ κυρίοιϲ -ὁμωνυμία. eft de pron. 10,12 ταῦτα (scil τὰ κύρια) ὑπὸ τῆϲ ὁμωνυμίαϲ πολλάκιϲ ἀμφιβάλλεται. παρεμπίπτειν hic interveniendi vim habet: impedit enim homonymia saepe, quominus certo inteHlegamus, quemnam dicat is qui nomine ufitu. - 8 ἐπιτρεχούϲηϲ cum accu- safivο ut 81.6. 245.25. - ϲυντεινούϲηϲ. vide Adn exeg. ad 40,17 hoins ed. - 8—9 ad Τρύφων ὁ γραμματικόϲ cfr 20,2 et 28. 11 - 12 τῇ προκειμένῃ ϲυντάξει i e inscriptionibus epistolaribus.) [*](An. cmv., moses. ss. 1m l.CBb. 1 καθὸ προέλαβε τὴν ἀρχὴν inepte alc mutat AΒottmann: καθὸ ϲυμπεριέλαβε τὰ ἄρθρα 1- 2 δεδείξεται-παρεμππτώ- ϲειϲ, ad quae Schoememn etAΒnttmsnn iniuria τὸ ὅϲοι smbaudiendnm esse puta- bent, cum proxime sntecedentbns minime cohaerent, neqne in sequenibus locas est quo referri possit δεδείξεται. non τὸ ὅϲοι sed τὸ ἄλλοι subiectum est ἐμπο- δίζει verbi, et traiciendum videtur totum enυntqatum post παρολαμβανόμεον 54,1 huius eL.: αemonerabitur emim (quod θt 54.8-55,17 h.ed.) dλλοι nemen exSedere eεeieuoruaa ediecfomem sensu αdeato, f. e. ubi numerus personarum dλλοι nomine nigmifcatarum indefnitus est. vide locum exE- et EE sd 53,18-20 holus ed. exscriptum ἀορίϲτω δὴL, ἀορίϲτῳ δεΒ.qui idem ἐμποδθειν exhibet 3 es] eτι B 1 5 τὸ ὄχα] ol 29~ l. 6 ονόμαϲιν 1 2 ϲ] εἰϲ L, eorx L5 , 8 προθέϲεωϲ C 1 11 ϲυντεινούϲηϲ] ἰοόϲηϲ B 1 12 ταδτδ LB ἐεεν] ὅθεν B)

    57
    Αἴαντα οὐκ ἀπιθάνωϲ διὰ δύο ἐπιθέτων τὸν Αἴαντα τῆϲ ὁμωνυμίαϲ ἀπέλυϲεν ἐν τῷ
  • ἀλλά περ οἶοϲ ἴτω Τελαμώνιοϲ ἄλκιμοϲ Αἴαϲ {Μ 349},
  • καὶ ἐν ἑτέροιϲ
  • Αἴαϲ δ᾿ ὁ μέγαϲ αἰὲν ἐφ’ Ἕκτορι {Π 358}.)
  • ϲαφὲϲ δ᾿ ὅτι καὶ ἡ προκειμένη ϲύνταξιϲ καὶ εὐφημότερα τὰ ἐπιθετικὰ ἀπαιτεῖ ἕνεκα τοῦ διὰ φιλοφροϲύνην ϲυμπαραλαμβανομένου ῥήματοϲ, λέγω τοῦ χαίρειν, περὶ οὗ τῆϲ ϲυντάξεωϲ καὶ ὅλωϲ τὰ τῆϲ ϲυνεπείαϲ [*](47s) κατὰ τὸ δέον εἰρήϲεται. Ἀλλ’ ὡϲ πάλιν τὰ ἐπιθετικὰ τῶν ὀνομάτων διὰ πλείονοϲ ὕληϲ χωρεῖ, προῦπτον. ἵν᾿ οὖν καὶ τὸ τοιοῦτον ἀποϲτῇ [*](42 b) τῆϲ ϲυντάξεωϲ, ἀναγκαίωϲ προϲτίθεται τὸ ἄρθρον, ϲημαῖνον ἔϲθ᾿ ὅτε καὶ μοναδικὴν ἀναφοράν, καθὼϲ καὶ ἐν τοῖϲ προκειμένοιϲ ἐδείξαμεν. —

    Ἕϲτι καὶ οὕτω φάναι. τὰ ἄρθρα ἔϲθ᾿ ὅτε προϲτιθέμενα ἰδιότητα ὀνόματοϲ παρίϲτηϲιν· οὕτω γὰρ τὸ ἐκ Δήλου τὸ πλοῖον εἰϲ Ἀθήναϲ παραγενόμενον κατέπλευϲεν εἶχε τὴν ϲυνέχειαν τοῦ ἄρθρου ἐν τῷ τὸ πλοῖον κατέπλευϲε, καθὸ καὶ ὡϲ τὸ ὁ ποιητήϲ ὑπαγορεύει [*](Aaαvε. ὲ 66. ESan alia via demonstrare licet srticnlοs addendos esse epihεfis in episularum inscriptionibus. nominibus (sppellativis)adiectussctieulus ssepins effcit, ut eorum sensus communis rrsnseat in proprium, velut ὁ ποιητήϲ significat Homerum apte igitur idcirco quoque in uitulis epistolsribns adlectio artictli est: nam ibδi qnoque nomini (adiecfivο) tribuit vim propriam itaque confert ad defniendam eam personam, sd quam epistula missa est.) [*](τssrκ. er Anx κxso. 1- 5 cfr acbol. A ad Π 358 (Ariston. 265 Pr): ἡ διπλῆ ὅτι ϲυγκριτικῶϲ λέγεται πρὸϲ τὸν ἕτερον Ααντα ὁ μέγαϲ ὁ Τελαμώνιοϲ, ἐuπε ἐκεῖνοϲ μείων. et schol. A ad B 111 (Hdym 205 Lndε.). 1 ἐπθέτων et θ ἔπι- Εετκά. de discrimine horum nominum egit CEASchmidt Heitr. 240. - 9 εἰρήϲεται: 232.5 234.22. - 10-11 νᾷ τὸ τοιοῦτον τῆϲ ϲυντ. ἀποϲτ. ut ex cosetruetone eerὸοεum anoeeαtur, αἔeα4 emἅguufαs quae παscttur, quta αdiectisα nom ad snam fantum persomαm, sed ad p( ures reri possunt. - 12 ἐδείξαμεν. 25.22. - 18 ad ἰδιότητα νόματοϲ cr 21, 7.11.e9.2 78,23 et 112,21.115, 4. 13.21. 249.5 et Dion. Thr. p33.6-34.1 : κύριον (scil ὄνομα) ἐϲτ τὸ vν ἰδίαν οὐϲίαν ϲημαῖνον· προϲηγορικὸν δὲ τὸ τὴν κοινὴν οὐϲίαν ϲημαῖνον. - 4 ad ἐκ ὀΔπλου τὸ πλόον κτλ. err Piat ziton. 43 C. τὸ πλόον ἀφκται ἐκ Δήλου.) [*](Ans.ϲmr.,m1scs.sϲm.sl.CBb. 1 ante prins Αἴαντα add τὸν Βb 6 καὶ εὐφη- μότερα] fol 29ν L. β 7 παραλαμβανομένου B5 β 8 περὶ o5 τqϲ LCb, L facit ϲ ex οὖ et supra τῆϲ ϲυν exaravit ϲυν, L in ng περὶ οὖ, Β περὶ οὖ τὰ τῆϲ Eayser mavult τῶν τῆϲ ϲυνεπείαϲ, sed tolerari potest nominativus articuli: de cuεus cosstructtome et fotus εerἔorum contextus n emsteαrum snsrptomtbs ex- ponetur 1 10 ἀποϲτῇ LBb, ὑποϲτῇ L , cui testi si des habebitur, ve bs ita interpretenda erunt: ut haec tas comsructto quaet sfare et infeRegi possit nece eerrua4 propfεr amἔiguitafem obscuraεe αἱ. cfr ὑπόϲταϲιϲ 40,4 et πόϲτατον 201, 9 1 12 posterius καὶ om L. ἀπεδείξαμεν b B 14 posterius τὸ om CB IB post παραγενόμενον add κατέπλευϲεν bo cnm et Sopbiano | 1θ τὸ πλοῖον πλοίῳ Β | καθὸ] καθότι B, et in L. καθὸ ex καθότι rasura factum ὡϲ quod l.)B praebent uncis inclufit b, nec emme defendi posse πidetur iuxta καθό, nini forte ite, ut comparetur cum his βleonaemis apud Apollodum saepius occurrrentibus:)

    58
    τὸν Ὅμηρον. δεόντωϲ ἄρα καὶ κατὰ τὸ τοιοῦτον ἡ πρόϲθεϲίϲ ἐϲτι τοῦ ἄρθρου, ϲυνιδιάζουϲα τὸ ἐπιθετικὸν τῷ κυρίῳ ὀνόματι.

    [*](De articuis in inscriptione epistulae ab Philippo ad Athenlenses datae.)

    Ὑπὸ τὸν αὐτὸν λόγον πίπτει καὶ ἡ τοιαύτη ϲύνταξιϲ· «βαϲιλεὺϲ [*](c. XIII.) Μακεδόνων Φίλιπποϲ Ἀθηναίων τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ χαίρει». ἔϲτι γὰρ τὸ ϲυμφραζόμενον τοιοῦτον, Ἀθηναίοιϲ χαίρειν. κἀπειδὴ οὐχ ἅπαϲι ταὐτὸ παρείπετο (ἦϲαν γὰρ οἱ μὲν δημόται, οἱ δὲ βουλευταί), ἐδέετο δὲ τοῦ διαϲτέλλοντοϲ ἐπιθέτου ἡ ἐπιϲταλτικὴ ϲύνταξιϲ, ἀπεμέριϲε τοὺϲ μὲν βουλευτὰϲ διὰ τοῦ βουλῇ, τοὺϲ δὲ δημόταϲ διὰ τοῦ δήμῳ, ὥϲτε πᾶν τὸ ϲυμφραζόμενον εἶναι τοῖϲ βουλευταῖϲ καὶ τοῖϲ δημόταιϲ. (καὶ ϲαφὲϲ ὅτι τὴν τοιαύτην ἄθροιϲιν ἀπηνέγκατο τὰ [*](48s) ἀθροιϲτικὰ ὀνόματα, ἅπερ ἑνικῶϲ μὲν λέγεται, πληθυντικῶϲ δὲ νοεῖται. καὶ διὰ τοῦτο εὐμαρὲϲ τὸ [*](Aaovκ. θ7. Ac similis ratio est articulorum datiis aditorum in sia verbis quae Philippus epistulae ad Athenienses scriptae praemisit. nam distin- gumdi erent Athenarum cives in duas partes, βουλευτὰϲ st δημόταϲ, atque sigmmifcati sunt elteri βουλῆϲ nomine, δήμου nomine alteri, ut quod scriptum est, idem valeat atque τοῖϲ βουλευτϲ κxὶ τοϲ δημόταιϲ. (omnino talis coHectionis vim accepere nomina colscfiva, quae singularem formam, sensum plurmlem haboent, quocirca Τ 166 parficipium cum δῆμοϲ nomine coniunctum non tam ad hunc singdarem quam ad pluralem, qui subauditur, se accommodait.) demon- stratum est igitur, articulum βουλῇ et δήμῳ nominibous non potuisse non adici.) [*](rssrm. xv Ans. κxs. 2 ϲυνιδιάζουϲα. ἰδιάζω saepius apud Apollonium est διὸν εἰναι, velut 103,22 plopρria fεma κti, atque ϲυνιδιάζειν quoque in- ransitive usurpatur 49,15. sed hic rsnsitiva vis inest verbo composito. idetuc autem Ap. hoc loco dues confudisse sententias. dicere poterat, τῷ articulum, si ἀγαθωτάτῳ nomini adderetur, huic tribuere simul vim propriam, ἰδίαν ἔννοιαν, ut txibuit ὁ praemissum ποιητήϲ nomini. quae sententia inesset solis ϲυνιδιάζουϲα τὸ ἐπιθετικόν verbis. aut dicere ei licebat, illam arti- culum inscriptioni epistulae dere sensum propsium idque fecere simul cum Τρύφωνι nomine, quae sententia sigmfcaretur his verbis: ϲυνιδιάζουϲα τὴν ἔε- γραφὴν τῷ κυρίῳ ὀνόματι. 4 err Demosth. de corona § 39 εἰ 77. 8 τὸ ευμφραζόμενον quod simml (i. e. ambobus nominibus, quae sunt βουλή εἰ δῆμοϲ) eugnifcamr. item Β πᾶν τὸ ϲυμφραζόμενον omne quod eima Βs aomiaιbms sigafcaεr. eft 24.14. 175.15. - 11 ἀθροιϲτικὰ ὀνόματα Ap. nuncupet ea, qua5 Dion. Thr. 40.4 περιληπτικά (τὸ τῷ ἑνικῷ ἀριθμῷ πλῆθοϲ ϲημαῖνον, οἰον δῆμοϲ χορόϲ ὄχλοϲ). 12 εὐμαρέϲ, nεHam abens dScμlcatem.) [*](ὡϲ ὅτι, ὅτι ὡϲ (de quibus vide HSehneideri comm. 131 ad 108,27), δι’B καὶ ἕνεκα τοῦ τοιούτου 146,7. 286,24)) [*](Ans. εmr., mscs. scs. is LBb. 2 ϲυνπδιάζουϲα] ϲυνοικειουμένη Β perperam. interpretatus verbum Apchonianum 1 B δπὸ) fol 30r L. 4 φλιποϲ C β 6 δη- μῶται L 1δὲ om L , add L ῇ 8 ante ἀπεμέριϲε edd κα B βούλευ L, τὰϲ add L τοῦ L. sed inter διὰ εἰ τοῦ videtux aliquid erasum esse), τὸ Ϲ, τῇ Β, τὸ τ b cum |δημώταϲ L 1 8 voῦ L, τὸ Ϲ, τῷ Β, τὸ τῷ b cum , 16 vc om Β 1 16 -p Β, 2 καὶ ϲαφὲϲ-ὑπήκουϲεν fortsεse quispiam ex elio Apollonii libro adscripserst, ut melius peteret, ApoHonio licuisse δῆμοϲ singu- larem cum δημόται plurli 8equare. cerίe haec verbδa abδesse malis.)

    59
  • ἀγρόμενοι πᾶϲ δῆμοϲ {Υ 166}
  • [*](43 b) πρὸϲ γὰρ τὸ ὑπακουόμενον τὸ ϲχῆμα ὑπήκουϲεν.) Ἐδείχθη ἄρα ὡϲ κατηναγκαϲμένη ἐϲτὶν ἡ ϲύνταξιϲ τοῦ ἄρθρου ἡ ἐν τῷ τῇ βουλῇ καὶ [*](c. XIV.) τῷ δήμῳ χαίρειν. —

    Κἀκεῖνο δ᾿ ἐπιϲτατέον, τί δή ποτε οὐκ ἐν ἄλλῃ πτώϲει προϲεχώρει τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ, καὶ μάλιϲτά γε τῇ δοτικῇ, ἧϲ ἐϲτι ϲύνταξιϲ, μόνῃ δὲ τῇ γενικῇ· ἢ ὅτι τὰ ἐπιμεριζόμενα, μέρη ὄντα ὅλου ἀθροίϲματοϲ, κτητικὴν ϲύνταξιν ἀπῄτει, δι᾿  ἄλληϲ δὲ πτώϲεωϲ οὐκ ἐμφανίζεται κτῆϲιϲ ἢ διὰ μόνηϲ γενικῆϲ.

    Καὶ τοϲαῦτα περὶ τῶν ἀεὶ ϲυνυπαρχόντων ἄρθρων τοῖϲ πτωτικοῖϲ. [*](De voeibus articulum repudlantibua.) ἑξῆϲ χωρητέον καὶ ἐπὶ τὰ ἀδυνατοῦντα μόρια τὴν ϲύνταξιν τῶν ἄρθρων παραδέξαϲθαι.

    [*](c. XV.)

    Ἀνέφικτον τὸ ἀλλήλων εἰϲ ἄρθρου παράθεϲιν. καὶ προφανέϲ [*](Non. admittit articulum ἀλλήλοιν) [*](Aaovκ. ὲ θ8. Had quoque quaerendum est, cur non dativus pro Ἀλθηναίων genεivο positus fit in fronte epistmlae Philippi quod nullam sliam ob causam. laetum est, nisi quia, ubi pertitio ft, possessiva constructio fagitatur, solus autem genstivns possessionem indicare potest.) [*](Aaovκ. β θ8, Βsec diota intdevocibuscasualibus,adquas articulus accedere debet. Muno progrediendum est ad eas quae constructionem arficuorum respuunt) [*](aaαvκ. q 7θ, Ac primum ad ἀλλήλων ponere articulum non licet, quod) [*](rssrκ. xx Ans. exse. 1 ef2 schol. A ad 7 186 (Ariston. 299 Pr ). ἡ δι- πὡῆ πρὸϲ τὸ ϲχῆμα, ὅτι εδῆμοϲ ἀγρόμενοι3, ἐπεὶ ὀ δῆμοϲ ἔννοιαν πληθυν- τικν ἔχει. - 2 ὑπακούω hic modo subaudiendi modo οbosdiendi vim habet - ἐδείχθη. nisi quid antea intercidit, qno hoc planius demonsratum erat, cogitan - dum est, Apolonium ideirco sibi visum esse rem demonsrasse, quia dixerat βουλϲ et δήμου nomina non dierre sensu ab βουλευτῶν et δημοτῶν nominibus, et qnia haec nomine cum arrticdlo proferri debent, εἰ in has partes populus Atheniensium dividitur. Β- 6 τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ, scil nomen Atheniensium, quod ad dativοs βουλῇ et δήμῳ accessit. τῇ δοτικῇ ἦϲ ἐϲτι ϲόνταξιϲ, datiεo, csiss ddfddtαmenfum Ἀθηνοίων ezr. ϲύνταξιϲ sϲυνταϲϲόμενον, αddtαmemtm, ub 18, 7. 6 5 ὅτι verba saepius post intεrogationem inducunt causam, quae quaesita erat: naΕam alam ob causam, quam qκιa. cr 15, 5. 106,5. 267,20 275.20. 276.1( item καθότι 52.4. - 12- θλ,12 de hoc capite egit Schos- mann ut. 46. e2 EM 67 20: ἀϲύναρθρόν ἐϲτι (scil ἀλλήλων), διότι ὲν ὀρθῇ κxὶ ἐν πλαγίᾳ πτώϲει νοεῖται. ὁποτέρᾳ οὖν πτώϲει προϲέλθῃ τὸ ἄρθρον, ἀκατολ- ληλότητα παρέξει. Epim. Homer. A0 I 48.22: ἀλὴλῃϲι (Δ 449) ϲύνθετον ὄνομά ἐϲτν ἐκ τοῦ ἄλλαι dλλαιϲ ἀλλήλαιϲ. καὶ γὰρ ἀπὸ πληθυντικοῦ ἀριθμοῦ ϲυντί- θεεnι κατὰ τὴν τριγένειαν καὶ διαβιβαϲτικὴν ϲχέϲιν ἐμφαίνει καί ἄρθρον οὐκ ἔπδέχεται, καθότι διάφοροι νοοῦνται πτώϲειϲ, εὐθέα καὶ πλάγιοϲ. ὁπότερον οὖν ἄρθρον ἐπιδέξεται, μάχεται τῷ τῆϲ ετέραϲ ἰδιώματι κατὰ τὸ νοητόν. vide etiam iura 179,6 et de pron. 34,13. - 12 ad ἀνέφικτον εἰϲ παράθεϲιν er 51,24 et 44,6.) [*](Ans. cur., ciscs. scs. is L. Bb. 1 post παϲ add o β 2 γὰρ om CBb B κατηναγκαϲμένη om L, add L et ab hec voce inc. fol 30ν l. ἡ ἐν L, κ7ν ξb τῷ om B 1 4 κdκeνο LϹ, κἀκείνῳ Βb. elz ΒSehneideri comm 103 sd 77,28 δὲ] δὲ 1 προεχώρει ci. Portus γε in ἐν mutavit L. forsitm scribendum γ’ ἐν 6 ἔπιφερόμενα L, ἐπιμεριζόμενα in ng L 7 ante ὅλου add τοῦ b Γ ἀπαιτ 8 ente γενικῆϲ add τ5ϲ B 1 8 ὄρθρων om L. edd L 12 post ἀνέφικτον add δὲ B ὄρθρων C)

    60
    ἐϲτιν ἐκ τῆϲ παρὰ πᾶϲι χρήϲεωϲ καὶ τοῦ ϲυμπαρεπομένου λόγου. μετὰ ῥήματοϲ γὰρ διαβατικὴν προϲώπων διάθεϲιν ϲημαίνει,
  • ἀλλήλουϲ τρώϲητε {π 293, τ 12},
  • ἀλλήουϲ δ' ἐλήϊϲαν {?},
  • ἀλλήλων ἀλεείνοντεϲ βέλεα ϲτονόεντα {P 374}
  • [*](49s)  αἱ δὴ τοιαῦται ϲυντάξειϲ ἐν ὀρθῇ καὶ πλαγίᾳ πτώϲει νοοῦνται, ἔϲτι δὲ τὸ προκείμενον ὄνομα ἐν ὀρθῇ καὶ πλαγίᾳ· ἄλλοι γὰρ ἄλλων καὶ ἄλλοι ἄλλοιϲ καὶ ἄλλοι ἄλλουϲ. ὁποτέρᾳ οὖν πτώϲει ἐπὰν προϲέλθῃ τὸ ἄρθρον, ἀκαταλληλότητα παρέξει. εἰ γὰρ τῇ λεγομένῃ ὀρθῇ, τὸ ἐγκείμενον [*](44 b) τῆϲ πλαγίαϲ οὐ παραδέξεται· καὶ εἰ τῷ τῆϲ πλαγίαϲ, τὸ ἐγκείμενον τῆϲ ὀρθῆϲ ἀντικείϲεται· ἑνί τε ὀνόματι δύο προτακτικὰ ἄρθρα ϲυντάττεϲθxι ἀμήχανον. καὶ οὕτωϲ ἀνέφικτοϲ ἡ ϲύνταξιϲ ἐγένετο.

    [*](Non admittit articulum ἀμφύτροι.)

    Ὁμοίωϲ ἀνέφικτον τὸ ἄρθρον πρὸϲ ϲύνταξιν τὴν τοῦ ἄμφότεροι, [*](c. XVI.) καὶ τῆϲ χρήϲεωϲ τὸ τοιοῦτον ἀπαγορευούϲηϲ καὶ τοῦ [*](elucet cum ex usu tum e ratione. ἀλλήλων enim cum verbo coniunctum indicax transitum actionis in alies personas atque hebet in se et rectum casum et obli- quum. iam vero si accederet articulus, is aut cum nominativo aut cum οbδliquo non conveniret, nec possunt duo acticuli praepoωtivi cum uno nomine consrui ergo ἀλλήλων cum articulo iungi nequit.) [*](μaovν. β ~1. item ἀμφότεροι voci praemitti articulum vetant et usus et ratio, quae demonsrst hanc vocem diferrs senρm abo δύο nomine. ἀμφότεροι. enim indicat δυάδα iam esse notamq δύο primam eius notitiam signifcat. unde bl, ut post ἀμφότεροι sequentur nomine ϲύναρθρα (quae de notis hominibous vel rebus dicuntur), post δύο semper ἀϲύναρθρα. sed e contrario praeἅgere licet articulum δύο nomini (ubi mentio δυάδοϲ repetitur), non licet ἀμφότεροι nomini, cui cum prioris notitiae vis insit, iam per se ipsum sigmifcat illud, eui ignif - cando articulus inservit. itsqne iure respuit articulum praemissam ut supervacaneum.) [*](τssrm. sτ μnx εxεo. 1- 7 cr de pron. 0, 27 : οὐχὶ οὖν καὶ τὸ εἀλλή- λουϲ τρώϲητε1 διὰ μιαϲ ϲυνθέϲεωϲ φωνῆϲ εὐθεῖαν καὶ πλάγιον ἐν μεταβάϲει προϲώπων δηλο; et (de pron.] 114.33: τὸ ἀλλήλων καὶ ἀλλήλουϲ ϲύνθεαν ἔχει. ἀπὸ προϲώπου εἰϲ πρόϲωπον διαβατικὴν, ἐν εὐθείᾳ καὶ πλαγίῳ νοουμένην. - τῷ scil ἐγκειμένῳ. 13-p θ2,5 de hoc capite Schoemann art. 47 disserit.) [*](μοs. cur., msca. sca. ia L. Bb. 2 διόθεϲιν] fol 31 L. β 4 ἀλλλουϲ δέλπιϲαν quod omnes codd. exhibent AΒuttmann Apollonium scripsisse putat pro ἀλλήλουϲ ἐνάριζον (Ἄ 387) memoriae lapsu. Lehre ci. dλλλοιϲ ἐρίϲωϲιν (ϲ 277), quo posito etiam dativi exemplum haberemus Schneider ci. ἀλλήλουϲ δ’ (λέ - ηϲαν et verba inter fragmenta anonyma Callimachi recepit (p 751 n. 258). for- tasse portentum netum est ex ἀλλήληιϲιν, et intercidit ante hmmc vocem ἔπληντ’ (5449. 8e8) vel νεικεῦϲ’ (254) 1 6 δὲ] δ B ῃ 7 Βb. ε L.C ente πλαγίᾳ add τὸ ἑπόμενον ἐν B fλοι] ἄλλω C 1 7 - 8 xx ἄλλοι ἄλλοιϲ om L 8 dλλοιϲ] ὄλλων C | xx dλλοι ἄλλουϲ om Ϲ pro ὁποτέρᾳ ~ d erari Mgnol hand recte ci. ἑκατέρᾳ ἐπὰν om EM (in ~estim.) 16 εἰ eranam in L, om B τῷ] τὸ L 11 ἐν] ἐνίοτε h sed expunctum Γ τε L, γὰρ CBb ϲυντάϲ- (εϲθαι B 1 12 ἀμήχανον om BB ἡ ϲύνταξιϲ ἀνέφικτοϲ B 14 prius καὶ om L. , sed addidisse supra ipsa pmima manus videtuz)

    61
    οϲυμπαρεπομένου λόγου. ἐξ οὗ δείκνυται ὡϲ οὐ ταὐτόν ἐϲτι τῷ δύο τὸ ἀμφότεροι, εἴγε κατὰ τὸν δέοντα λόγον τῷ δύο καὶ τὸ ἄρθρον προϲτίθεται, καθὸ καὶ τοῖϲ ἑξῆϲ ἅπαϲιν ἀριθμοῖϲ, οὐ μὴν τῷ προκειμένῳ μορίῳ. ἔϲτι δὲ αἰτία ἥδε. Ἐπὶ δυάδοϲ ἐγνωϲμένηϲ τὸ ἀμφότεροι παραλαμβάνεται. ἔϲτιν οὖν φάναι δύο ἄνθρωποι τρέχουϲιν καὶ ἀμφότεροι οἱ ἄνθρωποι τρέχουϲιν ὡϲ ἂν τοῦ δύο πρώτην γνῶϲιν τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων ὑπαγορεύοντοϲ, τοῦ δὲ ἀμφότεροι δηλοῦντοϲ τὴν πάλαι [*](50s) γνῶϲιν. ἔνθεν οὐδὲ ἔϲτι προϲθεῖναι μετὰ τὴν τοῦ δύο ϲύνταξιν πρὸ τοῦ ἄνθρωποι τὸ ἄρθρον, δύο οἱ ἄνθρωποι τρέχουϲι (πρώτη γὰρ ἦν ἀφήγηϲιϲ, ἡ δὲ πρόϲθεϲιϲ τοῦ ἄρθρου ἐδείχθη ἀναπολοῦϲα τὰ προδεδηλωμένα) μετὰ μέντοι τὸ ἀμφότεροι, ἀμφότεροι οἱ ἄνθρωποι τρέχουϲιν ἀμφότεροι οἱ φίλοι τρέχουϲι· προέγνωϲτο γὰρ ἡ τοῦ ἀμφότεροι δυάϲ, καὶ διὰ τοῦτο εὐέφικτοϲ ἡ τοῦ ἄρθρου παράθεϲιϲ. ἀναποληθεῖϲα [*](45 b) γοῦν ἡ διὰ τοῦ δύο ϲύνταξιϲ δεκτικὴ γίνεται τοῦ ἄρθρου, οἱ δύο ἄνθρωποι τρέχουϲι. προῦπτον οὖν ὅτι ἡ τοῦ ἀμφότεροι ϲύνταξιϲ, τὸ εὔχρηϲτον τοῦ ἄρθρου ὑπαγορεύουϲα, ὡϲ περιττὴν τὴν τούτου ϲύνταξιν ἀπεώϲατο. τὸ γὰρ
  • ἀμφότεροι μέμαϲαν πολεμίζειν ἠδὲ μάχεϲθαι {Η 3}
  • κατηγορεῖ τῶν ἐγνωϲμένων διὰ τῶν προκειμένων λόγων, λέγω δὲ Ἕκτοροϲ καὶ Ἀλεξάνδρου,
  • ἐξέϲϲυτο φαίδιμοϲ Ἕκτωρ {H 1}
  • καὶ
  • τῷ δ’ ἅμ᾿ Ἀλέξανδροϲ κί᾿ ἀδελφεόϲ {Η 2},
  • Οὐ λέληθε δέ με ἡ ὑπαρκτικὴ τῶν ῥημάτων ϲύνταξιϲ παραδεχομένη [*](Aaαvκ. ψ 72, Non autem fogit me, enuntiata esse ubi ἀμφότεροι vocem) [*](τasrrκ. xx Ans. exso 10 ἐδείχθη. 26,13. 22,18. - 24 ἡ ὑπαρκτικὴ τ. ρ ϲύνταξιϲ. nomine βημάτων ὑπαρκτικῶν vel ὑπάρξεωϲ saepias comprehenduntuϲ etiam appellandi verba. vide HSehneideri comm. 48 ad 25,2.) [*](Anx cnr., moses. scs. m l.ϹBb. 1 παρεπομένου L δείκνυται] fol 31 v L. ταὐτ5 C τὸ δύο τῶ L, L5 corr δόω et ex τῶ fecit τὸ 1- 2 τὸ ἀμφότεροι] τἀμφότεροι | 2 δύο] o in ω mutavit προκειμένψ] κ et ω in ras L mle δύο add οἴ L. Γ B θ Βekker in adnotatione critica recte coniecit ad- dendum esse καὶ ἀμφότεροι οἴ ἄνθρωποι τρέχουϲιν. quod exemplum videtur hic omissum et in ng ascriptam infra in lin. 11 uαrepsisse 6 Beker in adn mavult ὡϲ τοῦ μὲν δύο. sed ad ὡϲ 5ν cvr e. g.12,25. 14.5. 117.27. 122,16 7 ὑππαγορεόοντεϲ εοῦ b cum s, τὸ l. CB 8 τὴν μετὰ τοῦ B β 11 τὸ] xo0 B alterum ἀμφότεροι om L ( 12 ἤη] οἴ ἡ τοῦ] fol 32r L. Γ ἀμφο- τέρου C 1ξ ente εὐέφικτοϲ inserit εί L ἀνέφικτοϲ Β quod perperam Por- tas praetuit, quia verba ἡ τοῦ ἄρθρου παράθεϲιϲ ad articulum ἀμφότεροι voci praemissum, non subiectum referebat , 14 διὰ om b cum β 1θ χρηϲτὸν εἰ ἀπαγορεύουϲα ci. Portus, quem sequitur; atque Hayser quoque ἄχρη- ϲτον poscit. vide Argum. et cf ad εὔχρηϲτον (εἰ) 87,14. 186,8. 278,28. de pron. 37,2 st comm. BSehneideri περιϲϲὴν Bb 1 17 ἀπώϲατο L. er 57,11 ubi in L ἀπεώϲαντο verboi ε erasum est 112, 26 et 184,17 ubi L. ἀπώϲθηϲαν ex- hibet (at A. ἀπεώϲθηϲαν), 185.20 ubi idem ἀπωϲμένον habet (A. ἀπεωϲμένον) 19 5 L, δὲ L ψ 23 κίεν L 1 24 δὲ ea Cb)

    62
    μετὰ τοῦ ἀμφότεροι τὰ ϲυνόπτα ὀνόματα χωρὶϲ ἄρθρου, ἀμφότεροι φίλοι εἰϲίν, ἀμφότεροι ἄνθρωποί εἰϲιν, ἀμφότεροι γραμματικοὶ ὀνομάζονται, καθὸ ὑπέκειτο μέν τιϲ δυὰϲ ἡ διὰ τοῦ ἀμφότεροι, τὸ δ᾿ ἐπιγεγενημένον ταύτῃ ἡ ὑπάρκτικὴ ϲύνταξιϲ ἀφηγεῖται, ὡϲ ἐν τοῖϲ ἑξῆϲ τὸ τοιοῦτον ἀκριβέϲτερον ἀποδοθήϲεται.

    [*](Non admittit articulum vocativus: nam ὦ non est articulus.)

    Μετὰ δὲ τὰϲ εἰρημέναϲ ϲυντάξειϲ τῶν ἄρθρων ἀκολούθωϲ [*](c. XVII 51s) ϲκοπητέον, εἰ καὶ αἱ κλητικαὶ τῶν ὀνομάτων κατὰ τὴν κοινὴν δόξαν δεκτικαί εἰϲιν ἄρθρων. διαϲτολὴν γὰρ ἐξ αὐτῶν φαϲι γίνεϲθαι τῶν ϲυνεμπιπτουϲῶν εὐθειῶν τε καὶ κλητικῶν, ὁ Θέων - ὦ Θέων ὁ Ἑλικών - ὦ Ἑλικών. «εἰ γοῦν καὶ αἱ φωναὶ ἐναλλαγείηϲαν τῶν ὀνομάτων κατά [*](46 b) τι ἐθνικὸν ἔθοϲ, πάλιν ἡ παράθεϲιϲ τοῦ ἄρθρου τὸ ϲχῆμα διελέγξει. κλητικῆϲ μὲν γάρ ἐϲτι τὸ Θυέϲτα· ἀλλ᾿ ὁπηνίκα προϲλαμβάνει τὸ ὁ ἄρθρον, τὸ τηνικαῦτα ϲυντάξεωϲ τῆϲ κατ᾿ εὐθεῖαν τυγχάνει,

  • αὐτὰρ ὁ αὖτε Θυέϲτ᾿ Ἀγαμέμνονι λεῖπε {Β 107}
  • [*](sequatux nomen sine srfculo. quod ξῖ in sorum verborum constroefdonibus, quae esse aliquid vel nominari indicat. ibδi enim ἀμφότεροι subiectum est, de quo verbοa cum nomine coniuncta aliquid narrsmt.) [*](Asovκ. β 7ξ. lam inquirendam est, num verum sit quod opinmtur, efism. vocsfivοs nomnnm aecipers a fdculum εἰ ὦ vocem in erfienlorum numero- habendsm esse. quam sententiam ita coxfmsre student, ut ostend3mt nomi- nstivοs ab vοcatiis distingui addita aut ὁ aut ὦ vοcε, nbi hi duo casus in commoni semone vel apud poete emo inter se concinunt.) [*](xsrκ. er Ans. exso. Β ἀποδοθϲετοι: 64, 12 -65, 10. ad verbi ugmm Beker confert 76, 17. vide eliam ἀποδόϲειϲ 155, 26. - 7 κατὰ τὴν κοινππν δόξαν, velat Dionysias Thrax in capite περὶ ἄρθρου 62, 5 O. docet: πτώϲ- ειϲ δὲ (scil τοῦ θρθρου) ὀ τοῦ τῷ τόν ὦ. Apollonium vero cum commui opinione non consensisse appa εἰ ex sis quae iffra β 6- 85 disputet et ex 63,17 εἰ libro de pron. 6,10.21, 24. itaque quae subsequuntur, ubi quater ὡ vocatur articulus, non ex Dyscϲli sententis dicta eunt. Dionysium interpres artis Dionysianae, qui Apollonium sequitur, sic excusat 257,33 HEilg. (903.3 Β): πρὸϲ εἰϲαγομένουϲ γράφων ὁ τεχνικὸϲ καὶ τὸ ὦ μετὰ τῶν ὄρθρων κατέταξε, μηδὲν περιεργαϲάμενοϲ. ceterum vide adnot. nosram ad locum Dionysii. -- 10 - θ8,8 cEr 213,18 - 214,10. - 11 ad ἑθνικδν ἔθοϲ, quod bic usum dia- lecticum sigmifcst, fr 214, 2 Ἀττκὸν ϲχῆμα et 214, 6 8ακεδονικὸν ἔθϲϲ εϲϲολικόν. - τὸ ϲχῆμα ponitum est in permuafione formarum nominafivi εἰ. οcεtivi. 14 Schol. A ad B 107 (Ariston 59 Pr.) A διαλῆ ὅτ κλητιcπ ἀντ τϲ ὅρθῆϲ, Θυέϲτα ἀντὶ τοῦ θυέϲτηϲ.) [*](An~. mr, msεs. scs. κ L. Bb. 1 ὅνόματα om Ϲ 1 τιϲ] fol s2v L διὰ om b cum s. vide supra ἡ διὰ τοῦ δύο ϲύνταξιϲ 1 4- B 5ϲ ἐν γοtϲ ἐξῆϲ om. L, L~ in ng ante τὸ τοιοῦτον add ὅπωϲ δὲ, ssd eedem mus posca inddt ) ὃ ἀποδoθήϲεται] φανήϲεται s. c 6.18 6 δὲ] μέντοι Hb ὄρθρων] ρημx- των L, corz L 7 ϲκεπτέον Bb q 8 γίγνεeθάι Ϲ, γενᾶcθαι B 1 133 τό] τῷ , on B i 14 τὸρ Eυέϲτa LL λίsε C)
    63
    καὶ εἰ εὐθείαϲ εἴη, πάλιν ἡ παράθεϲιϲ τοῦ ἄρθρου κλητικὴν ϲύνταξιν ἀποτελεῖ,
  • ὦ φίλτατ᾿ Αἴαϲ {Soph. Ai. 977 et 996},
  • καὶ ἔτι
  • ὦ φίλοϲ, οὐ ϲέ γ᾿ ἔολπα {γ 375}.
  • διϲτάζεται τὸ παρὰ Μενάνδρῳ
  • ὦ Λάχηϲ Λάχηϲ {fragm. 921, III p 239 K.}
  • πότερον ἐν ϲχήματί ἐϲτι τῷ προκειμένῳ, ἢ δεόντωϲ μετὰ τοῦ ἄρθρου καὶ τὴν πτῶϲιν ἔχει τῆϲ κλητικῆϲ». ἔϲτιν οὖν εἰϲ τὸ τοιοῦτον πάμπολλα παραθέϲθαι.

    [*](c. XVIII)

    Ὁ μὲν οὖν Τρύφων {p 25 Vels. ἐκ τῶν παρεπομένων τῇ φωνῇ, ὡϲ ἔϲτι κατὰ πολὺ ἀφεϲτῶϲα τῆϲ ἀκολουθίαϲ τῶν ἄρθρων, περιγράφει τὸ μόριον τῆϲ τούτων ἰδέαϲ. ἀλλὰ καὶ ἔτι διὰ τῆϲ ἐννοίαϲ, [*](52 s) ἐν οἷϲ τὰ μὲν ἄλλα ἄρθρα τὴν ἐν τρίτοιϲ προϲώποιϲ ϲύνταξιν ἀνεδέχετο, τὸ δὲ ὦ τὴν ἐν δευτέροιϲ.

    ἅπερ πάλιν ἀναϲκευάζει, εἰϲ τὸ κοινὸν τῆϲ δόξηϲ προαγόμενοϲ. καὶ πρὸϲ μὲν τὸν ἀπὸ τῆϲ φωνῆϲ λόγον φηϲὶ μὴ δεῖν τὰ ἄρθρα ἐν ἀκολουθίᾳ εἶναι, καθότι καὶ ἄλλα πολλὰ [*](47 b) ἀνακόλουθα κατὰ πτώϲειϲ καὶ τὰ ϲυνόντα γένη· οὐκ εὔλογόν τε ἡγεῖται [*](μααvκ. β ~4. Ac ~rypho primo quidem ὦ ex articulorum numro excludit εἰ proptex formam vocis abo ceteris srficulorum formis nimis abhofrentem et proptx smmsum, qdia ceteroquin articolus ad terties personas referendus sit, ὦ semper ad seenndss.) [*](Aaαvκ. ψ ~Β. Postea autem ille grammaficns ad vulgarem opinionem rdapsus dubitationem ex vοeis fogma ortam ita refutzαe conatus est, ut diceret, fHierum quoque mdtarum vocum ceεusregddam non seqmf atque addidit, si casus arfSculi umine vocis ferione icti essent, hoc cum ratione perum consensurum ese [deoque eetadum fisse], ne haec pars orationis (atticdus) in una tantum voce) [*](xsrx. er Ans exse. 7 Sueton vita espas 23 CMeραtur et eerεibse graεcts mmgestiee saἔs . . .et de εrulo Βbro, qui dιees admodum o5 suὅfr- fMgedum quandoque ius sc mgεmuum se et Leehefem mufα3o nom4e coᾳperα4 Sere: ὡ Αάχηϲ, ἄχηϲ, ἐπὰν ἀποθάνῃϲ, αὕθιϲ ἐξ ἀρχῆϲ Εϲει κηρύλοϲ (ad ἐπὰν κτλ. crMenandzi fr.223.2L.) - 13 sd ἰδέαϲ eas cr 48,2 227,3. - 14 ad ἐν αἰϲ verborum im caosslem vide Adn. exeg ad ξ, B huius ed. 17 ἀκολουθία. est aequllitss fεionis, analogia ἀνακόλουθον inaequaliter foxum, anomsum. de PSchaederi comm. 21.) [*](Ans. εmr., msεm. scm. m L.CBb. 1 εὐΕείαϲ in Ϲ ex εὐθέα factum 1 ἡ πα- ράθεϲ] fol 33z L β ὰ γ’ nemo ceterorum testium hoc dyssese loco praebet vide ALndεiehii adn. crit. 1 6 τὸ εmte παρὰ in L. rasore ex τῶ factum Γ posδ Μmενάνδρῳ supra ursum τὸ addtum in L ab ipsa prima maen 1 8 oὲὖν om b τὸ τοιοῦτον] τοῦτο Β, τὸ τοιοῦτο b β 11 ad hanc versum in intexiore ng Ladscxipmit: παρέπεται τῷ ἄρθρῳ τὸ δαϲύνεϲθαι, τὸ πρὸϲ τρίτον πρόϲωπον ἀνα- φέρειν τλ. παραδεδομένων B 1 12 ὄρθρων in ras L 13 διὲ] τὸ B 14 sate τρτοιϲ add ταῖϲ B 17 φηϲ] η in res L | μὴ δπν] Lehre e. μηδὲ, quod vεlde probabile θt ccxl. 47,14 | supra πολλὰ scr. μέρη λόγου La)

    64
    μίαν φωνὴν κεκλίϲθαι τῶν ἄρθρων, ἵνα μὴ ἐν μιᾷ λέξει μέροϲ λόγου καταχωρίζηται. πρὸϲ δὲ τὸν ἀπὸ τῆϲ ἐννοίαϲ λόγον, ὡϲ οὐκ ἐν τῷ τρίτῳ προϲώπῳ καταγίνεται τὸ ὦ, ἐκεῖνό φηϲιν, ὡϲ «οὐδὲ ἡ κλητικὴ ὄνομα εἴη, ἐπειδὴ πρὸϲ δεύτερον πρόϲωπον, τῶν ἄλλων πτώϲεων τὴν ἐν τρίτοιϲ προϲώποιϲ ϲύνταξιν ποιουμένων, καὶ εἰ ἀπεμφαῖνον τὸ τὴν κλητικὴν ὄνομα μὴ παραδέχεϲθαι, ἀπεμφαῖνον ἄρα καὶ τὸ τῆϲ κλητικῆϲ ἄρθρον μὴ φάναι ἄρθρον, ὅτι ϲύνταξιν τὴν πρὸϲ τὸ δεύτερον πρόϲωπον ποιεῖται».

    Ἀλλ᾿ ἔϲτι καὶ πρὸϲ ταῦτα φάναι, ὡϲ τὸ πρῶτον οὐκ ἀληθεύει [*](c. XIX.) τὸ μὴ ἐν ἀκολουθίᾳ εἶναι τὰ ἄρθρα· ἐν γὰρ τῇ δεούϲῃ ἀκολουθίᾳ αὐτὸ μόνον τῆϲ εὐθείαϲ ἐμπαθοῦϲ γινομένηϲ. ἀλλ᾿ ὅτι ὀφείλει καὶ ἐν ἀκολουθίᾳ εἶναι, δῆλον ἐκ τοῦ ϲυνηρτῆϲθαι αὐτὸ τοῖϲ κατὰ ἀκολουθίαν πτωτικοῖϲ, καὶ ἕνεκα τούτου ϲυνελεύϲεται τῇ τούτων ἀκολούθῳ [*](53s) [*](versaretur. argumentum sutem, qnod ipse ex ὦ vocis sensu petiverat, postea idcirco putat1t nibil valere, qula nominum quoque vocativi ad secundam persο- n8m spectarent nec amen desinerent nomas esse.) [*](Aaovκ. β 7θ. At primum verum non est, articulos non sequi anllogam in fexione. immo fectuntur omnino sd regulam excepto solo nominativo [masculinr et ~emrniai geaerτsl. pstetηue hoc etiam debere feri, qnia articulus ttissime conectitur cum nominibus ad regulam lexis, quorum quas membrum est. nec opus erat acticuli casus ex diversis thematis perSi, ne qua pars οrationia in una voce ad snslogiae normam declinata verssrstur: nam in partibδns orationis ciremscribendis non multitudo vocum, sed signifcstio solum spectanda est) [*](τssrm sτ Ans.sxso. I 2 Ἴνα μὴ -καταχωρίζητοι, ne pars ortuens curcum- srrbetur unius voce nibus quod enunSatum fnale pertinet ad sententiam ab Apollonio omissam, quam in Argumento huius pa agr. suppleimus. ~Trypbo puta- vit, consulto ad ceteros articuli casus unias vocis fexione fctοs additam esse in vοcativοvοculam plsnealienaeoriginis. -4εη optativuspotentialisest,qui dicendi modus saepe apud Ap. ὄν vocula caret: vide 103.11. 166,14. 187,25. 278,24. de pron. 63, . 115,19. de adv. 162, 28.171, 3.174, 18. de coni. 241,24. 247,9. 248,11. - post πρόϲωπον mente supplendum est λέγεται. - ὅ ἀπεμφαῖνον Ap. vοcst, quod ei abo ratione, vero, probabili abhorrere videtur. c2 105,16. 151,2. 169.22. - 11 ἐμπαθοῦϲ. duplex πάθοϲ accidit nominativo ὁ, simplex nomina- tivis ἡ οἴ αἰ.) [*](Ans.oxr., mosea. scs. 1κ l.CBb. 1 μίαν φωνὴν L, μιᾷ φων CBb κεκλί- ϲθαι L, κλίνεϲθαι B et superscripsit L, κεκλίνθαι Cb. Schoemann att. 49 adn. et hlig scriptmae codicis L ignari, usitatissimi apud ApoHlonium circumlocu- tionis generis memores coniecerunt: μιὰ φωνῇ κεκλίνθαι τὰ τῶν ἄρθρων Γ κατα-- χωρίζηται] fol 3av L, καταχωρζεται C 1 2 ὡϲ om B τῷ om CBb 1 4 εἴη) 5ν addi vυlt Βεkker in variis lectionibus. vide Adn. eseg. post πρόϲωπον adici voluit τ9ν ϲόντοξιν ποιeται Hάtus, quem sequitur 1 ἀποφανον C τὸ om B 7 ὄρθρον μὴ φάναι] μὴ φάναι ἄρθρον B πρόϲωπον om B l 11 γενομένηϲ Βb 1 12 ϲυνηρτῆϲθαι Lhlig codl. 16.16. 48.19. 68,16. 86,27 s8.7( 16.19. 17.8. 28.1. ἐνηρτ5ϲθαι L. Bb κατ’ C 13 sq τοότων ants ωνελεύϲεται ponit B)

    65
    κλίϲει· ἐπεὶ πῶϲ ἄρθρον ἂν γένοιτο; ἀλλ᾿ οὐδ’ ἐκεῖνό ἐϲτιν ἀναγκαϲτικὸν τοῦ πάντωϲ ἐν θέμαϲιν αὐτὸ καταγίνεϲθαι, ἵνα μὴ διὰ μιᾶϲ λέξεωϲ ἀκολούου μέροϲ λόγου καταλαμβάνηται, τῷ μὴ ἐν πλήθει λέξεων τὰ μέρη τοῦ λόγου διακεκρίϲθαι, ἐν δ᾿ ἐννοίᾳ ἰδίᾳ.

    Ἀλλ᾿ εἰ καὶ τὸ τοιοῦτόν τιϲ μὴ δῴη, καθὸ καὶ μέρη λόγου ὄντα ἀνακόλουθα, [*](48 b) οὐ μὴν διαφεύγοντα τὸν μεριϲμὸν τῆϲ ἐννοίαϲ ὑπὸ τὴν αὐτὴν ἰδέαν τοῦ μεριϲμοῦ παραλαμβάνεται (εἴγε τὸ ἐγώ τοῦ νῶϊ διέϲτηκε κατὰ πολύ, καὶ ἔτι τὸ ἡμεῖϲ, καὶ μενούϲηϲ τῆϲ ἐννοίαϲ μένει ἡ ταυτότηϲ τοῦ μεριϲμοῦ), ἐκεῖνό γε ἀληθεύϲει, ὡϲ τὰ ἐκτὸϲ γινόμενα τῆϲ ἰδίαϲ ἐννοίαϲ, κἂν πάνυ τῆϲ δεούϲηϲ ἀκολουθίαϲ ἔχηται κατὰ φωνήν, ὡϲ ἔχει τὰ τῆϲ ὁμοφωνίαϲ, οὐκ εἰϲ τὸν αὐτὸν μεριϲμὸν καταλήψεται. πῶϲ οὖν οὐ [*](Aaevκ. β 77. Siquis autem hoc non concedat |5 ideo articulis asεribi nem posse, quta α5 es fcεmα nimis aborreatl, - siquis igitur hoc non concedat, cum multae voces anomalae, sed sbδ eigmifcatione elus classis, cui psrtifione orafionis fxibutae sunt, non discedentes recte eidem classi sque ceteerse elus gmxis scribatur, iHlnd eemte vermm est, ommes voces, quae discedunt a proprio siculus pertis orationis senαsu, in hanc pa tem nen esse reciβSdendss. itaque eliam magis ὦ ex articulis exelodetur, utpote quod non solum analogiam torma- rum articuli, ssd stiam eius sensum sbδnust.) [*](τxsrm. xv Ans. κxxε. 2 ἐν έμαϲιν. vide 168, 22 ubi pronomina tertiae personae, ut ἐκεῖνοϲ οτοϲ μίν, dicuntur ἐν ίδίοιϲ θέμαϲι καταγίνεϲθαι, qua sulla trum vocum ab ulla eeersrum derivari potest. et er 102,21. de pron. 11, 21. ESθehneideri comm. 21. - 6 τὸν μεριϲμὸν τῆϲ ἐννοίαϲ. vide Adn. crit. ἰδέαν SSassem, cr 46, 21. 227,3. 1θ τὰ τῆϲ ὀμοφωενίαϲ. ὁμόφωνα quae veteres diver- sis orationis petibus ascribebant, sunt ex. gr. ὅϲ artictllus posposifivus et ὅϲ pxonomen possesivum: vide 222 26. I1 μεριϲμόϲ nomem nen solum ds emnium voenm in partes oraionis diseriptione usurpetur, sed eliam classes ex disriptione ortas signifcst: vide 102,4. 236,20. 238,2 deadv. 184,24. - κατα- λήψεται. vide Adn. crit.) [*](Ans. mr., mstm. scs. ικ L.Cβb. 1 Bν ὄρθρον b cum β Β καταλαμβάνη- τάι L, καταχωρίζηται L ng et Ϲb, παρολαμβάνηται Β sed supra scriptum καταχωρίζηται. huic elteri scripturae noli praesidium petere ex 47,3: nam κατα- χωρίζεϲθαι ἐν μιᾷ λέξει recte dictum est, διὰ μιᾶϲ λέξεωϲ καταχωρίζεϲθαι inepte. iΙstum est verbum huc ex illo loco τῷ Cb, τὸ L, διὰ τὸ B β 4 διακεκρίϲθαι] LB, διακεκρίνθαι Cb ἐνοίᾳ L 1 ὃ μὴ] μοι Ϲ, sed supra scriptum μή ab rec. n. in L οἱ supra η scriptum ὄψη] δώῃ LCB, δοίη b cr 124,8.148,26 post δώῃ add τὸ ἐν ὀκολουθίᾳ εἰναι τὰ ὄρθρα L ng Hb, quae falsa inter- pretatioτὸτοιοῦτονverborum est. videArg. β exεpectatux οὐ διαφ.τοῦῦ μεριϲμοῦ τν ἔννοιον. 3Ece8 eoa sεmsmm sεrvom4es, quem es fερμit ὀ μέριϲμόϲ, o3mmtsm ema t gsmgηelαs orutiems parfes dieeiο. ac verieimile est inversionem traditam soa AApclonio, ssd Hbrsrio elicui sslf mendam esse, sicut quae traditae sunt 309,11. 322,21. 831,28. de pron.15,3. 23,20.84,11 1 7 ἐγὼ τοῦ] ἑαυτοῦ C B δμfϲ Ϲ, sed ὁ in ras β 8 ἀληθεύει bd β 16 κατὰ φωνὴν] καταφρονεῖν L. , ssd hoc indemdit L et posuit iustam scripturam in ng β 11 οὐκ εἰϲ om B pro κατολήψεται Sylburg ci. κατελεύϲεται vel καταϲτήϲεται. si non hebet hoc loco passivam vim κατολήψεται verbum (ut ϲυλλήψεται Een. An. ,2,14 in ali- quot bonis codd. pro ϲυλληφθήϲεται legitur nactumque est paronos), facillime cerigetnr in καταλελήψεται, ad quod c2r Aristid. or. 54,θ8 D.)

    66
    μᾶλλον περιγραφήϲεται τοῦ εἶναι ἄρθρον τὸ ὦ, ἀπονεῦϲαν καὶ τὴν ἀκολουθίαν τῶν φωνῶν κατὰ πάντα τρόπον καὶ ἔτι τὴν ἔννοιαν τοῦ ἄρθρου; ὑποτεμνέϲθω δὲ ὁ λόγοϲ εἰϲ τὸ τοιοῦτον, ὡϲ οὔτε παρὰ τὸ ἀκόλουθον τῶν φωνῶν οὔτε μὴν παρὰ τὸ ἀνακόλουθον τὰ τοῦ λόγου καταϲτήϲεται μέρη, ὡϲ δὲ πρόκειται, ἐκ τῆϲ παρεπομένηϲ ἰδιότητοϲ.

    Φηϲὶ γοῦν ὁ Τρύφων· «Καθότι ἡ κλητικὴ ὄνομα, κἂν δεύτερον πρόϲωπον ᾖ, καὶ τὸ ὦ ἄρθρον ἐϲτὶ ϲυνοδεῦον τῇ ϲυνηρτημένῃ [*](54s) κλητικῇ». Ἀλλὰ τὸ μὲν ὄνομα διαϲῴζει τὸ ἴδιον κατὰ πᾶϲαν πτῶϲιν, εἴγε οὐκ ἴδιον αὐτῷ παρέπεται τὸ κατὰ πρόϲωπα ἐγγίνεϲθαι, ὅπου γε καὶ ἐν πρώτῳ καὶ ἐν δευτέρῳ παραλαμβάνεται, εἰμὶ Ὀδυϲϲεύϲ, καὶ ἐπὶ δευτέρου προϲώπου Ὀδυϲϲεὺϲ εἶ· ϲυνοῦϲαν γὰρ ἔχει τὴν ἰδίαν ποιότητα. γε μὴν τοῦ ἄρθρου παράθεϲιϲ ἓν ἰδίωμα ἔχει τὴν τῶν τρίτων προϲώπων ἀναπόληϲιν, ἐναντιώτατον τ᾿ ἔχει τὸ ὑπ’ ὄψιν παραλαμβανόμενον [*](49 b) πρόϲωπον, ὅπου γε καὶ τὸ ἐμόϲ ἐϲτι, προϲλαμβάνον τὸ ἄρθρον κατὰ τὸ τρίτον πρόϲωπον, οὐκέτι προϲλαμβάνει ἐν τῷ ἐμὸϲ εἶ διὰ τὴν πρὸϲ τὸ δεύτερον πρόϲωπον ϲύνταξιν. εἴπερ οὖν ταὐτὸ [*](Ακnvκ. β 78. typho quidem dicit, sicut vοcativns nomen sit, quamquam ad secnnd8mm person8m referatur, ita ὦ, licet ipsum quoque secundae persense sit, intex ertieulos nnmermmdum esse, upοe vocativi comitem. At nomem fn omnibδns casibus servat quod elus proprium est, sigifcstonem ἰδίαϲ vel κοινῆϲ ποιότητοϲ, ὦ vero deseiseit ab sxticuorum proprieate, qni tertisum pexsonsrum. mentionem repetunt nec qdicquam hebent, quod dfe magis conrarium sit quem ad personam ocmlis subiectam perfnere. quo ft ut 5 ἐμόϲ ἐϲτι dicere licent, ἐμὸϲ ε ilietαm mit iem vero εἰ ema eademque vox (ἔμόϲ) non semper arficuum admittdt, eliam magis eum repudiabit nomen in vοcafivi fenam mutωum [mec ~uὸttar5 pεer6t, que8 ὦ, qεga5 gmod εocattεo nomsnss aduumgαfur, eεteεlκs aαm set), praεsstim eum elam forma sua emneino abnormi demonsrεt voeua, nollem eibi communionmm esse emm srticuiε. - em igitur vocstvus semper secundam personam quae at, inquirendum non est, num ὡ grtieullua eit. [uam εtiemlκs ubgκe frtae nersemae est].) [*](rssrε. xv μAnm. exso. B ὑποτέμνεϲθαι supra ξ9.5 idem vet quod nb - dividi hic breindi, praecidmmdi vim hebere videtur: Κ~eeeιtr ta dicatεr de cometmendts oratiemεs pαrὸεs - 11 16 ePr de pron. 14, 14: δεικνύουϲαι μὲν γὰρ τὸ κτῆμα (scil pronomina possessiva) ἀπρόϲλπτοί εἰϲιν ἄρθρων, ἐμὸϲ εἰ, ἡμέτεροϲ ε ὑπὲρ δὲ ἀπόντοϲ τοῦ κτήματοϲ ἀναπολοῦϲν ἐπ τὴν προει-) [*](μns. emr., msa scm. 1m l.)Bb. 1 περιγραφήϲεται L, ssd L empta plius ε scripsit α, vidεtnr vοlnisse παρα, et παραγραφήϲεται exhibet B ἀπονεθϲαι ) 2 τρόπον] πρόϲωπον B 1 3-4 τὸ ἀκόλουθον] fol 34ν l. β 4 τὰ om L B, εεd add L | epra λόγου sex L ἐϲ ἐννοίαϲ 1 Β μέρη om L, add in ng L post μέρη eupra add L ὸ ἄρθρον δηλονότ 1 6 ὄνομα add b eum Βophino 8 πρόϲωπον L, sed in ng corr. ipse pr. m. i 1θ posterius ἐν em Ϲξb 11 Ὁδυϲϲεδϲ εἰ om -, ssd add in ng L 1 18 προϲώπων om B ἐνάντ5- εητα B ε) 8~ 8n ἐr’ ὄψει B 1 14 γε] γὰρ B | παραλωμβάνον 14—15 1t DronkeD s09 vult ἔϲτι post ἔμόϲ deleri et post πρόϲωπον inseri: 6 μόϲ ἐϲτι. qua mutatieme hmdquaquam οφus est)

    67
    μόριον παρὰ τὸ διάφορον πρόϲωπον καὶ ἄρθρον προϲλαμβάνει καὶ οὐ προϲλαμβάνει, πῶϲ οὐ μᾶλλον καὶ τὸ τῇ φωνῇ παραλλάξαν ἐκϲτήϲεται τῆϲ τοῦ ἄρθρου παραθέϲεωϲ, μάλιϲτά γε τῆϲ φωνῆϲ ἐνδειξαμένηϲ διὰ τῆϲ πάμπαν ἀνακολουθίαϲ τὸ ἀκοινώνητον τῶν ἄρθρων; ζητούϲηϲ ἄρα τῆϲ κλητικῆϲ δεύτερον πρόϲωπον, περιϲϲὸν ζητεῖν εἰ τὸ ὦ ἄρθρον ἐϲτί.

    Πῶϲ οὖν κατελέχθη πρὸϲ πάντων; φαίην ἂν ϲυνεκδρομῇ τῶν ἄλλων πτώϲεων, ἐπεὶ τὰ ταύταιϲ ϲυνιδιάϲαντα ἄρθρα ἐκαλεῖτο, ᾧ λόγῳ ϲυλλαβαὶ καὶ αἱ μονογράμματοι· ἦν δὲ ἴδιον κλητικῆϲ τὸ ὦ.

    [*](c. XX. 55 s )

    Οὐ παρέλκον δέ ἐϲτι καὶ διὰ τῆϲ φωνῆϲ παραϲτῆϲαι τὸ ἀκόλουθον τῶν ἄλλων ὡϲ πρὸϲ τὴν ἀντιπαράθεϲιν τοῦ ὦ. Τὸ μὲν τῆϲ εὐθείαϲ, ἀποβαλὸν τὸ τ, ἀναγκαῖον καὶ ἕτερον πάθοϲ ἀνεδέξατο, λέγω τὴν ἀποβολὴν τοῦ ϲ· ἔμελλε γὰρ ταὐτὸν γενέϲθαι τῷ ὑποτακτικῷ, οὗ [*](Asαvx β 7ξ. Cuz igitnx ῶ inter srtticulos numeratum est7 ex snslogia, ad dfmlitudinem cetαorum casuum factum etl, quia voces ceteris casibδus praefx8e nomm articuoxum inenerunt.) [*](Asevκ. β Βλ Nec eupervacnneum est ex formis articulorum demonstrure, nemsm εοs seqdi,εicum abδnormi ὦvοce compsrsntnr. 3ticulns mascuini generis sfngdaris numeri in οϲ exiit et ϲ litteram amisit, postquam τ sbiecit, quis τ litra abiecta praeposifivnsarticnlus haudquaquam diferetapospositivο(ὅϲ)ita-) [*](μένην γνῶϲιν, ὀ ἐμόϲ ἐϲτι φίλοϲ, ὀ ἡμέτερόϲ ἐϲτιν οἰκέτηϲ. τούτῳ τῷ λόγῳ τὸ ὦ ἐπ τλητικῆϲ δείκνυται ὡϲ οὐ τῆϲ ἐννοίαϲ τῶν ἄρθρων ἔχεται. Pe. DII 17 11, 23B.: Mes est gιωr prenomen (scil ο): asc artculus sero, em semger 4π dememMrαttome pomεsfεer 0, quae comreriα etl εeiαttom4, quam sels5 gadcα4.) [*](zsrκ. xv Ans. exso. 6 ϲυνεκδρομῆϲ umine εἰ ϲυνεκτρέχειν verbo Ap. uittr, ubi nos nucne fslεs snsogis aliquid laetum esse dicimus: quamquam. prrzοs elia rano est srffcuorum ceteris canibus sdnnctorum et ὦ vocis cum vοcativο coniunctsε. tsmεm fHorum nomen in Memo vοeemm rmllatum est. ϲὰ 51,4. de adv. 142,9 et 16. 143, 26 et 27.144,1 154,155. 175, 22. 183, 20. 202,1. HSeλnεideri comm. 210 ad 202, 1 plerisque locis forma (aut accentus) vocis ϲυνεκδρομῇ musta dicitur - ~ ϲυνιδιάϲαντα. exAdn.exeg.ad 58,2 huius ed. - 8 ϲυλλαβαὶ καὶ αἰ μονογράμματοι. cfr supra 4,26 et Dion. Thδr. 17,1 0. - 16 ad ἀντιπαράθεϲιν cfr 165.20 et de pron.]115.2 - τὸ τῆϲ εὐθείαϲ ἡ εὐθέα. vn quo circudlocutionis genere Ap. saepius srticϲlo plurativο ufStur, sed etiem εagdari: vide 59,14 127.17 154,9.) [*](Ans. omr., mscs. scm. im l.CBb. 1 dρθρα C |κα οὐ] fol 35r L. β 2 aα- ραλἀξον L 1 4 πάμπολλα L, sed corr L in ng παν ἄν praefgmdum esse ἀκολϲυθίαϲ nomini ci. Sophimus, Lebrs, Eayser, ABottmsnn. Lehre autem petes retineri posse traditam lectionem putavit, cum de articulorum acoluthia, nem de Θ vocis smaccluthia sezmo esset, cui sententiae prsεtεx elia hoc obstat, quod πάμπαν ἀκόλουθον esse articulum Ap. ne subsequentibus quidem ostendit, ὡ vοeem autem demonstαst πάμπαν ἀνακλουθον 1 ὰ δεύτερον πρόϲωπον om L, add L ng Γζζητεν] αἰτεν 1 6 κατειλέχθη C 1 7 τὰ post ϲυνιδιάϲαντά. pcmit 1 ἐπεκαeτο B 8 oὁ oo B δ’ ἑϲε Bb 1 10 Sλλων] Sρθρων ci. Βophinus Τὸ] τοῦ B 1 11 post εὐθείαϲ add ὁ b cum (ἀποβάλλον B aοa ) | ὀναγκαωϲ Βb eναδέξεται 1. 1 12 αδτὸ b l γtεϲθa CΒb)

    68
    τὰ τῆϲ ϲυντάξεωϲ οὐ ταὐτὰ ἀπαιτεῖ τῷ προτακτικῷ, ὡϲ δεδείξετι ἐν τῷ περὶ ὑποτοκτικῶν, καὶ ἐντεῦθεν ἔμελλε τὰ τοῦ λόγου ὡϲ ἀκαταλληλότερα φαίνεϲθαι. — ὅτι γὰρ καὶ τὸ ϲ λείπει, ϲαφὲϲ 1. ἐκ τοῦ τὴν [*](50 b) αὐτὴν εἶναι κατάληξιν προτακτικῶν καὶ ὑποτακτικῶν, ἔϲτι δὲ τὸ ὑποτακτικὸν ὅϲ, καθότι καὶ ἐπὶ τοῦ οὗ καὶ τοῦ, καὶ ᾧ καὶ τῷ, καὶ ὅν καὶ τόν. — 2. ϲαφὲϲ κἀκ τοῦ πληθυντικοῦ· τῶν γὰρ εἰϲ οι πληθυντικῶν τὰ ἑνικὰ εἰϲ οϲ, κἂν ἐκ ϲυνῃρημένων ᾖ, ὡϲ ἐπὶ τοῦ χρυϲοῦϲ καὶ τῶν ὁμοίων. — 3. ϲυμφανὲϲ δὲ κἀκ τῶν πλαγίων πτώϲεων, εἴγε ἅπαϲαι αἱ τοιαῦται τῶν εἰϲ οϲ εὐθειῶν εἰϲι (καὶ ἔτι ἡ Θεϲϲαλικὴ διαίρεϲιϲ κατὰ γενικήν, λέγω ἐπὶ τῆϲ τοῖο, ὡϲ καλοῖο). — 4. ἐκ θηλυκοῦ τε τοῦ η· πάλιν γὰρ τοῖϲ εἰϲ οϲ λήγουϲι τὸ τοιοῦτον γένοϲ παράκειται.

    1. Οὐ γὰρ εἰϲ η ἔληξεν, εἰ μὴ ϲυντάξεωϲ εἴχετο τῆϲ τοῦ τ, [*](c. XXI. 56s) καθότι καὶ τῷ νοητόϲ τὸ νοητή παράκειται. — 2. ἰδοὺ δὲ καὶ τὸ [*](que necessario efθecisset, ut οrstio ab nima symtactica abhorrere viderettr. demonstrstuz autem ϲ abiectum esse quattuor argumentis: 1. quod in cetera caeibδus exitus praepositivi articuli cum postpositivo congruit 2.quod pluralia in οἱ exeuntia habδent singularem in οϲ desinentem 3. quia casus οbδliqni, quslεs articulo praepositivο sunt, nominativum in οϲ exeuntem hsbδent ἐ. quia cum exitu femininae formae iῆ convenit haec terminatio masculina.) [*](μavκ. β Β1. Atque stiam τ litteram nominativis artictli masculini et feminini olim fnisse ostendunt complura indicis. 1.non in η femininum singdlaris numeri earet, nisi antecessisset τ consonsnsq 2. dorica dislectus plurali numero loquitnx τοί ταί, fn qua dialecto si saepe inenitur usus τ litteras, ex mutatSone ρ litteras ortus, etiam magis consentaneum est, hoc usu (oc τ litέerae qasί) [*](rssτκ. er Ans. exso. 1 δεδείξεται. 85,12seqq. in huius de axicnlorum cοn- strucfonslibri pstteextrems. 2orattοnon pofεratnoasmepe4’efert, si εficΕeκspraepoetisssIormam aecysset articrεέ pεepeetist. ὡϲ esαεt, qmodam- modo.vide Axm exeg.ad9.11huiused. -B θerrschol.inDionyε.Thr (Βeliodorus) 75,13-15Βilg.(961,20H.). έπονθε δὲ τὸἀρϲεικὸν κὶ ἀποκοπὴν τοῦ ζ κατὰ τὸ τέλοϲ· καὶ ἔϲτιν ἐντεῦθεν γνῶναι· πᾶν γὰρ πτωτικὸν εἰϲ εῖ λῆγον κατὰ τὸ πληθ- υντικὸν εἰϲ οϲ λἡγουϲαν ἔχει τὴν ἔνικὴν εὐθαν. - 8 ad Εεϲϲαλικὴ διαίρεϲιϲ eft 159,9. 12 13 verba non ita interpretanda sunt, ut Apollonius sentiat (quod abenrdum esset), post τ tantummodo sequi debers η in emito gsners feminini, sedits,ut memor sit eius regulas, quae iubet femininum gamus adiecfivο- rum in οϲ desinentium in η exmαε, si consonans ante οϲ praecedit, excepta ρ littera 1 -pθ8,2 cvr de adv.180,6 et de pron.111,M εἰ schol ia Dion. Thr.) [*](μns. cur., mscs. sca. ικ l.CBb. 1 προϲτακτικῷ Ϲ β 2 ὡϲ om Βb ἀκα- ταλληλότατα L, in quo libro sb λληλότατα inc. fol 35v β 4 προϲτακτικῶν C B - 6 κα τοῦ et καὶ τῷ et καὶ τόν om B 5 κα ῷ κxὶ τῷ om L 1 8 εἰϲ em L. 1 εϲϲαλονικὴ L. 1θ post λέγω add 5ϲ C ( ad θηlυκοῦ τε τοῦ i Sophimus adnotat: δοκεῖ λείπειν τι. euffcerε videtur ἐκ praepositio ab ϲυμφανέϲ penfens, sieut κἀκ τῶν πλαγίων ( 12 pro οὐ γὰρ fortasse scribendum οὐδὲ γὰρ. vide Argum. ( ἔληξεν] ἅν addi iusserat Βεkkerr ad l. de pron. 79 8 186 at eΕr Adn. crit. ad 22,15 huius ed. | εχετo] L ἔχε τὸ, corr L τῆϲ om B , 13 τῶνοκητ L, τὸ νοητόϲ B τὸ ante νοητὸ om Ϲ, τῷ νοητή B δὲ oa CBb)

    69
    λεῖπον τ ἀνεπλήριωϲε τὸ Δώριον ἔθοϲ, τοὶ ἄνθρωποι, ταὶ γυναῖκεϲ, οὐκ ἀπιθάνωϲ· ἡ γὰρ διάλεκτοϲ κατάπυκνοϲ ἐπὶ τὴν τοῦ τ χρῆϲιν, προτί, λέγοντι, φαντί, πέρυτι, τύ, ἄλλα μυρία· εἰ γὰρ ἐκ μεταπτώϲεώϲ ἐϲτι τὰ τῆϲ χρήϲεωϲ, πολλῷ μᾶλλον ἐφελκύϲεται τὸ λεῖπον. — 3. ϲαφὲϲ κἀκ τοῦ πνεύματοϲ· οὐ γὰρ ἄλλωϲ δαϲύνεται τὰ ἄρθρα, εἰ μὴ ἀποβάλοι τὸ τ. — 4. ἔϲτι δὲ πιϲτώϲαϲθαι κἀκ τοῦ οὐδετέρου, ἀρξαμένου [*](axοεe] attrahi |se potius sereari] τ literam, ubi in communi disecto omissa estc 3. non aspro spiμitu pronunieretnr ὁ et ἡ, nisi initio abiecta esset τq 4. dεmique indicio est litera initialis nominafiti generis nenrins.) [*](p 75, 4-6 Bilg. (961,8 B ): τὸ ὁ τὴν ἀφαίρεϲιν τοῦ i πέπονθε κατὰ τν εὐθεαν xx τὸ θlωκὸν αὖ τὸ ἡ· καὶ μαρτυροῦϲι τούτων τὰ πληευντιικὰ ἐντελῶϲ λεγόμενα παρὰ Δωριεθϲι τοί καὶ ταί. alios locos ide indicatos apud Ahrenminm D285adn -) [*](rssrκ. xv μAns. exse. B ad προτί cr Epim. Homer. A I 37, 27 et Ἑκ τῶν τοῦ ~ρωδιανοῦ A0 ID 287. 32, quae Lenz D 198,8 ita eoninnmit et in ragmenta Hibri Herodisnεi περὶ παθῶν inseruit: προτί. τινὲϲ λέγουϲιν, ὅτι ἀπὸ τῆϲ πρόϲ γέγονε κατὰ τροπὴν Δωρικὴν τοῦ ϲ εἰϲ i, ὦϲπερ ϲύ τύ· καὶ ἔnnιδὴ οὐδέποτε εὑρίϲκεται λέξιϲ ἙἘλληνικὴ εἰϲ ἄφωνον καταλήγουϲα, πλεονάζει τὸ καὶ γίνεται προτί, (quae opinio invenitur etiam Epim. Homer. 351, 12 - E6 477,81). eλλ’ ἔϲτιν εἰπὲν (A I5 l. L: καὶ λέγει 5 τεχνικὸϲ Ἡρωδιανόϲ), ὅτι οὐδέποτε Δωριεῖϲ τρέπουϲι τὸ ϲ ἐν τέλει λέξεωϲ, ἀλλ’ ἐν ἀρχ . . - ἐν τῷ μέϲψ . . . καὶ οὐκ ἐγένετο πρότ καὶ οὖτω προτί κατὰ πλεοναϲμὸν τοῦ . ἔϲτιν οὖν εἰmεῖν, ὅτ πρῶτον ἔπλεόναϲε τὸ 1 κxὶ ἐγένετο προϲί . . . καὶ τότε τέτρααται τὸ ζ εἰϲ τὸ παρὰ Δωριεθϲι ἐν μέϲq λέξει ἐκ τοῦ ϲ γενόμενον τ, οἶον προϲί προτί, καὶ ἐκβολῇ τοῦ 5 ποτί (quam sententiam legimus etiam PM e85, 24). - ad λέγοντι, φαντί c Epim Homer. A I 147.26 de ἔϲτ forma: Δωρικὸν οὐκ ἔϲτιν, ἐπεὶ τὰ Δώρια τὸ φατί καὶ τὸ τίθητι πρὸ τοῦ καθαρά εἰϲι, τοῦτο δὲ οὐχί. . . . πάλιν τὰ εἰϲ vi πληθυντικὰ Δώρια ἔχει πρὸ τοῦ ϲύμφωνον τὸ ν, φαντί, λέγοντι, τοθτο δὲ ο6. stque Ϲhoerob. in Theod. I 331,17 Hξilg. 855,31 θ.) εἰ Περ τῶν εἰϲ μῖ A0 TV 358,3, ubi eadem ratione demon- sfratmr ἔϲτιν non esse Doriesmm formam et exempla smmt: φηϲί φατί, δίδωϲι δίδωτι, δίδοντι φαντί. - γὰρ noli sd proϲime sntscedentia refero referendum est ad illa: τὸ Δώριον ἔθοϲ ἀνεπλήρωϲε τὸ λεπον . proptr proMime antecedentia eptem esset εἰ οὕν pro εἰ γάρ. - ὲ 6 cx schol. in Hen. Thr. 75,9-13 Hig. (961,14 Β.): ὁμοίωϲ καὶ τὸ πνεῦμα ϲαφὲϲ τοῦτο παρίϲτηϲιν, ἔπεὶ οὐ δαϲύνεται ἄρθρον ἀπὸ φωνήεντοϲ ἀρχόμενον, εἰ μὴ ἀποβολὴν τοῦ t ποιήϲηται· οὐκοῦν ἐν οἶϲ δαϲύνεται τὸ ὁ καὶ τὸ ἡ κοὶ τὰ τούτων πληθυντκά, ἐν τούτοιϲ δείκνυϲι τὴν ἀφαίPxεϲιν τοῦ .) [*](μns. εmr., msεm. scs. 1m l.ϹBb. 1 δόριον L 1 post ἔΕοϲ add ποτί λέγοντι φατί β 2 κατάπυκνοϲ τ τοῦ t χρήιει ci. θHξehaεfen sd Dion. Βω. de com- pos verb. 2055, quam mutationem refutavit Hεkker conl. de adv. 186, 2 || ξ προτί om Ϲ. pro qua forma Sophisnus mslnit ποτί, ae revera hoc, quod ) pot ἔθοϲ exhibet, contra codicum LΒ auctoritatem legendem esse videatur, quia προτί Ahrenio teste (H 358)in purioribus Doridis fontibus non reperituor. Sed ex testimoniis supra allatis quoque coligi potest, grammaticos non solum ποτί, verum etiam προτί pro Horica forma habuisse | φαντ] Ϲ φατί, quod εἰ ipsum. aptum est (vide Testim.), sed cedere dεbοet plurali ceterorum codicum lde eom- mendsto ante dλλα add κω L β 4 ἔϲv] fϲl 38r L. post μᾶλλον add bc B 4 aaoβάλλει . | δὲ om CBb)
    71
    τῶν ἄρθρων μιμοῦνται τὴν ἐν τοῖϲ ὀνόμαϲι κλίϲιν, κλητικὴ δ᾿ οὐδέποτε [*](57s) πλείονι χρόνῳ χρῆται εὐθείαϲ, πῶϲ τὸ ὦ πλεῖόν ἐϲτι τοῦ ὁ; — 2. τί γὰρ μᾶλλον οὐκ εἰϲ ε ἔληξεν ὡϲ πρὸϲ ἀκολουθίαν γενικῆϲ τῆϲ τοῦ καὶ αἰτιατικῆϲ τῆϲ τόν; — 3. ἐν θηλυκοῖϲ τε διὰ τί οὐχ ὁμοφωνεῖ εὐθεῖα κλητικῇ, καὶ ἔτι ἐν οὐδετέροιϲ; — 4. πῶϲ οὐχὶ καὶ κατὰ τὴν πληθυτικὴν προφορὰν αἱ εὐθεῖαι ταῖϲ κλητικαῖϲ ὁμοφωνοῦϲιν, ὅπερ ἔϲτιν ἐπὶ παντὸϲ πτωτικοῦ παραδέξαϲθαι τοῦ ϲυνέχοντοϲ κλητικήν; — 5. πῶϲ δαϲυνομένων τῶν δίχα τοῦ τ ἐκφερομένων ἄρθρων αὐτὸ ψιλοῦται; — 6. πῶϲ δ᾿ οὐχ ὁμοτονεῖ ταῖϲ εὐθείαιϲ; οὐ γὰρ ἀνέφικτον τὸ ω εἰϲ ὀξεῖαν τάϲιν, καθότι ἔνιαι τῶν ϲυλλαβῶν. — 7. τί δέ, εἰ περιϲπᾶται, οὐκ ἐνεκλίθη κατὰ τὰϲ Αἰολικὰϲ ἀναγνώϲειϲ [*](ὦ vοcuam legibδus rep mere demonstratur neo posse in artienlis numerari 1. voesins nulus plus temporis hebet quam nominativus, sed ὡ hebet plus quam ὀ. - 2.genefivο τοῦ εἰ accusativo τόνrespondαεt vοcativnsin εdeefnems. 3. in fnminno gmmere vοcstivus congruere debet cumnominativο,item in nsuαo - 4. congruunt sliss nodinativus εἰ vocativus plursHis numeri. 5. artienΒ nb sine τ pruferuntm, asperum habδent spinitum, sed lenem. 6. debebat ὦ, εἰ arfictllus esest, eodem aeemmn pronuntSari quo nominafivus. - . ne Aristarchum qdidem ὡ pro articulo habuisse inde patet, quod in lecionibns aeolicis non mutait circumfexum accentum huius vocis, sicut articuorum circumfexorum,) [*](257,35-258,13 Βig.(903.5-22Β):ἐν aπολλϲϲ βἐλέγχεταιμὴεἰναιdρθρον (scilτὸ5) . . καὶ ὅτι οὐδέποτε κλητικὴ μείζων ἐϲτὶ τῆϲ ἰδίαϲ εὐθείαϲ· γὰρ ἱϲη ἔλάτ- των, ϲή μὲν ὡϲ 5 Αfχηϲ Θ Λάχηϲ, fῆττων δὲ ὡϲ 5 Μενέλαοϲ 5 Μενέλαε· φαϲὶ γὰρ ὅτι βραχύτερόν ἐϲτι τὸ ὲ τοῦ Θ ἐνταῦθα δὲ μεῖζον τὸ ὦ τοῦ ὁ· οὐκ ἄρα ὄρθρον. Epim. Hom. A0 I 451,18-24: ἑξαχῶϲ ἐλέγχεται τὸ τῷ (lege ὡ) τῆϲ ιλητικῆϲ μὴ εἰναι ἄρθρον . . . καὶ πᾶϲα κλητικὴ τὸν ϲὸν χρόνον θέλει ἔχειν τῆϲ εὐθείαϲ ϲ 5 ) ἐλάττονα, οὐδέποτε δὲ μείζονα.) [*](τserκ. er Ans. axae. 8-8 Schol. ia Dion. 258.6- 7 PEig.(903,12 -14 B ) κxὶ ϲὅτι ) π3ν ὄρθρον ἀπὸ φωνήεντοϲ ἀρχόμενον δαϲύνεται, τὸ δὲ ὡ mιλοθται· οὐκ ἄρα ἅρθρον.Epim. Hom. Al 451,19: παν ἄρθρον ἀπὸ φωνήεντοϲ ἀρχόμενον δαϲύνεται. 10 ad ἀνέφικτον εἰϲ cfr 43,15. 44,6. sunt syllabae quae εἰϲ ὀξeαν τάϲιν ἀνέφικτοι sint, velut νικῶ, χορῷ. - 1I ἐγκλίνειν de grai accentu, ut 333,10 de coni. 255,16. de pron. 36,1. Herodign.l 551,3. 552,1 Lte. ne- que euim A isteerchus putandus est eam accentus inclinationem, quae tenorem in sysbsm antecedentem reicit, sticullis sliss eircumfexis tribδuisse in poema- tis aeSlicis.) [*](Ans. emr., mscs. som. ικ l. Bb. 1 ὀνόμαϲιν Ϲ κλητικὴ δ] ἡ δ’ in res L oὕεοτε B 2 εὐθeαι L, corr L β 4 ente ἐν add κα ξ5 τε] τγ B, δὲ δ eum e et Soph. 1 t ante εὐθέα add ἡ et post εὐEεα add τ CBb κλη- τκδ L 1 post τλητικ signum intuιrogandi babent, post οὐδετέροιϲ nuHlam istiattionem b et ( πῶϲ οὐ κατὰ CBb β 8 εἰϲφερομένων L 1 8 ψιλοῦϲι B μοφων L, corr L, ὅμοιον ε B β 1θ ἀνέφι~πτον] ν fase om L, edd L smrrs υλλαβῶν add fτοι λέξεων L β 11 ἐναλίνθη Ϲ sed alterum ν erasum, ἔ~λθπ B)
    72
    ὑπ’ Ἀριϲτάρχου, καθὸ καὶ τὰ ἄλλα τῶν περιϲπωμένων ἄρθρων; ἐν ὑπονοίᾳ καὶ αὐτὸϲ οὐκ εἶχε τὸ μόριον. — 8. διὰ τί οὐκ ἀπὸ τοῦ τ [*](52 b) ἤρξατο ὡϲ τὰ ἄλλα τῶν προτακτικῶν οὐ γὰρ ἀφορμή τιϲ ἀποβολῆϲ τῆϲ τοῦ τ. — 9. διὰ τί ὑποτακτικὸν οὐκ ἔχει; ἢ καθότι οὐδὲ προτακτικὸν ἄρθρον ἐϲτί.